Apa tegnap már fél 10-kor itthon volt.
Jól érezte magát. Megvacsoráztak, aztán íjászkodtak, Nordic Walkingoltak, meg erdei golfoztak. Ami azt jelentette, hogy rendes golfütő helyett, golfütőhöz hasonlító faágakkal ütögettek lukakba valami nagyobb műanyag labdát.
Közben persze itták a söröket, borokat.

Ebből kifolyólag ma nem csináltunk semmit.
Délelőtt vekengtünk, meg Apa kiment a gyerekekkel a játszótérre, amíg én ebédet főztem.
Délután kicsit pihentünk. Addigra a szél is ideért és fújt.
Kivittük a sárkányunkat, amit még a múltkor csináltunk, de nem akart felrepülni. Vagy a széllel, vagy a sárkánnyal van a baj. Majd még teszteljük.

Kb. ennyi. Vacsora, mesenézés, szaunázás. Most meg mindjárt megyünk aludni.

Csipeszke mostmár Apának is azt mondja, hogy Apám.

Ilyen színűek a fekete berkenye bokrok a szomszédban, meg sok más fa és bokor is pirosodik meg sárgul már. Itt az ősz.

Reggel olyan köd volt, hogy emlékezetből vezettem el az óvodáig.
Aztán lassan csak kialakult az idő.

Péntek a hosszú napja Marcusnak.
Már régen mondja, hogy tornaórán egy erdőbe szoktak menni és azt az erdőt szeretné nekünk megmutatni. Úgyhogy most úgy mentünk, hogy ott maradunk erdőt nézni.

Gyalogoltunk két és fél órát. Kicsit eltévedtünk. Vagyis nem eltévedtünk, csak nem tudtuk, hogy hol vagyunk. Levente ilyenkor rendszeresen kétségbe esik. Már akkor is kétségbe esik, ha nem látja valamelyikünket, mert lekanyarodott.
Az erdő tele volt gombával. De már nem lepődtünk meg. Csak Csipeszen nevettünk, aki minden gombánál úgy mondja, hogy pomba, mintha most látna először.

Meg azon nevetek mostanában sokat, hogy Csipi nem azt mondja, hogy Anya, hanem azt, hogy Anyám. Ha véletlenül Anyát mond, akkor kijavítja magát. Meg azt mondja, hogy Marcikám.

Kiderült, hogy itt a ház végében van egy közös tároló. Van aki ott tartja a bicaját, vannak ott szánkók, babakocsik. Közös szerszámok, hólapát, fűnyíró, fűszegélyvágó.
Elhoztuk a fűnyírót, hogy a kertünkben ne metszőollóval kelljen levágni a füvet. De úgy látszik, hogy itt is túros a háta a közös lónak. A motorja is nagyon fura hangot adott ki és a kés katasztrófális állapotban van. Úgyhogy visszavittük és a fűszegényvágóval vágtuk le a füvet.

Apa nincs itthon, céges őszi kiránduláson van. Otthon is van mindig céges őszi kirándulás. Otthon két napos. Itt már éjszaka haza várható.
Itt nem messze (10 km) vannak valami vendégházban, ahol van étterem, szauna, almafák, meg középkori hangulat. Ez van írva a hely ismertetőjében.

Gyönyörű idő van már vasárnap óta. Reggel hideg van, 4-5 fok, de délutánra már 17-18. Elrendeltem a délutáni nem alvást. Pihennek egy kicsit a gyerekek, aztán megyünk csavarogni.

Kedden megint itt voltunk a ragadozó tehenek földjén túl.

Csipeszke a kiskosarával, ebbe szoktuk szedni a gombákat

Marcus a botjával, ezt mindig visszük kirándulni

Akkor fényképeztem a sok gombát. Gyerekeket is fényképeztem. Gyalogoltak hősiesen. Csipeszke különböző színekben szerepel a képeken, mert át kellett öltöztetni.
A fiúk azt játszották, hogy lovakkal vannak és nem tudták élesen venni a kanyart, ezért Levente belement néhány lépést a mocsárba. Aztán észrevette, hogy belemegy a víz a gumicsizmájába.

Levente kinyitja a lovaknak a kaput, hogy be tudjanak menni a ragadozó tehenek földjére

Amíg a csizmát vizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a Csipesz kisautóján való mászkálásban kikopott az orra, addig Csipesz is belement a mocsárba, csak ő még el is hasalt. Nadrágja tiszta víz lett a pulóvere meg tiszta sár. Átöltöztettem.

Az erdőben egyszer szólt, hogy pisilnie kell, de másodjára már csak bejelentette, hogy pisil. Eredetileg erre számítva hoztam neki pót nadidrágot. Mostmár az következett, hogy Apának szóltam, hogy jöjjön elénk. Ő elviharzott a pisis Csipesszel, mi meg a fiúkkal komótosan haza ballagtunk.

Fiúk az erdőben

Tegnap elaludtak a fiúk a pihenés alatt, úgyhogy csak a boltig mentünk meg vissza.
Főleg, hogy Levente főzőversenyt hirdetett. Először úgy volt, hogy mindenkinek főzni kell, kivéve Csipeszt, de aztán én inkább megkaptam a tanácsadói státuszt.
Levente muffingot sütött, Marci pedig palacsintát. Persze a vége az lett, hogy Apa palacsintát sütött én meg muffingot. De a srácok keverték a tésztát és ők mondták, hogy mi kell bele. Almás palacsinta volt, szőlős túrókrémmel. És almás szőlős muffin. Egész jó lett mind a kettő.

Ma pedig pihenés után elmentünk Hirvensaloba. Turku része, egy sziget. A strandra mentünk. Szépen ki van építve. Mi voltunk ott, meg két lány.
Van egy jó játszótér. A srácok ott játszottak, Csipesz pedig kavicsokat dobált a tengerbe. Kb. másfél órát töltöttünk el ott. Én körbejártam az egészet, meg néztem a sok vadlibát hogy húznak V alakban kb. délnek. Jó volt ott. Nyugalom, a gyerekek szépen eljátszottak. Kicsit pihentem, nem kellett semmivel sem törődni.

Félárbócra vannak engedve a zászlók.
Itt Finnoban mindenhol vannak zászlórudak. Sok családi ház udvarán is van zászlórúd. Egy ilyen társasháznak, mint a miénk, meg biztos van.
Reggel néztük a gyerekekkel, hogy félárbócon van a zászló. Nem tudják, hogy miért. Mondtam, hogy biztos valami szomorúság történt.

Nem tudom, hogy mindenki tudja-e, én sem tudtam amíg Apa meg nem mondta, hogy egy őrült, amerikai mintára, lövöldözést rendezett egy iskolában itt tőlünk északra, mintegy 250 km-re. 10-en meghaltak. Tavaly novemberben is volt már egy ilyen eset. Az volt az első, de úgy látszik másoknak is megtetszett.

Most olvastam, hogy ennek kapcsán a finn parlament 15-ről 18 évre akarja emelni a fegyvertartás korhatárát. És, hogy kiskorú nevén ezentúl, majd nem lehet fegyver. Gratulálok. Meg, hogy kb. másfél millió fegyver jut az 5 millió lakosra. Mert hogy nagy vadászós nemzet.

Én a finn fegyvertartási szokásokról eddig nem tudtam semmit. Csak az tűnt fel, hogy a Hong Kong nevű áruházban is lehet fegyvert kapni. Mondtam is Apának, hogy itt biztos nem olyan szigorúak a szabályok, mint otthon, ha a kínai áruházban is fegyvert árulnak.

Valahol azt olvastam egy hozzászólásban, hogy nem érti az illető, hogy minek egy finnek otthonra kézi fegyver, mikor gyakorlatilag itt nincs is bűnözés. És tényleg, minek is?
Tök nyugis kis ország.

Azt is olvastam, hogy a srác, valami hülye lövöldözős videó miatt hétfőn bent volt a rendőrségen, mert hogy feltette az internetre. Kihallgatták, de úgy döntöttek, hogy nem vonják vissza az ideiglenes fegyverviselési engedélyét.
Ez is jellemző. Annyira jóhiszeműek ezek a kis finnek. Biztos azt mondta, a srác, á nem fogok lövöldözni. Azok meg elhitték. Aztán mégis nekiállt.

Tegnap este írt egy emilt az igazgató bácsi az iskolából, hogy van itt ez a szomorú eset és majd a tanárok is beszélgetnek róla a gyerekekkel az iskolában és a szülők is beszélgessenek velük, próbálják megnyugtatni őket.
Szerencsére a mi gyerekeink nem tudnak semmilyen itt beszélt nyelven és így nem tudnak az egész esetről sem. Meg is hagyjuk őket ebben a tudatlanságban.
Nem lenne jó, ha most azt gondolnák, hogy ők is veszélyben vannak.

Gombák

Alföldi lány lévén nem ismerem a gombákat. Jártunk mi sokat hegyi erdőkben is, de vagy nem volt épp gomba szezon, vagy nem volt mellettem olyan valaki aki ért a gombákhoz, a lényeg, hogy az ott termő gombákról sem tudok semmit.

A gyerekekkel meg nem is volt még alkalom gombákat megfigyelni. Otthon a diófa alatt nőttek gombák, amikről azt gondoltuk, hogy a komposzttal kikerült spórákból bújtak ki és nyilván csiperkék. Meg is ettük őket, annak ellenére, hogy Apa mindig tiltakozott. Pedig pont úgy is néztek ki, mint a csiperkék. Meg nőttek valami ronda gombák a kút környékén is. Gombás könyvünk is van.

Most itt mindenfelé borzasztóan sok gomba nő. Ma fényképeztem huszonegynéhány félét. De még emlékszünk legalább 7 félére, amit ma nem találtunk.

Hirtelen sok információt is begyűjtöttem a gombákról. Kivettem gombás könyvet a könyvtárból kettőt is, meg az interneten is találtam több oldalt, ahol gombákról van részletes leírás, fényképekkel. Haza hozunk 3-5 féle gombát, megkeressük őket a könyvben, aztán latin név alapján kikeresem a magyar internetes oldalon és elolvasom, hogy mik a jellemzői.

Egy csöves

Mostmár tudjuk, hogy mit kell megfigyelni egy gombán, hogy be lehessen azonosítani. Tudjuk, hogy vannak kalapos meg nem kalapos gombák és kalaposok között vannak csöves, meg lemezes gombák. Vannak amik elszíneződnek, ha megnyomjuk őket, vagy elvágjuk. Van amelyiknek a kalapja behorpad, van amelyik mindig domború marad. Azt már eddig is tudtuk, hogy van bocskor meg gallér. De mostmár láttunk is élőben.

Gallérosok

A gyerekeknek is nagyon tetszik a sok gomba. A Légyölő galóca a kedvencük. De múlt héten találtunk egy nagy gombát, ami barna kalapos, csöves, alul vörös, ha megnyomjuk a nyomás helye megkékül, aztán meg megfeketedik. A tönkje is vörös. Az is nagyon tetszett nekik. Azzal szórakoztak, hogy nyomogatták és nézték, hogy hogy kékül. Valószínűleg egy Cékla tinóru volt. Visszavittük az erdőbe. Ehető, ha meg van főzve, de több mindennel is összetéveszthető, úgyhogy nem fogjuk megkóstolni.

Valószínűleg kicsi Légyölő galócák

Ez biztos Légyölő

Múlt héten találtunk Ízletes vargányát. Beazonosítottuk két könyv alapján is, meg az interneten is elolvastunk róla mindent. Az is le van írva, hogy mik a hasonló fajok, mivel lehet összetéveszteni. Azokat is mind jól megnéztük, és teljesen biztosak voltunk benne, hogy ez Ízletes vargánya. Apa is elhitte. Másnap elmentünk a másikért, mert ketten voltak, de csak az egyiket hoztuk haza azonosításra. Haza hoztuk a másikat is és fokhagymával, kakukkfűvel megpároltam. Nagyon finom volt. De nem mertem megetetni a családdal. Mindenki megkóstolhatta. Mindenki szerint nagyon finom volt. Apa saját felelősségre kicsit többet evett, mint egy kóstolás. Persze senkinek nem lett semmi baja, mert biztos Ízletes vargánya volt, de azért jó lenne, ha egyszer egy hozzáértő is rámondaná.

Apa megkérdezte a munkatársait, de itt nincs gombavizsgáló, mint otthon. Csak azt javasolta az egyik, hogy vigyük el a piacra és olyan valakitől aki gombát árul kérdezzük meg, hogy ehető, vagy nem amit találtunk.

Inkább azt hiszem az lesz, hogy ha látunk a piacon ilyen vargánya féléket, akkor veszünk. Mert nagyon finom. Köze nincs a csiperkéhez. Én szeretem a gombát, a csiperkét is szívesen megeszem, de a vargányához képest a csiperke egy ízetlen rágógumi.

Csészegombák

Pöffetegek, egész picik voltak

Galamb gomba, van rengeteg és mindig így meg vannak rágva

A szomszédaink.

Ma, meglepő módon, Csipesz kapott a szomszéd bácsitól egy babát.

10 lakás van itt L alakban ezekben a házakban.
Az egyesben egy arab család lakik. Elsőre megijedtem ettől, mert én csak Tunéziában találkoztam arabokkal, és nagyon utáltam, hogy állandóan a pénzemet akarták és nyomultak, meg erőszakosak voltak. De ezekkel a szomszédokkal nincs semmi baj.
Úgy tűnik, hogy itt egy anyuka lakik a két nagy gyerekével. Viszonylag fiatalnak néz ki a hölgy. A fia lehet vagy 20 éves a lánya meg 15. Én nem tom az apuka hol van. Néha megjelenik itt egy férfiember, aki az apuka is lehet akár. Lehet, hogy az arabok is szoktak elválni?
Mindenesetre a hölgy mosolyogni szokott ránk, meg köszön is. Ez itt Finnoban már jónak számít.

A kettesben lakunk mi.

A hármasban egy pár lakott egy kicsi gyerekkel, de úgy egy hónapja elköltöztek és azóta üres a lakás. Remélem mire jön a tél, költözik ide valaki és fűti a lakásnak azt az oldalát.

A négyesbe meg nem rég költözött egy család. Finn anyuka, fekete színű apuka, szőke 4-5 év körüli kislány, csoki színű egy év körüli kisgyerek. Talán az is kislány. Ezeknek szoktunk köszönni.

Az ötösben egy finn család lakik. Egy a mieinknél kicsit nagyobb lánnyal, meg a mieinknél kicsit kisebb fiúval. Azok is hajlandóak köszönni. Még néha előre is. A múltkor dilemmáztam itt. Mert a fickó motort szerelt két napig, valami céges furgonból pakolászta hozzá a szerszámokat. És a második nap végén csak a hátsó ajtót csukta le és az oldalsó ajtaja nyitva volt a kocsinak. Úgy állt a parkolóban, az út mellett. Néztek kifelé belőle mindenféle drága szerszámok. Hilti feliratú bőröndök. Otthon bizonyos helyeken ha így marad egy kocsi, fél óra alatt kirámolják. Apával gondolkoztunk, hogy szóljunk-e nekik? Vagy mi itt a szokás. Lehet, hogy itt nem olyan nagy dolog, nem fognak belőle elvinni semmit. De aztán úgy gondoltam, hogy csak szólok. Normális népeknek tűnnek. Csak nem haragszanak meg. És szóltam és megköszönték.

A hatosban lakik a bácsi a feleségével, akitől ma Csipesz babát kapott. Ők az egyetlen ilyen idősebb lakók. Nyugdíjasok lehetnek. Van nekik egy viszonylag új Volvo S80-juk. A bácsi hetente le és kitakarítja. Most is kocsit takarítani ment, mikor a babát ideadta. Mind a két karja tetovált. Én nem tudom, lehet, hogy eredetileg nem finn, olyan nem finn arcberendezése van. De finnül beszél. Mindenesetre ők is kedvesek. Szoktak köszönni, meg mosolyogni. És most nem tom mire fel kapta Csipi ezt a babát.

A hetesben laknak a nemszeretem szomszédok. Finn család. Van két kislányuk. Kb. 5-6 évesek lehetnek, de nem mindig járnak oviba. Na és az anyukájuk olyan mufurc féle. Nem mindig hajlandó köszönni. Főleg mióta Levente az egyik kiscsajt levizipisztolyozta. Aztán meg egyszer meglökte a két lányt a csúszda tetején, hogy lecsússzanak, mert ő is le akart csúszni. De azok meg nem tudtak, mert az ötösből a kiscsaj ott állt velük szemben a csúszdán. Én láttam és szerintem nem Levente volt ott a fő kolompos, de persze ők úgy adták elő az anyukájuknak, hogy Levente miatt jött le az egyik könyökéről a bőr. Na, azóta még nekem nem köszönt. Én meg figyelek, hogy lehetőleg amikor kint vannak a lányok, akkor Levente ne menjen ki.
Az övéké volt az a repedezett, lukas konténer is amit Levente ripityára tört. Akkor is Apa kiment, köszönt, a csaj visszaköszönt. Apa kérdezte, hogy övéké volt-e az a konténer ami itt volt? Mondta, hogy jesz. Apa mondta, hogy sajnos a fia összetörte, de majd veszünk másikat. Arra is azt mondta, hogy jesz. Ennyit beszélgettek. Apa kicsit furcsának találta, de lehet, hogy nem tud jól angolul. Meg én otthon azt mondtam volna a szomszédnak, hogy hagyd a fenébe, hát már úgyis repedt volt meg lukas, nem csoda hogy összetört.

A nyolcasban egy fiatal pár lakik. A kilencesben meg nem tudom, hogy kik. Talán ott is fiatalok gyerekekkel, de nem szoktak megjelenni a játszótéren. A tizesig meg el sem látok.

Az ötösben meg a hetesben lakók, akiknek vannak a kisgyerekeik, azok szoktak egymással beszélgetni, meg a hatosból a néni hozott egyszer át valami edényeket az egyesbe az arab hölgynek. De olyan tracspartit, amit én el tudnék képzelni, ha otthon lenne egy ilyen közös udvarral ennyi ember, olyat én itt nem láttam.

Ma Turku Nap volt. Kirakodóvásár a piactéren, színpaddal, pávakörrel. A sétáló utcán is volt egy színpad a gyerek programoknak, találkoztunk Muuminékkal is.
A boltok is nyitva voltak, az egyikben szőnyeg osztás lehetett, mert egy csomóan szőnyegeket cipeltek a vállukon.
A múzeumokban is volt valami akció.
A folyón valami motorcsónak verseny volt, de ilyen kicsi fa csónakok voltak, Köröztek velük a folyón, pattogtak, mint a nikkel bolha. Nekem nem tűnt túl értelmes sportnak.

Ilyenek voltak azok a csónakok

Elvileg este tűzijáték is volt, de arra már nem volt kedvünk elmenni, és az erkélyre is elfelejtettünk kiállni, hogy megnézzük, hogy látszik-e belőle valami. Habár elég sok domb van addig.

A piactéren egy bácsi a fekete berkenyét népszerűsítette. Azt a bogyót, ami itt is nő a hatalmas kertünkben. Tea volt belőle főzve és azt lehetett megkóstolni. Le volt írva róla ott mindenféle, de mivel finnül volt, csak azt értettem, hogy van benne C-, E- meg K-vitamin. Valamelyik nap, Leventével szedtünk egy homokozó vödörnyit és megfőztem szörpnek, mert a boltban direkt nem vettem szörpöt, mert a vizet már nem hajlandóak meginn a gyerekek. Így párnapig nem volt itthon szörp és rájöttek, hogy a víz is innivaló. És most meg örülnek a fekete berkenye szörpnek, pedig kicsit fanyar.

Délután elmentünk a ragadozó tehenek földjére, a nagy lesen is túl az erdőig. Láttunk egy csomó nádat, szennyvíztisztító ülepítő tavát, meg az erdőben rengetegféle gombát. Szerintem láttunk gyilkosgalócát is. Kiváncsi voltam már rá. Nem értem miért eszik meg az emberek, nem olyan nehéz felismerni. Marcus azt mondta, mikor hazaértünk, hogy "ezt nevezem én kirándulásnak". Jó, hogy ilyen kis dolgoknak is tudnak örülni.

Marcus a lesen, naplementével

Ja, az van még, hogy majd 3 hét múlva, mikor Marcinak őszi szünet lesz a suliban, haza ugrunk egy pillanatra. Okt.11-21. Levente már régen nyavalyog, hogy menjünk haza, mindig hiányzik neki valami.
Most azt hirdeti a Malév, hogy akciós jegyei vannak és erre belelkesedtünk, de később kiderült, hogy csak akkor akciós, ha Budapestről indul az ember Helsinkibe és nem fordítva. Úgyhogy azt kilőttük, egy vagyonba kerül 5 ember szállítmányozása.
De erre kitört az általános lázadás és Apának muszáj volt valamit kitalálni, úgyhogy most az a nem egyszerű megoldás született, hogy átkompolunk majd Stockholmba, onnan autókázunk 100 km-t a reptérig és onnan repülünk Pozsonyba. És akkor Apa szerint már majdnem otthon vagyunk. Az még tovább gondolásra vár, hogy hogy fogunk Pozsonyból Békés-Csongrád megyéig eljutni. Ötletek már vannak.