Szászék Finnóban

Reggelre esett 3-4 cm hó. De már lassan el is olvad.

Mikor vitte Leventét Apa oviba, megkérdezte, hogy akkor mehetnénk-e a mai karácsonyi partyra és elsőre azt mondta Amanda, hogy szerinte nem jó ötlet, mert ott nem ismeri Levente a gyerekeket. Erre Apa mondta, hogy nem baj és akkor elment megbeszélni a másik óvónénivel és mehettünk.
Nyilván jobb lett volna, hogyha Levente a saját csoporttársaival elénekelheti a karácsonyi dalokat. De így csak mi maradtunk le erről, a saját hülyeségünk miatt, Leventét cseppet sem zavarta, hogy nem kell énekelnie. Ült mellettünk és mondta, hogy ezt ő is tudja, de nem volt hajlandó énekelni.
És a többi dologhoz meg szerintem nem volt fontos, hogy a saját csoporttársai vannak ott vagy nem. És nem lett volna jó, ha kimarad belőle. Nem értem Amanda miért gondolta ezt akkora problémának. Főleg, hogy nagyjából ismerik ezeket a gyerekeket a srácok, mivel az előző tanévben még odajártak. Meg mi is ismerünk néhány szülőt és szerintem a legbarátkozósabbakat. A délelőttibe sok finn gyerek jár, finn szülőkkel.
Itt meg Apa a koreai fickóval beszélgetett, aki már tavaly is nagyon össze akart barátkozni vele. A felesége is nagyon barátságos, annak ellenére, hogy alig beszél angolul. A Lili anyukájával is beszélt Apa, aki ugyan finn, de egyáltalán nem úgy viselkedik. Állandóan mosolyog, és mindig barátságos. A férje az angol.

Kiderült, hogy már megint nem tudtunk valamiről, egy ezüst színű postaláda volt kitéve már egy ideje és Apa most megkérdezte Lili anyukájától, hogy mi az, most megtudtuk, hogy a óvónénik karácsonyi ajándékára gyűjtött pénzt a szülői munkaközösség. De megnyugtatta Apát, hogy ő se rakott bele pénzt, mert elfelejtette, de úgy emlékszik, hogy már tavaly is elfelejtette. Még jó, hogy vele beszélte meg Apa, a mi csoportunkban lévő szülők biztos nem mondtak volna ilyet.

Kicsit már unalmas, hogy mindig lemaradunk valamiről. Tegnap este Apával arról beszélgettünk, hogy jó, tökök vagyunk, hogy elnéztük a karácsonyi partyt, de otthon ez nem fordulhatott volna elő. És nem azért, mert tudunk magyarul.
Itt ideadták november végén a decemberi programot és azóta senki nem kérdezte, hogy megyünk-e karácsonyi partyra, meg egyébként sem esett szó róla. Azért ez otthon nem így van.

Na mindegy.

Szóval voltunk karácsonyi partyn.
Először volt a műsor. Énekeltek a gyerekek. Vagyis főleg az óvónénik, mert ebbe a csoportba nagyon sok kicsi jár. Leventéékkel jobban jártunk volna, mert oda főleg nagyok járnak és biztos szebb műsor volt.
A műsor végén jött a Télapó, köszönt mindenkinek, aztán bevonult a hátsóterembe.

Katri (a másik óvónéni) elmondta, hogy ott lehet kávét, teát, szörpöt inni. Amott különböző karácsonyi dolgokat készíteni papírból. A hátsó teremben pedig szeretettel várja Télapó a családokat.
Mi voltunk az első bátor család, aki bemerészkedett Télapóhoz. Kérdezgette a gyerekeket angolul, hogy hogy hívják őket, meg mit szeretnének karácsonyra, de ilyenkor hirtelen mind csöndben van. Kapott mindegyik egy csillagos papírzacskót és abban voltak apróságok. Levonó, szaloncukor, mézeskalács, karácsonyfadísz, egy pici doboz mazsola.

Bontogatjuk a Télapótól kapott ajándékokat

Ettünk-ittunk, aztán megnéztük mit lehet készíteni az asztaloknál. Az egyiknél karácsonyfát, a másiknál WC papír gurigából, meg hungarocell golyóból hóembert. A harmadikhoz telepedtünk le, ott vörösbegy karácsonyfa díszt csináltunk. Kérdeztem ott az egyik angol hölgyet, hogy a vörösbegy karácsonyi madár? Mondott mindenfélét, aztán a vége az volt, hogy szerinte igen. Mert hogy a többi elrepül. Ha valaki tudja szóljon, miért pont vörösbegy karácsonyfa díszt kellett volna csinálni. Levente végül harkályt csinált. Mire befejezte, vége is lett a partynak.

A koreai anyuka örül a művének

Csipesz az lényegében egész idő alatt főzött a játékkonyhában. A műsor alatt is hordta a kóstolni valókat. És utána is állandóan jött-ment a hóna alatt egy műanyag zsemlével, amit késsel-villával evett később.

Télapó figyeli, hogy Csipesz hogy akarja felvágnia műanyag késsel a mézeskalácsát