Egész hamar haza jött Apa.
Rendes Pikkujoulujuk volt. Ittak glögit, karácsonyi vacsora is volt, meg szaunázás tengerbe ugrálással. Nem mindenki ment a tengerbe, de Apa persze igen. Előre gondoltam.
Azt mondta Apa, hogy sokféle hal, meg sonka szeletek, meg kása, meg valami májkrém volt a vacsora. Jarmo kérdezte tőle, hogy mennyire emlékezteti őt ez a vacsora a karácsonyra. Persze semennyire. Pedig Finnoban ez a menü karácsonykor.
Egy kicsi ajándékot is kaptak volna, ha Apában tudatosul, hogy az az ajándék. Télapó manójának a sapkáját.
Jól érezte magát. Néhány finnt megtanított snóblizni. Két hölgy munkatárs is ott volt. Az egyik autóval volt, de a másikkal összebarátkozott Apa. Mert amelyik autóval volt, az nem ivott, a másik meg igen és így már lehetett vele beszélgetni.

Ma elköltöttünk egy rakás pénzt. Mindenféle apróságra.
A legnagyobb beruházás, ami a fiúk szerint egyben a legfontosabb is, az egy szánkó.
Csővázon műanyag ülés, talpakkal. Kormányozható, fékezhető. Már kipróbálták.
Majd lefényképezzük, de ma olyan hideg volt, hogy nem volt kedvünk kimenni. Csak a gyerekek voltak kint. Apa is csak azért ment ki, mert autórádiót próbált szerelni, mert az meg elromlott.
-4, -6 fok volt. Apa azt mondta, hogy ez nem is hideg, majd lesz még hidegebb is.

Este szaunáztunk, mert vettünk illóolajat a szaunához és azt is ki kellett próbálni. Szaunahőmérőt is vettünk és kiderült, hogy nem szoktunk elég melegben szaunázni, mert csak 56 fokot mutatott a hőmérő.

Szalonnáznak a gyerekek

Reggelre esett még kb. 1,5 cm hó. De ezzel már nem foglalkozott senki.

Marcus haza hozta a múlt héten írt matek felmérőjét.
Múlt hét pénteken írták, azóta már elfelejtette, hogy miért nem csinálta meg az utolsó feladatot. Ami kész van az teljesen jó.
A tantónéni olyasmit írt rá, hogy a nyelvismeret hiánya miatt nem volt ideje befejezni, de jó munka.
A héten a matek órán végzett munkáját is értékelte ez a mostani tantónéni. Nagyon örült Marci, lehetett választani, hogy mit rajzoljon a tantónéni jutalmul. Marci autót kért. Én nem értem, hogy más tanító néninél miért nincs értékelés, mikor ilyen egész pici dolgokkal is lehet motiválni a gyerekeket.
Jövő héten valami szó tesztet fognak írni. Nem tudom, hogy pontosan az mit jelent, de talán a megadott szókészletet kell tudni. Legalább is én úgy gondoltam, hogy azt gyakoroljuk majd hétvégén. Az a tizenhét szó, amit már hét elején is írogattunk. Marcus azt mondja, hogy az osztály nagy része már tud írni. Csak ez a szegény kis Marcus ment úgy suliba, hogy nem ismeri a betűket.

Apa Pikkujoulun van.
Pikkujoulu=kiskarácsony.
A karácsonyi előkészületek egyik fontos mozzanata. Mivel a karácsony kizárólag családi esemény, ezért ilyenkor, november végén, december elején tartanak céges és baráti bulikat, előkarácsonyi jelleggel. Leventééknek is lesz jövőhéten az oviban.
Majd holnapra kiderül, hogy ez céges keretek között mit jelent, a szaunázáson, evészeten és általános lerészegedésen kívül.
Van egy glögi nevű nemzeti ital, ami ilyenkor és karácsonykor is elmaradhatatlan. Ahogy olvasom, valami túlédesített forralt bor szerűség. Kb. fele bor fele szörp.
Karácsonyi ételeket esznek, énekelnek és általában apróbb ajándékokat is osztogatnak.
Azt olvastam, meg Leventéék ovijában is azt mondták, hogy mindenki csak egy ajándékot visz ilyenkor, azt bedobja a közösbe és aztán azt valamilyen módszerrel újra elosztják. Pl. kisorsolják.

Apáék kivonultak Ruisaloba. Az egyik sziget, ami a városhoz tartozik. Marcusék iskolai bulija is ott volt ősszel.
Apáék most a kemping strandjára mentek. Vannak ott komolyabb épületek is. És persze szauna. Biztos tengerben fürdéssel. Éjfélkor fog visszaindulni a busz.

Megérkezett a tél.
Reggelre kb. 5 cm hó esett. Meg is maradt, mert napközben kb. -1 fok lehetett. Mikor lement a nap, akkor pedig -3 lett.

Ilyen lett az erdő

Megfigyelhettük mit csinálnak a finnek ha leesik a hó.
Semmit.
Nem takarítanak nagy hirtelenjében, mint otthon. Nincsenek rendkívüli hómunkások.
Itt az udvarban a népek nem is söpörték el a járdájukról a havat. Nem szoktak hozzá, hogy lapátoljanak, majd jönnek a gépek és eltüntetik.
Csak mi, meg a volvos bácsi takarítottunk magunk előtt. A volvos bácsi az autója környékéről is eltüntette az összes havat.

Az utakon mászkáltak hókotrók, de nem koptatják a tolólapokat, inkább meghagynak 2 cm havat. Aztán apró követ szórnak a maradékra.
De pl. a városban a Marci iskolájához vezető úton szerintem egyáltalán nem volt semmilyen hó eltüntetési kísérlet. Pedig elég forgalmas út, de kb. annyi hó hiányzott, amennyi elolvadt a forgalomtól. A belvárosban is a kisebb forgalmat bonyolító sávok havasak voltak még délben is.

Ez a hókotrás azért is macerás, mert úgy tűnik, hogy mindenki csak azt a havat kotorja el amire megbízása van.
Gondolom a város takaríttatja az utakat, meg a bicajutakat és járdákat. A maradékot mindenféle megbízottak.

Erre mifelénk a következő takarító egységek voltak megfigyelhetők. Egy nagyobb út és a mi kis utcánk kereszteződésében lakunk. A nagy útra néz a lakás és a házsor mellet fel a dombra vezet a mi kis utcánk. Ott fent is van még 4 ilyen házsor, mint a mienk.

A nagy út melletti bicikli úttal kombinált járdán végig hajtott egy kotró valamikor délelőtt. De annyi havat hagyott, hogy azon még a mi babakocsink simán elakad. Ő sem akart tolólapot koptatni.
Az úton is végig ment egy kotró.

Mellettünk, az utcácskánk másik oldalán van egy nagy emeletes ház, meg a városrész kultúrház féléje. Annak a parkolóját jött takarítani egy sárga tolólapos, de le nem tette volna a tolólapját a mi utcánkban.

Aztán jött egy kis, platós terepjáróféle, gondolom a fenti házak gondnokságának autója, az orrán egy tolólappal, az felszaladt és ahonnan már azokhoz a házakhoz tartozik az út, ott letette a tolólapját és tolta a havat.

Aztán kora délután jött ide hozzánk egy sárga kis gép, biztos a mi házunk gondnokságának a gépe, az végig szaladt a lakások előtti járdán, nagyjából elkotorta a havat, aztán a parkolóban is forgolódott egy kicsit, aztán visszafelé megcsinálta még egyszer a kört, csak akkor követ szórt.

A nagy úttól a fenti házak útrészéig senki nem tette le a tolólapját, úgyhogy ott megvan az összes hó.

Délután elmentünk a gyerekekkel sétálni ide a közeli pici erdőbe.
Mikor visszafelé jöttünk, már lement a nap és elég hideg volt, a hó már összefagyott.
Akkor érkezett meg egy nagy traktor és elkezdte takarítani a buszfordulót itt az utcavégén. Lehet, hogy az meg a buszos társaság traktora volt.
Este voltunk bevásárolni, mikor jöttünk haza, akkor ment végig egy kőszóró kocsi a bicajúton.

Többen azt hiszem nem jártak erre. Vagy csak nem láttam.

De a városban is szaladgált mindenféle méretű és alakú hókotró gépezet. Szerintem a városszéli nagyobb bevásárló központoknak is vannak hókotróik, hogy a parkolókat, meg az odavezető sávot az úton letakarítsák.

Hát ezt láttuk. De biztos majd fog még esni és akkor megint megfigyelünk és pontosítjuk a leírtakat.

Az biztos, hogy nem esnek kétségbe. Láttak már ilyet. A kocsikra kötelező téli gumit húzni valahanyadikától, talán nov. 1-től. Sokaknak van tüskés téli gumijuk.

Tegnap megérkezett az új fényképezőgép is.
Csináltunk ma egy csomó képet a hóról, meg a havazó gyerekekről. Csak még nem tudjuk rendesen kezelni, ezért elég kék képeket sikerült készíteni. Aztán rájöttem, hogy kell ezen állítani, de már nem mentünk vissza az erdőbe, hogy újra megcsináljuk az összes képet. Biztos van valami programunk is, hogy igazítsunk rajtuk, de én már inkább megyek aludni.

Kinevezték tanulmány útnak a sétát, itt épp a fatörzsét tanulmányozzák

Csipesz minden lejtőn lecsúszott, fenéken. Ana, figyelj, csúszok!

És hógolyókat hurcolt. Látta a fiúktól, hogy ezt így kell.

Angyalka gyártás 1.

Angyalka gyártás 2.

Ezaz időjárás! Elképesztő.

Tegnap még délben elbicajoztunk Csipesszel Apához, az autóért, de utána már be is borult, fújt a szél, mint az örült. Apa inkább busszal jött haza, mert esett, meg nagy szél volt, széllökésekkel kombinálva.
Ma reggel, mikor indultak suliba-oviba 0 fok volt, és havas eső esett. Délben ragyogó napsütésben mentünk az autóért, akkor már kicsit hidegebb volt, alig tudtam eltolni Csipeszt a buszmegállóig, mert csúszott a járda. De az utak is csúsztak ott, ahol nem sütött rájuk a nap, vagy nem volt nagyobb forgalom.

Reggelente gyertyafényes reggeliket szoktunk rendezni. Nem bírom én reggel a mesterséges fényt.
Jól van na.
Tudom én, hogy otthon is sok mindenki, aki korán kell, lámpafénynél készülődik, de akkor sem. Nekem nem kellett sötétben felkelni már egy csomó éve. Amikor meg kellett, akkor is inkább félhomályban intéztem az ügyeimet, emlékezetből.
Itt meg 1/2 9-kor is még olyan sötét van ha felhős az ég, hogy nem látunk csak közvetlenül az ablak mellett. A 3 méteres konyhánk ablaktól legmesszebb eső végében már gyertyát kell gyújtani. 9 után valamikor szoktam őket elfújni. Akkor is inkább már csak megunom, nem az ablakon beömlő világosság miatt.
Ha nincs felhő, akkor már egész világos tud lenni akár 1/4 9-kor is, de a nap hivatalosan 8.42-kor kelt fel ma pl. és 15.49-kor ment le. És egész nap alig akar eltávolodni a horizonttól. Kb. 2 m-t megy fel és egész nap abban a magasságban közlekedik, aztán hirtelen lemegy.

Délután megint nem aludtunk a napsütés miatt. Elmentünk a gyerekpark parkjába. Rugdostuk a labdánkat. Egy helyen pedig ki van téve egy csomó kültéri erősítőgép. Azokon tornázkodtak a fiúk.
Ez a gyerekpark tulajdonképpen egy nagy park része, de a park másik végén focipályák, finn baseball pálya van, pötang pályák, utak futásra, ott van a stadion meg a sportcsarnok is, az amelyikben vasárnap volt Apa a fiúkkal.
Tegnap azon vitatkoztunk Apával, hogy kanyarog ott egy aszfaltos út és az micsoda. Apa mondta, hogy az görkorcsolya pálya, ő látta, hogy ott görkoriztak az emberek. Én meg állítottam, hogy annak sík jég volt a teteje valamelyik nap, mert arra szoktunk bicajozni, ha megyünk Apához a kocsiért.
Ma kiderült a turpisság. Délben egy locsoló kocsi ment körbe a pályán és locsolta rá a vizet. Most délután kétszer is láttuk a művelet megismétlését.
Hizlalják a jeget. És biztos hűtik is alulról, mert annyira azért még nincs hideg, hogy megmaradjon a jég, ha rásüt a nap. És ez a jég már 2-3 centi vastag.
Szóval nyáron görkorcsolya pálya, télen jég korcsolya pálya.
Van egy olyan térképünk, amin sportolási lehetőségek vannak bejelölve. Azon is szerepel több korcsolyapálya. Az egyiket megnézték Apáék múlt hétvégén, de akkor még focipályának nézett ki. Lehet, hogy ha már folyamatosan fagypont alatt lesz a hőmérséklet, akkor abból is jégpályát csinálnak.

Stockholm

Írtam, hogy majd egyszer írok Stockholmról, mert nagyon tetszett nekünk. Attól függetlenül, hogy nem sokat láttunk belőle. Remélem, hogy még majd át tudunk egyszer kompolni, hogy jobban körülnézzünk.
Nagyon szép régi épületei vannak. Meg tudtak maradni a legrégebbiek is, mivel nem nagyon voltak háborúk ott, a svédek inkább mindig elmentek otthonról háborúzni.

A város a Balti-tengert a Mälaren tótól elválasztó 13 szigetre épült.
Valamikor a 11.-12. században kezdtek ide építkezni. A 13. században a királyság legnagyobb városa volt. Főváros csak 1419-ben lett, de addig is fontos kikötő és kereskedelmi központ volt.
Ma a lakosainak száma kb. 750.000, külvárosokkal együtt 1 millióval több.

Mi kora reggel a Gamla stan nevű város részt kerestük meg. Ez az óváros, itt kezdtek építkezni annak idején. Három szigeten terül el.
Körbejártuk a királyi palotát és a környékét.

Királyi palota. 1790-ben épült. Az előző leégett.

Megnéztünk néhány szép kis utcácskát, és a városrész központját, ami egy gyönyörű kis tér.

Az egyik utcácska, a Storkyrkan székesegyházzal

Stortorget tér, a városrész központja, egy ámuló Csipesszel.

A vízen túl pedig folytatódik a város, pl. a National Museummal.
A lámpát Levente támasztja

Azután arrébb autókáztunk, megálltunk a Strandvägen melletti víz partján, ettünk egy kicsit, meg nézelődtünk. Az 1900-as évek elején épültek ennek az útnak a házai. A 10 leggazdagabb lakos költözött ide.

A Strandvägen mellett

Ezt láttuk onnan. Nordiska Museet, kiállításai a mindennapokról szólnak

Végül beljebb mentünk a szárazföld felé ott is megálltunk egy helyen és teljesen véletlenül megtaláltunk egy 1930 körül épült funkcionalista lakóparkot, ami az útikönyvben is szerepel.

Funkcionalista lakópark

Csak ennyit láttunk. Még van nagyon sok épület: paloták, múzeumok, templomok, régi szép házak, parkok, kikötők amik kimaradtak. De itt van pl. a Skanzen is, amiről az összes többi Skanzent elnevezték. Vagy a Vasa múzeum, egy 1600-as években, vadi újan elsüllyedt, majd az 1960-as években kipecázott hadihajó köré építettek egy épületet, amiből kilógnak az árbocok. A srácoknak azt is szeretnék megnézni.
Több napba is beletelik, mire mindent körbejár az ember. Jó lenne, ha egyszer még meg tudnánk nézni.

Még mindig nem érkezett meg az új fényképezőgép, pedig Apa már pénteken kapott egy emilt, hogy postára adták.
És jó is lett volna, ha már itt lett volna, mert délután is le kellett volna fényképezni a libákat.

Nem volt ma délutáni alvás, mert sütött a nap. Inkább elmentünk D-vitamin gyűjtésre.
Az egyik sziget strandjára autókáztunk, Hirvensalon túl.
Már voltunk ott egyszer és a srácoknak nagyon tetszett a strandon a játszótér, azóta is azért nyavalyognak, hogy menjünk oda.
Irtó hideg volt. Na jó, biztos nem annyira, csak én nem öltöztem fel rendesen, meg nem is mozogtam, csak Csipesz után mászkáltam és egy félóra alatt teljesen megfagytam.
A srácok nem fáztak. Szaladgáltak ide-oda, mozgatták a fantáziájukat, mert az egész játszótér a váruk volt, különböző védelmi rendszerekkel. Távcsővel lesték az ellenséget. Minket Csipesszel kiküldtek a tengerpartra, hogy onnan figyeljük az ellenséges hajókat.
De mi csak a libákat láttuk.

Kb. heten voltak és tekintélyes nagy jószágok. Kanadai ludak. Megnéztem a madaras könyvünkben. A legnagyobb az Európában előforduló libák közül. Olyanok, mint Akkáék.
Mikor odaértünk a parton mászkáltak, de mikor közelebb mentünk hozzájuk vízre szálltak és elúsztak. Abba a jéghideg vízbe.

Nem tudom hány fokos lehet a tenger víz. A levegő -2,-3 volt egész nap. Most már kicsit melegebb van. Biztos megint esni fog.

Este meg Marcus háziját csináltuk.
Meg vannak ezek őrülve.
Leírt a tantónéni 17 szót 17 sor elejére, és azokból kellett annyit írni, amennyi még elfér a sorban.
De nem is szépen van a sor elejére leírva, nem is ugyanazokat a betűket gyakoroltatja, hanem már tudni kéne az egész abc-t. Elővettük a magyar írás füzetet és abban mutogattam Marcusnak, hogy melyik betűnek hogy kéne kinézni. Szerencsére viszonylag hamar egész szépre tudja rajzolni az újonnan tanult betűket is, és így volt egy kis sikerélménye, és nem adta fel a harmadik szónál. Az más kérdés, hogy a fele írott, a másik fele meg nyomtatott betű ugyanabban a szóban. Melyiket hogy tudja. Majd igyekszünk, hogy évvégére már mindegyiknek ismerje az írott formáját is.
Hiányzik neki, hogy értékeljék a munkáját. A suliban még csak meg sem nézik, hogy megcsinálták-e a házi feladatot.
Amikor itthon csinálunk valamit szoktam neki csillagokat osztogatni, vagy megmutatom, hogy szerintem melyik betű sikerült a legszebbre és ha már öt perce nem mondtam semmit, akkor kéri, hogy nézzem már meg, hogy milyen lett amit leírt.
Ügyesedik. Tegnap számokat kellett írni. Minden számból egy sort. Akkor is megnéztük a magyar füzetben, hogy a magyar számok hogy néznek ki, és próbált olyanokat rajzolni, hogy ne olyan rondák legyenek, mint a finn számok, amit a tantónéni a sor elejére írt.

A múlt héttől karácsonyig ugyanaz a tanítónéni fogja tanítani Marcusékat.
Elsőre azt mondta Marcus, hogy nagyon kedves. Aztán azt, hogy nem is kedves. De most megint kedves. Kiderült, hogy az nem számított kedvesnek, hogy a kiadott feladatot meg kellett csinálni. Csak az mehetett ki szünetre, aki megcsinálta. Ez volt a nem kedvesség. Borzasztó mik vannak.
Már annyi tanító néni tanította őket, és már annyi feladatott el lehetett sumákolni, hogy ha valaki kicsit következetes, az teljesen szokatlan és elsőre nem kedvesnek számít.

Még mindig nagyon vacakos idő van.
Azt mondta Apa, hogy azt mondta Jarmo, az egyik munkatársa, hogy azért ennyire sokat nem szokott esni. Ez már a finneknek is sok.
Minden rosszat kipróbáltatnak velünk. A nyárra is azt mondták, hogy ennyire hideg azért nem szokott lenni.
Remélem legalább hó majd lesz. A hó nélküli telet már letudták tavaly.

Délelőtt egy pillanatra úgy nézett ki, hogy hanem is kisüt a nap, de legalább kicsit világít. Ezért kitaláltuk a gyerekekkel,hogy megmutatjuk Apának az elmaradt Apák napi meglepetést. Mire elkészültünk megint esett, de Marcit így is elég nehéz volt lebeszélni arról, hogy bicajjal menjünk.
Végül kocsival elmentünk a közeli dombra, ahol a víztorony is van.
Az a jó abban a dombban, hogy kopasz a teteje és az erdő fölött be lehet látni az egész várost. Ezt szerettük volna Apának megmutatni, mert ő szereti az ilyen panorámákat.
De hát most a dombtetőn majdnem levitte a fejünket a szél, és az esős idő miatt nem is lehetett olyan messzire ellátni. Azért Apa úgy csinált, mint aki örül.
A srácok nagyon izgultak. Apának nem szabadott hátra nézni amíg fel nem érünk. És titokban vitték fel a dombra a látcsövet Apának. Aranyosak voltak.
Apának is tetszett a földön ülő víztorony. Majd egyszer elmegyünk még oda fényképezőgéppel, mikor jobbak a látási viszonyok.

Délután pedig Apa a srácokkal elment egy olyan gyerekeknek szervezett mozgási lehetőségre, mint a múlt héten voltunk. Csipeszt nem akartuk vinni, mert szegény meg van taknyosodva és zöld csigák másznak ki az orrából, meg köhög.

Most a városi sportcsarnokba mentek. Azt mondták a srácok, hogy nagyon jó volt. Sokkal nagyobb volt a hely és több dolgot lehetett kipróbálni. Az ugrálóvárszerűség is háromszor akkora volt, mint a másik helyen. Szervezettebb is volt az esemény. Ugyanazok az eszközök is megtalálhatóak voltak, mint a másik helyen, csak itt nem volt hely labdázni, de ki volt alakítva hely floorballnak. (Hoki ütővel ütögetni kislabdát.) A futópályán lehetett bicajozni. Meg hordóban gurigatták egymást a gyerekek. Az is tetszett a srácoknak, hogy látták hol gyakorolnak a felnőtt rúdugrók.
Felteszek néhány képet. Apa telefonjával készültek, ezért nem valami jó minőségűek.

A múlthéten a tornateremben építünk.
Ott középen Anya, Csipesz meg a nagyhajú Marci.

Ez is a múlt héten készült. Csipesz pörgetés.

Az ott a bicajon az új hajú Marci, elmosódva. Ilyen bicajokkal lehetett körözni a
futópályán. Ez már a mai helyszínen készült. A sárgapólós támaszkodók a szervezők.