Szászék Finnóban

Zuhog a hó.
Meg is marad, mert mínusz kevés fok van. Napközben 1 fok volt, vagy mínusz 0. Csak az a hó maradt meg, ami a már meglévőre esett, az aszfalton elolvadt.
Egész hétre ilyen felhős-havazós időt jósolnak. Plusz kevéssel nappal, mínusz kevéssel éjszaka.

A nap 7 óra felé kel fel és negyed7-ig van fent.
A gyerekek a nappal kelnek. Mikor 9-kor kelt, nem lehetett őket kiverni az ágyból, nyavalyogtak, hogy hagyjuk őket békén.
Most maguktól felébrednek fél órával hamarabb, mint muszáj lenne.

Marcusék megint korcsolyázni voltak tesi órán. Most Milli volt a legügyesebb, mert hátrafelé korcsolyázást tanultak és azt csak ő tudta. Marcusnak is sikerült néha, de nem tudja, hogy csinálta.
Kérdeztem tőle, de nem tudta, hogy ha csak kevesen tudnak korizni, miért pont hátra felé tanulnak menni.

Leventééknél az oviban szó volt róla, hogy mit csináltak hétvégén, és nem jutott eszébe, hogy hogy van angolul a síelés, ezért elmutogatta.
Aztán mikor Apa hazajött és kérdezte, hogy mi történt ma az oviban, elmutogatta az egész napot. Én nem láttam, mert Marcussal írtunk, de Apa jót szórakozott.

Csipesszel délelőtt voltunk boltban és kitalálta, hogy ő játékgépezni akar. Mert mint minden boltban, a hozzánk legközelebb esőben is van vagy 4 gép felállítva. Oda kellett vinni és mondogatta, hogy ő azokkal akar játszani. Mondtam neki, hogy azt ilyen kis gyerekeknek nem szabad. Mutattam, hogy oda van rajzolva egy vonal a földre és mellé van írva, hogy 15 éven aluliak, nem léphetik át. Kérdeztem tőle, hogy te hány éves vagy? Azt mondta, hogy 10. Biztos azt gondolta, hogy az több, mint 15. Mondtam, hogy nem 10, hanem hány éves vagy? Mostanában ha valami olyat kell mondania, vagy csinálnia amit nem szeretne, akkor pityergős képet vág és pityergős hangon mondja. Most is ilyen képet vágott, és pityergős hangon mondta, hogy kettő. Nagyon aranyosan csinálja.

A térdem az még mindig fáj. Tegnap nem éreztem, hogy a síelés különösebben rosszul esett volna neki, mivel leginkább csak a botokkal lökdöstem magam, a lábaimnak csak egy helyben kellett állni a lécen. Lehet, hogy kevésbé megerőltető a térdnek, mint a járás. Kivéve az eséseket.
Derékszögbe már be tudom hajlítani, csak annál jobban nem. Így nem tudok leguggolni. De legalább már vezetni tudok. Ma találtam a gyógyszeres dobozunkban árnika krémet, majd azzal is kenegetem. Eddig voltarennel kezeltem. Hátha kettőtől hamarabb meggyógyul.

Apa meg dolgozott. Bicajjal jött, ment. Mostmár világosban tud hazajönni is.
Beszélt a boltos sráccal akihez visszavittük a tévénket és talán holnapra kész lesz. 62 euro a javítás. Nem semmi, gondolom ebből 50 a munkadíj. Azt az 50-t mi fizetjük, a többit a srác kifizeti. A végén pedig odavisszük neki a tévét és megkérdezzük, hogy ad-e érte pénzt?