A várakozásoknak megfelelően Csipeszke elég rosszul aludt éjszaka.
Átköltöztettük az ágyunkba, én meg kiköltöztem a nappaliba, cserébe Apa reggel tovább alhatott.

Mostmár nekem is kétoldali torokfájásom van, úgyhogy ma nem is csináltunk semmi különöset.
Próbálunk meggyógyulni, mert Apa holnapra kirándulást tervez egy NemzetiParkba.
Már Csipesz meg Marci is áttért a hurutos köhögésre. Azért ez jobb, mint az ugatós.

Délelőtt elmentünk a piacra a fiúkkal, megvettük a szombati halunkat, meg vettünk nagyon finom andalúziai epret. Vettünk rebarbarát, mert még olyat soha nem ettünk és itt már árulják néhány hete. Három hosszú levélnyelet vettünk, a fiúk rögtön neki áltak hadonászni vele. Kardoztak, vagy Levente inkább lövöldözött. Az emberek meg nevettek. De aztán sikerült haza terelni őket rebarbarástul.

És megfőztük. Én nem tudtam, hogy ez ennyire savanyú. Jó sok cukrot tettem bele. Apa megette, Marci szerint finom, Csipeszke nem evett túl sokat, Levente csak megkóstolta, de savanyúnak találta. Szerintem is finom. Majd veszünk még.

Délutáni alvás után elmentünk a város egyik strandjára megnézni a tengert. Itt leginkább folyónak néz ki, mert olyan közel van szemben egy sziget.

Elég későn értünk már ki. 6 óra elmúlt, de még magasan volt a nap. Volt is még néhány fürdőző. Meg több kupacban a helyi fiatalság itta söreit.

A gyerekek játszottak a játszótéren. Csipesz leült és szórta magára a homokot. Levente gatyájából is kikerült egy kupac homok itthon.

Csipike homokozik

Levente a mászókán

Levente forgatja Marcust meg Csipit

Felmásztunk a strand melletti dombra is. Levente mérges volt, mert sok szemét volt az erdőben. Azt mondta, hogy majd kitesz egy táblát, hogy szemetet eldobni tilos.

Találkoztunk két mókussal.

Hazafelé még megnéztük a strandtól nem messze lévő csónak kikötőt. Egy csónakra ki volt téve, hogy eladó motorostúl. A fiúknak beindult a fantáziájuk. Meg kéne venni és lehetne csónakázni itt a szigetek között. Most Apának kiadták a feladatot, hogy tudja meg, hogy kell-e valami engedély ahhoz, hogy hajókázzunk.

Bátorítanám a kedves olvasó közönséget (információim szerint van ilyen), hogy tegyenek fel kérdéseket, vessenek fel témákat!
Biztos van amiről nem írtam és többeket is érdekelne.
És ha már billentyűzetet ragadnak, legyenek olyan kedvesek és írjanak arról is, hogy velük mi van, mert engem is érdekelne, hogy otthon mi újság.

Tegnap sütöttem kenyeret. Majdnem teljesen olyan lett, mint egy kenyér, csak az alakja nem stimmel. A múltkorinak túl lágy lett a tésztája és így meglehetősen vizes volt a belseje. Most prábáltam keményebbre gyúrni és jó is lett.

Voltunk ma piacon. Kaliforniai paprikán kívül másmilyet nem lehet kapni. Az is 4 euro kilója legalább. Szegény Apa nem tudom mikor fog enni egy rendes erős paprikát. És lecsót mikor fogunk enni?! Én már növesztem az egyetlen paprika palántámat ami kikelt, azon majd kecskeszarvú vagy milyen paprikák fognak nőni. De az nem most lesz.

Voltunk a gyerekparkban focizni.
Múlt héten vettünk Leventével egy labdát, de nincs hol focizni vele.
Az nem lenne túl szerencsés, ha itt az udvarban neki állnánk, mert tuti, hogy kirugnánk valamelyik autó szélvédőjét, vagy legalább egy ablakot. De ha nem is rugnánk ki a szélvédőt, nem hiszem hogy örülne a kocsi gazdája, ha meglátná, hogy pattog egy labda az autóján.
A parkok általában valami dombon vannak, biztos oda már nagyon macerás lett volna építkezni és inkább meghagyták parknak. Szóval focizásra nem alkalmasak.
A legközelebbi viszonylag sík park az ovitól van nem messze. De most inkább a gyerekparkba mentünk, mert az Apa munkahelyéhez közel van és így ő is oda tudott jönni munka után.

A gyerekparkban beindultak félig-meddig a vizesjátékok is.
Egy helyen engedik a vizet és az egy kis árokban végig folyik a parkon keresztül egy kis tóba. Ott van egy stég és azon lehet tekerőkkel felhozni a vizet és locsolni a másik lábára. Majd nyáron biztos jó lesz.

Szóval szegény Csipeszke biztos elkapta Marcitól a kórságot, mert már ő is köhécsel és nem aludt valami jól éjszaka, mert be volt dugulva az orra. Elaludt az autóban mire visszaértünk az óvodából, rég volt már ilyen. Most is megyünk már aludni, mert biztos nem lesz valami nyugodt éjszakánk. Nem kap levegőt és az ugató köhögés fortéjait próbálja ellesni Marcitól.

És igeeen!!!
Csipesz is betaknyosodott!

Kezd mostmár tényleg minden visszatérni a normális kerék vágásba.
Marci meg van fázva.
Eddig még nem voltak betegek mióta itt vagyunk.
Az ovis kiránduláson Marci nem akart kabátot húzni. Szép idő volt, csak nagyon fújt a szél. Az a fajta idő, mikor a napon meg lehet sülni, árnyékban viszont hideg van. És jól meg is fázódott. Próbáltuk elkapni az elején (tea, vitamin, echinácia), de úgy látszik nem nagyon sikerült. Taknyos, be van rekedve, biztos köhögni is fog, már vannak ráutaló jelek.

Apa tegnap vett egy lázmérőt, mert amit hoztunk az valahogy kikerült a helyéről és össze is tört.

Meg mondtam Apának, hogy derítse ki, hogy hova kell orvoshoz vinni a gyereket, ha esetleg rosszabbra fordul az állapota. Körzeti orvos féléket nem láttam még eddig. Lehet, hogy egy helyre kell hordani az összes gyereket? Majd meglátjuk.

Apának végre sikerült felvenni a kapcsolatot az iskolával. Már írt néhány emilt, de nem reagáltak rá, pedig amikor otthonról írt, általában másnap válaszoltak.
De azt mondja, hogy telefonban viszont alig lehetett lelőni a fickót. Jövő héten csütörtökön lesz nyílt nap, úgyhogy majd odavonulunk, hogy megnézzük a sulit, a tantónéniket, meg a leendő osztálytársakat.

Csipesz közben autóka mániás is lett. Apával autóversenyeket keresnek a tévében, és autóval alszik. Azzal ment Apa agyára, hogy kért autókákat alváshoz, azokat berakosgatta a bodyjába és persze mikor lefeküdt nyomta a sok autó a pocakját. Ki kellett szedni, de aztán megint berakosgatta. És ezt megcsinálta ötször egymás után.
Ezt a bodyba rakosgatást nem most kezdte. Már otthon is csinálta, hogy a nyakánál berakosgatott dolgokat és a lába mellett potyogtak kifelé.
Tisztába tevésnél, meg ha vetkőztetjük, mindenféle érdekeseket lehet találni a pelenkájában, meg a bodyjában, amik nem potyogtak ki. Pl. Csipesz a 10 centest tojó tyúk.

Van aki azt mondja, hogy SzászPetiről kevés a blogban az információ.
Ez azért van, mert nem történik vele semmi érdekes, ha nem velünk van.

Még mindig ugyanazt a munkát csinálja, amit otthon kellett volna befejezni.
Lényegében már készen van, már csak az utolsó simítgatások vannak hátra, csak néha ha megkapargatnak egy kisebb problémát kiderül, hogy egy nagy kupac kaka van alatta.

A finnek eddig még türelmesek voltak, de már várja Apa, hogy mikor lesz elegük, mert azzal a munkával még csak 1-2 napot tudott foglalkozni, amiért idejött. De legalább közel van az elvileg már befejezett munkájának az ügyfele, és így hétfőn könnyen el tudott menni Tamperébe és nem Szegedről kellett ideszervezni.

Az is volt kérdés, hogy hogy érzi magát a munkahelyén?

Hát egy finn munkahelynek egész más atmoszférája van, mint egy magyarnak. Ezt már tudtuk, mikor 8 éve itt voltunk 3 hétre, akkor ez már kiderült.

Itt nem szólnak egymáshoz csak úgy az emberek. Ha valaki visszaköszön, az már eredmény.

Az az alapvető finn hozzáállás mindenhez, hogy nem szólunk bele más dolgába, nehogy tolakodásnak vegye. Ha segítséget kér az ember, akkor segítenek, valószínűleg szívesen. De simán elnézegetik, ha valaki nem úgy csinál valamit ahogy kéne, mert azt gondolják, hogy felnőtt ember, biztos tudja, hogy mit miért csinál, majd szól, ha segítségre van szüksége.

Így a munkahelyen se szólnak az emberhez, hogy nyugodtan tudjon dolgozni.

Van egy-két ember, akik odamentek Péterhez kicsit beszélgetni, de ezeken látszik is, hogy nem átlagos finnek. Az egyik egy világjáró srác, Tomi, aki programozás mellett zenét szerez (itt Apa valamit buherált, ha rákattintunk, meg lehet hallgatni a zenét) meg csapos, hogy legyen gyakorlata, hogyha valamelyik országban ott ragad, tudjon pénzt keresni, mert szerinte csaposra mindig szükség van.

A másik meg valami idétlen fickó, mindig piros zokniban jár, halászgatyában, meg olyan pólóban, mint Szőke kapitány, amikor feszül rajta csíkostrikó.

Amikor viszont buli van, akkor egészen más a helyzet. Isznak egy kicsit a fingek, feloldódnak, dumálnak, rendesen buliznak, mint más népek.

Egyszer volt már cégesbuli, mióta itt vagyunk, ott tudott Apa néhány finnel jobban megismerkedni. Akkor kapott is egy családi vacsora meghívást, de biztos aztán józanul is átgondolta a dolgot a srác, mert azóta még nem jelenkezett.

A srácoknak jól sikerült a kirándulásuk.

Tetszett nekik a kézműves múzeum, azt mondták, hogy majd menjünk el együtt is megnézni. Reméltem, hogy nem fogják letiltani, mert szeretném megnézni én is.

Utána kincsvadászat volt a parkban. Marci elmondása szerint ezüstszínű karikákat kellett keresni, mint valami túristajelzés elvezette őket a kincsig. És Marci volt a legügyesebb, ő találta meg a legtöbb karikát, de végül a kincset Levente találta meg. Még jó, hogy ott voltak! Különben kudarcba fulladt volna az egész akció.
A kincsesládában kulcstartók voltak a fiúknak és varázspálcák a lányoknak.
Azt állítják a srácok, hogy a legszebbeket választották. A Marcié még elmegy, az egy kalózfej, Levente nem akart ugyanolyat és sikerült kiválasztani egy kendős halálfejet kardokkal. És állítólag ezek WaltDisney figurák.

A parkba mentünk értük és ott maradtunk még játszani a játszótéren.
Ott volt a koreai házaspár is. Kérdezte a férj, hogy vannak-e barátaink már itt Finnországban, mert ha nincsenek barátkozhatnék a feleségével. Nem laknak tőlünk messze, és mit csinálok szabadidőmben? Mondtam, hogy nekem olyan nincs, nekem 3 gyerekem van.
Különben nagyon kedves emberek, csak ezzel a nyomulós stílussal én nem tudok mit kezdeni. Meg hogy kommunikáljak én azzal a csajszival, mikor még fele annyit sem tud angolul, mint én?
Na majd még emésztgetem a dolgot.

Elmentünk Apáért a dolgozójába, mert tegnap céges kocsival volt Tamperében és ma azzal ment be. Egy buszjegy árából kétszer is elmehetünk érte. Most 2,50 egy út, de azt mondták a múltkor a magyarok, hogy fel fogják emelni 4,50-re, mert kevés az utas. Logikus.

Kicsit kocsikáztunk, mert nézegetem a városrészeket, hogy hova költözzünk. Az a kettő amit ma megnéztünk közel van Apa munkahelyéhez, kb. az ovi és az iskola között félúton és nem csak műholdastérképen néz ki barátságosnak. Sok zöld, kevés beton, kicsi forgalom, a gyerekeknek lenne hol szaladgálni.

A nap kel: 4:37, nyugszik: 22:19.
Ilyen van még írva az interneten, hogy
civil alkony: a napkel: 3:25, nyugszik: 23:32.
Látható fény időtartama: 20h 7m.

Szóval ilyen sokáig van világos most.

Legmagasabb várható hőmérséklet 13 fok.
Éjszakai hőmérséklet: 3 fok.

Szerintem távfűtés van és még működik.

Az időjárás előrejelzés általában elég jó. Nem egy Kárpát-medence ez itt, nem kavarognak össze-vissza a légörvények.

Otthon azt hiányoltam, hogy miért nem mondanak valószínűséget.
Itt most holnapra azt írják, hogy eső valószínűsége 20%.

A lényeg, hogy ma nem fog esni és szépen süt a nap, mert a fiúk délután az ovival mennek kirándulni. Abba a kézműves múzeumba, amit már egyszer kívülről megnéztünk, a skanzen jellegű. Utána pedig kincset vadásznak a múzeum melletti parkban, meg ott fogják az uzsijukat is megenni.

Írok egy kicsit Csipeszről, mert ő változik a legtöbbet. Biztos nem mindenkinek érdekfeszítő a téma, de vannak otthon nagyszülők meg mások is, akik szívesen olvassák ezt is.

Nem túl szép, mert bohóckodik

Csipeszke alapvetően még mindig borzasztóan aranyos gyerkőc. Bohóckodik, hízeleg.Csak vannak mostmár ezek az én akarom, így akarom hisztik.
Egyedül akarok felmenni a lépcsőn és hagyjál békén. Egyedül akarok inni, ne segítsél. Egyedül akarok kimászni az autóból, stb. stb.
Addig nincs is baj, amíg tudjuk, hogy mit szeretne, csak ez nem mindig derül ki. És van amikor nem tudjuk elég gyorsan letenni a poharat, hogy egyedül igyon és rángatja a kezünkből, de elengedni sem akarjuk, mert akkor tuti, hogy magára borítja.
Néha előadja a nagy jelenetet. Fekszik a földön és nagyon sír, mert valami nem pont úgy történt ahogy gondolta. Irtó aranyos. Tud rúgkapálni is az ember kezében, meg kifeszíteni magát, hogy kishíján elejtjük.
Cserébe nagyon könnyű elterelni a figyelmét és elintézni, hogy kb. azt akarja amit én.

Minden héten van egy új szó, amit megtanul.

A szótára: autó, ajtó, baba, ija=inni, szi=cumi, auja=hajó, Arci=Marci (de Leventére is ezt mondja), Apa, Anya, ki (ha ki akar szálni az autóból, vagy a bevásárlókocsiból), én (ha nem akar lemaradni valamiről), cica, vau=kutya, kaka=kakas (de minden madárra eszt mondja), az (mutat valamire).
Más most nem jut az eszembe.
Mostanában mindent becéz. Autóka, Arcika, cicáka, szika, ijáka, babáka.
Az igen, meg a nem kb. úgy van, hogy nejn, és akkor jelent nemet, ha rázza a fejét.

Próbál segíteni mindenfélét. Ha mondom a fiúknak, hogy vegyék a cipőjüket, vagy valami mást, akkor viszi nekik amiről szó van, becsukja a fürdőszobaajtót, ha valaki tusol és fázik, mert valaki meg nyitva felejtette, ha keresünk valamit ő is keres, vagy ha tudja, hogy hol van akkor már hozza is, meg ilyen apróságok. Nagyon kedves.

Cipő mániás. Állandóan kipakolja a szekrény aljából a cipőket. Felveszi a fiúkét, vagy a miénket és abban botladozik. Ha úgy gondolja, 5 percenként cipőt kell cserélni a lábán. Hozza és mutogatja valakinek, hogy ezt adja rá.

Csizmás Macska

Múlt héten vettem neki bilit. Azóta állandóan leszedi magáról a pelenkát. Már kb. 3-szor bele pisilt a bilibe, de többször pisilt ide-oda, mert még azért nem tudja, hogy mikor kéne a bilire ülni. Imádom ezt a bilireszoktatós időszakot.

A fiúk nagyon türelmesek vele.
Szépen magyaráznak neki, mesélnek neki, ha van kedvük.
Főleg Marci érti, hogy Csipesz még kicsi és másképp kell vele bánni. Levente úgy kezeli, mint ha hasonló korú lenne. Ugyanakkor, ha rá van bízva, akkor felelőssége teljes tudatában figyel rá.
Volt olyan, hogy Leventével hagytam a gyerekparkban, mert Marcival WC-t kerestünk és utána meglestük, hogy mit csinál Csipesszel Levente és nagyon ügyes volt. Kísérgette a játékokhoz, segített neki felmászni a csúszdához, teljes odaadással vigyázott rá.
Marcusnak ez nem mindig sikerül, mert elkalandozik a figyelme.
De különben meg cipeli magával, hívja mindenhová, mindent magyaráz neki, sokat segít azzal hogy Csipesszel foglalkozik.

Marcus cipeli. Már volt ez a kép, csak azért tettem ide megint, mert ez nagyon jellemző

Idönként Leventével átmennek kutyába

Vagyis a fiúk Molynak hívják. Vagy Molyika, Molyka.
Először nagyon meglepődtem, mikor egy finn azt mondta Molykának, hogy mojka. De aztán kiderült, hogy az azt jelenti, hogy sziácska.

Szomorkás, borongós idő van. Nekünk sincs kedvünk semmihez, úgyhogy itthon gubbasztunk.

Tegnap délelőtt Leventével elmentünk a piacra, vettünk chilei szőlőt, spanyol epret, brazil almát, meg finn halat, meg retket.

Utána Apa ment el Marcival venni nekem egy telefont, mert kicsit nagy lett a magyar telefonom számlája, így majd olcsóbb legalább az amikor Apa hív a finn telefonján.

Délután levágtam Apa haját. Már hetek óta mondogatom neki, de nem engedte. Most is azt mondta, hogy miért pont most, hétfőn Tamperébe kell mennie találkozni a megrendelővel, hogy fog kinézni, és még fodrászhoz sem fog tudni elmenni, hogy kiigazítsa. De addig gyáva kukacoztam, hogy csak megengedte. Aztán azt mondta, hogy jobb, mint amire számított. Szerintem sem olyan rossz. Az egyik oldalról nézve teljesen korrekt, mondtam neki, hogy majd azt az oldalát mutogassa Tamperében.

Mostmár este lett.
Délutáni alvás után elmentünk a gyerekekkel egy Hoplop nevű helyre. Egyfajta játszóház. Csúzdák, alagutak, mászókák. Sűrített levegővel működő szivacslabdalövők. Majdnem kétórát pörögtek ott a gyerekek. Csipesznek is tetszett. Sokszor lecsúszott a nagycsúzdán, pedig néha koppant a feje. De láthatólag attól még élvezte.
Fényképezőgépet elfelejtettünk vinni, a telefonos képek nem túl jó minőségűek. Leventéről nem készült értékelhető.

Csipikét idegesíti a karszalag amit kaptak

Marcus a mászófalon

Csipike meg Marcus homályosan