Szászék Finnóban

Tipikusan olyan nap volt ez a mai, amikor inkább nem kellett volna felkelni. Legfeljebb délután.

Apa egész nap a gépével kínlódott, mert nem akart elindulni. Végül visszaállított valami régebbi állapotot, a gép elindult, viszont elveszett egy csomó munkája.

Én Leventével összevesztem már az ovi felé, mert piszkálta Csipeszt, az meg egyfolytában kiabált és Levente nem akarta békén hagyni, én meg próbáltam figyelni a háromsávos forgalmat, meg az út viszonyokat, mert minden csúszott, meg a gyereket, hogy mi baja. Ezt nem bírom sokáig cérnával. Megálltam, kiosztottam, aztán csend volt az oviig.
Ott kiderült, hogy itthon felejtettük a hátizsákját. Elsőre azt gondoltam, hogy akkor nem megy ma oviba. A legközelebbi boltnak nincs parkolója, nem tudok megállni értelmes helyen a kocsival, a következő már több kilométer és a bolt óriási, mire megveszem a tízórait felesleges haza menni, mert jöhetek vissza a gyerekért. Aztán csak bevittem. Elmentem tízórait szerezni, mikor visszaértem csengettem, aztán hallgattam, hogy Leventével nagyon kiabál az egyik óvócsaj, mert odajött az ajtóhoz, hogy megnézze, hogy ki csenget, mert gondolta, hogy én lehetek. Persze utána mikor kiderült, hogy én állok ott és Leventének hoztam a tízórait és hallottam a kiabálást, akkor nagyon zavarba jött és el kezdett magyarázkodni. De nem nagyon értettem és nem is érdekelt. Főleg, hogy olyasmit magyarázott, hogy nem szeretik, ha itt játszanak a gyerekek, mert nem látják őket, holott ő is tudta, hogy csak akkor jött oda Levente az ajtóhoz. Na mindegy, csak felidegesített, hogy miért bántja ezt a gyereket ok nélkül. De Leventét nem zavarta és azt mondta utána, hogy kedvesek szoktak lenni és jól szokta érezni magát az oviban. Lehet, hogy Katrinak is rossz napja volt.

Délben elfelejtettem elzárni a tűzhelyet a rizs alatt. Azt gondoltam, hogy mikor indulunk elzárom, és akkor pont jó lesz, mire hazaérünk és lehet ebédelni. De nem zártam el és csak akkor jutott eszembe, mikor Apánál voltunk. Nem tudtam mit csinálni. Menni kellett Leventéért. Gondoltam, hogy hagyjuk a fenébe, elég a rizs és kész. De attól féltem, hogy beindul a füstérzékelő és itt fog visítani míg össze nem gyűlnek a szomszédok és valamelyik fel nem töri az ajtót. Úgyhogy szegény Apa haza tekert és elzárta a tűzhelyet. A rizs túl élte, meg lehetett ebédelni.
Apának meg nem elég, hogy a gépe szarakodik még a felesége is dinnye és tekerhet feleslegesen sok kilométereket. De kedves volt, csak azt mondta, hogy akkor lett volna igazán mérges, ha kiderül, hogy mégis csak elzártam a tűzhelyet.

Más bénáskodás végülis nem történt.

Marcus is szétosztotta a szülinapi cukrait. Még múlt héten vettünk egy zacskó bocikaramelt, mert szoktak cukrot vinni a többieknek a szülinaposok. De először itthon felejtette, hétfőn csak tesi órájuk volt, tegnap meg nem volt alkalma. Ma végre összeszedte magát és odament megmondani Ms Robertsonnak, hogy múlt héten volt születésnapja. Elénekelték neki angolul meg finnül a Happy Birthday dalt, utána kiosztotta a cukrokat. Alexandra osztálytársnője nagy intézkedős csaj. Ének órájuk is volt egy másik tanárnővel, Alexandra szólt neki, hogy Marcusnak szülinapja volt, úgyhogy még egyszer énekeltek neki.

Délután aludt minden gyerek, pedig reggel egész sokáig aludtak a sötétítésnek köszönhetően. Utána kimentünk hóembert építeni, de csak egy kicsit tudtunk összehozni, mert nem tapadt a hó. Pedig 1 fok volt. Reggelre esett 2-3 cm hó, alatta ott a tegnap keletkezett jégréteg, az alatt pedig a többi hó. Biztos a jég miatt sem lehetett görgetni.

A hókotrók dolgoznak keményen. Tolják le az utakról, járdákról, bicajutakról, parkolókról a havat, meg pakolgatják ide-oda, hogy el is lehessen járni a kupacoktól.
Teher autókban hordják az olyan helyekről, ahol nem férnek már tőle. De innen a szomszéd nagy parkoló mellől is elvitték, pedig ott a füvön volt. Ott nem tudom miért nem fért el.

Közben aki éppen nem hóval dolgozik, az fákat metsz. A városban mindenhol kosaras autókból, létrákról fűrészelnek, metszőollóznak. Múlt héten figyeltem egy létrát. Két napig ott állt egy fa mellett, ahol tartottak a munkások, a fán felakasztva ott volt a fűrész meg valami más szerszámok is.

A barka virágzik. A fekete berkenye bokrunkat vizsgáltuk délután, azon is kezdenek a rügyek úgy kinézni, mint akik azt képzelik, hogy nem soká itt a tavasz.