Holnap délután indulunk. Levente elmegy a Jaako születésnapi partijára, felszedjük és megyünk.

Kettőt fogunk aludni Kuopio közelében, itt. Ebben a házikóban még lesz áram, meg talán víz is.

Utána megyünk Rovaniemi közelébe, a Siniranta-nak elnevezett faházba. Itt már nincs áram, viszont van gáztűzhely, ami már a kényelem netovábbja errefelé. Víz a tóban van.

Visszafelé pedig Vaasaban fogunk aludni egy hostelben, ahol feltehetőleg lesz meleg víz, hogy végül ne tök mocskosan jöjjünk haza.

Most pedig megyek még pakolászni.

(A kék, vagy milyen aláhúzott bigyókra kattintva előbújik a házikó honlapja. Siniranta kis képe alatt a More images-re kattintva több képet is lehet nézegetni a házról.)

Ma zászlós nap van. Elsőre rámondtam, hogy biztos kondorosi Mama születés napjára húzták fel a zászlókat. De nem, az egyenjogúság napja van. A női egyenjogúság napja.
Minna Canth a nap névadója. Az 1800-as évek végén élt, iró volt, aki a nők társadalmi helyzetével foglalkozott műveiben, a finnek a női egyenjogúság legnagyobb harcosaként tisztelik. Itt is vannak ezzel kapcsolatban problémák, (kevesebbet keres itt is egy nő, mint egy férfi ugyanazzal a munkával pl.) de a parlamentben a képviselők 37%-a nő, mig otthon pl. ez 10 % körüli, de Európában máshol sincs ennyi női képviselő.

Apa későn jött haza, mert be kellett fejezniük a programot.
Ráadásul Marcust is hurcolnia kellett ide-oda.
Vitte suliba, aztán ment érte, elvitte a munkahelyére, egy óra múlva vitte korizni. Aztán ment érte és haza hozta. Marcusra mindig várni kellett, úgyhogy ezzel is telt az idő, miközben dolgoznia kellett volna.

Marcusék sose követik az órarendet. Kérdeztem mi volt ma matekon, nem volt ma matek. Helyette papír zoknikat színeztek.

A korcsolyázás meg túl könnyű volt Marcus szerint. Keveset lehetett tanulni belőle. Mert hiába hirdették úgy, hogy olyanok menjenek akik nem kezdők, mentek kezdők is és így nem tudtak nehezebb dolgokat tanulni.

Levente megint kicsit rosszabbul van, mint tegnap volt. De remélem holnaptól már javulni fog. De különben egyáltalán nem olyan komoly ez a megfázás meg köhögés, mint otthon szokott lenni. Otthon fulladna már két napja. Remélem itt tényleg nem fog.

Marcus olvas Csipesznek. Hajókról olvasnak, Marcus magyaráz.
Tegnap Marcus neki állt elolvasni a Zénó a Zorix bolygón című könyvet. Túl sok szöveg nincs egy oldalon, de azért igazán ügyes volt, mert végig olvasta az egészet. Mostmár mondhatom neki, hogy ha ezt végig tudta olvasni, ne mondja a magyar olvasó könyv kis olvasmányaira, hogy túl hosszúak és azért nem akarja elolvasni.
De mostmár vele sem könnyű kommunikálni, mert mindig olvas valamit. Apa fejben programozik, azért nem tud odafigyelni az emberre, Marcus meg olvas. Még szerencse, hogy itt van Levente meg Csipesz.

Én mostam, meg interneteztem egész nap. Mosok, hogy minden ruha tiszta legyen Lappföldre, internetezek, mert annyiféle látnivaló van, hogy jó tájékozódni, hogy a kis idő alatt mit nézzünk meg. Millió folyó, vízesés, tó, amik szépek és jó lenne meg nézni. De olyan hatalmas az a Lappföld, hogy csak egy egészen kis részét tudjuk megnézni ennyi idő alatt. Unatkozni biztos nem fogunk.

Reggel óriási pelyhekben hullott a hó, kb. 3 percig. mínusz kevés is volt hozzá, de azóta megint olvad.



Marcus arra panaszkodott, hogy valami tanárnak készülő néni (mindig azt mondja, hogy néni, én először arra a következtetésre jutottam, hogy nálam idősebb a valaki, de aztán kiderült, hogy inkább egyetemisták ezek a valakik) tartotta az angol órát és nagyon vad volt, ahogy mesélt, és különben is borzasztóan kövér volt. És utána az udvaron elfenekelte az egyik osztálytársnőjét. A fenekelés komolyságát azt nem tudom mennyire kell komolyan venni, mert Marcusnak nagyon rosszul esik, ha valaki bántja azt, akit ő szeret. És bántásnak értékel nagyon kicsi dolgokat. Leventét egyszer kivette egy nagy tócsa közepéből egy néni, és azt is bántásnak értékelte, mert Levente nem akart kijönni a tócsa közepéből és sírva jött szólni. Szóval most is el tudom képzelni, hogy csak viccből megütögette az a nőszemély azt a feneket, csak Marcus ezt verésnek értékelte.

Levente megint nem volt oviban, mert mostmár köhög is. Legalább is reggel köhögött, de miután eldöntöttük, hogy nem megy, többet nem is köhögött.

A gyerekekkel délután kimentünk a játszótérre. Pocsolyáztak. Később a fiúk átmentek a szomszédba focizni. Csipeszke egyszer csak az égre mutatott, hogy ott vannak madárkák. Két hattyú repült felettünk. Alulról megvilágította őket a nap. Nagyon szépek voltak. Kiabáltunk a fiúknak, úgyhogy ők is látták, de fényképező az sajnos nem volt nálam. De a naplemenés nagyon szép színeket festett az égre. Teszek fel néhány képet, amin kb. olyan színű az ég, mint a valóságban volt.

Készülünk Lappföldre.

Apa beszélt Ms Robertsonnal, meg irt az igazgató bácsinak emilt, hogy jövő héten nem lesz Marcus iskolában. (3 napnál hosszabb hiányzást az ig.bácsinak kell jelezni.) Igazgató bácsi azt írta, hogy elmehet Marcus, de beszéljük meg a tantónénijével, hogy mit csináljon az alatt az egy hét alatt, amíg nincs suliban. Úgyhogy meg kell csinálni 3 dupla oldalt a matekkönyvből, meg minden nap írni kell valamit arról, hogy mi történt velünk, hogy Marcus majd eltudja mesélni, ha visszajöttünk.

Én nézegetem az interneten, hogy mit csináljunk, mit nézzünk meg. Először Kuopiotól nem messze fogunk aludni kettőt, az a tó vidék egyik nagyobb városa. Aztán megyünk északabbra, Rovaniemitől délre leszünk egy mökkiben. Ez még csak Lappföld széle, de igy is kb. 950 km-t kell autókázni Turkutól. Visszafelé a tengerparton jövünk, úgy kicsit rövidebb lesz, majd Vaasaban alszunk egyet. Ott ma foglalt szállást Apa. A másik kettőt már régebben lefoglalta.

Levente nem volt ma oviban. Taknyos. Már tegnap is az volt, csak nem annyira.

Délután csak ide a játszótérre mentünk ki. 4 fok volt, erősen olvad, pedig reggelre esett egy kis hó. Eső gatyát adtam rájuk. Tegnap Csipesznek még a bugyija is vizes volt. Ma Levente kitalálta, hogy felveszi a denevér jelmezének a sapkáját. Nagyon jól nézett ki. Eső nadrág, dzseki kokárdával, denevér fej, felemás kesztyű, mert aminek elhagyta a párját, azt azért hordja.

Marcus az egyik kedvenc helyén

A kokárdás denevérünk felemás kesztyűjében

Megfigyelnek

Megbeszélnek

Csipesz főzött kint, aztán nem volt hajlandó bejöni, mert havat akart vacsorázni. Erre Apa hozott be neki egy marék havat, tányérba tette és letette elé. Az a kis pupák meg tényleg nekiállt havat enni. Szerencsére elég hamar megunta.

Kis költségvetésű vacsora.
(Lehet, hogy edzést tart, hogy ne lepődjön meg,
ha Lappföldön nem lesz más.)

A hó az olvad, minden csupa víz. A gyerekek is csurom vizesen jöttek be az udvarról. Mostmár lehet, hogy nem is meleg ruhát, hanem eső cuccot kéne rájuk adni.

Marcusék tesi órán megint a jégpályán voltak. Azt mondta, hogy mostmár ő a legügyesebb. Legalábbis a mai feladatokban.
Ma kaptunk emilt, hogy csütörtökön lenne korcsolyázási lehetőség. Apa felíratta Marcust, hátha tanul valami újat.

Hétvégén megtaláltam a Marcus táskájában a zokni katalógust. A 10 euros zokni az gyapjú-pamut-polyamid-elastan és Coolmax keverékből van, amiből a Coolmax valami speciális anyag. Fogalmam sincs, hogy mi, finnül van. Sport térdzokni. Jól néz ki. A másik 10 euros az meg egy nylon térd zokni, el nem tudom képzelni, hogy mi rajta a 10 euro.
Kettő 3 darabos pakkot rendelünk, csak hogy jó legyen az iskolának. Különben inkább haza viszem a 10 eurokat és otthon veszek belőle sokkal több zoknit.

Levente reggel átrakatta a pulóveréről a kokárdáját a kabátjára, aztán addig mutogatta az egyik óvónőnek, amíg meg nem kérdezte, hogy mi az.
Még szombaton csináltam kokárdát mindenkinek. Hoztunk nemzetiszín szalagot hátha jó lesz valamire.

Délután ez a kis Levente kitalálta, hogy ő valamit sütni akar. Mondtam neki, hogy szerintem miket rakjon a tálba. Eltartott neki egy félóráig mire a lisztet, cukrot, kakaót, vajat, sütőport összeszedegette Marcus segítségével és kimérte, de nagyon szorgalmasan csinálta, utána meg is gyúrta a tésztát. Hatalmas gombócokat rakott a tepsire, hogy keksz legyen belőle. Várható volt, hogy kiterül, mert nagyon sok vajat tett bele, de azért mondtam, hogy jobb lenne, ha kisebbek lennének azok a gombócok, de ahhoz már nem volt kedve, hogy újra csinálja. Az a csoda, hogy idáig eljutott, mert már vagy 1 órája csinálta. Úgyhogy végül én gombócoztam át, meg megsütöttem. Finom lett.

A fiúk mentek fogat mosni lefekvés előtt, Csipeszke ment utánuk: Én is akarok fogkefét mosni!
De 5-ig tud számolni, ha nem is tudja, hogy az mennyi. A fiúk után meg akár 10-ig is, Marcus tanította neki. Vacsora után pedig mondta, hogy milyen állatokat mutassak meg a pólómon, - van rajta egy csomó - és mondta, hogy ügyes vagyok, mert meg tudtam őket mutatni.

Tegnap korcsolyázni voltunk. Mire odaértünk zuhogott a hó.
Mindenki korit húzott. Én is, mert már egész jól volt a térdem, de aztán estem egy nagyot, úgyhogy most megint rosszabb lett a helyzet.
Csipeszke az még akkor eltűnt, amikor még húztuk a korcsolyákat a lábunkra. Valahogy kiment a pályára és rögtön ment a hódombra játszani. Borzasztó önálló.

A fiúk fogóztak, Apa is beállt.

Fogóznak. Itt alul ezen a bigyón szokták gyakorolni a hokisok a célba lövést.

Aztán azon ment a vita, hogy hogy kell megállni. Én mondtam az elméletet, a fiúk meg fel voltak háborodva, hogy ha az szerintem annyira egyszerű, akkor miért nem mutatom meg. Mondtam, hogy nem akarok elesni. Aztán láttuk, amikor egy fickó tanított néhány gyereket megállni. Úgy kellett, ahogy mondtam, Marcus meg is próbálta és sikerült is neki. Marcus különben már nagyon ügyesen korizik. Megy mint a golyó. És szép mozdulatokkal. De Levente is sokat fejlődött.



Csipesz egy idő után megunta a hódombon mászkálást, Apa lekenyerezte, kapott egy csokit, akkor ücsörgött egy darabig a padon, aztán megint haza akart menni. Kitaláltam neki, hogy tologassa azt a szerkentyűt, amivel a kezdők mászkálnak és az nagyon tetszett neki.
Úgyhogy megint el volt egy darabig. Nagyon rendes kiscsaj.

Levente havat eszik

Ma délután szánkózni volt Apa a gyerekkel. Délelőtt zuhogott a hó, aztán pedig olvadt. 2 fok volt. Minden tiszta locs-pocs. A szánkózás sem volt az igazi.
Én itthon pihentettem a lábam. Meg zsömlét sütöttem. Mostanában azt szoktam. Csak annyit, amennyit megeszünk vacsorára. Így könnyebb meggyúrni és hamarabb megsül, mintha kenyér lenne.

Csipeszke ma vizsgálta apa fogait, aztán azt mondta: Apa neked olyanok a fogaid, mint egy oroszláné.
Azért mert neki kicsikék a fogai, Apa fogai pedig nagyok.