A nap kel 9:07, nyugszik 4:18.
Kezd alakulni. És minden nap kb. 5 perccel hosszabb, mint az előző.

Reggelre kb. 10-12 cm hó esett, de a meteorológusok azt gondolják, hogy még fog esni az elkövetkezendő napokban.

Apa elment Porvooba és szerencsésen vissza is ért. Porvoo innen nézve Helsinkin túl van. Kb. 210 km. Odafelé még volt hó az úton, de visszafelé már teljesen tiszta volt.

Mi reggel jól elkéstünk. Kiküldtem a fiúkat időben, hogy kerítsék elő az autót, de nem sok mindenre jutottak. Eltartott egy darabig míg lesöpörtem a havat, meg lekapartam a jeget. Marcusnak mondtam, hogy mondja, hogy sorry, I'm late. Azt mondja, hogy mondta, de Msr. Robertson nem figyelt rá. Biztos akkor olyan nagyon nem haragudott. Nem nagyon hiszem, hogy bármiért is nagyon tudna haragudni. Nagyon kedves ember.
Leventét meg vittem egyenesen a parkba, mikor odaértünk a többiek is akkor jöttek, úgyhogy ő sem maradt le semmiről.
Csináltam néhány fényképet útközben. Olyan szép most minden.



Lefényképeztem olyan karókat is, amiket ősszel szurkáltak a járdaszigetek sarkaira, meg útpadka sarkokra, hogy majd ha hó lesz, ne menjen neki az ember ezeknek az objektumoknak. Most tényleg jól jönnek.

Nem valami jól látszanak a képen, ott vannak a tábla két oldalán pl.

Délután kicsit a nap is kisütött.

A hóemberünk elkezdett elolvadni tegnapelőtt, azóta nézegeti a cipőfűzőjét

A havat én dobáltam el. Dehát nem sok az egész, kb. 5 m járda. Itt általában én szoktam, vagy a gyerekek dúrogatják egy kicsit, aztán a maradékot rám hagyják. Most már tegnap elkezdtem, mikor kint jártam este, elhajigáltam, hogy majd később kevesebbet keljen. Főleg, hogy csak egy gyerekhólapátunk van. Levente kérte, hogy vegyük meg neki, mert ő segíteni akar havat lapátolni. A közös tárolóban van rendes lapát, de lusták vagyunk odáig elmenni, így ezzel a kicsivel szoktuk.
Ha otthon lenne ugyanez, akkor már kicsit húzósabb lenne. Az már igazi férfimunka lenne.

Mit bácsi megnyugtatására írom, hogy 13 óra óta zuhog a hó. Most van este 10, eddig kb. 10 cm esett, de még nem hagyta abba. Ha így folytatja reggel autó kereső expedíciót kell indítanunk.
Nem tudom Apa hogy fog holnap eljutni Porvooba.
Leventééknek holnap szánkózós nap lesz a parkban. Délelőtt még aggódtam, hogy min fognak szánkózni, de mostanra már megoldódott.

Kaptunk OláhSzilvitől egy ilyet:




"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban": a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Köszönöm szépen, hogy gondolt rám/nk!

Nekem nincs tapasztalatom arról, hogy lehet-e új barátokat szerezni interneten keresztül. Biztos lehet.
Amit én tapasztalok az az, hogy mióta itt vagyunk és blogot írok, több régi baráttal is sikerült felfrissíteni a kapcsolatunkat. Ők tudnak a dolgainkról a blogon keresztül, ez majdnem olyan, mintha levelet írtam volna nekik, így ők is tudatnak magukról valamit. Vagy csak a bloggal kapcsolatban akarnak közölni valamit, aztán arról kicsit eszmét cserélünk.
Ez jó.
Több mindenkivel megállapítottuk már, hogy mióta Finnországban vagyunk, többet tudunk egymásról. És ez nyilván a blognak köszönhető.

Reggelre esett egy kis hó. Nem sok, de 3 óra után arra ébredtünk, hogy jöttek a hókotrók, és itt zörögtek egy csomó ideig.
Nyitott ablaknál szoktunk aludni, mert különben nagyon meleg van. A fürdőszobában, meg a szaunában nem tudjuk elzárni a radiátort, de fent a két szobában el van zárva, de így is meleg van. Lent tegnap teljesen elzártam a szobában, eddig is csak fél gőzzel ment, de így is 24 fok van. Szóval lényegében nem fűtünk, én nem tudom, hogy a szomszéd lakásokban akkor hány fok lehet, ha a mi lakásunkat 24 fokon tudják tartani.

Odakint egész nap 1-2 fok volt, úgyhogy el is olvadt egy csomó a hóból. Délután azért építettünk a gyerekekkel egy nagy hóembert, meg több kicsit, akik kalózok voltak és lehetett őket hógolyózni, meg kardozni.


Nagyon tapadt a hó, óriási, nehéz hógörgetegeket csináltak a gyerekek. Levente elindított egyet a ház végéből és alig tudtuk hárman elgurítani a mi lakásunkig, mert útközben minden havat felszedett és óriási lett.

Levente hógörgetege lett a hóemberünk alja, de nem ez lett a végleges pocak és fej.

Csipesz próbálja görgetni a pocakot

Reggel Apa elment Hyvinkääbe, így én vittem a fiúkat suliba-oviba.
Jobb is volt most, mert így ráértem Leventének segíteni korcsolyát húzni.
Végül Marcus korcsolyájában ment, mert Amanda óvónéni nem talált csak túl nagy korcsolyákat otthon. Egy Kamilla nevű kislányra is ráadtam a korcsolyát, ha már ott voltam, mert nem győzték azt a sok fűzőt huzigálni, kötözgetni az óvónénik.
Végül is hokista csemete nem volt korizni. A legügyesebb egy kislány volt, nem ő a legidősebb, de ment mint a golyó. Levente is ügyesebb volt néhány gyereknél. Az egyik legnagyobbat próbálta tanítani korizni. Pedig az finn, lenne alkalma annyit korizni, amennyit csak akar.
Ahol most az ovival voltak, az nyáron focipályaként üzemel. Úgy néz ki mint egy grund. Nem egy komolyan karbantartott pálya. De biztos hűtik, vagy nem tudom, hogy marad meg rajta a jég. Itt nem messze is van egy ilyen focipálya, amin most jég van, majd megfigyelem, hogy hűtik, vagy csak a hideg miatt van rajta jég.

Ez a Kamilla egy kazah kislány. A nagymamája hordja az oviba, a múltkor együtt mentünk a buszon a piactérig. Akkor magyarázta a nagymamája, hogy ő kazah. De oroszul beszél a kislánnyal. Megkérdeztem oroszul, hogy oroszul beszélnek-e. Azóta azt hiszi, hogy tudok oroszul. Pedig többek között oroszul sem tudok. Minden esetre mostmár beszél hozzám oroszul, angolul, finnül. Néha sejtem, hogy mit akar mondani.

Egész nap esegetett a hó. Tegnap is esett már, de összesen nem lett 3 cm.

Leventéék holnap korcsolyázni mennek. Visszük Marcus koriját neki, habár elég nagy. Amanda óvónéni is megígérte, hogy néz neki valamit otthon, hátha talál az ő méretében.
A kicsik nem mennek korizni. Ők az udvaron fognak játszani.
Van egy család, akinek a kisfia Levente csoporttársa, a kislányuk meg Marcus osztálytársa. Van még egy nagyobb lányuk, aki szintén Marcusék sulijába jár, meg egy friss gyerek. Van két bazi nagy autójuk, és darabig nem értettem, hogy hogy van ezeknek ennyi pénzük, mert láthatólag egyik sem dolgozik. De múlt héten kiderült. Valamelyik nap az apuka kipárnázva, strand papucsban jelent meg a gyerekért. Úgy nézet ki, mint aki hoki edzésről ugrott be. Apa mondta, hogy nyilván akkor hokista és itt nagy népszerűségnek örvend ez a játék, jól meg lehet belőle élni. Mert mondtam, hogy nem tűnt túl intelligensnek a fickó. Megkértek mindenkit, hogy ne az iskola bejáratánál várják a gyerekeket, mert ha mindenki odamegy az autójával, akkor előbb-utóbb kipréselnek egy gyereket. Ehhez képet hokista apuka a suli ajtajában fordul meg az Audi Q7-sel és aztán ott ácsorog és köpköd kifele a kocsiból.
A lényeg, hogy az ő kisfia max. 4 éves, ezért az óvónénik úgy gondolták, hogy ő nem megy korizni, hanem ott marad az udvaron játszani. Nem tudom miért nem gondolták, hogy az a gyerek valószínűleg hamarabb tudott korcsolyázni, mint járni. De aztán az apuka hallotta, hogy arról van szó, hogy holnap mennek a gyerekek korcsolyázni és felvilágosította az óvónéniket, hogy az ő gyereke tud korizni és nyugodtan vigyék magukkal. Gyanítom ő lesz a legügyesebb az összes közül.

Marcusnak meg igazán jól jött, hogy visszajött Ms. Robertson. Azóta egész sok dicséretet kap. Pénteken bementem az osztályba, mert Marcus mondta, hogy eltüntek a ceruzái. Ott volt még Ms Robertson, mondta, hogy Marcus nagyon jól dolgozott ma, mutatta, hogy kapott egy excellent-et piros csillaggal, szódolgozatot írtak és hibátlan lett.
Megemítettem, hogy Marcus elhagyta a ceruzáit, erre elővett két dobozt, ami tele volt ceruzákkal, meg tollakkal, amiket a földről szedett össze. Segített átválogatni, megtaláltuk egy filctollát, meg 4 ceruzáját Marcusnak. Kérdezte, hogy mennyi hiányzik még, de fogalmam sincs. Év eleje óta elhagyott már egy tonnát. Mutattam neki, hogy rá van írva Marci neve minden ceruzájára. Azt mondta, hogy majd akkor átnézik a gyerekekkel a padokat és rendezik a ceruza kérdést. Én nem értem, hogy a többi szülőnek nem tűnik fel, hogy fogynak a ceruzák. Rengeteg ceruza meg toll volt azokban a dobozokban. Szerintem mindenki tolltartóját meg lehetne vele tölteni.