Holnap hajnalban indulunk haza.

Mindenkinek Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk!

Hyvää Joulua!
Onnellista Uutta Vuotta!

Délután a fiúk feldíszítették a karácsonyfát. Nem akartam holnapra hagyni, mert holnap inkább pakolni kell.
Levente meg Marcus kesztyűt húzott, hogy ne szúrja őket a fa és behozták. Kaptunk hozzá egy nyírfakorongot is, az a talpa. Abba belefaragta a bácsi még a piacon. Nem annyira stabil, de megáll benne a fa. Marcusnak ráesett a lábára, mikor hozták befelé.

Délben a piacon vettünk egy liter szaloncukrot. Nyilván ezt is literre árulják.
A boltokban nincs szaloncukor. Ez a piacos is inkább nagyjából szaloncukor-formájúra csomagolt bon-bon. Finom csokik vannak benne. Nem sok került a fára, inkább megették a gyerekek.


Egész jól néz ki a fa. Van rajta mézeskalács, amit sütöttünk, a nemezelt díszeink, az oviban Leventéék által készített díszek, meg amit az oviban kaptunk a Télapótól. Vettünk néhány hete egy égősort, ami eddig a függönytartóra volt felszerelve, hogy mímelje, hogy fény jön kintről, most feltekertem a fára. Vannak rajta a szaloncukor utánzatok, meg Marcus drótozott rá néhány mécses gyertyát, hogy igazi gyertya is legyen rajta.


Ezt az angyalkát Levente készítette az oviban. Ő csücsül a fa tetején.

Ma volt a Christmas Party a suliban.
A Marcusék iskolájának, ami Turku International School meg a mellette lévő Normal Schoolnak ugyanaz az igazgató bácsija. A 7.-8. osztály a TIS-ből odajár a Normali Kouluba, Marcusék is ott ebédelnek. A Karácsonyi Ünnepély is ott volt megtartva.

A műsor előtt közös glögi ivást rendezett a Szülői Munkaközösség.
Most először volt olyan rendezvény, ahol nagyjából minden szülő megjelent. Az őszi tengerparti partyn meg a Halloweenen is mondjuk Marcus osztálytársainak a fele jelent meg a szüleivel. Gondolom más osztályokból is hasonló volt az arány. És most nagyon érdekes volt látni, hogy mennyiféle náció képviselője gyűlt össze. Európa minden csücskéből, Afrikából, Ázsia különböző helyeiről. De biztos Amerikából is vannak mindenfelől. Az biztos, hogy Marcus egyik osztálytársa Kanadából jött, bár Ági azt mondja, hogy az anyukája tájul beszél, meg úgy is néz ki.

Az 1. a 3. és az 5. osztály adta a műsort.
Közös énekléssel kezdődött. Nagyon szépen énekelt a sok gyerek együtt, egy tanárnő pedig zongorán kísérte őket.
Utána jöttek Marcusék. Hóembernek voltak öltözve nagyjából. Elénekelték a "Hull a pelyhes fehér hó" angol változatát, utána pedig elmondták a Pufók hóember esetét, akinek egy éhes nyúl megette a répaorrát. Mindenkinek volt répaorra, amibe a végén beleharapott.
Szerintem nagyon aranyosak voltak.


A harmadikosok is jók voltak, csak ők nem sok mindent mondtak, hanem magnóról ment a szöveg, ők meg eljátszották.
Utána megint közös éneklés, majd az ötödikesek műsora. Valami postásról meséltek és közben rajzok voltak kivetítve mögéjük.

Mindent összevetve, Marcusék voltak a legjobbak, főleg korukhoz képest.

A műsor után beszédet mondott a Szülői Munkaközösség vezetője. Egy arab fickó az Unicefről beszélt, és hogy miért dobáljunk a perselyébe pénzt. Aztán az igazgató bácsi is beszélt.
Három hölgynek virágot is adott. A finnek nem kezet fognak és puszit adnak ilyenkor, hanem megölelik egymást. Az igazgató bácsi átadta a virágot, aztán szélesre tárta a karjait, kicsit oldalt billentette magát, hogy a jobb keze magasan legyen és elérje a másik vállát és így átölelték és meglapogatták egymást. De ezt csinálják az utcán is, ha jó baráttal találkoznak.
Az ünnepély közös énekléssel zárult.

Utána beszélgettünk még egy kicsit ezzel-azzal. Marcusnak van egy osztálytársa, akinek az öccse Levente csoporttársa. Mondjuk azokkal nem lehet beszélgetni.
De kiderült, hogy Levente egy másik csoporttársának a tesója is odajár a suliba. Most annak a szüleivel beszélgetett Apa egy kicsit.
"Igen, kicsit nehéz a suliban eleinte, ha a gyerek nem beszéli a nyelvet, mikor ők HongKongban laktak és beadták a suliba a lányukat, neki is nehéz volt, de aztán belejött." Meg ilyesmi.
Meg Ágival beszélgettünk, hogy hogy megy a bolt.
Aztán hazajöttünk.

Délelőtt vettünk egy kis fenyőfát Apával a piacon. 10 euro volt egy kb. 1 méteres luc fenyő, vagy milyen. Elég ritkásan vannak az ágai. Majd otthonra szerzünk valami nagyobbat.

Csipesznek az a szeme, amelyik tegnap rosszabbul volt, most jobban van, de a másik, amelyiknek tegnap semmi baja nem volt, mostmár piros. De hátha holnapra az is jobban lesz.

A fiúk makaóznak, Csipesz pombákat gyárt gyurmából. Nem bombát, hanem gombát.

Marcus azt mondta, mikor csúszkáltunk haza az iskolából, hogy honvágya lett az ebédtől. Valami disznóhús volt ebédre. Meg nagyon finom füstölt disznósajt és ettől lett honvágya a tavalyi disznóvágás után Papánál. Így mondta.
Meg azt is mondta, hogy ki volt írva, hogy disznóhús az ebéd, hogy aki nem ehet ilyet, mert tiltja a vallása, az tudjon róla. De ott állt egy szakácsnéni is, és mindenkit külön megkérdezett, hogy ha véletlenül nem tud olvasni, akkor is tudjon róla, hogy disznóhús a kaja.

Holnap lesz Marcuséknál a karácsonyi ünnepség. Ezt pontosan tudjuk, kaptunk róla 3 emilt, meg egy nyomtatott meghívót. Tanuljuk a műsort. Marcus egy mondatot mond, két másik osztálytársával. De azon az egy mondaton kívül két dalt is megkéne tanulni.

Apáéknál a cégnél volt valami évvégi beszámoló, vagy ilyesmi. Aztán elmentek megvacsorálni. De majdnem akkor haza jött, mint máskor, mert ez csak az ő részlegüknek az eseménye volt, nem össznépi éjszakába-nyúlós buli.

Csipeszkének valami kötőhártya gyulladása van. Nem olyan vészes, kamillázzuk. Hátha nem kell orvost keresni neki.

Én meg pakolok. Egy bőrönd már 20 kilós, a másik még csak 12 lehet.

Épp az elalvás előtti fekvőtámaszokat csinálják a fiúk. Marci csinált 30-at, most Levente következik.

Ma reggel láttuk a holdat. És egész világos volt már 1/4 9-kor is, mert nem voltak felhők az égen.
De mire feljött a nap, beborult.

Délután Levente muffint sütött. Leírtam neki a receptet, azt Marcus olvasta, Levente kutyult.
Tényleg nem sokat segítettem, csak a mennyiségeket mutattam meg a mérőpoháron.
Belepakolták a kapszlikba is. Ügyesek voltak. Finom is lett.

December 20-án megyünk haza. Korán repülünk Turkuból Helsinkibe. Két órát kell várni Helsinkiben a reptéren. Nem valami jó, de majd csak eltelik az idő.
10.55-kor leszünk Budapesten.
Marcusnak az tetszik a legjobban a tervben, hogy taxival megyünk a repülőtérre.

Január 4-én jövünk vissza. Csak 7-én kezdődik a suli, de gondoltuk nem árt akklimatizálódni.

És onnan kezdve már egyre hosszabbak lesznek a nappalok.

Pakolok. Októberben, mikor otthon voltunk, a fapadosra külön kellett fizetni a csomag szállításért. Három bőröndért fizettünk és egy bőrönd csak 15 kg lehetett.

Most vihetünk haza 100 kg cuccot. Mindenkinek 20kg-t. Muszáj is haza vinni ennyit, mert nem fog beférni a kocsiba minden, mikor végleg haza költözünk.
Úgyhogy lesz 4 20kg-os bőröndünk, meg még valami táskákat megtömünk. Még nem tudom mivel, de mindent átválogatunk és ami nem kell, de nem akarjuk itt hagyni az megy haza. És megpróbálunk minél kevesebb dolgot visszahozni. Vagy csak túrót, trappista sajtot, kolbászt, szalonnát, meg ilyesmit hoznuk, ami el is fogy.

Nincs semmi különös.
Délelőtt Apa kint volt a gyerekekkel, amíg én főztem. Egyszer csak jött szólni, hogy gyorsan nézek ki, mert süt a nap. De egész lemenésig sütött. Utána pedig látni lehetett az est-hajnal csillagot is. Csillagot nagyon ritkán láttunk még. Olyan sokszor van beborulva az ég.

Teszek ide egy fényképet. Elég rossz kép, mert azért ennél sokkal világosabb volt. Később pedig teljesen eltűntek a felhők. Csak azt akarom megmutatni, hogy milyen magasan van a nap amikor delelőn áll. Mert a kép délben készült. A bekarikázott rész közepén van kb. a nap.


Ezért kell télen sokkal inkább napszemüveg vezetéshez, mint nyáron. Mert ha egyszer kisüt, tuti az ember szemébe süt. Mert olyan alacsonyan jár, hogy az ilyen törpéknek, mint én, nem ér semmit a kocsi napellenzője.

Délután karácsonyi vásárban voltunk. Most is énekeltek valakik pont mikor odaértünk. Mire megittuk a glöginket Joulupukki is megérkezett. Most is voltak manók, akik szórakoztatták a gyerekeket. Sokat nem mászkáltunk, mert fáztak a gyerekek.

Haza jöttünk, levágtam Apa haját, Marcussal tanultunk és most már mehetünk is aludni.

A nap kel(t volna, ha látjuk egyáltalán) 9:31, nyugszik 3:19.
Persze egy órával hamarabb kezd elvileg világosodni, meg egy órával később lesz tök sötét, de a valóságban már kb. egy hónapja nem láttuk a napot, és tegnap úgy 1/2 10 volt, mikor lekapcsolódtak odakint a lámpák és kb. 3/4 3, mikor egyes helyeken már felkapcsolta magát a közvilágítás.
Azt állítja az időjárás jelentés, hogy holnaptól néhány napig látni lehet majd a napot. Kíváncsi lennék már rá.
Délelőtt a városban voltunk. Bementünk néhány boltba, meg kirakatokat nézegettünk, mert sok helyen vannak nagyon aranyos állatos jelenetek összeállítva. És némelyik nagy áruház kirakata talán már inkább giccses (ízlés dolga), de azért nagyon szépen csillog-villog.


Délután Luca napi felvonulás volt.
Ez inkább svéd ünnep, itt is svédül folyt az esemény.
Ezt találtam róla:

"A fény várása, őrzése ősidők óta fontos eleme volt a svédek ünnepének. A fény királynőjének Szent Luciát tartják, s minden évben meg is választják földi mását, egy hosszú, szőke hajú, fehér bőrű lányt, aki szépségével kitűnik társai közül. December tizenharmadikán vörösáfonya-ágakból és gyertyákból készült koronával ékesítve felvonulást vezet a városban. Lánykísérőivel énekelve végigjárják a házakat, ma már az iskolákba és munkahelyekre is betérnek, áldást kívánnak a bent levőkre, Luca-kenyeret, mézeskalácsot osztogatnak."

Ez itt úgy történt, hogy a katedrálisban volt valamilyen svéd nyelvű ceremónia, aminek keretében meggyújtották Szent Lucia koronáján a gyertyákat. Aztán elindult a menet a katedrálistól és átvonul a sétálóutcára.
Sajnos nem láttuk, de az biztos, hogy volt a menetben 5 fehér ruhás lány, akik közül az egyiknek ott volt a fején az említett korona. Hogy mennyire volt szép, azt nem tudom. Piros sapkás manófélék is vonultak, meg ezüst girlanddal átkötött fejű lányok. Valami világítós csillagokat is szedegettek össze, biztos azokat is hordozták valakik.
Mi onnan láttuk, amikor megérkeztek a sétálóutcára és felmentek a színpadra. Ott énekeltek a fehér ruhás lányok, valószínűleg svédül. És ezzel vége volt az eseménynek.


A menet megérkezése előtt is voltak valami programok ott a sétálóutcán.
Osztottak mézeskalácsot és meleg italt.
Csipeszke a délutáni alvását folytatta, ezért értünk oda későn.
De ott bóklásztunk még a környéken egy darabig, és láttuk, hogy elpakoltak egy póni lovat is, akit előtte a tömegtől nem vettünk észre. Nem tudom milyen szerepe volt.
Szóval nem tudok túl hiteles beszámolót nyújtani a Luca napi felvonulásról, de volt, az biztos.

Marcus váratlanul rájött, hogy olvasni jó.
Tegnap válogattuk a könyveket, hogy mit lehet haza vinni, mert már elolvastuk és hozunk helyette másikat. Elővettük az Afrika címűt, amiben állatokról van szó. A képeken be vannak számozva az állatok és mellette a számok mellé le van írva az állatok neve.
Apát kérte Levente, hogy olvassa el neki, hogy milyen állat van a szám mellé írva. Apa mondta, hogy lehet hogy már Marci is el tudja olvasni, megpróbálta, el tudta, és ma megint próbálkozott és úgy megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy ne én olvassak neki mesét, hanem inkább még ő olvas állatneveket.
Nagyon örülök neki. Úgy látszik, tényleg meg fog tanulni olvasni. A kettős betűket még nem tudja, de felismeri, hogy ez egy olyan. Megkérdezi, hogy mi az és folytatja. Nagyon kitartó, mikor már tudja, hogy milyen állatról van szó, akkor is végig bogarássza a szót. Kaffer szarvasvarjú, Anubis pávián, háromszarvú kaméleon, panyókás sakál. Az ilyeneket is.

Tegnap Marcus kapta a suliban az adventi meglepetést. Minden nap más kapja. Aki utoljára kapott az mond egy számot, tőle kezdve hátrafelé számolják gyerekeket, akire jut, az mond egy másik számot, és azt a számú borítékot kapja, amiben apró meglepetések vannak. Marcus borítékjában volt egy levonó, három öntapadós habszivacs virágocska, meg egy katica, meg két cukor.

Leventééknél az kapja az adventi meglepetést, akinek kihúzzák a nevét. Még nem tudom, hogy mit, mert Leventét még nem húzták ki.

Itthon is van mindenkinek adventi naptára. Bóti, csokis. Mindenkié másmilyen. Ők választották a boltban.
Csipesz persze eleinte nem értette, hogy egy nap csak egyet bontunk ki. Hisztizett. Felszereltem mind a hármat a falra, magasra, mert különben megdézsmálja őket.
És persze a számokat sem ismeri és nem mindig engedi, hogy megkeressük a megfelelő számot, hanem valamit kibont. Máskor meg türelmesen hasal a többiek mellett és várja, hogy előkerüljön a csokija.

Reggelre esett 3-4 cm hó. De már lassan el is olvad.

Mikor vitte Leventét Apa oviba, megkérdezte, hogy akkor mehetnénk-e a mai karácsonyi partyra és elsőre azt mondta Amanda, hogy szerinte nem jó ötlet, mert ott nem ismeri Levente a gyerekeket. Erre Apa mondta, hogy nem baj és akkor elment megbeszélni a másik óvónénivel és mehettünk.
Nyilván jobb lett volna, hogyha Levente a saját csoporttársaival elénekelheti a karácsonyi dalokat. De így csak mi maradtunk le erről, a saját hülyeségünk miatt, Leventét cseppet sem zavarta, hogy nem kell énekelnie. Ült mellettünk és mondta, hogy ezt ő is tudja, de nem volt hajlandó énekelni.
És a többi dologhoz meg szerintem nem volt fontos, hogy a saját csoporttársai vannak ott vagy nem. És nem lett volna jó, ha kimarad belőle. Nem értem Amanda miért gondolta ezt akkora problémának. Főleg, hogy nagyjából ismerik ezeket a gyerekeket a srácok, mivel az előző tanévben még odajártak. Meg mi is ismerünk néhány szülőt és szerintem a legbarátkozósabbakat. A délelőttibe sok finn gyerek jár, finn szülőkkel.
Itt meg Apa a koreai fickóval beszélgetett, aki már tavaly is nagyon össze akart barátkozni vele. A felesége is nagyon barátságos, annak ellenére, hogy alig beszél angolul. A Lili anyukájával is beszélt Apa, aki ugyan finn, de egyáltalán nem úgy viselkedik. Állandóan mosolyog, és mindig barátságos. A férje az angol.

Kiderült, hogy már megint nem tudtunk valamiről, egy ezüst színű postaláda volt kitéve már egy ideje és Apa most megkérdezte Lili anyukájától, hogy mi az, most megtudtuk, hogy a óvónénik karácsonyi ajándékára gyűjtött pénzt a szülői munkaközösség. De megnyugtatta Apát, hogy ő se rakott bele pénzt, mert elfelejtette, de úgy emlékszik, hogy már tavaly is elfelejtette. Még jó, hogy vele beszélte meg Apa, a mi csoportunkban lévő szülők biztos nem mondtak volna ilyet.

Kicsit már unalmas, hogy mindig lemaradunk valamiről. Tegnap este Apával arról beszélgettünk, hogy jó, tökök vagyunk, hogy elnéztük a karácsonyi partyt, de otthon ez nem fordulhatott volna elő. És nem azért, mert tudunk magyarul.
Itt ideadták november végén a decemberi programot és azóta senki nem kérdezte, hogy megyünk-e karácsonyi partyra, meg egyébként sem esett szó róla. Azért ez otthon nem így van.

Na mindegy.

Szóval voltunk karácsonyi partyn.
Először volt a műsor. Énekeltek a gyerekek. Vagyis főleg az óvónénik, mert ebbe a csoportba nagyon sok kicsi jár. Leventéékkel jobban jártunk volna, mert oda főleg nagyok járnak és biztos szebb műsor volt.
A műsor végén jött a Télapó, köszönt mindenkinek, aztán bevonult a hátsóterembe.

Katri (a másik óvónéni) elmondta, hogy ott lehet kávét, teát, szörpöt inni. Amott különböző karácsonyi dolgokat készíteni papírból. A hátsó teremben pedig szeretettel várja Télapó a családokat.
Mi voltunk az első bátor család, aki bemerészkedett Télapóhoz. Kérdezgette a gyerekeket angolul, hogy hogy hívják őket, meg mit szeretnének karácsonyra, de ilyenkor hirtelen mind csöndben van. Kapott mindegyik egy csillagos papírzacskót és abban voltak apróságok. Levonó, szaloncukor, mézeskalács, karácsonyfadísz, egy pici doboz mazsola.

Bontogatjuk a Télapótól kapott ajándékokat

Ettünk-ittunk, aztán megnéztük mit lehet készíteni az asztaloknál. Az egyiknél karácsonyfát, a másiknál WC papír gurigából, meg hungarocell golyóból hóembert. A harmadikhoz telepedtünk le, ott vörösbegy karácsonyfa díszt csináltunk. Kérdeztem ott az egyik angol hölgyet, hogy a vörösbegy karácsonyi madár? Mondott mindenfélét, aztán a vége az volt, hogy szerinte igen. Mert hogy a többi elrepül. Ha valaki tudja szóljon, miért pont vörösbegy karácsonyfa díszt kellett volna csinálni. Levente végül harkályt csinált. Mire befejezte, vége is lett a partynak.

A koreai anyuka örül a művének

Csipesz az lényegében egész idő alatt főzött a játékkonyhában. A műsor alatt is hordta a kóstolni valókat. És utána is állandóan jött-ment a hóna alatt egy műanyag zsemlével, amit késsel-villával evett később.

Télapó figyeli, hogy Csipesz hogy akarja felvágnia műanyag késsel a mézeskalácsát

El vagyok szomorodva.
Ma volt Leventéék karácsonyi ünnepsége, mi meg nem mentünk el. Tökségből kifolyólag.
Én abban a meggyőződésben voltam, hogy holnap lesz. Tudtam én, hogy ma van a délelőttös csoportnak, holnap meg a délutánosnak, de valamiért úgy gondoltam, hogy nekünk a délutános csoportéra kell menni. Biztos, mert tavaly délutánosak voltak.
Apa meg egészen ma este 7 óráig a jövőheti menetrendet nézte, ezért döbbent rá csak akkor, hogy nekünk az oviban kéne lennünk, a helyet, hogy itt vacsorázunk. Én meg mondtam, hogy de most miért ijesztgeti a gyereket, nem vagyunk semmiről lemaradva, ma a délelőttös csoportnak van a karácsonyi partyja, erre Apa: de Levente a délelőttös csoportba jár! Ja, tényleg. Szegény Levente nagyon sírt. Engem is nagyon bánt, hogy ennyire gyagya vagyok.
De az ovisok sem mondtak semmit, hogy legalább elgondolkozzak rajta, hogy este vissza kell jönni.
Majd holnap Apa megkérdezi, hogy elmehetünk-e a délutánosokéra. Persze az egyáltalán nem ugyanaz, szegény Levente ott nem ismeri a gyerekeket. Meg mi is tudtunk volna ismerkedni egy kicsit a szülőkkel. Na mostmár mindegy. Ez jól el lett szúrva.

Pénteken a kreatív boltban, szombaton pedig a vásárban vettem gyapjút, és azóta nemezelünk.

Először Levente volt lelkes, az első almánkat ő gyúrta. Nekikezdett még több gombócnak is, de mostmár hamar megunja, és azt mondja, hogy maradjon így, ő ilyennek akarta, senki ne gyúrja tovább.
Marcusnak nagyon tetszik, több mindent is szeretne kipróbálni, csak épp az ekcémás kezének egyáltalán nem hiányzik a szappanos vízben való áztatás.
Csipesz is lopkodja a gyapjút, szappanozza, áztatja a vízben, megint szappanozza, megint áztatja és sodorja. Van néhány értékelhető kukac, amit ő csinált.

Főleg karácsonyfadíszeket akarunk csinálni, mert azt mondták a fiúk, hogy itt is lesz karácsonyfánk, és azokat az ajándékokat, amiket idehoz Jézuska, majd megtaláljuk a fa alatt, amikor visszajövünk Szegedről.

Van már néhány díszünk az oviból, amit Leventéék csináltak és megvettük a karácsonyi vásárkor. Marcus is csinált már néhányat papírból.
Nemezből gömböket, virágokat, almákat, csillagokat, tulipánokat fogunk készíteni. Nem mind tipikus karácsonyfadísz, de ilyeneket tudunk, most ez lesz.

Tulipánok

Marcus virágja. Majd tovább fejlesztjük a technikát és ilyen
csillagjaink is lesznek, meg még kicsi virágok

Almák

Apa beszélt a tanítónénivel.
Azt mondta (a tanítónéni), hogy szerinte nem olyan rossz a helyzet.
Matekból nagyon jó Marcus. Azt elfelejtette Apa megkérdezni, hogy miért kell extra matekra járni. Tehetséggondozás, vagy felzárkóztatás? Vagy a nyelvi problémák miatt?
Angolból sem olyan rossz a helyzet. A szó teszten is 3 szót tudott az 5-ből.
(Mert azóta már kiderült, hogy az volt a szó teszt, hogy mondott nekik 5 szót a tanítónéni és le kellett írniuk. Már én is megtaláltam a füzetében, mikor múlt héten kirámoltam az iskolai asztalát.)

Szóval szerinte már sok mindent ért, csak a beszédet kellene gyakorolni.

(Tegnap az derült ki, hogy van egy csomó szó, amit tud, mert már annyiszor hallotta, de nem tudja, hogy mit jelent.

Azt mondta, mikor tegnap olvasott a magyar olvasókönyvből: What do you see? Kérdeztem, hogy ez mit jelent. Nem tudta. Megmondtam, most már tudja.
Egy csomó szónak ő tudja a rendes kiejtését, én meg tudom, hogy mit jelent. Ketten már ellennénk az iskolában.)

Kaptak a tanítónénitől olvasnivalót.
Nincs olvasó könyvük, hanem a suliban van egy kis füzetsorozat, abból tanulnak olvasni. A tanítónéni elolvassa nekik, aztán a témával kapcsolatban kapnak fénymásolt oldalakon feladatokat.
Ezt nagyon utálom, mert elmondani nem mindig tudja Marci, hogy miről szólt, amit a tanítónéni olvasott, és így nehéz segíteni neki, hogy nem tudom, hogy mihez tudná kötni azokat a szavakat, amiket gyakorolni kell.
Most legalább már látom, hogy milyen füzetecskékről van szó. A szókincsük egymásra épül. Mindegyikben egy rövid történet van lerajzolva és a képek alá egy-egy mondat van írva. Az elsőben pl. csak nevek, hogy bemutassák a szereplőket. Egy család, a következő füzetekben minden történet róluk szól. Egy-egy történet néhány szót gyakoroltat. Általában a fénymásolt oldalakon is azok a szavak szerepelnek. Mivel angolul nem kiejtés szerint írnak, muszáj a gyerekeknek minden egyes szónál megtanulni, hogy milyen betűkből állnak.

Szegény Marcus, meg keveri. Ha magyarul olvassa, hogy to, akkor is azt mondja, hogy tu és ha látja, hogy az van odaírva az angolban, hogy a, akkor azt mondja, és nem bírja megjegyezni, hogy ott az angolok azt mondják, hogy ö, főleg, hogy máskor meg nem azt mondják ugyanerre a betűre.
Meg ilyenek. Nem könnyű két nyelven megtanulni olvasni, egyszerre.
Majd meglátjuk mi lesz a vége.

A karácsonyi vásárról akartam írni, de nem akartam bele rakni a Függetlenségnapi bejegyzésbe. Így is már elfelejtettem ünneplőbe öltöztetni a gyerekeket pénteken.

Szóval ez olyan kisebb karácsonyi vásár. Nem olyan, mint a Széchenyi téren szokott lenni mindenfélével, hanem mint a Dóm téren a kézművesvásár.
Csak hétvégéken van, hétközben nincsenek ott a sátrak.

Ez a kettő manó köszöntötte éppen a megjelenteket és bejelentette, hogy nem soká jön Joulupukki, azaz a Télapó.


Addig körülnéztünk. Több kis udvar nyílik ebből a térből, ahol van a vásár. Az egyikben az alábbi manó szórakoztatta a népet. Nagyon jó pofa volt. A mi gyerekeinkhez is beszélt egy darabig, persze egy mukkot sem értettünk.


A Mikulásról megállapították a gyerekek, hogy nem is úgy néz ki, mint nyáron, amikor meglátogattuk a házában és szerintük ez nem az igazi Mikulás, hanem valaki csak beöltözött Mikulásnak. Hát, nem tudom.


A sátrakban legtöbb helyen gyapjú holmit árultak. Kötött, horgolt, nemezelt gyapjút. Meglepően sokan. A többi árusból csak egy-egy volt, a gyapjúsok meg ott sorakoztak egymás mellett.

Nemezelt birkák, cipő betét, fonal, nemezelt almák, kötött zoknik,
kesztyűk láthatók a képen a kolbász, a sonka és a tojás mellet.
A szomszédban fenyőből és szalmából készült karácsonyi díszek és koszorúk.

Grillezett kolbászt ettünk magában. Itt így eszik. A középkori vásárban legalább káposzta levélbe csomagolták és nem papír zacskóba. Kását is lehetett kapni. Az is karácsonyi étel erre felé. Persze több helyen is árultak glögit. Apa nem akart venni, mert forró és csak bénázunk vele, úgyhogy a felvonuláson ittuk meg betevő glöginket, háromszor annyiért. Majd jövőhéten iszunk a vásárban is, hogy az átlag beszerzési ár ne legyen olyan magas.


Mikor visszaértünk a felvonulásról ez a tupla kvartetti kezdte előadását. Nincs d-jük, ezért tuplának mondják a duplát. Egy idegen szó meg akkor lehet finn, ha tettek a végére egy i betűt.
Szóval a tupla kvartetti énekelt. Szép volt, csak már nagyon fáztunk, ezért csak három dalt hallgattunk meg. Utána mentünk a tengerészeti múzeumhoz.

Ma van Itsenäisyyspäivä, azaz a Függetlenség Napja.

A legnagyobb finn nemzeti ünnep, az ország Oroszországtól való függetlenné válását ünnepelik.
Finno 1809-ig volt Svédország része, akkor a svéd-orosz háborúban Oroszország elfoglalta a finn területeket.Az 1917. novemberi oroszországi bolsevik forradalom után előállt lehetőséget kihasználva a finn szenátus december 6-án kiadta a függetlenségi nyilatkozatot.

A hivatalos ünnep az állami zászló ünnepélyes felvonásával kezdődik Helsinkiben. A mai napon emlékeznek meg az ország függetlenségéért vívott harcokban elesettekről is.
A honvédség díszszemlét rendez valamennyi helyőrségi városban.

Tegnap Leventééknél az oviban táncmulatságot, Marciéknál a suliban megemlékezést tartottak a mai ünnep alkalmából.

Fogalmunk nem volt róla, hogy hogy ünneplik a finnek ezt a napot. Elmentünk a karácsonyi vásárba és ott találkoztunk Marcus egyik osztálytársával meg a szüleivel és ők mondták, hogy katonai parádé lesz. Menjünk a színházhoz, mert ott lesz a felvonulás, utána pedig a tengerészeti múzeum hajóira is fel lehet menni.

Elsétáltunk a színház felé, de már hamarabb leparkoltunk, mert már ott is rengetegen voltak. Felmentünk egy étteremhajóra, vettünk glögit és onnan néztük végig a felvonulást.

A finnek nagyon büszkék a hadseregükre. Ott él bennük, hogy nem rég lettek függetlenek és még mindig tartanak tőle, hogy megtámadják őket. A svédektől is félnek, de inkább az oroszoktól. És még csak nem is NATO tagok.
Apa már beszélgetett több munkatársával is erről, és általában nagyon komolyan gondolják, hogy ha megtámadják őket, akkor mennek és harcolnak. Tudják, hogy talán túl sok esélyük nincs pl. az oroszokkal szemben, de legalább megnehezítik a dolgukat.

Most felvonultak mindenféle egységek. Földön, vízen, levegőben. Masíroztak a katonák, jöttek a harci járművek, elszállt felettünk néhány vadászgép, meg helikopter, és a folyón is feljött néhány kisebb hajó.








Nagyon érdekes volt, hogy nem szólt semmi zene, nem énekeltek a katonák, csak csendben vonultak. Este a tévében láttuk, hogy a színház környékén volt egy katonazenekar, ők játszottak aláfestő zenét, csak az odáig nem hallatszott el, ahol mi voltunk. Azt is a tévében láttuk, hogy a felvonulás a tengerészeti múzeumtól indult. Előtte volt ünnepi beszéd, és ott ültek bebugyolálva a háborús veteránok is.
Apa szerint az egész esemény nem volt olyan ünnepélyes, mintha otthon tartottak volna egy ilyen ünnepet.

Miután vége lett a felvonulásnak elmentünk a tengerészeti múzeumhoz és kiderült, hogy kivonult oda a hadsereg és mindenféle harci járműveket meg lehetett nézegetni. Apa ment a fiúkkal én pedig vigyáztam az alvó Csipeszre.
A fiúknak nagyon tetszett. Láttak ágyút, tankot, kis kém robotrepülőt, voltak hadihajón. Mindenhova felmásztak, bemásztak, mindent tanulmányoztak. Csak azért hagyták abba, mert 3-kor bemondták, hogy vége, és elkezdték összepakolni azt a sok mindent. Én is otthagytam Csipeszt néhány percre és körbeszaladtam. Legjobban az álcázott katonák tetszettek. Hárman mászkáltak a tömegben, feketére festett arccal, a sisakjukon fenyőgallyakkal. Viccesek voltak.








A tévé esti műsora: közvetítés a köztársasági elnök ünnepi fogadásáról. Prominens személyiségek táncolnak egy túlzsúfolt teremben több óra hosszáig, időnként riportot csinálnak valamelyikkel. Állítólag 2 millióan szokták nézni.

Szegény Apának kihúzták a fogát.

Két-három hete evett valami csokit, amitől kiesett a jobb felső bölcsesség fogából a tömés. Gondoltuk hátha kibírja karácsonyig, és akkor majd otthon a fogorvos csinál újat. De aztán elkezdett fájdogálni és Apa arra jutott, hogy muszáj lesz ezt itt megcsináltatni.
Azt mondta Dr. Lelkiismeretes, az iskola orvos, mikor Marcust kellett vinni arra az átnézegetésre, hogy 2-3 hónapos várólisták vannak az SZTK fogorvosoknál.
Ezt Szőke Petri Kapitány is megerősítette, hozzá téve, hogy még a hírük is rossz és kért Apának időpontot egy maszek fogorvoshoz. Azt mondta 50-70 euro szokott lenni egy tömés, a többit a KELA (finn TB) fizeti.

Ma délelőttre szólt az időpont. Apa el is ment gyanútlanul.
Azt mondta nagyon kellemes környezetben várakozott. Halk zene, újságok, tv, karácsonyi fények, kandalló, igazi égő gyertya, meg ilyenek. A megadott időpontban kb. be is szólították.
Egy hölgy volt a fogorvos, azt mondta Apa inkább szakszerű, mint kedves. Kapott Apa sárga szemüveget, hogy ne zavarja a fény. Aztán bele nézett a dokinő a szájába és mondta, hogy ezt a fogat ki kell húzni. Nagyon nagy a luk és most még tágítani kéne rajta, menthetetlen. Apa nem akarta csak úgy feladni a fogát, kérdezte,hogy nem-e lehetne-e megmenteni. Hát akkor legyen röggeny és akkor majd meglátják.
Először ott helyben próbáltak röggenyező kézikészülékkel felvételt készíteni a fogról. Leterítették Apát, hogy ne mászkáljanak benne mindenfelé a sugarak, de nem boldogultak, mert nagyon hátul volt a fog. Lehet, hogy mások előrébb hordják a bölcsesség fogukat, de Apának ott hátul van.
Akkor kéne egy panoráma röntgen. Gondolta Apa most jön a beutalás, röggeny időpont kérés, stb. De nem ez történt. Átküldték a másik szobába. Ott gyors megcsinálták a felvételt. Számítógépen megnézték, hogy sikerült-e, mire Apa visszaért a helyére a doki néni már ott nézegette a saját számítógépén. Aztán már csak az volt a kérdés, hogy most rögtön lehet húzni, vagy valami fontos dolga van Apának hétvégén és nem ér rá lábadozni.
Apa épp ráért, úgyhogy már kapta is az injekciót. Azt nem tudjuk mi volt benne, de egy perc múlva már kezdték is kifeszegetni a fogat. Nem kellett várni, hogy zsibbadjon. Azt mondja Apa, hogy először valami csavarhúzó szerűségekkel feszegette a fogorvos erről-arról a fogat. Három ilyen steril bigyót használt el ehhez a művelethez, aztán jött csak a fogó.
Aztán elmagyarázta, hogy mik a további teendők. Felírt antibiotikumot, nehogy elfertőződjön a seb.
Majd megírta a számlát. 110 euroért sikerült megszabadulni Apa fogától. Ebből 50 euro a röntgen. De ezt nem mondták előre. Lehet, hogy Apa rögtön elhitte volna, hogy ki kel húzni, ha megmondják, hogy mennyiért röngeneznek. 40 euro a húzás és 20 az állapot felmérés, amit Apa nem vett észre. Cserébe mindösszesen az egész eljárás, röntgennel együtt, 20 percig tartott. Kb.

Hát így jártunk. Remélem többet nem kell fogorvoshoz menni míg itt vagyunk.

Nem tudom említettem-e már, de ez az időjárás, ez elképesztő.
Délben tojás nagyságú hópelyhek hullottak az égből, meg rendes hóesés is volt egy csomó ideig, de mind elolvadt, mert meleg volt.
6 óra felé mentünk Apához kocsival, a szélvédő jégvirágos volt. Egész vastagon. Az út is csúszott. Este jöttem haza busszal, esett az eső és most épp 2 fok van. Hol itt a következetesség?

Apa beíratott tornázkodásra. Oda a cégük alagsorában lévő terembe, hogy én is egy hétig ingyenért kipróbálhassam, hogy mik vannak ott.
Utoljára a '90-es évek elején voltam ilyen helyen. Azt hiszem kétszer is. F. Zoli megkért, hogy menjek vele, mert nagyon unalmas egyedül. Egy ilyen gépes konditerem volt. Mindent kipróbáltam, annyi súllyal, amennyit még elbírtam. Másnapra lázas lettem és persze nem bírtam felkelni.

Ebből tanulva most csak módjával próbálgattam. Biztos azóta már otthon is nőtt a színvonala, a gépek minősége az ilyen fitnesz izéknek. Itt is szuper gépek vannak. Két tévén megy a tévé műsor, hogy ne unatkozzanak a bicajosok, meg a futók. Újságok is vannak.

Futottam, eveztem, súlyokat emelgettem, gondosan ügyelve rá, hogy mikor eljövök egy géptől ne az 5 kg-nál maradjon bedugva a szegecs. Majd meglátjuk holnapra hol lesz izomlázam.

Szaunáztam is egy kicsit. A tusolóban tusfürdő, sampon, hajbalzsam, hajfixálóhab kitéve, testápoló és dezodor kíséretében. Hajszárítók, hajkefék - tele volt az összes szőke hajszálakkal.

Átsétáltam a sportpályák között a buszmegállóba. A korcsolyapályán néhányan korcsolyáztak, a kecskés helyen most is világítanak szépen a fények, amit hétvégén gyújtottak.

Jó volt már egy kicsit egyedül lenni. Nagyon szeretem én a gyerekeimet, de már egy kicsit fárasztó, hogy állandóan ott vannak és egy pisilést nem lehet elintézni úgy, hogy ne legyen közben valakinek valami nyűgje, vagy valami fontos mondanivalója.
Otthon legalább ha elmegyünk pl. Gyomára, akkor egy kicsit más is figyel rájuk és nyugodtan pisilhetek. Meg persze mást is csinálhatok. Meg úgy általában több lehetőségem van Apára hagyni őket.
Na, itt ez ritkán adatik meg.

Apa szerencsésen megérkezett.
Eléggé összerázta a repülés meg az utána következő buszozás.
Egy kis kb. 40 személyes géppel mentek-jöttek Ouluba, közben Tamperében is leszálltak. Azt mondja Apa, hogy ezeket a kisgépeket sokkal jobban dobálják a légörvények, mint a nagyokat. Aztán meg busszal jött a reptérről. 17 km és a busz rendes helyi járatként működik. Gondolom megállt egy csomószor. Apa pedig egyáltalán nem bírja a buszozást. Már attól is ki tud készülni, ha busszal jön haza a munkahelyéről.

Tegnap volt a születésnapja. Sütöttem tortát, a fiúk is alkottak köszöntő kártyát. Őrt álltak az ablaknál, lesték, hogy jön-e már Apa, hogy időben el tudjunk bújni. Meggyújtottuk a tortán a gyertyát, meg a többi reggeli gyertyát és úgy vártunk. A gyerekek bebújtak az íróasztal alá és ott nevetgéltek. Csipeszke is csendben várt. Aztán előugrottak és kiabáltak. Aranyosak voltak.

Semmi különös nincs különben.

Bementem Marcusék osztályába és kipakoltam az asztalát. Haza hoztunk egy csomó papírt, amikről kiderül, hogy mivel töltötte eddig az idejét az iskolában. Jó lett volna, ha haza hordja ezeket a papírokat, befejeztük volna amit a suliban nem tudott, de a kis pupákot hiába kérdeztük, hogy mit csinált a suliban, nem mondott semmi különöset. Az is baj, hogy nincs füzetük, hanem mindig fénymásolatokra dolgoznak. Azok meg ott kallódnak egyenként. Kiderült, hogy a ceruzái is el vannak tűnve. Én nem tudom azok is hova lesznek. Ma már azért nem csinált meg egy feladatot, mert nem volt ceruzája. Majd bemegyek és átkutatom az összes asztalt. Lefaragtam a végeiket és rá van írva mindre, hogy Marcell. Hogy tudnak ennek ellenére elveszni? Volt egy töltött tolltartója és most három színes, meg egy filc toll van meg az egészből. Most a lelkére kötöttem, hogy minden papírt hozzon haza, meg a tolltartóját is a még meglévő ceruzákkal, aztán majd gyűjtünk még bele.
Visszajöhetne már Ms Robertson, mert így hogy nincs gazdája az osztálynak elég kesze-kusza a dolog.

Az a tantónéni, aki mostanában van velük, valamiért kitalálta, hogy Marcusnak extra matekra kell járni. A két legrosszabb matekos, meg Marcus megy extra matekra. De hogy miért? Azt mondja, hogy ő már rég kész van, mikor a másik kettő még sehol sem tart. Tegnap keresett neki az extra tanítónéni valami számítógépes feladatokat amíg a többiek is befejezték a munkát. Lehet, hogy azért, mert nem tud jól angolul és azt gondolja tantónéni, hogy nem érti a feladatokat? Majd valamelyik nap Apa próbál beszélni a tanítónénivel, hogy mi újság ezzel a mi Marcusunkkal.
Az biztos, hogy mostmár ő tud a legkevesebbet angolul, mert a francia kisfiú, aki egy mukkot sem tudott, délután is a suliban marad, és így sokkal gyorsabban halad az angol felszedéssel. De Marcus nem akar ott maradni, meg én se biztos, hogy kifizetnék nem tudom hány eurot, hogy vigyázzanak rá.

Esik az eső.

A srácok legyártottak újabb húsz hópelyhet. Ezek már nem lettek olyan szépek, mert elkapkodták. Pedig ők kérték, hogy vágjak nekik köröket.

Apa Ouluban van.
Hajnalban repült, és holnap este fog visszaérkezni.
Projekt záró bulit tartanak. Úgy volt, hogy Budapesten lesz 3 napos mulatság, de aztán jött a recesszió, meg az azzal járó megszorítások, úgyhogy két nap lett belőle és Ouluban. Így kevesebb embert kell szállítmányozni. Meg szállodát sem kell fizetni, mert alszanak a céges lakásban, akik nem odavalók.
Apa telefonált. Azt mondta, hogy ő nem tudta, hogy ez ilyen nagy esemény. De annak számít, mert egy 3 éves, sikeres projekt zárult le. Apát is megdicsérték.
Az esti program hoki meccs. A CCC szponzorálja az oului csapatot. Persze az evés-ivás rész sem maradt el.
Megyek mostmár aludni, mert ma reggel is elaludtunk, mert nem volt aki felébresszen. Marcus ugyan időben fent volt, de annyira sötét volt, hogy azt hitte még éjszaka van. A napnak még eszeágában sem volt felkelni, ráadásul felhős az ég is. Délutáni alvás előtti olvasáshoz is villanyt kellett kapcsolni 1/2-kor. Eshetne egy kis hó, hogy világosabb legyen.

Marcuséknál ma volt a suliban Adventi Istentisztelet.
Marcus azt mesélte, hogy először a gyerekek eljátszották a háromkirályokat. Egy kis gyerek volt a mesélő. Voltak gumicsizmás papír birkák.A többi gyerek pedig játszotta az anyukát, az apukát, meg a királyokat.
Utána egy pap bácsi mondott valamit, meg énekeltek.

Itthon pedig délután papír csillag-hópelyheket gyártottunk.
Kivágtam egy csomó kört, hat, vagy 4 részre hajtogattam, aztán vagdostunk bele mintákat. Először csináltunk kettőt, aminek a mintáját az interneten találtam. Aztán én csak a köröket vágtam, a fiúkra meg rá volt bízva, hogy találjanak ki új variációkat és vágják ki. Nagyon tetszett nekik. Alig győztem kivágni a köröket és hajtogatni hat rét. Még Levente is legalább egy óráig ollózott, pedig ő hamar meg szokta unni az ilyesmit. De ezzel a módszerrel gyorsan lehet látványos dolgokat készíteni. Csipesz közben próbálkozott az ollóval való vágással, de hát még olyan pici a keze, úgyhogy leginkább csak mérgeskedett, hogy nem sikerül neki.
Marcus vagdosott, mikor úgy gondolta, hogy kész, akkor széthajtogatta és megnézte, hogy mi lett belőle. Levente belevágott egyet, megnézte, hogy milyen lett, összehajtogatta, megint belevágott, megint megnézte. Kicsit lassabban haladt, mint Marcus. De így is készített ötöt, Marcus meg kilencet.
Én csak egyet tudtam csinálni saját kútfőből. Nem hagynak alkotni a gyerekek.
Majd holnap valahogy felrögzítjük az ablakokra a gyártmányainkat.

Az alsó sorban az internetesek, a felső sorban sorban a
saját kitalációk. Marcusé, Leventéé, Anyáé.

Ma semmi különös nem történt.
Esett az eső, meg a havas eső.
Délután Marcussal elkerekeztünk az erdőbe, vágtam néhány fenyőágacskát, meg nyírfavesszőt és csináltunk adventi koszorút. Volt még makkunk, tobozunk, meg más termésünk, azokkal kidíszítettem, meg rábiggyesztettem a gyertyákat.


Levente szerint gyönyörű. De ő mindig túlzásokba esik.

Úgyhogy inkább le is írom a tegnapi múzeum látogatásunkat.

Az úgy volt, hogy az ovis vásározás után elmentünk a kézműves múzeum felé, mert tegnap volt angol nyelvű kalauzolás, amit az egyetemről jött csoportnak tartott egy bácsi. Már ennek a bácsinak a szervezésében voltunk egyszer a várban.
Most arra mentünk, de nem akartunk feltétlenül bemenni, mert már úgyis lekéstük a déli indulást, de aztán láttuk, hogy valami esemény van és akkor mégis bementünk.

Homályos család a múzeum egyik épülete előtt

Mikor odaértünk éppen a három királyok énekeltek a csillagvivővel. Ennek is csak a végét hallottuk. Aztán megnéztük a néhány árust, akik ott árultak az udvaron. Közben Apát odaküldtük a csoporthoz hallgatózni, hogy mit mesél a bácsi.


Már írtam azt hiszem egy kicsit erről a múzeumról, mert a srácok már látták az ovival.
Luostarinmäki, Kézműves Múzeum. Volt egy nagy tűzvész 1827-ben és többek között ezen a dombon is megmenekültek a házak. 1908-ban valami művészember kitalálta, hogy nem lerombolni kéne őket, hanem múzeumot csinálni belőlük. 1931-ben sikerült is ezt az elképzelést megvalósítani. Kiköltöztették a benne lakó, többnyire szegény, idős embereket és Turku környéki mesteremberek segítségével 30 valahány mesterség műhelyét rendezték be. De nem csak műhelyeket, hanem lakószobákat is mutatnak be. Van egy működő posta és két bolt, ahol a múzeumban készített termékeket árulják.
Főleg nyáron működnek ezek a műhelyek, a turistáknak bemutatják, hogy hogy dolgoztak akkoriban. Most 5-6 néni-bácsi serénykedett csak.

Fazekas műhely

Hangszer készítő. Fából, szalmából fújni valók

Szalmakoszorúkat kötözött a néni

Posta

Képkeretező

A házak nagyon pici helységekből állnak, ás nagyon alacsonyak a szobák. A magyar parasztházak is alacsonyak voltak, meg kicsik, de ezek még azoknál is sokkal kisebbek. Túl sok minden nem fért egy szobába, viszont biztos nem volt nehéz befűteni őket.

A kályha melletti ajtóból fényképeztem. Komód, ágy, ez a szoba szélte.
A hossza az asztal másik végénél.

Ez a kép pedig jól szemlélteti a belalacsonyságot.
Kávézónak van berendezve ez a kis szoba.

Az egyik udvar

Több háznak is ilyen füves teteje van. Nyírfakéreggel van
bevonva a tetőés azon van a föld réteg a fűvel.

Egy másik udvar. Majdnem minden épületnek neki van támasztva egy létra,
hogy fel tudjanak mászni a tetőre ledobálni a havat

Most elég sötét volt a helységekben, és ez a kis vaku nem igazán tudta bevilágítani őket, a kijelzőn nem láttam semmit, csak reménykedni tudtam, hogy valamit lefényképez a gép, ha villan a vaku. Úgyhogy nem készültek túl jó képek.

A csoportban volt 5-6 magyar lány. Apa beszélgetett velük egy kicsit. Itt a turkui egyetemen hallgatnak nyelvészetet, jogot, ilyesmit.

A nyomdász néni kérdezte, hogy milyen nyelven beszélünk. Aztán azt mondta, hogy gondolta, hogy magyar, mert úgy hallotta, hogy finnül beszélünk, csak nem értette, hogy mit mondunk.

Kicsi sűrűre sikeredett ez a mai nap.
Délelőtt az oviban voltunk karácsonyi vásáron. Aztán a kézműves múzeumban járkáltunk legalább két órát. Aztán kicsit pihentünk itthon. 5-re mentünk volna a katedrálishoz a városi karácsony megnyitására, de lekéstük, végül a gyerekparkba mentünk megnézni az ottani karácsonyi időszak indítást.

Azt hiszem a kézműves múzeumról majd holnap írok.

Szóval ma volt az oviban a karácsonyi vásár.
Az ovinak gyűjtöttek ezzel pénzt, csak már megint kicsit kellemetlenül éreztem magam.
Valamelyik nap megkérdezte Apa tőlük, hogy mik a szokások ezen a vásáron. Mondták, hogy a gyerekek által készített tárgyakat árulják, meg néhány szülő is szokott kisebb dolgokat hozni, de egyáltalán nem muszáj. Amiről elfelejtettek említést tenni az az volt, hogy valami tombola tárgyat kellene vinni. Mi vettünk tombolát, hármat két euróért és kettővel nyertünk. És elég értékes dolgok voltak a nyeremények. Később tudatosodott bennem, hogy valószínűleg illet volna hozni nekünk is valamit.
Volt kitéve a bejárati ajtó mellé néhány papír, amire felírták néhányan a nevüket, de azt hittem, hogy az arra vonatkozik, hogy ki hoz árulni valót, vagy valami szülői munkaközösséges dolog, mert nem rég még olyasmik voltak ott. Finnül volt, gondoltam nem ránk vonatkozik. Tudják, hogy nem tudunk finnül. Apa szerint ezért sem kell rosszul éreznünk magunkat, meg különben is ott hagytunk egy csomó pénzt. Kaptak a gyerekek sütit, meg glögit, meg szörpöt és ezekért mindért borsos árat fizettünk. Meg vettünk a gyerekek által készített karácsonyfa díszeket is. Azokért sem adtam volna egy rendes vásárban 5 eurot.
Úgyhogy Apa szerint, többet tettünk az oviért, mint ha el sem mentünk volna.

Innen mentünk a kézműves múzeumba. Mikor már jó éhesek voltunk, meg átfagytunk, elindultunk haza, vettünk pinzát ebédre, pihentünk egy kicsit, aztán mentünk a katedrálishoz.

Ma volt a Karácsonyi Város megnyitó ünnepség. Vagy minek fordítható. (The Christmas City opening ceremony) Mától hétvégéken karácsonyi vásár lesz a katedrálissal szembeni téren. Lesznek különböző programok, karácsonyi koncert, ökumenikus istentisztelet, Luca napi események.
A katedrális elé felállítottak egy hatalmas fenyőt, most ünnepélyes keretek között meggyújtották rajta a fényeket.
Az előtte lévő műsorokról lemaradtunk. Gyerekek adtak elő valamit, utána pedig a balett iskola növendékei, ennek a legvégére értünk oda. Nagyon sokan jelentek meg. Többeknek mécses volt a kezükben.

Innen mentünk a gyerekparkba, mert annál a kis tónál, ahol régebben kecskéket etettünk, meg libákat nézegettünk, most törpékből és szalma kecskékből vannak élőképek.


A házikót, a fákat, a bokrokat és a kis hidat pedig kifényezték.



6 órakor szólt a csengő, előtte utána a karácsonyi zene, és meggyújtották a fényeket. Nagyon szép volt. Körbe az út mellett mécsesek égtek, a sarkokon pedig kis tüzek.

Marcus tüzeskedik

Levente repül

Lassan körbe jártuk az egészet, aztán haza jöttünk.

A hó, ahogy várható volt, reggelre majdnem teljesen elolvadt. Locs-pocs, pocsolya mindenhol. Ma már 7 fok is volt, most pont 2 van.
Én nem tom mit nyavalyognak a magyarok a belvíz miatt? Itt aztán van víz, meg víz. Ásnak árkokat és elvezetik. Minden kis darab föld körbe van véve árkokkal. Muszáj, mert ugye itt van alattuk ez a gránit és különben nem folyik el a víz. Az összes esővíz árkokba megy, aztán - gondolom - a tengerbe. Az a víz mennyiség ami itt leesett az elmúlt néhány héten, már elárasztotta volna egész Magyarországot.

Úgy volt, hogy Marcuséknak ma valami szó teszt lesz. Azt mondta, hogy 3 szót kellett leírniuk a füzetükbe. It, in, had. Nem túl bonyolult, de Marcusnak nem jutott eszébe a had végére a d betű. Ott még nem tartunk a magyar könyvben. Azt a 10 betűt, amit már átvettünk, azt jól tudja. Gyakoroltuk mi tegnap ezt a d betűt is, de nem akar az eszébe jutni.

Apánál ebédeltünk. Mindig van legalább 3-4 féle saláta. És most az egyikben borsó szára volt. Azt mondja Apa, hogy már máskor is volt ilyen saláta, csak ő nem tudta, hogy mi az amit eszik. Különben nem volt rossz íze, de elsőre meglepődtem.

Az történt még, hogy Ferenc küldött csomagban könyvet, és mellékelt hozzá két üveg bort. Na azok nem érkeztek meg, mert útközben ripityára törtek. Írtam neki, most megy reklamálni a postára, mert biztosítást is kötött a csomagra.
Kaptunk egy szép jegyzőkönyvet róla. És az egész bortól csöpögő kartondobozt, meg a törülközőt, amibe gondolom Ferenc az üvegeket csomagolta, hogy ne törjenek össze, bepakolták egy másik dobozba és úgy kézbesítették. A könyvek is kicsit borosak lettek.
Nagyon sajnálom. Most ihatunk megint francia bort. Vagy spanyolt. Habár az egyetlen magyart, ami itt kapható még nem is kóstoltuk. Mármint ami a Magyar Vörös nevűn kívül kapható, rendes bor.

Vége van a télnek.
Most épp 5 fok van és nagyban olvad. Valószínű holnap reggelre már alig lesz valami a 12cm hóból. Már Marcus leverte a hóember fejét, mert alig tartotta valami, a hókutyánk is fejetlen lett délutánra.
De legalább megtudtuk, hogy mire lehet számítani. Apa azt mondja, hogy a leghidegebb januárban, februárban és márciusban szokott lenni. Ez még semmi nem volt.
Lehet, hogy ha haza megyünk otthon kéne maradni?

Megfigyeltem túlélési eszközöket télvízidejére.
Idős néniknek van cipőre csatolható pótsarok, amelyik gumiból van és kis tüskék állnak ki belőle, hogy ne csússzon el az ember. Nem tudom miért csak néniken láttam? Majd még figyelek.
És láttam még idős embereknél olyan botot, aminek szintén tüske áll ki az aljából. Lehet, hogy az mindig ott van, csak be lehet húzni.
Ilyenek ezek, nem nyavalyognak a tél miatt, hanem kitalálnak minden félét, hogy hogy lehet túlélni. Hát, akinek muszáj...

Holnap lesz Leventééknél a Pikkujoulu. Vinni kell egy kis ajándékot. Bementünk a városba, a tiimari nevű papír-írószerben vettünk ajándéknak valót, meg voltunk könyvtárban. Busszal mentünk-jöttünk.
Ez a kis Csipesz annyit akaratoskodott! Néha kicsit nehéz vele.
Megnéztük a kivilágított sétálóutcát is. Nagyon tetszett a gyerekeknek.
Olyan kb. mint Szegeden szokott lenni.

Ez a svéd színház. Valami elállítódott megint ezen az új fényképezőgépen.
A valóságban sokkal világosabb volt.

A sétáló utca. Ez is világosabb volt.

Apa pedig az egy hetes ingyen bérletét tornázkodta le éppen.
Abban az épületben, ahol a cége is van, az alagsorban működik egy ilyen fitnesz klub. Futópad, bicajok, erősítőgépek. De vannak különböző mozgatós foglalkozások is. Aerobik meg ilyenek.
Ma valami jóga alapokra épülő tornázkodást próbált ki Apa. Pilates. Tetszett neki. Ő volt az egyetlen hímnemű résztvevő.

Nekem is kért egy ilyen egy hetes bérletet. Ez most valami akció, biztos próbálják becsalogatni az embereket.

Csipeszke vette tegnap ezt a csokor rózsát.


Valamiért két euroért vesztegettek 10 szálat. Az olcsó. Ennyiért ritkán lehet virágot kapni. A K-citymarket virágboltjában ráadásul. Csipi kiválasztotta, odavitte a néninek, az kérdezte tőlem, hogy becsomagolja-e. Gondolom azt kérdezte, mert igent mondtam, ő meg becsomagolta.
A másik néninek meg odaadta a két eurot. Aztán hazáig húzta a csomagot. Már írtam, hogy a finnek a becsomagolt csokor tetejére kötnek egy madzagot és annál fogva hurcolják a virágokat. Csipesz is azt a madzagot fogta, csak olyan kicsi, hogy így is a földig ért a csomag.