Tegnap céges esemény volt Apáéknál.

Délután elmentek megnézni egy tavaly bezárt börtön épületet.

Azt mondta, hogy érdekes volt, de kicsit lehangoló. Nem szivesen lakna börtönben.
Habár néhány sikeres szökés történetét is elmesélték. Ezek közül az tetszett legjobban a társaságnak, amikor az őrizetes egyszerűen kisétált az objektumból.

Utána megvacsoráztak egy étteremben. Hal volt minden mennyiségben, 4 fajta sült lazac, meg vagy 10 fajta halsaláta, meg egyéb halételek.

Arra sétáltunk a gyerekekkel, hogy megnézzük őket. Behívtak minket, de csak egy percig maradtunk. Nem akartuk Apát kellemetlen helyzetbe hozni, még Levente átmegy kutyába és valakit megharap.

Még majdnem világos volt amikor haza jött. Éjfélkor.

Itt vannak a megígért fényképek a lakberendezett lakásról.

Azt hiszem a nappali változott a legtöbbet. Kicsit most már barátságosabb, mint másfél hónapja.

Ilyen volt

Ilyen lett

És az íróasztaltól balra még ott van a csodálatos könyvespolcom is. A szembe lévő falon nincs csak a tv a smirglizett állványával. Az látszik a tükörben. Majd egyszer azt is lefényképezem, ha érdemes lesz.

Gyerekszoba, fejenálló Csipesszel

Nem is fejenáll, hanem próbál kimászni.

A srácok nem akarnak ágyat, azt mondták, hogy nekik jó itt a földön. Az ágyak fölé az alkotásaikat ragasztottuk ki.

Erkély

Ma is vettünk virágokat az erkélyre. Lassan kezd dzsungelesedni. A földön a paradicsomfám. Már virágzik.

Van itt az udvarban egy csomó erkély meg ablak, de úgylátszik akik itt laknak nem szeretik annyira a virágot, mert csak nálunk van meg a fölöttünk lévő néninél. A többi pucér.

Ma elmentünk a gyerekekkel Kuralan Kylämäkibe. Ez lényegében egy tanya. Itt van a városban.
Úgy népszerűsítik, hogy a múzeum, ahol mindent meg lehet fogdosni.

Azzal is híreskednek, hogy vannak birkák, tehenek, meg tyúkok. De a háromból csak kettő volt, a tyúkokat nem találtuk, pedig kétszer körbe jártunk mindent.

Különben meg vagy 10 épület van itt a dédnagymamáim korából. Néhány lakóépület, több gazdasági épület meg egy új építésű múzeum. Körülöttük meg legelők, udvarok, veteményes kertek.

A gazdasági épületekben mindenféle régi szerszámok, edények, gépek vannak kirakva. Ezeket megnézegettük, próbáltuk kitalálni, hogy melyik micsoda.
Az egyik udvaron van néhány játék, libikóka, hinta. A fiúk lőttek egyet-egyet nyílpuskával.

Levente mesterlövész, beletrafált a közepébe

Megnéztük a birkákat, meg a teheneket, aztán megebédeltünk.

Birkákat etetnek

Találtunk egy asztalt padokkal az árnyékban és megettük amit vittünk. Kicsit heverésztünk a fűben, tanítottuk Csipeszkét hogy kell bili nélkül pisilni, hallgattuk a madarakat.

Marcus és Csipesz

Aztán még egyszer körbe néztünk, hogy hátha megtaláljuk a tyúkokat és hazajöttünk.


Arra jó volt, hogy ne itt a beton udvaron legyünk, meg lássunk már néhány állatot, mert ebben a lakásban még pók sincs. Összesen egy legyet láttunk itt eddig. Meg valamelyik nap betévedt egy szarka meg egy galamb az udvarba és azt sem tudták, hogy menjenek ki, mert körbe mindenhol épületek vannak.

Este magyar filmet néztünk a tévében. Dallas Pashamende. Erre is jó, hogy nem szinkronizálnak, habár csak a felét értettük, mivel románul, meg cigányul is beszélnek benne.

Délelőtt postán voltunk. Feladtunk egy levelet. Sorszámot kell szerezni egy gépből, mint otthon a bankban. De általában mindenhol sorszámot osztanak, ahol valami ügyet kell intézni.

Voltunk játékboltban macskát nézni, de most sem vettünk. Voltunk a piacon is.

Délután pedig elmentünk a gyerekparkba. Mostmár rendesen működnek a vizes játékok. Van egy pancsoló, a közepén időnként beindul a szökőkút. A srácok rögtön levették a szandijukat és mentek a vízbe. Csipesz is leült, hogy vegyük le a szandiját, de amikor beindult a víz, nagyot csobbant, a gyerekek elkezdtek sikítani és szaladgálni, Csipesz meg nagyon megijedt és többet nem volt hajlandó 10 m-nél közelebb menni a pancsolóhoz.

Srácok a víz alatt

A srácok viszont nagyon élvezték. Először még ruhában szaladgáltak ki-be, a végén pedig alsógatyában.

Csipesz hintázott. Meg ücsörgött egy autókában. Onnan figyelte a vizezőket és biztos rájött, hogy nem félelmükben kiabálnak a gyerekek, hanem tetszik nekik, mert utána már közelebb merészkedett.

Marcus hintáztatja Csipeszt

Csipesz a pocsolyát választotta

A játék addig folyt, amíg Levente el nem esett a betonon és le nem horzsolta a lábát.
Kicsit nyalogattuk a sebeit, aztán haza jöttünk.

A sérült

Nyári szünet van, de nem csináltunk még a gyerekekkel semmi különöset.
Tegnap piacon voltunk, este pedig elmentünk Apával együtt sétálni. Kaptak a gyerekek jégkrémet és Csipesz meg Levente úgy néztek ki mire megették, mint a kismalacok.

Ma Apa munkahelyén ebédeltünk. Egész rendesen viselkedtek a gyerekek, nem nagyon égettük le Apát.

Csipesz nagy bili rajongó lett. Itthon pucér fenékkel van állandóan és mindig ügyesen bilibe pisil egyedül, nem is szól, csak megy és pisil. Csak az a baj, hogyha adunk rá valamit, akkor azt úgy tudatosítja, hogy van rajta pelenka és akkor bepisil. Szoknyában nem, csak nadrágban, úgyhogy ezentúl szoknyában lesz itthon pucér fenékkel egy darabig. Majd csak megtanulja, hogy pelenka és nadrág az nem ugyanaz.

Délután elmentünk a kávézóba megint találkozni a magyarokkal. Most azért jobban éreztük magunkat, mint a múltkor. Már az elején odaértünk, bemutatkoztunk a megjelenteknek, mert az a múltkor nem sikerült.
Most nem is voltunk olyan sokan, jobban lehetett egymással kommunikálni.
A legszimpatikusabb egy fiatal csajszi volt. Azzal lett volna közös témánk (Debrecenbe járt egyetemre, Ouluban lakott egy évig), csak a többiek hangosak voltak, nem értettük egymást, meg rájuk is oda akartunk figyelni.
Az nem tetszett, hogy nekiálltak politizálni. Nem szeretem a politizálást, főleg úgy furcsa, hogy itt Finnországban elemezzük a magyar helyzetet olyanokkal akik már hosszú ideje itt élnek.

De különben meg jó volt már magunkon kívül másokkal is beszélgetni.

Tegnap elmentünk Naantaliba. Gondoltunk megnézzük az ottani strandot.

Mikor odaértünk kiderült, hogy valami kirakodó vásár van.

Megnéztük a vásárt, a kikötőt, egy-két boltot, mert Csipesznek keresünk szülinapjára cicát, de nem tudott megegyezésre jutni a család.

Apa meg a lánya a kikötőben

Levente megnézte, hogy lehet-e ebben a hajóban aludni. Lehet.

Aztán beültünk egy étterem kerthelységébe, hogy megebédeljünk. De rosszul választottunk.

Apa odament a pulthoz, megrendelte a pizzákat, hozott innivalót a gyerekeknek, meg egy félliter vizet. Mondta, hogy a srác valami kezdő lehet, mert kicsit bénázott.

Marcival elmentünk az autóhoz hozni pulcsit, mert ott az árnyékban fáztak a fiúk, mondtam Marcinak, hogy ne izguljon, mire kihozzák a pizzákat, addigra visszaérünk.
Visszaértünk, pizza sehol, pedig nem volt közel a kocsi. Várunk.

Csipesz kitalálta, hogy ő inni akar abból a szörpből, amit magunkkal hoztunk. Először ivott az üvegből, de tele volt, nehéz volt neki, bénáztunk, Apa elment hozni egy poharat. Nem volt senki a pultnál, elvett egyet. Általában Finnországban minden hol van kitéve pohár, meg kancsóban víz, ugyan itt nem volt, de kivolt írva, hogy önkiszolgáló, gondolta, hogy baj csak nem lesz belőle.

Egy kis idő múlva (már majd éhen haltunk) jött egy banya és vigyorgott és mondott valamit finnül és mutogatott a pohárra, amit Apa hozott. Mondta neki Péter angolul, hogy nem értjük amit mond. Erre minden további magyarázat nélkül fogta a poharat, amibe egy pillanattal előbb öntöttem Csipesznek szörpöt és elvitte. Erre Csipesz égtelen üvöltésbe kezdett, hogy miért veszik el az ő innivalóját. Apával tanakodtunk, hogy most mi a bánat van? Mondtam, hogy lehet, hogy az a baja, hogy a saját innivalónkat isszuk, habár én nem hiszem, hogy ez gondot szokott jelenteni, ha egy kicsi gyereknek a saját innivalóját adják. Apa próbálta megkérdezni a nőtől, mert még ott pakolászott a másik asztalnál, hogy mi a probléma, de csak annyit mondot, hogy 1 euro. Az egyet angolul mondta, habár azt pont mondhatta volna még 10 másik nyelven is akkor is megértettük volna, és előtte semmi ükszi euroról nem beszélt, azt azért kiszúrtuk volna. Ennyit már tudunk finnül.
Még mindig nem értettük, hogy mi az egy euro. Egy üres pohár?

Apa bepöccent. Mondtam a gyerekeknek, hogy figyeljetek, ilyen az amikor Apa begurul. Ritkán látható jelenség.
Kivette az ölemből a még mindig ordító Csipeszt, odament a pulthoz, lecsapot a pultra 1 eurot és mondta, hogy kér egy poharat. Adott neki a nő egy félliter vizet. Mondta neki, hogy üres poharat kér, de a hülye banya nem értette. Elhozta a vizet, kiöntötte az utcára és öntöttünk Csipesznek szörpöt, ami persze nem kellett neki és tovább ordított.

Aztán Marci is elkezdett sírni, hogy ő nagyon éhes. Én csak ültem ott és próbáltam nem összeesni, mert már olyan éhes voltam, hogy nem volt vércukrom és szédültem.

Körülöttünk már mindenki megebédelt aki később jött, mint mi.

Apa odament a nőhöz és mondta neki, hogy adja vissza a pénzünket, mert már egy órája megrendeltük a pizzánkat és még nem kaptuk meg. A nő csak vigyorgott, nyilván egy büdös mukkot nem értet angolul. Aztán odament Apa a pulthoz, hogy mostmár adjanak valami kaját, mert nagyon éhesek a gyerekek. Akkor derült ki, hogy elkavarodott a megrendelésünk és nem is tudták, hogy nekünk kaját kell csinálni.
A srác, aki felvette a rendelést elkezdett keresgélni, egy csaj is keresgélt, nem találtak semmit arra vonatkozóan, hogy Apa rendelt kaját. A srác emlékezett rá, meg a blokk is ott volt, úgyhogy elkezdték csinálni a pizzáinkat. Marci kivonult a pulthoz, egy bárszéken könyökölve sírt és néha kiabált a bárpult felé, hogy ő nagyon éhes. Apa kiment a vásárba, vett egy perecet, hogy ne haljanak éhen a gyerekek. Ki volt borulva az egész család.

Aztán végre kihozta a srác a pizzákat. Ezerszer elnézést kért, mondta, hogy ez az elsőnapja ezen a munkahelyen.
Biztos nyári szünetben itt fog dolgozni. Teljesen jól beszélt angolul. Szegény tisztára le volt izzadva, kivolt, mint a liba. A pizza persze nem volt egyáltalán jónak nevezhető.

Ettünk belőle, aztán összecsomagoltuk és kimentünk a strandra.

A strand jó volt, egy szélcsendes öböl, elmentem vettem homokozó készletet a gyerekeknek, azzal játszottak, Apa ugrott néhány fejest. Csipesz ott ücsörgött a vízben és homokozott. Levente szemtelenkedett a szomszédban letelepedett család nagy gyerekeivel. Fröcskölte őket, először a lány csak nézett, hogy most mit csináljon ezzel a töpörtyűvel, aztán nem kímélte, jókat nevettek.

Marcus medencét épít

Csipesz dagonyázik a medencében

Szóval minden rendben volt, de ez a hülye banya elrontotta az egész napunkat. Ott motoszkál a fejünkben azóta is, hogy végül is mi lehetett a baja? És ha ő annak az étteremnek a tulajdonosa (már pedig úgy nézett ki), akkor mit kukacoskodik 1 eurón, akármiért is gondolta, hogy neki az jár és miért nem veszi a fáradtságott, hogy kiderítse, hogy ennek a vendégnek meg mi a problémája. Ha nem tud angolul, akkor miért nem hív oda valakit, hogy tisztázzuk a helyzetet? Azt hiszi, hogy azzal hogy vigyorog minden meg van oldva. Pedig szerintem igen nagy bunkóság, hogy csak úgy fogja a gyerek innivalóját és elviszi.

Apa bosszúja: a bejárat mellett ültünk, és amikor egy középkorú pár nézegette a bejáratnál lévő étlapot, Apa odaszólt nekik, hogy ez nem egy jó hely. Megköszönték az információt és elmentek egy másik éttermet keresni.