Iskolába kellett menni Marcuséknak. Szegény nagyon utálta. Örült, hogy pénteken vége van a hosszú napnak és most még szombaton is iskolába kell menni.
De aztán úgy jött haza, hogy nagyon jó volt. Nem voltak megtartva az órák, hanem inkább csak játszottak. Először mindenki felírta egy cédulára, hogy honnan jött, aztán sorjátékokat játszottak egy torna teremben, az udvaron is játszottak, később a cédulákat felragasztották egy nagy világ térképre.

Amíg a gyerekek iskolában voltak, a szülőknek beszélgetéseket szerveztek. Apa vitte Marcust, és ott maradt ezekre a beszélgetésekre.

Először kávézás, teázás volt, aztán szülői munkaközösség szerű (itt PTA) megbeszélés. Milyen pólókat csináljanak az iskola logójával, nemzeti-ételes főző partyt akarnak tartani belépővel, az iskola javára, arra lehetett jelentkezni annak aki főz valamit. Milyen legyen a Halloween party a tavalyi tapasztalatokat is figyelembe véve. Meg ilyesmi. Kérték, hogy aki tud, az küldjön 20 euro-t a szülői munkaközösségnek, de a póló eladásból is valamennyi pénz, és a főzős buli bevétele is a PTA-nak megy. Tavaly főleg könyveket vettek, de a múltkor a tengerparti grillezős bulit is a PTA szervezte és még szeretnének ilyen lehetőségeket teremteni, hogy a szülők a szülőkkel, és a tanarak a szülőkkel tudjanak találkozni.

Utána pedig a "kultúr sokk", kinek milyen tapasztalatai, problémái vannak a finn élettel kapcsolatban.
Az első felszólaló (talán a Dominikai-Köztársaságból származó hölgy) két témát vetett fel. Az első, hogy szerinte nagyon lazán vannak besorolva a filmek olyan szempontból, hogy hány évesek nézhetik meg. Olyan kategóriák vannak, hogy 11 éves kor alatt nem ajánlott, meg 15 éves kor alatt nem ajánlott. És szerinte nagyon durva filmek is vannak azok között, amik 11 éves kor alatt nem ajánlottak ő nem szívesen engedi a 13 éves gyerekének, hogy ilyen filmeket megnézzen. Erre nem tudom mennyien reagáltak, én azt gondolom, hogy adjon hozzá akkor hármat, nem tudom miért kell ebből gondot csinálni.
A másik népszerűbb téma amit felvetett, hogy miért isznak annyi alkoholt a finnek. Őt ez zavarja.
A finnek azzal védekeztek, hogy ők nem isznak sokat, mert hét közben egyáltalán nem isznak, csak péntek estétől vasárnapig. Az igaz, hogy akkor általában nem a szolid iszogatás a cél, hanem a berúgás. De sajnos a finnek csak akkor tudnak feloldódni, barátkozni, ha alkohol hatása alatt állnak.
Egy arab származású fickó is felszólalt, hogy neki az a problémája, hogy úgy veszi észre, hogy nem néznek rá jó szemmel egy-egy buli alkalmával, mivel ő nem iszik alkoholt. Eleinte még eljárt bulikba, de egyszerűen kiközösítették, mert nem ivott, ezért már inkább el sem megy. Erre egy-két finn hölgy is felszólalt, hogy ők sem isznak alkoholt és még sem szokott ez probléma lenni. Az egyik finn férfi ember arra a megállapításra jutott, hogy valószínűleg egy nőnek jobban elnézik ha nem iszik, mint egy férfinak. Egy másik arab fickó azt mondta, hogy ő azt szokta csinálni, hogy vesz a buli elején egy siderit (gyümölcsös 4,5% körüli alkoholos ital) és azzal mászkál egész idő alatt, ha valakivel koccintani kell azt mutatja fel, ha valaki meg akarja hívni egy italra, akkor is meg tudja mutatni, hogy neki pont tele van még a pohara. De ez a megoldás nem tetszett a másiknak. Nem érti, hogy miért nem tudják a finnek egyszerűen elfogadni, hogy ő nem iszik. Meg arra a megállapításra jutottak, hogy valószínűleg a társasággal is baj van, mert más körökben azért ennyire élesen nem szokott jelentkezni ez a nem-ivás probléma.

A harmadik téma az volt, hogy mit csináljunk akkor, ha rászállt a gyerekünkre a többi gyerek és állandóan szekálják.
Érdekes tapasztalatok vannak. Az egyik (arab) apuka azt mondta, hogy ő szólt a tantónéninek, mikor az ő gyerekét egy másik állandóan bántotta, de a tanítónéni azt mondta, hogy ő nem avatkozik ebbe bele, intézze el ő maga. De ő meg nem akart odamenni egy kis gyerekhez, és számon kérni, mert nem akarta, hogy annak a gyereknek örök életére komplexusai legyenek az arabokkal szemben. Főleg , hogy egy (arab) barátja, ugyan ebben a szituációban odament a kisgyerekhez és szépen megkérte, hogy hagyja békén a gyerekét, és másnap kiment hozzá a rendőrség, hogy miért bántotta a gyereket.

Azt mondták még, hogy a 90-es években volt egy gazdasági válságocska itt Finnországban és mióta fellendülés van, nagyon sokat dolgoznak a finnek és nem tudnak foglalkozni a gyerekeikkel annyit amennyit kellene és próbálják áttestálni a nevelést az iskolákra. (Mintha hallottam volna már valahol ezt a dumát, olyan magyarosan hangzik.)

Másrészt azt olvastam, hogy az iskolákban nagyon laza a fegyelem. Ezt tapasztaljuk is, hogy Marcuséknak sem szólnak, hogy jó lenne ha egy helyben ülnének, hanem szaladgálnak össze-vissza óra közben. A füzetébe is firkál ide-oda, nem fontos, hogy valami rend legyen körülöttük. Otthon is szabadjára vannak engedve a finn gyerekek. És ez itt állandó vita téma, hogy ez így jó, vagy nem.

Mondjuk én nem tudom, hogy otthon manapság milyen fegyelmet követelnek meg pl. az elsősöktől. Csak ahhoz tudok viszonyítani, amikor még én voltam elsős, meg láttam egy-két bemutató tanítást, amikor Marcusnak iskolát kerestünk. És csak remélni tudom, hogy ha nagy is az eltérés, Marcus alkalmazkodni fog jövőre az otthoni követelményekhez.

Még tegnap is zuhogott, általában. Ma meg egész jó idő van, még a nap is sütött, de most épp eseget. Pedig meg akarjuk nézni, hogy mit csinálnak a gombák így eső után.

Tegnap mondta Apa, hogy nem hosszabbították meg a szerződését Tominak. Ő volt az egyik srác, akivel lehetett beszélgetni. Így most eggyel kevesebb ilyen van, csak az a baj, hogy eleve csak kettő-három volt. Meg azért is sajnálja Apa, mert jó figura volt, pl. tavaly körbeutazta a Földet (video), meg más érdekességekről is lehetett vele beszélgetni.

Meg arról beszélgettünk, hogy a finnek mennyire zeneértő népek.
Apa észrevételezte, hogy a munkatársai közül többről is tudja, hogy valami közük van a zenéléshez. Jármó, aki itt a turkui irodában valami főnök féle, egy kórusban énekel, a Tomi az zenét szerez és ma meg látott az egyik srácnál valami kottát, ami Apa szerint nagyon bonyolult volt, valami több szólamú zenemű. Nem tudja mi, de azt a következtetést vonta le, hogy ez a srác is komolyabban foglalkozik a zenéléssel.

Azt olvastam valahol, hogy Finnoban az egyetemeken is kötelező az ének-zene oktatás és ennek köszönhető, hogy sok zenekar és kórus működik az országban. És a finn könnyű és komoly zene is egyre magasabb színvonalú. Most is sok modern zenemű népszerű a határokon kívül is. Meg persze együttesek is. Pl. 2006-ban egy finn együttes lett az Eurovíziós dalfesztivál győztese.
A karaoke is nagyon népszerű elfoglaltság. A tv-ben is megy a karaoke verseny. És persze itt is van Megasztár, csak úgy hívják, hogy Idol.

Tegnap 0 fok volt amikor eljutottunk a konyháig először és megnéztük a külső hőmérőt, ma meg 10. Cserébe zuhogott az eső. Úgyhogy Apa vitte a fiúkat oviba, suliba. Aztán délben pont nem esett, amíg Csipeszt elhúztam utánfutón a cégig, hogy megszerezzük a kocsit. A bicajt ott hagytam Apának, hogy legyen mivel haza jönnie, az utánfutót meg begyömöszöltem a csomagtartóba. Aztán megint elkezdett esni. Azt mutogatták a híradóban, hogy holnap is esni fog.

Délelőtt kipróbáltam, hogy mire jó a könyvtári PIN kódom. A könyvtár honlapján nagy nehezen megtaláltam, hogy mit kell csinálni. Bejelentkeztem, kellett hozzá a kártyán lévő azonosítószám meg a PIN kód. Ki is írták, hogy az én vagyok és milyen könyvek vannak nálam. Bejelöltem, hogy melyiknek akarom meghosszabbítani a kölcsönzési idejét, katt és meghosszabbítottam. Egy könyvvel háromszor lehet ilyen online hosszabbítást csinálni.

Egyszer régebben, mikor írtam az ennivalókról, akkor írtam a villiről is. Azt tudtam róla, hogy aludttejet jelent és sima meg gyümölcsös verzióban kapható, mint otthon a joghurt. Azóta már vettünk egyszer két félét is. És köze nincs ahhoz, amit mi otthon aludttejnek hívunk.

Nem kóstoltuk meg, mert azt hittem, hogy megromlott. Nem járt még le a szavatossága, de úgy nézett ki, mint mikor az ultra pasztőrözött tej mégis csak megalszik. Ilyen nyúlós, nyálkás, kocsonyás valami. Csak Apa merte megkóstolni.
Utána felvetődött a téma a magyar találkozón és azt mondták a többiek, hogy az nem volt megromolva, az ilyen. Fogalma sincs senkinek, hogy mit csinálnak a tejjel, hogy ezt az állagot elérjék.

Most azért jutott eszembe, mert Marcusék villit kaptak az ebédhez. Azt mondta, hogy epreset választott, egy kanállal tudott belőle megenni, a többit kidobta. De a többiek is így jártak, pedig azok jórészt finnek. Úgy látszik, hogy a finn gyerekek sincsenek odáig érte. Másrészt Levente meg azt mondja, hogy az oviba szoktak a többiek villit vinni tízóraira.
Muszáj lesz még egyszer venni, összeszedni a bátorságomat, becsukni a szememet és megkóstolni, hogy kiderüljön, hogy akkor mi a villi-igazság.

A két kicsi alszik, Marcus rajzol.
Mostanában Marcussal alszik el ez a kis Csipesz délután, meg este is.
Marcus türelmesen próbálja rávenni, hogy aludjon már. Minden délután küzdeni kell vele, bohóckodik, elszaladgál. Tolat le a lépcsőn: Csokit eszek, Anyaám. Jó?! Nem jó, menjél vissza aludni. Aztán nagy nehezen elalszik, Marcus meg nézegeti, simogatja, hogy milyen aranyos, meg milyen szép.
Este meg Apa beteszi az ágyába, ha elaludt Marcus mellett.

Nincs semmi különös.

Marcusnak írt a helyettesítő tantónénije egy emilt, hogy Ms Robertson majd csak az őszi szünet után lesz és addig ő helyettesíti. Ez is valami. Legalább nem minden nap más lesz velük.

Reggelre ráfagyott a pára a kocsi ablakára, és a fű is deres volt. Vettünk jégkaparókat.
De aztán szépen sütött a nap, és délután már volt vagy 12 fok.

Leventééknél 3 hete fényképezés volt, most kaptuk meg a képet. Csak egy csoport képet kértünk, hogy mégis legyen valami emlék, mert nagyon drágáért fényképeznek. Mondtam, hogy majd délben kifizetem, de nem kellett, át kell utalni a fényképésznek a pénzt.
Marcuséknál is volt fényképezés, biztos azt is hamarosan megkapjuk.

Tegnap mikor mentünk a boltba az erdőn keresztül, láttunk egy mókust. De már nem is olyan érdekes, mert annyit lehet látni. Hétvégén itt szaladgált egy a játszótéren.

Érik a málna. Tegnap legelésztünk egy kicsit. Otthon is kétszer érik, itt biztos ez a második eresztés. Szanaszét, mindenfelé lehet málnát találni. Itt a ház utáni susnyásban is van málna.

Délután kiporszívóztuk az autót.
Itt már nem olyan bonyolult dolog, mint az előzőhelyen, mert a parkolóban van mindenkinek egy konnektora. Elsőre nem tudtam, hogy működik. Nem akart áramot adni, de aztán addig tekergettem a konnektor körüli számos korongot, hogy lett áram. Apa aztán elmagyarázta, hogy szerinte, hogy működik.
Itt télen az autókat elő szokták melegíteni. Szokott az autókból kilógni egy csatlakozó, azt bedugják a konnektorba, ezzel a tekerővel be lehet állítani, hogy mikor legyen az a két óra, amikor van áram és melegszik a motor. Mikor most délután nézegettük, egyszer csak odajött a szomszéd bácsi, akitől Csipesz a babát kapta és megmutatta, hogy hogy működik ez a bigyó. Mondom én, hogy nem finn. Láthatólag csak azért jött ki, hogy nekünk ezt elmondhassa. Ilyet finn nem csinál.

Reggel nagyon szépen sütött a nap. Aztán egyszer csak el kezdett zuhogni. Kis idő múlva kisütött a nap, aztán úgy maradt. Úgyhogy ebéd után elindultunk.

Elautókáztunk egy szigetre. Azt se tudom hogy hívják. Kaarina után kellett jobbra fordulni.
Nyugis kis hely volt. Ahhoz képest, hogy nincs más csak sok erdő, egész sokan laknak ott. Végül is nincs messzebb onnan bejárni Turkuba dolgozni, mint Kondorosról Bcsabára és teljes nyugalomban lehet élni. Mondjuk télen, ha leesik egy nagyobb hó, nem tudom hogy ássák ki magukat.

Először megnéztük a strandot. Egész nagy darab tenger tartozott hozzá, nem csak egy folyó szélességnyi.
Nagyon fújt szél. Csipesz aludt az autóban, a fiúk játszottak a játszótéren, meg a parton. Volt ott egy grillezőhely házikóban, azt figyeltük, hogy mikor fogja kifújni a parazsat a tűztérből a szél. De aztán inkább leöntöttük vízzel. Voltak ott lakókocsik felállítva és láthatólag még néhányban laktak. Biztos az ott lakók gyújtották a tüzet.

Körhintáznak a fiúk

Visszafelé megpróbáltunk megtalálni egy helyet, amit őskori partnak jelöltek a térképen. Hogy mi a manó lehet az hogy őskori part, arról fogalmunk sincs. Felautókáztunk egy hegyre, ott mentünk-mentünk, találtunk itt is házakat, aztán már mikor láthatólag nem vezetett tovább az út és egy ház udvarában voltunk, akkor visszafordultunk. Megálltunk az erdőszélén egy helyen, ahol volt annyi hely az út mellett, hogy elférjen mellettünk egy másik autó. Bementünk az erdőbe és megkerestük az őskori partot. Leginkább csak sétáltunk, gombákat nézegettünk, bogyókat ettünk.



Végül két helyre is ráfogtuk, hogy az az őskori part. De valószínűleg a második volt az igazi. Oda út is vezetett. Minden esetre szép kilátás nyílt onnan a völgyre. Nád is nőt a közelben, nyilván még az őskor óta ott növöget. Akkor kezdte mikor még a tenger mosta azokat a köveket. A gyerekeknek ezt mondtuk. És akkor elindulhattunk haza. Majdnem elsőre meg is találtuk az autót.

Ott van a nyírfa alatt az őskori nád. Máskülönben hogy került volna a hegy tetejére?!