Szerda délután elmentünk a duzzasztóhoz.
Mi Marcussal bicajjal mentünk a többiek kocsival jöttek utánunk.

Csipesznek le kell venni a cipőjét, mert a fiúk is mezitláb vannak

Lesi a csér a halakat

Kacsamama a kiskacsáival

Marcus

Szóval kedden voltunk a Kurjenrahka National Park-ban, ahol már május végén egyszer jártunk. Most megmutattuk Tatáéknak is.

Itt is van grillezőhely, úgyhogy vittünk magunknak kolbászokat ebédre.

Ebédelünk

Utána mentünk sétálni kb. azon az útvonalon, mint a múltkor, a kilátóig, meg vissza.

Érik a sok áfonya. Meg láttunk lakkát, mocsári hamvas szedret. Ez a finnek kedvenc bogyója. Július végén érik, olyankor aki akar mehet gyüjtögetni. Főznek maguknak belőle lekvárt, meg készítenek mindenféle ételeket.

Lakka, még éretlen

Féltünk, hogy sok szúnyog lesz, miért ne lenne egy mocsaras területen, de nem volt.

Szegény fa kidőlt. A fák gyökerei nem tudnak túl mélyre nőni a gránitban.

Gomba

Arra van az áfonya!

Minden rendben van.
Kedden nemzeti parkban voltunk, tegnap a duzzasztónál.
Most megyünk Apával Poriba a jazzfesztiválra.
Aug. 1-től új albérletben fogunk lakni. Egy nyugis helyen, udvarral, habár a lakás nem ilyen tágas, mint ez.
Hétfőn, meg tegnap ezt intéztük. Apa most írja alá a szerződést.

A tegnapi nap úgy kezdődött, hogy valami srácok elkezdtek felmászni a hálószobánk ablaka melletti tűzlétrán nem tudom hova. Mindenesetre negyed 5-kor arra ébredtem, hogy valami nagy, üreges, fém izét tologatnak valakik az udvaron és elég hangosan beszélgetnek hozzá. De aztán kiderült, hogy a tűzlétra nyikorog és ezek igyekeznek fel valami buliba. Elküldtem őket melegebb éghajlatra magyarul, a srác is mondot valamit finnül, aztán mászott tovább. Negyed óra múlva meg vissza. Biztos szerinte borzasztóan vicces volt. Különben biztos a lépcsőházat használta volna, legalább visszafelé.

Aztán mikor rendesen is felébredtünk, elmentünk a szigetekre. Pargas-komp-Nagu. Itt ebédeltük a vitt halat, meg strandoltunk.

Levente be volt temetve

Valamiben törik a fejüket

Az idő gyönyörű volt. Mama nem jött velünk, mert nem érezte jól magát.

Mikor már eleget homokoztunk, meg vizeztünk (nem nevezném fürdésnek, Apa ugrott néhány fejest, a gyerekek térdig, a bátrabbak köldökig gázoltak a vízbe, Tata úszott 20 m-t), tovább mentünk. Komp-Korpo szigete. Ez már a világ vége. Innen csak hosszabb kompúttal lehet valahova eljutni. Megnéztük, de semmi érdekes. A kikötőben is csak kisebb csónakok meg vitorlások vannak. A gazdagok nem ide kötözik a hajóikat.

Úgyhogy nem sokáig voltunk itt és fordultunk is vissza.

Az a vicces, hogy ki van táblázva, hogy valami falu balra és 20 méter múlva vége az útnak, ott a tenger. Onnan lehet tovább kompolni.