Szászék Finnóban

Tegnap felhős idő volt, de ma szépen sütött a nap.
Éjszakánként mínusz van, nappal pedig olvad, de azért még van hó.

El is mentünk kipróbálni a sífutást.
Sokan voltak most Impivaaran, mindenkit kicsalogatott a napsütés. Ennek ellenére a kölcsönzőben sí volt bőven. Gyerekeknek csak 1 euro a kölcsönzés, felnőtteknek 5.
Levente is kipróbálta, ment 2-3 kört. Ezek csak olyan kis gyakorló körök. Tetszett neki, de inkább szánkózni akart. Marcus az kicsit több kört síelt, de most nem tetszett neki annyira, mint amikor a sulival voltak.


Én köröztem a gyakorló helyen valamennyit, aztán elmentem a rendes pályára, hogy kicsit érdekesebb legyen.
Apa azt mondta, hogy majd lehet, hogy kipróbálja, de nem érti, hogy miért kell sífutni, ha lesiklani is lehet.
Egészen más tészta a kettő.
A sífutók meg biztos azt mondják, hogy miért jó, ha az ember lába be van szorítva egy műanyag csizmába, hogy lépni sem tud benne, és várakozik, hogy felvigye egy felvonó a hegyre, mikor fel is lehet oda sízni. (Persze nem a magasakra.)
A sífutóbakancs az majdnem rendes cipő, csak az elején van egy rudacska, amivel kapcsolódik a léchez, meg az alja úgy van kiképezve, hogy ne mozduljon el oldalirányba a lécen lévő pukliról. Ha nincs léc az ember lábán, rendesen lehet benne járni. A léc az sokkal keskenyebb, mint a lesikló léc. És bot nélkül nem lehet sífutni. Egy kezdő, mint én, leginkább azzal lökdösi magát előre párhuzamos lécekkel a pálya szélén lévő hóvályúkban. Azok jobban csúsznak, úgyhogy ha egy sífutó végig csúszott valahol, akkor mindenki arra fog menni és egy idő múlva két vályú lesz az út szélén. Ott mennek, hogy aki nem párhuzamos léccel akar siklani annak legyen helye az úton.

Jól kimelegedtem. Leginkább a kezem fáradt el, mivel csak tologattam magam. A hegyre úgy mentem fel, mint a lesikló léccel, széttartott orrú lécek élén. A nagyok is olyan irányba tartják a léceiket, csak ők felsiklanak, nem feltipegnek. Biztos rájönnék, hogy kell ezt csinálni, ha többször kimennénk. De így sem volt olyan rossz így elsőre.

Apa a gyerekekkel szánkózott, amíg én kísérleteztem.

Délután Marcus kipróbálta Apával a távirányítós repülőjét. Kapta születés napjára. Már rég szeretne egy ilyet. Most vettünk egyet próbából. Jól le volt értékelve, gondoltam elsőnek, összetörni, meg megtapasztalni, hogy mikre kell egy ilyennél figyelni, ez is jó lesz.

Lehet pl. arra figyelni, hogy mennyi ideig tud repülni egy feltöltéssel. Mert ez csak 5 percig.
Most ez is elég volt, mert eléggé fújt a szél és túl sokáig nem maradt levegőben. Meg kellett keresni, hogy hova esett, le kellett szedni a fáról, stb, így az 5 percből simán 20 lett.

Éppen levegőben a repcsi, ott az a kis fekete bigyó, ami kiáll a fenyőfából a tető felett

Még játszottak a gyerekek, Marcussal írtunk egy kicsit, mesét néztek, mi Apával olvastunk, fürdés, olvasás, alvás.

Csipesz vacsora után kirámolta Levente uzsonnás hátizsákját. Kivette a szörpös üvegét és azt mondta: Nézd anya, üres van benne!