Részletes beszámoló
Negyedik rész.

Péntekre Ördög luk nézegetés volt tervezve. Azt már gyanítottuk, hogy abból sem lehet túl sokat látni, de gondoltuk, hogy ha nem lesz semmi érdekes, akkor Rovaniemi környékén keresünk valami sétautakat az erdőben, ami le van takarítva és tudunk kicsit túrázni.
De aztán kiderült, hogy az Ördög lukakhoz még kevesebb télen kiránduló őrültet várnak, mint a vízeséshez, és a parkolóig sincs eltakarítva az út. De járt arra néhány snowmobilos (motoros szánkó) és a nyomaikon el lehet menni a sziklákig.
Így mégis csak sétáltunk az erdőben. Nézegettük az állatnyomokat. Főleg nyuszi nyomok voltak. Apa egy snowmobil nyomon elment egy katlan alakú völgy széléig, Marcus utána és ott lent láttak egy sarki rókát. Legalább is ők azt állítják, lehet, hogy csak nyúl volt. De az biztos, hogy nyúl nyomokon kívül volt ott más nagyobb állat nyoma is. Úgyhogy lehetett sarki róka is.
Az ördög lukakat megtaláltuk. Utat csináltunk maguknak a nagy hóban és meg is néztük őket.
Az ördög lukak nagy katlanok a sziklákban. A jégkorszakban az örvénylő víz és jég, meg nagy kövek fúrták ezeket a simára csiszolt oldalú lukakat. Persze ezekben is volt hó bőven.
Miután visszavergődtünk a pihenő helyhez, megettük a kekszeinket. Az asztal tetején volt hó, arra ültek a fiúk, a lábuk így pont az asztalig ért. Mi álltunk előttük a padon. A pad nem látszott ki a hóból. Vigyáztunk, hogy ne lépjünk mellé.

Sziklák az ördög lukaknál

A nyomaink

Ördög luk

Fiúk az asztal tetején

Esznek. Én meg állok a padon

Nyuszi és ember nyomok

Mennek az autóhoz

Még mindig

Aztán visszagyalogoltunk az autóig, elmentünk Rovaniemibe, megebédeltünk, kicsit még körülnéztünk és mentünk vissza a mökibe.
Apa megint befűtött szaunázáshoz, a fiúk hordták be a sok fát, meg kint játszottak, én pedig pakolásztam, mert szombaton elindultunk haza felé.

Rovaniemi ferdekábeles hídja

Kicsit arról, hogy mi újság van most velünk.

Mára kitavaszodott. Gyönyörűen süt a nap, 8-10 fok van. Már keddtől egész tűrhető idő volt. Olvad a sok hó. Délutánonként vizet vezettünk a játszótéren. Már becsatornáztuk az egészet, a felső rész szépen ki is száradt.

Kezdjük magunkénak tekinteni az egész játszóteret, mert költözködnek a szomszédok. A négyesben lakók már kipakoltak és eltűntek. Pedig kicsit később költöztek ide, mint mi. Ott volt két kisgyerek. Most meg Mufurcék pakolnak már egy ideje a hetesből. Ott is két kislány van. Marad még azért itt gyerek. A 10-esben van egy pici, meg két kicsi, de azok nem nagyon jönnek ide, inkább ott játszanak a lakás mellett. Meg van még egy kisfiú mellettünk a hármasban, meg egy a kilencesben, de azokat sem sokszor látjuk itt. Kicsit rossz néven is vették a fiúk, hogy ma itt voltak a kiscsajok és összetaposták a csatorna rendszerünket.

Leventének és Marcusnak is örültek az oviban, suliban.
Leventééknél április 1. alkalmából felfordították az egész ovit. Egy nagy Minie egér ült a WC-n, felfordították az öltözős padot, teáskannákat akasztgattak az uzsonnás táska fogasra, lábbal fogták az ecsetet és úgy festettek, meg ilyesmi. Nagyon tetszett Leventének. Előtte nap pedig a kedvenc dalát kellett elvinni CD-n és versenyeztek a dalok. Levente Gryllusék Maszkabáljáról választotta a Rózsa, tulipán, harangvirágot,(nem ez a címe, de mindegy) és második helyezett lett. Szerintem érdekes, hogy semmit nem értettek belőle nyilván a gyerekek és mégis tetszett nekik.

Marcusék április 1-én a Biológiai Múzeumban voltak. Megnéztük még valamikor a nyáron már, de azóta Leventéék is voltak az ovival, most meg Marcusék. Ahhoz képest, hogy mennyire kevés állat van benne, elég népszerű célpont.
Marcusék környezetismeret órán a Finnországban élő állatokról tanulnak egyfolytában. Nem tudom mit tudnak róluk annyit beszélni. Most is azért mentek a múzeumba. Marcus azt mondta, hogy ketten a Milli nevű kislánnyal végig nézték a múzeumot, a többiek meg rohangáltak.
Keddre megírtuk a kirándulásról a beszámolót. Gyakoroltattuk Marcussal, hogy fel is tudja olvasni. Ő találta ki magyarul a mondatokat, aztán próbálta lefordítani, mi mondtuk az ismeretlen szavakat, meg azért segítettünk angolosítani. Apa próbálta minél egyszerűbben mondani, ha nem is volt angolos, de Marcus sokszor meglepő dolgokat tudott és végül miatta kellett rendesen angolosan leírni. Csak ragad valami erre a gyerekre.
Végül a fogalmazványt nem is neki kellett felolvasni, hanem Ms Robertson felolvasta.

Ilyenek vannak.

Részletes beszámoló
Harmadik rész.

Csütörtökön elmentünk megnézni az Auttiköngäs nevű vízesést. Az interneten téli kép is volt róla, gondoltam, akkor biztos télen is szép.
Biztos van a télnek olyan időszaka, amikor meg lehet nézni és látni is lehet belőle valamit, de az nem most volt.
Az út el volt takarítva, a parkolóig el tudtunk menni, de utána a félméteres hóban elég macerás volt gyalogolni. Ha lett volna nálunk egy hólapát nem lett volna nagy ügy, mert deszkákból volt út, kicsit magasabban, mint a talajszint, könnyen lehetett volna utat túrni magunknak, de így csak addig mentünk, amíg szép kilátást jelölt a térkép. Különben körbe vezet az út a folyó körül, az út másik végén függőhídon lehet átközlekedni a folyón, de erről most lemondtunk.
Mikor itthon tervezgettük, hogy mit fogunk csinálni Lapföldön, olyat is gondoltunk, hogy csak úgy túrázgatunk kicsit az erdőben, de hamar rájöttünk a helyszínen, hogy télen ilyet itt nem lehet csinálni. 50-60 cm-es hóban nem lehet csak úgy túrázgatni.
Szóval a vízesés szép lett volna, ha csak úgy be van fagyva, de a befagyott vízesésre még ráesett 50 cm hó és így már szinte semmit nem lehetett látni belőle.
Kicsit körülnéztünk, mert azért szép hely az hóban is. Tüzet gyújtottunk, megebédeltünk, elcsúsztunk-másztunk a kinéző helyig, aztán visszaindultunk.

Befagyott vizesés a fölötte lévő hídról. A kép jobb oldaláról indul lefelé a facsúszda.
A folyón úsztatták a fát, de a vízesés előtt beterelték a rönköket a csúszdára,
hogy túl éljék a vízesésen leközlekedést

Marcus kinéz a kinéző helyről

Kilátás a kinézőhelyről

Erdő leventével. Erre van elméletileg a sétaút

Vízesés oldalról a csúszdaoldalára fagyott vízzel.

Ezek nem csak olyan kis jégcsapok. Lehet látni, hogy alattuk ott vannak valami
korlátok a sétaút mellett, ahhoz viszonyítva el lehet képzelni
a méretet. A hegyoldalról folyt itt a folyóba a víz.

Ezek csak olyan kisebb jégcsapok, meg jegek a folyón

A möki felé menet megálltunk egy pataknál, mert folyt. Mivel ez volt kb. a harmadik víz az egész kirándulás alatt, ami nem volt befagyva, ezért nagyon megörültünk neki. Csak megközelíteni volt nehéz, mert hatalmas hó volt a partján.
Lemenni még csak letudott az ember, a partjára, habár van ahol combközépig ért a hó, de feljönni már elég nehéz volt. A porhóban nem nagyon lehet támasztékot találni. Lépeget az ember felfelé és csúszik vissza. Alig tudtam felmászni, a végén Apa húzott ki az útra. A fiúknak is elég sokáig tartott felmászni.

Út a koszos szélvédőn keresztül

Itt az lett lefényképezve, hogy csillogott a hó

Folyó víz

Patak

Állok a hóban, csak eltűnt a lábam. Nem behajlitom, ilyen mély volt a hó.

Próbáljuk megközeliteni a patakot. Csipeszke áll a hó tetején.
Ő végképp nem tudott itt közlekedni

Miután kicsodálkoztuk magunkat mentünk vissza a mökibe. Ott is sétáltunk egy kicsit amíg Apa befűtötte a szaunát. Vacsoráztunk, szaunáztunk, a fiúk kártyáztak, mentünk aludni.

Marcus, Csipesz, szánkó, möki

Möki

Levente, Marcus, möki

Részletes beszámoló
Második rész.

Szerdán elmentünk megnézni a raunai állatkertet. A világ legészakabbra fekvő állatkertje. Elsősorban az északi területek állatvilágát mutatja be. A bejáratnál van egy jégkunyhó, jégszobrokkal.

Jégkunyhó, csak belepte a hó

Valami jégtigris vicsorog ott fent

Jégkutya

Az állatkert elég nagy területen fekszik, jó nagy kifutókkal az állatoknak. 2 és fél km körbejárni. Ez nekünk kb. 4 órába telt, mert közben még tüzet is gyújtottunk és megsütöttük a kolbászainkat ebédre. Szánkók vannak kitéve, azon lehet húzni a gyerekeket. A miénket is vittük, igy két szánkóval közlekedtünk. Marcusnak a hóbagoly és fehérfarkú sas tetszett a legjobban. Leventének a sarki róka és a házi egér. Apának a barnamedve. Nekem a jávorszarvas. Csipesznek valami kígyó.

Tüzeskedünk

Képek az állatokról. Nem ilyen sorrendben láttuk őket, csak most így töltődtek fel.

Pézsmatulok

Sas. Talán fehér-farkú. Abból van sok a vaasai szigetvilágban. Halász.

Sarki róka téli bundában

Rozsomák. Nagyon viccesen szaladgált körbe-körbe.
Mindent leellenőrzött. Jól látszik az útvonala.

Vörös róka

A macikat nem tudtuk rendesen lefényképezni, mert épp alattunk birkóztak. Sok felé él barna medve a finn erdőkben, de ritkán lehet vele találkozni, mert messziről kiszimatolja az embert és elmegy.

A kacsák, libák, hattyúk mind aludtak

Jegesmedvék napoznak

Jégkaparó mellékelve, ha nem lehetne látni a feliratot

Hóbagoly. Annyira jól álcázza magát ezzel a téli öltözékkel,
hogy alig vettük észre. A fiúk elmentek mellette.

Hiúz

Jávorszarvasok

Még egy jávorszarvas. Nagyon vicces komák ezek.

Füles bagoly

Fehérfarkú szarvas

Farkas. Finnországban elég sok él, főleg a keleti részen, Karjala nagy erdőségeiben

Részletes beszámoló
Első rész

Szóval szombaton Levente elment élete első szülinapi partijára. Jól érezte magát. Úsztak, játszottak, eszegettek. Mivel az oviban őket szokta megvendégelni a szülinapos, Levente úgy gondolta, hogy neki nem kell oda vinni semmit, úgy kellett rábeszélni, hogy valami ajándékot illene venni.
1/2 4-kor szedtük fel és indultunk Kuopion túlra.
A gyerekek nagyon rendesen viselkedtek az úton.
Kuopio a tóvidéken van, de most a tavakból nem sokat lehetett látni, mert mind be van fagyva. Síelnek, sétálnak, motoros szánkóznak a tavakon. Lékek mellett ücsörögnek.
Kb. 1/2 10 volt mire a mökihez értünk. Az volt írva az interneten, hogy 70 euro egy napra a bérleti díj (ezeket a bérleti díjakat jobb nem átszámolni, mert baromi sokak), de a bácsi azt mondta, hogy 100 euro. Mondtuk, hogy az interneten 70 van írva, de a bácsi csak legyintet, kb. mintha azt mondaná, hogy ő nem tudja mi az az internet, úgyhogy az nem számít, hogy oda mi van írva. Mivel este 10 volt, nem álltunk neki vitatkozni és másik szállást keresni, kifizettük a 100 eurokat. A möki iszonyú mocskos volt. Nem is volt rendes hely 5 emberre, utáltam. Tiszta macskaszőr volt minden, még jó hogy nem allergiás egyik gyerek sem, mert akkor muszáj lett volna éjszaka másik szállást keresni. Nagyjából berendezkedtünk és próbáltunk minél kevesebb időt ott tölteni.
Vasárnap nagyon szép idő volt, a gyerekek kint mászkáltak a nagy hóban. Alig tudtak benne közlekedni. Délelőtt bementünk a városba, megnéztük a piacteret, ettünk valamit, aztán mentünk a fő nevezetességhez.
Egy város közeli dombon van egy kilátó, ami jellemzően csak nyáron működik. Jó magas, be lehet látni a tóvidéket onnan.

Útvégén kilátó

Onnan is lehetett látni, ahol mi álltunk, de mind be volt fagyva.

A fehér foltok a tavak

Viszont ott voltak ezek a sísáncok. Apának nagyon tetszettek.


Leventével felmásztak a legnagyobb tetejére és lenéztek, hogy lássák honnan kell leugrani ezeknek a szerencsétlen síelőknek.

Innen kell indulniuk

Fenéken csúszkálással töltötték a fiúk az idő egy részét, neki futottak és a sípálya meredekebb részein csúsztak lefelé. Persze ezt Csipesznek is ki kellett próbálni.

Gyerekek a tavon

Utána a möki-közeli tavon mászkáltunk egy kicsit, aztán visszamentünk a mökibe, addigra a bácsi befűtötte a fatüzeléses szaunát. Szaunáztunk, megmosakodtunk ott a melegben, vacsoráztunk, aludtunk, összepakoltunk és húztunk onnan el.

Útközben

A hétfőt utazással töltöttük, 1/2 6 fele értünk a Rovaniemi közelében lévő mökibe. Na az egy nagyon szép möki. Látszik rajta, hogy a gazdája nagy büszkesége. Vette az épületet, aztán ő építette, szépítgette tovább. Nagy pecás és vadász fickó.


Vizet a kútból hordta Apa. Fel kellett törni a tetején a jeget, mert csak úgy 3 méter mélyen volt a víz.
Még led világítás is volt egy akkumulátorról. Kellett mellette gyertya, de még sem volt tök sötét. Egy nagyon jó kályhával fűtöttünk. Nem vagyok nagy kályhaszakértő, de ezt ott hagytuk 5-6 órára és mikor visszamentünk még mindig 21 fok volt és parázs a kályhában. Két éjszaka -21-23 fok volt, akkor hűlt le reggelre 16-18 fokra a möki.
A tó partján van a fő épület és messzebb a budi, fáskamra, snowmobil és szánkó tároló meg még egy kétszemélyes kis házikó.
A fiúk nagyon élvezték a helyet. Különösen Marcusnak volt érdekes, hogy mindenhez tüzet kell gyújtani. A konyha részben volt egy kis sparhelt, azon melegedett mindig a víz. A szoba részben ez a szuper kályha és volt még a szaunában is egy szaunakályha, amiben vizet is lehet melegíteni.
Esténként mindenki megmosakodott a lavórban.
Apa reggelente megmosakodott kútvízben. Mi bentről néztük, hogy Apa feltöri a jeget a kútban, kimer egy vödör vizet, levetkőzik pucérra, és megmosdik. Ezt csinálta -23 fokban is és gőzölt. Úgy nézett ki, mintha tök meleg vízben mosdana, megtörölközött és utána még ott nézelődött a teraszról, mintha marha meleg lenne, aztán bejött és szedegette a jeget a hajából, mert belefagyott a víz.
A budi valamiért jó messze van a mökitől. Levente nekifutott minden kakálásnak legalább 3-szor. A hidegben visszabújt. Néhány napig nem is kakáltak a fiúk, aztán belátták, hogy csak muszáj lesz ráülni a minuszos budira. Reggel volt a legrosszabb, hiába ücsörgött az ember a deszkán, ha az fel is melegedett, a lukból jött a mínusz 21 és csípte az ember fenekét.

Kedden délelőtt Apa kint volt a gyerekekkel ott a möki körül én meg ebédet fabrikáltam.

Kinézés a möki ablakon. Apa, gyerekek, fák, tó.

Aludtunk egy délutáni alvást, aztán indultunk Rovaniemibe. Apa valamit intézett a cégnél, mi addig lementünk a folyópartra. Visszamentünk Apáért, aztán követtük Tapanit a házukig. Tapani Apa munkatársa volt, ott dolgozott a rovaniemi irodában. Miután meglátogattuk őket két nap múlva kirúgták.
Szóval Tapani lovakat tart. Rovaniemitől 40 km-re laknak északra.



Van 6 saját lova, és bértartásban van ott még 13 ló. A felesége tanítónő, de egy éve csak a lovakkal foglalkozik. Mostmár Tapani is azt fogja csinálni, gondolom.
Megnéztük a lovakat, aztán elvittek minket lovasszánnal szánkózni.

Ez a lovacska húzott minket

A felesége mesélte, hogy tőlük a svéd határig nincs semmi, csak erdő. A svéd határ 100 km. Jó hideg volt a szánon. Mikor visszaértünk kaptunk teát, meg sütit. Tapani jött csak be velünk, a felesége ment dolgozni.
Kedves fickó. Csak olyan fura volt nekem, hogy a feleséget ott kint hagyjuk, hogy pakolja el a lovat, meg a szánt, mi meg bemegyünk a melegbe. Úgy látszik el van könyvelve, hogy az az ő munkája és kész. Meg tényleg volt ott dolga bőven, jöttek a lógazdák lovagolni, később bevitte az istállóba a saját lovaikat, stb. Dolgozik egész nap.
Később Tapani felhívta az egyik szomszédot, hogy megnézhetjük-e a rénszarvasait. Átmentünk, bementünk a rénszarvasok közé. Tetszett a fiúknak, meg akarták simogatni őket, de azért még ezek sem olyan szelídek.


Lapföldön hatalmas távolságok vannak. Pl. Rovaniemi nevezetességei köze van felsorolva az a vízesés is, amit megnéztünk, holott az Rovaniemitől 80 km-re van.
Benzinkút sincs minden kanyarban, úgyhogy azt is meg kell gondolni, hogy mikor tankol az ember.
Tapaniék telke is hatalmas. Van a házuk, hozzátartozó istállókkal, út, az úton túl is van még valamennyi terület, tópart és tó. A tó egy darabja is az övé. Azt mondta, hogy 8-an laknak ott a környékükön, a tó körül, de 50 möki van közvetlenül a tópartján, úgyhogy nyáron viszonylag nagy forgalom van arra felé.
Azt mesélte Tapani (a neve egyébként az István megfelelője. Gondolom valami Stephanból lett egy i betű hozzá biggyesztésével, egy S elhagyásával és még egy kis finnesitéssel. Stepani, Tepani, Tapani), hogy az idén kétszer volt olyan, hogy befagyott a dízel, mert -32 alatt befagy, és olyankor nem ment dolgozni. Betelefonál, hogy hideg van. Egy busz megy a városba reggel 8-kor, de senki nem várja el tőle, hogy -32-ben legyalogolja a 6 km-t a buszmegállóig. Vagyis -35 volt az idén a leghidegebb.

folyt.köv.