Tegnap válogattuk a könyveket, hogy mit lehet haza vinni, mert már elolvastuk és hozunk helyette másikat. Elővettük az Afrika címűt, amiben állatokról van szó. A képeken be vannak számozva az állatok és mellette a számok mellé le van írva az állatok neve.
Apát kérte Levente, hogy olvassa el neki, hogy milyen állat van a szám mellé írva. Apa mondta, hogy lehet hogy már Marci is el tudja olvasni, megpróbálta, el tudta, és ma megint próbálkozott és úgy megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy ne én olvassak neki mesét, hanem inkább még ő olvas állatneveket.
Nagyon örülök neki. Úgy látszik, tényleg meg fog tanulni olvasni. A kettős betűket még nem tudja, de felismeri, hogy ez egy olyan. Megkérdezi, hogy mi az és folytatja. Nagyon kitartó, mikor már tudja, hogy milyen állatról van szó, akkor is végig bogarássza a szót. Kaffer szarvasvarjú, Anubis pávián, háromszarvú kaméleon, panyókás sakál. Az ilyeneket is.
Tegnap Marcus kapta a suliban az adventi meglepetést. Minden nap más kapja. Aki utoljára kapott az mond egy számot, tőle kezdve hátrafelé számolják gyerekeket, akire jut, az mond egy másik számot, és azt a számú borítékot kapja, amiben apró meglepetések vannak. Marcus borítékjában volt egy levonó, három öntapadós habszivacs virágocska, meg egy katica, meg két cukor.
Leventééknél az kapja az adventi meglepetést, akinek kihúzzák a nevét. Még nem tudom, hogy mit, mert Leventét még nem húzták ki.
Itthon is van mindenkinek adventi naptára. Bóti, csokis. Mindenkié másmilyen. Ők választották a boltban.
Csipesz persze eleinte nem értette, hogy egy nap csak egyet bontunk ki. Hisztizett. Felszereltem mind a hármat a falra, magasra, mert különben megdézsmálja őket.
És persze a számokat sem ismeri és nem mindig engedi, hogy megkeressük a megfelelő számot, hanem valamit kibont. Máskor meg türelmesen hasal a többiek mellett és várja, hogy előkerüljön a csokija.
1 megjegyzés:
Ha rájött Marcus az összeolvasás mikéntjére, akkor mostmár fog ez menni, mint a karikacsapás.
A legnehezebb az összeolvasás. Gyuszó már tudott olvasni amikor suliba ment, de Rékával vért izzadtunk. Tudta, hogy ez "L", az meg "Ó" , de sehogy sem akart LÓ lenni belőle, csak tippelgetett még december elején is elsőben, hogy "LE?", vagy "LA?". Nekem meg már égnek állt az összes hajam, és a vége mindig az volt, hogy sírt Réka. Aztán valaki azt mondta, ne ragaszkodjak a szótagoláshoz, és jéééé hamarosan Réka is össze tudta olvasni a betűket :)
Megjegyzés küldése