Ma van Itsenäisyyspäivä, azaz a Függetlenség Napja.

A legnagyobb finn nemzeti ünnep, az ország Oroszországtól való függetlenné válását ünnepelik.
Finno 1809-ig volt Svédország része, akkor a svéd-orosz háborúban Oroszország elfoglalta a finn területeket.Az 1917. novemberi oroszországi bolsevik forradalom után előállt lehetőséget kihasználva a finn szenátus december 6-án kiadta a függetlenségi nyilatkozatot.

A hivatalos ünnep az állami zászló ünnepélyes felvonásával kezdődik Helsinkiben. A mai napon emlékeznek meg az ország függetlenségéért vívott harcokban elesettekről is.
A honvédség díszszemlét rendez valamennyi helyőrségi városban.

Tegnap Leventééknél az oviban táncmulatságot, Marciéknál a suliban megemlékezést tartottak a mai ünnep alkalmából.

Fogalmunk nem volt róla, hogy hogy ünneplik a finnek ezt a napot. Elmentünk a karácsonyi vásárba és ott találkoztunk Marcus egyik osztálytársával meg a szüleivel és ők mondták, hogy katonai parádé lesz. Menjünk a színházhoz, mert ott lesz a felvonulás, utána pedig a tengerészeti múzeum hajóira is fel lehet menni.

Elsétáltunk a színház felé, de már hamarabb leparkoltunk, mert már ott is rengetegen voltak. Felmentünk egy étteremhajóra, vettünk glögit és onnan néztük végig a felvonulást.

A finnek nagyon büszkék a hadseregükre. Ott él bennük, hogy nem rég lettek függetlenek és még mindig tartanak tőle, hogy megtámadják őket. A svédektől is félnek, de inkább az oroszoktól. És még csak nem is NATO tagok.
Apa már beszélgetett több munkatársával is erről, és általában nagyon komolyan gondolják, hogy ha megtámadják őket, akkor mennek és harcolnak. Tudják, hogy talán túl sok esélyük nincs pl. az oroszokkal szemben, de legalább megnehezítik a dolgukat.

Most felvonultak mindenféle egységek. Földön, vízen, levegőben. Masíroztak a katonák, jöttek a harci járművek, elszállt felettünk néhány vadászgép, meg helikopter, és a folyón is feljött néhány kisebb hajó.








Nagyon érdekes volt, hogy nem szólt semmi zene, nem énekeltek a katonák, csak csendben vonultak. Este a tévében láttuk, hogy a színház környékén volt egy katonazenekar, ők játszottak aláfestő zenét, csak az odáig nem hallatszott el, ahol mi voltunk. Azt is a tévében láttuk, hogy a felvonulás a tengerészeti múzeumtól indult. Előtte volt ünnepi beszéd, és ott ültek bebugyolálva a háborús veteránok is.
Apa szerint az egész esemény nem volt olyan ünnepélyes, mintha otthon tartottak volna egy ilyen ünnepet.

Miután vége lett a felvonulásnak elmentünk a tengerészeti múzeumhoz és kiderült, hogy kivonult oda a hadsereg és mindenféle harci járműveket meg lehetett nézegetni. Apa ment a fiúkkal én pedig vigyáztam az alvó Csipeszre.
A fiúknak nagyon tetszett. Láttak ágyút, tankot, kis kém robotrepülőt, voltak hadihajón. Mindenhova felmásztak, bemásztak, mindent tanulmányoztak. Csak azért hagyták abba, mert 3-kor bemondták, hogy vége, és elkezdték összepakolni azt a sok mindent. Én is otthagytam Csipeszt néhány percre és körbeszaladtam. Legjobban az álcázott katonák tetszettek. Hárman mászkáltak a tömegben, feketére festett arccal, a sisakjukon fenyőgallyakkal. Viccesek voltak.








A tévé esti műsora: közvetítés a köztársasági elnök ünnepi fogadásáról. Prominens személyiségek táncolnak egy túlzsúfolt teremben több óra hosszáig, időnként riportot csinálnak valamelyikkel. Állítólag 2 millióan szokták nézni.

Szegény Apának kihúzták a fogát.

Két-három hete evett valami csokit, amitől kiesett a jobb felső bölcsesség fogából a tömés. Gondoltuk hátha kibírja karácsonyig, és akkor majd otthon a fogorvos csinál újat. De aztán elkezdett fájdogálni és Apa arra jutott, hogy muszáj lesz ezt itt megcsináltatni.
Azt mondta Dr. Lelkiismeretes, az iskola orvos, mikor Marcust kellett vinni arra az átnézegetésre, hogy 2-3 hónapos várólisták vannak az SZTK fogorvosoknál.
Ezt Szőke Petri Kapitány is megerősítette, hozzá téve, hogy még a hírük is rossz és kért Apának időpontot egy maszek fogorvoshoz. Azt mondta 50-70 euro szokott lenni egy tömés, a többit a KELA (finn TB) fizeti.

Ma délelőttre szólt az időpont. Apa el is ment gyanútlanul.
Azt mondta nagyon kellemes környezetben várakozott. Halk zene, újságok, tv, karácsonyi fények, kandalló, igazi égő gyertya, meg ilyenek. A megadott időpontban kb. be is szólították.
Egy hölgy volt a fogorvos, azt mondta Apa inkább szakszerű, mint kedves. Kapott Apa sárga szemüveget, hogy ne zavarja a fény. Aztán bele nézett a dokinő a szájába és mondta, hogy ezt a fogat ki kell húzni. Nagyon nagy a luk és most még tágítani kéne rajta, menthetetlen. Apa nem akarta csak úgy feladni a fogát, kérdezte,hogy nem-e lehetne-e megmenteni. Hát akkor legyen röggeny és akkor majd meglátják.
Először ott helyben próbáltak röggenyező kézikészülékkel felvételt készíteni a fogról. Leterítették Apát, hogy ne mászkáljanak benne mindenfelé a sugarak, de nem boldogultak, mert nagyon hátul volt a fog. Lehet, hogy mások előrébb hordják a bölcsesség fogukat, de Apának ott hátul van.
Akkor kéne egy panoráma röntgen. Gondolta Apa most jön a beutalás, röggeny időpont kérés, stb. De nem ez történt. Átküldték a másik szobába. Ott gyors megcsinálták a felvételt. Számítógépen megnézték, hogy sikerült-e, mire Apa visszaért a helyére a doki néni már ott nézegette a saját számítógépén. Aztán már csak az volt a kérdés, hogy most rögtön lehet húzni, vagy valami fontos dolga van Apának hétvégén és nem ér rá lábadozni.
Apa épp ráért, úgyhogy már kapta is az injekciót. Azt nem tudjuk mi volt benne, de egy perc múlva már kezdték is kifeszegetni a fogat. Nem kellett várni, hogy zsibbadjon. Azt mondja Apa, hogy először valami csavarhúzó szerűségekkel feszegette a fogorvos erről-arról a fogat. Három ilyen steril bigyót használt el ehhez a művelethez, aztán jött csak a fogó.
Aztán elmagyarázta, hogy mik a további teendők. Felírt antibiotikumot, nehogy elfertőződjön a seb.
Majd megírta a számlát. 110 euroért sikerült megszabadulni Apa fogától. Ebből 50 euro a röntgen. De ezt nem mondták előre. Lehet, hogy Apa rögtön elhitte volna, hogy ki kel húzni, ha megmondják, hogy mennyiért röngeneznek. 40 euro a húzás és 20 az állapot felmérés, amit Apa nem vett észre. Cserébe mindösszesen az egész eljárás, röntgennel együtt, 20 percig tartott. Kb.

Hát így jártunk. Remélem többet nem kell fogorvoshoz menni míg itt vagyunk.

Nem tudom említettem-e már, de ez az időjárás, ez elképesztő.
Délben tojás nagyságú hópelyhek hullottak az égből, meg rendes hóesés is volt egy csomó ideig, de mind elolvadt, mert meleg volt.
6 óra felé mentünk Apához kocsival, a szélvédő jégvirágos volt. Egész vastagon. Az út is csúszott. Este jöttem haza busszal, esett az eső és most épp 2 fok van. Hol itt a következetesség?

Apa beíratott tornázkodásra. Oda a cégük alagsorában lévő terembe, hogy én is egy hétig ingyenért kipróbálhassam, hogy mik vannak ott.
Utoljára a '90-es évek elején voltam ilyen helyen. Azt hiszem kétszer is. F. Zoli megkért, hogy menjek vele, mert nagyon unalmas egyedül. Egy ilyen gépes konditerem volt. Mindent kipróbáltam, annyi súllyal, amennyit még elbírtam. Másnapra lázas lettem és persze nem bírtam felkelni.

Ebből tanulva most csak módjával próbálgattam. Biztos azóta már otthon is nőtt a színvonala, a gépek minősége az ilyen fitnesz izéknek. Itt is szuper gépek vannak. Két tévén megy a tévé műsor, hogy ne unatkozzanak a bicajosok, meg a futók. Újságok is vannak.

Futottam, eveztem, súlyokat emelgettem, gondosan ügyelve rá, hogy mikor eljövök egy géptől ne az 5 kg-nál maradjon bedugva a szegecs. Majd meglátjuk holnapra hol lesz izomlázam.

Szaunáztam is egy kicsit. A tusolóban tusfürdő, sampon, hajbalzsam, hajfixálóhab kitéve, testápoló és dezodor kíséretében. Hajszárítók, hajkefék - tele volt az összes szőke hajszálakkal.

Átsétáltam a sportpályák között a buszmegállóba. A korcsolyapályán néhányan korcsolyáztak, a kecskés helyen most is világítanak szépen a fények, amit hétvégén gyújtottak.

Jó volt már egy kicsit egyedül lenni. Nagyon szeretem én a gyerekeimet, de már egy kicsit fárasztó, hogy állandóan ott vannak és egy pisilést nem lehet elintézni úgy, hogy ne legyen közben valakinek valami nyűgje, vagy valami fontos mondanivalója.
Otthon legalább ha elmegyünk pl. Gyomára, akkor egy kicsit más is figyel rájuk és nyugodtan pisilhetek. Meg persze mást is csinálhatok. Meg úgy általában több lehetőségem van Apára hagyni őket.
Na, itt ez ritkán adatik meg.

Apa szerencsésen megérkezett.
Eléggé összerázta a repülés meg az utána következő buszozás.
Egy kis kb. 40 személyes géppel mentek-jöttek Ouluba, közben Tamperében is leszálltak. Azt mondja Apa, hogy ezeket a kisgépeket sokkal jobban dobálják a légörvények, mint a nagyokat. Aztán meg busszal jött a reptérről. 17 km és a busz rendes helyi járatként működik. Gondolom megállt egy csomószor. Apa pedig egyáltalán nem bírja a buszozást. Már attól is ki tud készülni, ha busszal jön haza a munkahelyéről.

Tegnap volt a születésnapja. Sütöttem tortát, a fiúk is alkottak köszöntő kártyát. Őrt álltak az ablaknál, lesték, hogy jön-e már Apa, hogy időben el tudjunk bújni. Meggyújtottuk a tortán a gyertyát, meg a többi reggeli gyertyát és úgy vártunk. A gyerekek bebújtak az íróasztal alá és ott nevetgéltek. Csipeszke is csendben várt. Aztán előugrottak és kiabáltak. Aranyosak voltak.

Semmi különös nincs különben.

Bementem Marcusék osztályába és kipakoltam az asztalát. Haza hoztunk egy csomó papírt, amikről kiderül, hogy mivel töltötte eddig az idejét az iskolában. Jó lett volna, ha haza hordja ezeket a papírokat, befejeztük volna amit a suliban nem tudott, de a kis pupákot hiába kérdeztük, hogy mit csinált a suliban, nem mondott semmi különöset. Az is baj, hogy nincs füzetük, hanem mindig fénymásolatokra dolgoznak. Azok meg ott kallódnak egyenként. Kiderült, hogy a ceruzái is el vannak tűnve. Én nem tudom azok is hova lesznek. Ma már azért nem csinált meg egy feladatot, mert nem volt ceruzája. Majd bemegyek és átkutatom az összes asztalt. Lefaragtam a végeiket és rá van írva mindre, hogy Marcell. Hogy tudnak ennek ellenére elveszni? Volt egy töltött tolltartója és most három színes, meg egy filc toll van meg az egészből. Most a lelkére kötöttem, hogy minden papírt hozzon haza, meg a tolltartóját is a még meglévő ceruzákkal, aztán majd gyűjtünk még bele.
Visszajöhetne már Ms Robertson, mert így hogy nincs gazdája az osztálynak elég kesze-kusza a dolog.

Az a tantónéni, aki mostanában van velük, valamiért kitalálta, hogy Marcusnak extra matekra kell járni. A két legrosszabb matekos, meg Marcus megy extra matekra. De hogy miért? Azt mondja, hogy ő már rég kész van, mikor a másik kettő még sehol sem tart. Tegnap keresett neki az extra tanítónéni valami számítógépes feladatokat amíg a többiek is befejezték a munkát. Lehet, hogy azért, mert nem tud jól angolul és azt gondolja tantónéni, hogy nem érti a feladatokat? Majd valamelyik nap Apa próbál beszélni a tanítónénivel, hogy mi újság ezzel a mi Marcusunkkal.
Az biztos, hogy mostmár ő tud a legkevesebbet angolul, mert a francia kisfiú, aki egy mukkot sem tudott, délután is a suliban marad, és így sokkal gyorsabban halad az angol felszedéssel. De Marcus nem akar ott maradni, meg én se biztos, hogy kifizetnék nem tudom hány eurot, hogy vigyázzanak rá.

Esik az eső.

A srácok legyártottak újabb húsz hópelyhet. Ezek már nem lettek olyan szépek, mert elkapkodták. Pedig ők kérték, hogy vágjak nekik köröket.

Apa Ouluban van.
Hajnalban repült, és holnap este fog visszaérkezni.
Projekt záró bulit tartanak. Úgy volt, hogy Budapesten lesz 3 napos mulatság, de aztán jött a recesszió, meg az azzal járó megszorítások, úgyhogy két nap lett belőle és Ouluban. Így kevesebb embert kell szállítmányozni. Meg szállodát sem kell fizetni, mert alszanak a céges lakásban, akik nem odavalók.
Apa telefonált. Azt mondta, hogy ő nem tudta, hogy ez ilyen nagy esemény. De annak számít, mert egy 3 éves, sikeres projekt zárult le. Apát is megdicsérték.
Az esti program hoki meccs. A CCC szponzorálja az oului csapatot. Persze az evés-ivás rész sem maradt el.
Megyek mostmár aludni, mert ma reggel is elaludtunk, mert nem volt aki felébresszen. Marcus ugyan időben fent volt, de annyira sötét volt, hogy azt hitte még éjszaka van. A napnak még eszeágában sem volt felkelni, ráadásul felhős az ég is. Délutáni alvás előtti olvasáshoz is villanyt kellett kapcsolni 1/2-kor. Eshetne egy kis hó, hogy világosabb legyen.

Marcuséknál ma volt a suliban Adventi Istentisztelet.
Marcus azt mesélte, hogy először a gyerekek eljátszották a háromkirályokat. Egy kis gyerek volt a mesélő. Voltak gumicsizmás papír birkák.A többi gyerek pedig játszotta az anyukát, az apukát, meg a királyokat.
Utána egy pap bácsi mondott valamit, meg énekeltek.

Itthon pedig délután papír csillag-hópelyheket gyártottunk.
Kivágtam egy csomó kört, hat, vagy 4 részre hajtogattam, aztán vagdostunk bele mintákat. Először csináltunk kettőt, aminek a mintáját az interneten találtam. Aztán én csak a köröket vágtam, a fiúkra meg rá volt bízva, hogy találjanak ki új variációkat és vágják ki. Nagyon tetszett nekik. Alig győztem kivágni a köröket és hajtogatni hat rét. Még Levente is legalább egy óráig ollózott, pedig ő hamar meg szokta unni az ilyesmit. De ezzel a módszerrel gyorsan lehet látványos dolgokat készíteni. Csipesz közben próbálkozott az ollóval való vágással, de hát még olyan pici a keze, úgyhogy leginkább csak mérgeskedett, hogy nem sikerül neki.
Marcus vagdosott, mikor úgy gondolta, hogy kész, akkor széthajtogatta és megnézte, hogy mi lett belőle. Levente belevágott egyet, megnézte, hogy milyen lett, összehajtogatta, megint belevágott, megint megnézte. Kicsit lassabban haladt, mint Marcus. De így is készített ötöt, Marcus meg kilencet.
Én csak egyet tudtam csinálni saját kútfőből. Nem hagynak alkotni a gyerekek.
Majd holnap valahogy felrögzítjük az ablakokra a gyártmányainkat.

Az alsó sorban az internetesek, a felső sorban sorban a
saját kitalációk. Marcusé, Leventéé, Anyáé.