Délelőtt bementünk a városba.

Jövőhéten Halloween partyk lesznek és jelmezeket kell gyártani.
Marcus varázsló lesz, Levente pedig denevér.
Ehhez vettünk néhány dolgot Fidánál.

Aztán mentünk a piacra, ott is árulják a sok sütni való tököt töklámpásnak.

A piacról mentünk a folyópartra, mert silakkamarkinat van. Silakka vásár. Egy nagy kirakodóvásár. A folyó mindkét partján van egy csomó sátor mindenféle árusokkal. A silakka az apró hering, vagy ilyesmi. Így mivel ez egy halvásár rengeteg halárus van. Árulnak mindenféle halsalátákat, hallal töltött kenyeret, füstölt halakat. A kajás sátrakban pedig lazaclevest, meg mindenféle sült halat. Ott ebédeltünk.
Az egyik árustól vettünk egy fajta halsalátát. Ez fokhagymás. De sokféle ízesítéssel készítik. Olyan, mint a ruszli. De általában nagyon édesek. Most a bácsi adott kóstolót, mondtam neki, hogy ez túl édes és akkor adott ebből a fokhagymásból, ez egész finom.
Még egyszer a hallal töltött kenyeret kéne megkóstolni, ahhoz még gyűjtünk bátorságot.
Sajnos elfelejtettünk fényképezőt vinni, pedig sok érdekes dolgot láttunk. Pl. karikába tekert füstölt angolnát.

Miután megnéztük a vásárt bementünk a vásárcsarnokba, hogy megnézzük megnyílt-e már az Ági boltja.
Ági az a magyar csajszi, akinek az egyik lánya Marcus osztálytársa és Szaud-Arábiából költöztek ide.
Ahogy beléptünk a piaccsarnokba, Edina már ott integetett, hogy odamenjünk. Mert Edinát - akit meg a magyar találkozókról ismerünk - vette fel Ági eladónak. Tud finnül, angolul, meg magyarul. Főnyeremény.
Arab textil dolgokat árulnak a boltban. Ott volt Ági is.
Beszélgettünk velük egy darabig. Sokat röhögtünk. Mondták, hogy rögtön kiderül, hogy nem vagyunk finnek, mert szemben a fodrászok mindig egykedvűen ücsörögnek, ha nincs épp semmi dolguk.
Jó volt kicsit dumálni. Meg mostmár lesz egy hely, ahova bármikor be lehet menni és magyarul beszélgetni.

Késő délután elmentünk kicsit sétálni. 3 perc autókázással egy erdőhöz jutottunk. Egész nagy erdő. Mire odaértünk Csipesz elaludt, mert a délutáni alvás most elmaradt. Apa vigyázott rá, mi meg a fiúkkal bevetettük magunkat az erdőbe.
Kicsit eltévedtünk. Most tényleg. Nem csak nem tudtuk, hogy hol vagyunk, de azt se nagyon tudtam, hogy merre induljunk. Aztán találtunk egy kék jelzés félét és azon kijutottunk az erdőből az útra, mielőtt besötétedett. Onnan már tudtuk, hogy merre van az autó.
Szegény Levente meg volt ijedve, hogy nem fogjuk megtalálni Apáékat. Próbált B terveket kigondolni, hogy mi lesz ha nem jutunk ki az erdőből, de ott elakadt, hogy nincs nálam telefon.
Marcus az valamiért még mindig bízik abban, hogy majd én kitalálom, hogy merre kell menni. Én meg úgy csinálok mintha teljesen nyugodt lennék, pedig most kicsit be voltam tojva. Nem olyan nagyon nagy az az erdő, de azért lehet olyan útvonalat találni, hogy órák hosszáig tekeregjen benne az ember.
Most csak azért mentünk, hogy megnézzük, hogy érdemes-e odamenni hosszabb időre is. És igen. Nagyon jó, hogy 3 perc autókázásra olyan erdő van, amiben el lehet tévedni. Mármint, hogy olyan nyugalom van, hogy még az autó zúgás sem ad semmiféle támpontot.

Néhány kép az utazásról.

Olyanokat teszek fel, amik a kompon meg a repülőn készültek. Amik Stockholmban sikerültek, majd külön bejegyzésben fognak megjelenni.

Levente a kabin felső ágyán.

Csipesz a kabinhoz tartozó fürdőszobában. Jobbra tusoló, Csipi a WC csészén áll.

A komp étterme

Kamionok a nyitott fedélzeten

Állunk a sorban és várjuk, hogy leszállhassunk a kompról.

Repülünk!

Csipeszke koncentrál, hogy be tudja csatolni az övét.

Marcus reptette a repülőjét. Olyan képet akart csinálni, hogy úgy nézzen ki,

mintha a kis repülő ott repülne mellettünk.

Lebukik a nap a felhők mögé. Így néz ki a naplemente a repülőről.

Így néz ki a napfelkelte a kompról.

Levente a kabin ablakban

Többen azt mondták mikor otthon voltunk, hogy azért nem írnak megjegyzést, mert nem sikerült nekik.
Szeretem a megjegyzéseket, úgyhogy most körüljárjuk a témát, hátha valamit tudok segíteni és több megjegyzés lesz.

Azt biztos megtalálta már mindenki, hogy a bejegyzés alján ott van, hogy megjegyzés küldése.
Ha már van megjegyzés, akkor nincs ott a megjegyzés küldése, akkor arra kell rákattintani, hogy x megjegyzés. x>=1.
Rákattintva előjön egy nagy ablak, ahol egy kis ablakban villog a kurzor, ahova a megjegyzést lehet írni.
Alá az van írva, hogy Használhatsz HTML-címkét is..., azzal nem kell foglalkozni.

Ez alatt található egy valamilyen színű, vastag betűs értelmetlen szó. Ezt be kell gépelni az alatta lévő kis ablakba, a SZÓELLENŐRZÉS után. Ez azért kell, hogy nehogy valami automata vírust, vagy valami csúnyaságot küldjön megjegyzésnek. Így bizonyosodnak meg róla, hogy ember ül a gép előtt.

Aztán következik narancssárgával az Identitás választása.
Ez alatt található 4 karika egymás alatt, valamelyikben van egy zöld pötty.
Ha valamelyik másikra kattintunk, akkor ott lesz a zöld pötty.

Az első a Google/Blogger, a második az OpenID. Akinek egyik sem ismerős, az ne foglalkozzon velük.
A harmadik a Név/URL-cím. Ha ezt választjuk, akkor meg kell adni egy nevet, ez a név fog megjelenni a megjegyzés elején. Semmi jelentőssége, csak azért van, hogy tudjam kitől jött a megjegyzés. Az URL címhez meg nem kell írni semmit. Oda is van írva, hogy opcionális, azt jelenti: ne foglalkozz vele.
A negyedik a Névtelen. Ezt is lehet nyugodtan választani, csak akkor ne maradjon el a végéről az aláírás, mert nem fogom tudni, hogy kitől jött a megjegyzés. Ez csak annyit jelent, hogy a megjegyzés fejlécéből nem fog kiderülni, hogy kitől kaptam, hanem kénytelen leszek végig olvasni az egész megjegyzést, hogy megtudjam.

Ha minden be van írva a megfelelőhelyre, akkor lehet kattintani a Megjegyzés küldése narancssárga téglalapra.

Röviden ennyi, várom a megjegyzéseket.
Ha még mindig nem akar sikerülni, akkor más fórumokon lehet üzenni.

Visszaút.

Zola bérelt egy szép, nagy autót, azzal vittek minket Pozsonyba.
Kedden tíz után valamikor indultuk el.
Papa is jött velünk.

Már mikor elindultunk hallottuk a rádióban, hogy az M0-n mind két irányba torlódás van, mert balesetek történtek. Útközben megerősítették a hírt, úgyhogy kénytelenek voltunk bemenni Budapestre. Papa meg Zola kigondolták, hogy merre menjünk.
Zola tudta a rövidebb utat az erdőn át, így végül is nem sok időt veszítettünk.

Időben oda is értünk Pozsonyba.
A repülő kis késéssel indult, de behozta, időben értünk Nyköpingbe.
A repülőn Csipesz elképesztően sokat hisztizett. Mivel késéssel indult, ott kellett volna bekötve ülnie vagy 20 percig. Persze ez nem ment. Nem tud ennyi ideig egy helyben ülni. Leszállásnál is ez volt a fő probléma. Közben meg minden ablaknál ő akart ülni és ha az egyiktől elment, oda senki nem ülhetett. Pisilni is el kellett menni kétszer is az érdekesség kedvéért. De először Apa vitte, aztán én, és én már valami nem úgy csináltam, mint ahogy kellett volna, erre nekiállt ordítani.
De aztán leszálltunk végre, 18 óra 30-kor, kb.

Apa elment az autóért, mi meg vártunk.
Vártunk, aztán előkerült Apa autó nélkül. Meg volt az autó, csak nem akart elindulni. Lemerült az aksi.
Azt mondta Apa, hogy többeket megkérdezett a parkolóban, hogy nincs-e bikázó kábelük. Nem volt, de nagyon segítőkész volt mindenki. Néhány néni még meg is tolta az autót, annak ellenére, hogy Apa mondta nekik, hogy automata váltós autót így nem lehet beindítani.
Végül egy taxis mondta meg a tutit, lehet bikázót kölcsönözni a reptéren.
Így 5 euróért beindult az autó.

Mentünk a komp felé, közben Csipesz tizenkétszer kitalálta, hogy neki pisilni kell. Először még megálltunk, de nem jött semmi. Az a baj, hogy itt általában egész messze van az úttól a benzinkút pl. Le kell hajtani, tekeregni össze-vissza. Meg egy autópálya mellett, nem mindig van megállási lehetőség. Ezt elmagyaráztuk neki, mikor 5 perc múlva megint kitalálta, hogy pisilnie kell. Aztán egy darabig csend volt.
Később megint azt állította, hogy de most azonnal pisilni kell, betettem a bilit a hátsó ülések elé és ott pisilt, meg kakált, mert hirtelen nem tudtunk megállni. Aztán megálltunk egy benzinkútnál, megszabadultunk a produktumtól, de még el se indultunk már megint kakálnia kellett. De az később visszabújt.

Mentünk tovább. Levente közben aludt. Már a repülőn is csak nyúlt szegény.
Stockholm után valamikor felébredt. Nyűglődött, nem érezte jól magát. De hirtelen megoldódott a probléma, mert el kezdett hányni. Szerencsére kéznél volt a bili, abba hányt. Erre Csipesz rázendített, hogy az az ő bilije és Levente adja neki vissza. Levente hányt, Csipesz ordított, mi meg örültünk, hogy a harmadik gyerekünknek épp nincs semmi baja.

Mire a komphoz értünk már minden gyerek aludt. Fél 11 volt. Már nem tudom melyik idő szerint. Talán finn. Apa becsekkolt, egy óra múlva pedig felszállhattunk a kompra.
Felcipeltük az alvó gyerekeket, amire persze mind felébredt. Levente azt mondta, hogy éhes és menjünk vacsorázni. Marcus lefeküdt aludni, Csipesz meg ment tusolni.
Én elmentem Leventével vacsizni, gyors megvacsoráztunk, hogy utána Apa is jöhessen, de mire visszaértünk a kabinba, nem volt ott senki. Az étteremben találtuk meg őket. Mégis csak mindenki vacsorázni akart.

Most Levente ment Apával a kisebbik kabinba.
A mienknek volt ablaka, Marcus még egy darabig figyelte, hogy hogy megy a hajó. A hold megvilágította a tengert. Én elaludtam vagy háromszor, Marcus ébresztett fel mindig, nem tudott elaludni, mert mozgott a hajó. Végül elaludt mellettem, én pedig valamikor az éjszaka közepén felmásztam az ő helyére.
Finn idő szerint fél kilenckor ébredtünk arra, hogy Apa meg Levente átjöttek. Szép időben hajókáztunk Naantali felé. Összeszedtük magunkat, a gyerekek ültek az ablakban és nézték a tengert, meg a szigeteket, amik között lavíroztunk.
Aztán lementünk reggelizni. 10 óra felé pedig kikötött a hajó, megérkeztünk Naantaliba.
Kb. fél 11-re itt voltunk a lakásban. Lényegében 24 óra alatt átutaztuk fél Europát.

Szerencsére itt most szép idő van. Levente se beteg, vagyis köhög, de a hányás biztos csak az egész napos zötykölődéstől volt.

Hát, voltunk otthon.
Szegeden négyet aludtunk, de így sem tudtunk minden hova eljutni, ahova szerettünk volna.

Kedden fogorvosnál voltunk, aztán Keresztanyáméknál, ott lakik a nagymamám is, így már vele is találkoztunk.
Este Öcsiéknél vacsoráztunk.
Szerdán Apa elment a munkahelyére, mi otthon maradtunk. A gyerekek nagyon örültek neki. Játszottak az összes játékukkal kint is bent is.
Én meg szöszöghettem végre a kertemben.
Délután mentünk Annuskáékhoz. Miticsék is odajöttek.
Csütörtökön doki néninél felírattam Marcus kenőcsét. Utána Marcus Apával elment megnézni az iskolát. Mi meg a kicsikkel megkerestük az ovisokat. Délután bementem én is a dolgozómba, meg megvettem Marcus tankönyveit.
Aztán jött hozzánk Viczi, később meg a Kakasok. Közben Apa céges vacsorán volt.
Pénteken én átmentem maszírozódni Pistához, Marcus Apával elment megint a suliba. Csipesz Leventével oviba ment. 11 után mentem értük, és Csipesz nagyon jól érezte magát. Levente még ott is maradt egy kicsit.
Délután mentünk megint keresztanyámékhoz, hogy lássanak még minket egy kicsit, Kata, meg Andi is ott volt.
Aztán pakoltunk.
Szombaton Szentesen megnéztük unokatesómékat, aztán mentünk Gyomára. Mamáéknál voltunk, közben elszaladtunk megnézni Nénjééket. Éváék is megérkeztek.
Vasárnap Csabán Zoliéknál volt családi összeröffenés, Pirikéék is ott voltak.
Hétfőn Szarvason vettünk Leventének egy cipőt, megkerestük Keresztapát, elmentünk Kláráékhoz is. Oda átjöttek Gyuriék, meg Keresztanyáék, így tudtunk találkozni az egész Gombár családdal. Ja, amíg pakoltunk Gyomán, még Irénkéék is eljöttek megnézni minket.
Aztán mentünk Papához. Apa este Bélával sörözött. Nekem már nem volt kedvem sehova se menni.
Hétfőn Zola meg Papa vittek minket Pozsonyba.

Szóval egy rohanás volt az egész otthon töltött idő.
Azért persze jó volt otthon, örültünk, hogy ennyi mindenkivel tudtunk találkozni. De nem irígylem azokat akik külföldön élnek és időnként hazalátogatnak.

Visszaértünk Turkuba.
Nem volt zökkenőmentes az utazás, meg kicsit fáradtak vagyunk, de az a lényeg, hogy épen és egészségesen megérkeztünk.
Most pakolok, majd később leírom, hogy mizujs.