Esik a hó. Ezt csinálja már néhány napja, de nem sok eredménnyel. Otthon ez most jobban megy.
Este bele kezd, reménykedek, hogy reggelre lesz valami, aztán reggel kiderül, hogy este már láttam az összes havat, ami le akart esni. 3 nap alatt esett kb. 2 cm.

Tegnap pedig egész nap be volt borulva, nem is mentünk sehova. Főleg, hogy Marcust felküldtem a szobájukba ebéd után, mert veszekedett Leventével és nem került elő csak 2 óra múlva. Elaludt a kis drága.
Délelőtt Marcus írt egy kicsit, a kisebbek segítettek ebédet főzni. Délután Marcus aludt, a kisebbek játszottak. Én összepakoltam, aztán olvastam. Rég volt ilyen nyugi a lakásban, hogy olvasni lehessen, mikor fent vannak a gyerekek. Később kimentünk udvarra, ott játszottak úgy egy órát.

Költöztek az új szomszédok.
Most a 10-es lakásba.
Elég nagy itt a mozgás. Mi jöttünk augusztusba, szeptemberben ideköltözött a 4-es, elköltözött a 3-as. Októberben elment az 5-ös, novemberben idejött az új 3-as. Januárban ideköltözött az új 5-ös és elment a 10-es. Most meg február van és jött az új 10-es. Május végén, meg elköltözik a 2-es. Valószínűleg addig a többi már nem fog mozogni.
A 8-as múlt héten hozott haza egy kisbabát.
A 10-est még megfigyelés alatt tartjuk, de úgy nézki, hogy nem teljesen finnek. Kicsit arabosnak néz ki a fickó és a csajnak is annyi rengeteg haja van, hogy nem lehet finn. És ugyan olyan zöld Ford Focusuk van, mint az 1-es arab néninek. 3 kis gyerekük is van. Nekem nem akartak köszönni, de Apa azt mondta, hogy neki köszöntek és még mosolyogtak is, habár az lehet, hogy Csipesznek szólt.

Ma elmentünk az IKEA-ba. Csak úgy. Ha már itt van és nem kell 100 km-eket utazni érte.
Egész jól megúsztuk. Mármint olyan szempontból, hogy a 3 gyerekkel boltba menni az általában elég nagy stresszel jár, de mivel sok helyen van kitéve a gyerekeknek játék, meg más dolgok is tetszettek nekik, ezért nem volt baj velük. Csak Csipeszke mászott fel időnként ide-oda, ahova Apa szerint nem kellett volna cipővel menni. De hamar leszedtük, meg szerintem láttak már ezek az IKEA-sok sok mindent. Nem véletlenül van lecsavarozva, amit szerintük nem kéne elmozdítani.
Ott is ebédeltünk. Egyáltalán nem drága ott a kaja finn viszonylatban.
Találkoztunk a koreai családdal. Apa beszélgetett is a fickóval egy darabig. Megállapították, hogy mostanában sűrűn összefutunk.
Jó, hogy van mostmár annyi ismerősünk, hogy néha egyel-egyel találkozunk. Otthonosabb a város, nem érzi olyan kiszolgáltatottnak magát az ember. Azért az elég vacak az elején, hogy hetekig mászkálhattunk úgy, hogy senki olyat nem láttunk akit ismernénk. Találkoztunk a koreákokkal, meg Apa egy munkatársát is láttuk.
Levente szeretett volna gyerekmegőrzőbe menni. Támogattuk az ötletet, csak ő Marcussal akart menni, Marcusnak viszont nem volt kedve. Aztán csak bementek, erre Csipesz sírt, hogy ő nem mehet. Csak 3 éves kortól veszik be a gyerekeket. Éppen mondhattuk volna, hogy 3 éves, de olyan kicsi, hogy nem biztos, hogy elhitték volna.
Marcussal megbeszéltük, hogy 10 percenként megnézzük és ha ki akar jönni, akar kivesszük. Ott voltunk nem messze tőlük, már végigjártuk a lényeget, csak az apróságokon szerettem volna végig szaladni. Nem volt egyáltalán fontos, hogy őrizgessék őket, tényleg csak Levente kedvéért mentek be.
10 perc múlva Marcus ki akart jönni, Levente meg maradni akart még. Ott tanakodtak egy csomó ideig, hogy mi legyen. Levente nagyon kedves volt, úgyhogy Marcus beleegyezett, hogy még marad 5 percet. 5 perc múlva Apa ment értük, úgy kellett őket előbányászni.
Túl sok játék nem volt, teljesen megértem Marcust, hogy inkább velünk nézelődött volna.
Mikor jöttünk haza, esett a hó, de megint nem sikerült eltakarnia járdát.
Hátha reggelre.

Reggelre esett egy kis hó. Nem tudom mennyi, itt a háznál csak úgy másfél centinek nézett ki, de délután sétáltunk az erdőben, és ott többnek tűnt.

Délután elmentünk a dínók földjére. Otthon az ártéri erdőben van egy "dínók földje", még egy bicajtúra alkalmából lett elnevezve, de ezt a helyet is így nevezték el a srácok még ősszel. Itt van nem messze, bicajjal voltunk ott ősszel, de most inkább bepakoltam a gyerekeket a kocsiba, mert soha nem értünk volna oda.
Ez az öltözködés is egy nyűgös dolog. Kijelentjük, hogy indulunk és onnan számítva még legalább félóra, mire elkészülünk. Mire mindenki felveszi a plusz gatyát, pulóvert, csizmát, kabátot, kesztyűt. Addig a srácok háromszor összevesznek, tizenkétszer elbambulnak, Csipesz kitalál valamit, hogy most éppen mit nem akar felvenni, vagy mit akar egyedül és nem lehet neki segíteni. Egyesével segítek nekik, aki kész van mehet kifelé. Mikor minden gyerek kint van, akkor elkezdek én is öltözni. Előtte felesleges, tisztára leizzadnék mire felöltöztetem őket. Még szerencse, hogy itt lakunk, ha maradtunk volna a régi helyen, felkiabálnák a fél lépcsőházat, mire én is kijutok.

Szóval elmentünk sétálni. Ezen a helyen van tenger, erdő, domb. Sok szikla, amin lehet mászni a fiúknak.





A tenger is teljesen be van fagyva. Kutyát sétáltatnak, síelnek, futnak rajta.

Ezt a deszka utat ősz óta csinálták. Ez már az út tenger melletti része.
Elég nehéz volt itt közlekedni, mert nagyon köves volt.

Jó kis séta lett volna, csak ez a Csipesz már megint a pisiléssel szerencsétlenkedett. Nyilván akkor találta ki, mikor legmesszebb voltunk a kocsitól. Persze bilit is elfelejtettem vinni, de azt úgy sem vittem volna az erdőbe és kocsival meg 3 perc alatt úgyis haza lehet érni onnan.

Pedig kerestünk Csipinek remek WC-t. Két szikla között volt egy jó kis deszka. Pont a méret. Le tudott ülni, sálat is tettem a combja alá, hogy ne legyen hideg a fa, de hiába.
Gondolkoztam tegnap óta, hogy tulajdonképpen mostanában sehol nem volt hajlandó pisilni, csak itthon. Múltkor az oviban találta ki, de a végén ott sem pisilt, Apa munkahelyén talán még hajlandó. Vagy olyan helyen, ahol van bili. Mert itt általában a nagyobb áruházak WC-jében, vagy a sport csarnok WC-jében is van bili.

Szóval emiatt nyűgös volt, mondta, hogy menjünk haza. A fiúk viszont a sziklákon akartak mászkálni. Csigatempóban haladtunk a kocsi felé.
De azért kibírta hazáig.

Levente

Csipeszke küzd a tereppel

Sziklákon mászók

Délután elmentünk megnézni a duzzasztót. Apát kérdeztem reggel, hogy mit csináljak ma én ezekkel a gyerekekkel, az ő ötlete volt, hogy biztos szép most a duzzasztó. És tényleg. Mindenféle szép jégképződmény van most ott. Nem is volt annyira hideg. Vagyis biztos -7 volt, csak szépen sütött a nap.


A duzzasztó előtt a víz teljesen meg van fagyva, sétaútnak használják. Síelnek, futnak, korcsolyáznak a folyón.


Lent a kövek között nem mindenhol van befagyva, mindenféle minőségű jég van. Megfagyott a víz, aztán alacsonyabb lett a vízszint, megint megfagyott. Ahol pedig kis vízesések szoktak lenni, most jégkéreg van és alatta esik a víz.


A köveken is keletkeztek szép jégcsapok, fura alakú lógók. Sok kő pedig csíkos lett, gondolom a különböző vízállásban ráfagyott jégtől.

Csíkos kövek, tapadókorong alakú jégcsapokkal az aljukon

Marcus és Levente is beszakadt egy kicsit, de nem lettek túl vizesek, a ruhájuk nem ázott át.

Marcus beszakadás előtt

Marcus leugrott egy nagy kőröl a jégre, nem volt alatta víz csak mélyebben, beszakadt. Leventét azt nem láttam. Viszont beejtette a kesztyűjét a vízbe, és rögtön bekerült a jég alá. Van lent egy kisebb szakasz, ahol nincsenek kövek és egybefüggő a jég. Átment a másik végére Levente és ott várta, hogy felbukkanjon a kesztyűje. Várta egy fél óráig, de nem került elő.
Nagyon sírt miatta, annyira sajnálja a kesztyűjét.

Láttunk egy vadkacsapárt. Más madarak most nem voltak.

Csipeszke az aludt a kocsiban először, aztán hurcolni kellett ide-oda. Azt mondta pisilnie kell, kétszer le is vetkőztettem, de akkor azt mondta, hogy nem kell pisilni. A végén mikor már csak a befagyott folyót akartuk megnézni, láttam rajta, hogy pisilnie kell, de azt mondta majd otthon pisil, egy perc múlva pedig bepisilt szegényke. Valamiért nem akart ott a parton pisilni. Majd viszünk magunkkal ezután bilit, ha hosszabb időre megyünk ebben a hidegben valahova.

Reggel Apa elnézte a hőmérőt, azt hitte -5 fok van és nagyon csodálkozott, hogy annyira hidegnek érzi. Rendes kesztyűt sem vitt, csak bőrkesztyűben kerózott. Valójában -15 fok volt. Este is fázott a keze, pedig akkor csak -9 volt.
Délutánra -7-re ment fel a hőmérséklet, így elmentünk a ragadozó tehenek földjére. Sokat azért nem maradtunk kint, 1 óra bőven elég volt rá, hogy átfagyjunk. Nádat szedtek a fiúk és azzal csikizték egymást. Persze Csipesznek is kellett csikiző, három percenként új, mert mindig összetört.

Marci csikizi a fényképészt

A fiúk csikizőkkel

Csipesz követeli a következő csikizőt

Néztük a magyar híradót az internyeten, hogy otthon is hóhelyzet van. Meg hidegek is lesznek.
Nem kárörvendezünk, csak így nem vágyunk annyira haza, mintha +15 fok lenne. És nem is mi küldtük a hideget.

Tegnap este egyszer csak eltűnt az áram a lakás egy részéből. Dunsztunk nem volt, hogy mitől lehet. Levente becsukta a WC ajtót. Én elsőre azt gondoltam, hogy a tévé végleg beadta a kulcsot és előtte még kivágta a biztosítékot. Kimentem a teraszra, a szomszédoknál volt áram. Aztán Apa benézett a kapcsolótábla dobozba és a sütő biztosítéka volt levágva. Azt visszanyomta, de attól nem lett áram.
Fent volt, a konyhában a pult fölötti lámpák is működtek, a sütő is működött meg a mosogatógép is, de máshol nem volt áram. Apa azt gondolta, hogy biztos az egyik fázis tűnt el.
Bekapcsoltuk a tűzhelyet és két lap nem működött. Szétszereltük. Minden vezeték épp volt. Apa arra jutott, hogy lehet, hogy ez a két lap azon a fázison ami éppen nincs. De miért vágta le a biztosítékot a tűzhely?
A tűzhelyen vannak lámpácskák, az egyik akkor ég, ha be van kapcsolva a tűzhely, a másik meg akkor, mikor fűt a sütő. Azt hiszem, hogy az egyik volt csak összetörve és beesve, mikor idejöttünk, de a másikat se sok tartotta és később az is beesett. Ezeken a kis lukakon be lehet dugdosni mindenfélét. Tegnap Csipesz egyszer ott szorgoskodott és azt feltételezzük, biztos elmozdította az összetört búrácskát, ami a led két lábának szigeteléséért is felelős volt és később mikor Levente becsapta a WC ajtót, a rezgéstől kipottyant onnan a műanyag pöcök, összeért a led két lába és kivágta a biztosítékot. Apa beszigetelő szalagozta a lábakat és összeraktuk a tűzhelyet.
Apa megpróbált hozzáférni a villanyóránkhoz, hogy visszacsinálja a fázist, de nem sikerült. Egy külön helységben van, amihez csak a villanyosoknak van kulcsuk.
Úgyhogy reggel telefonált az házfelügyelőnek, vagy kinek (isännöitsijän), hogy a fél lakásban nincs áram. Tamperébe kellett telefonálni, mert ott van a központ, és ők kiküldtek két szerelőembert, akik kicserélték a kiégett biztosítékot. Nem kérdeztek semmit, csak szóltak, hogy mostmár van áram.
Ezt is megúsztuk. Nem kell új tűzhelyet venni, remélhetőleg azért sem kell fizetni, mert kijöttek a bácsik és a gyereket sem vágta agyon az áram (a szétszedett tűzhelyet elnézve, az is benne volt a pakliban). De ma megint akart ott valamit szerelni, úgyhogy együtt beragasztottuk a lukakat. Azért ha elég gyakran kiégetnénk a biztosítékot egy idő után biztos megkérdeznék, hogy mi a frászt csinálunk.

-10 fok van. A legmelegebb ma -5 fok volt.

Szünet van, ennek ellenére Apa vacsoránál el kezdte faggatni Marcust, hogy mit tanult ma az iskolában. Marcussal néztünk egymásra, hogy most ez az Apa hülyéskedik, vagy komolyan kérdezi. Látta, hogy fura képeket vágunk, de azért csak kérdezősködött, mondta, hogy nem érti, hogy minek járatjuk Marcust ebbe az iskolába, ha nem is tanul ott semmit. Aztán csak eszébe jutott, hogy nem is volt ma suli.
Akkor biztos tudná, ha ő is szabin lenne, de nem tud eljönni, mert sok a munka. Pedig kicsit síelhetnénk valahol, most nekem kell valamit kitalálni, hogy kimozduljunk, annak ellenére, hogy ilyen hideg van.

Délelőtt csak a gyerekeket küldtem ki, délután pedig elmentünk egy dombra, ahol szánkópályát jelöl a térkép.
Voltunk már ezen a helyen, itt van a földönülő víztorony, meg itt van szép panoráma, amit Apának akartunk megmutatni Apák napján, csak akkor eltakarta a pára. Van itt játszótér is, és Csipesz úgy tűnik, hogy emlékezett rá, mert nem akart szánkózni, csak azt mondogatta, hogy menjünk csúszdázni. De a játszótér az kicsit messzebb van és nem akartam ott hagyni a fiúkat, mert az a szánkópálya életveszélyes. Meredek és annyira felgyorsulnak rajta a szánkóval, hogy ha esnek, akkor repülnek, mint a győzelmi zászló. A fele az jég, nem is hó, mert már annyian lecsúsztak rajta, meg megolvadt, visszafagyott, felmenni is alig tudtak, mert már mindenhol csúszik. Két-két lecsúszást engedélyeztem, aztán átvezényeltem őket a rendes sétaútra, az nem annyira meredek és sokkal hosszabbat lehet csúszni, és fel is tudnak rajta menni szánkóstul. Én pedig elmentem Csipesszel a játszótérre. Marcus nem soká utánunk jött, mert persze valamin összevesztek, ott hagytam Csipeszel és elmentem megnézni Leventét.


Mire visszaértem éppen vacsorázott Marcus meg Csipesz.

A kő a tányér, kis gallyakat rágicsáltak

Aztán lefeküdtek aludni.

Csipesz egy másik ilyenben feküdt

Ezt nem sokáig engedélyeztem, mondtam, hogy itt a reggel, fel lehet kelni.
Mikor árnyékba kerültünk, haza jöttünk, mert borzasztó hideg volt már. Húztam a három gyereket a szánkón a kocsiig, majd meg fagytak az ujjaim a kesztyűben, Marcus meg mondogatta, hogy Milyen erős anyánk van!

Mostmár egész rendesen jár-kel ez a nap. 8 után picivel felkel és 5 után, majdnem fél6-kor megy le.

-3, -5, ilyen fokok vannak.

A tévé még mindig működik.

A gyerekek nagyjából meggyógyultak. Gyakorlatilag nem is voltak betegek, ahhoz képest, hogy otthon mit tudnak kikerekíteni egy megfázásból.

Apa az még mindig nem valami jól érzi magát, de azért jobban van, mint tegnap meg tegnapelőtt.
Ma délelőtt elment a fiúkkal kicsit korizni is. Kipróbálta a korcsolyát, amit vettem neki. Kicsit szorítja, de akár vehetek neki egy másikat, így is feleannyiba került, mint egy kölcsönzés. Aztán haza megyünk és nyitunk egy korcsolya kereskedést, már annyi korcsolya van itt.

Tegnap semmit nem csináltunk, a gyerekek játszottak kint valamennyit.
Én meg annyit bonyolítottam a napon, hogy elmentem bevásárolni, de nem vittem magammal a bankkártyámat. Pénteken tankoltam és a kabátzsebemben felejtettem, de nem abban a kabátban, amiben bevásárolni mentem.
Nagy bevásárlást csináltam, már mind a 113 euronyi cuccot átpakolta a pénztáros, mikor rádöbbentem, hogy nincs nálam a kártyám. Mondtam a lánynak, hogy bocs, de a bankkártyám a másik kabátomban van, de szólok a férjemnek. Telefonáltam Apának, mondta, hogy próbáljak meg a magyar kártyámmal kifizetni, megpróbáltam, nem sikerült, telefonáltam Apának, hogy jöjjön és mentsen meg. Szerencsére a legközelebbi boltba mentem bevásárolni, elég gáz lett volna, ha ezt máshol adom elő. Apa itthon hagyta a sok gyereket, bicajra pattant és elhozta a kártyámat.
Ezek a kedves finnek, meg csak mosolyogtak. Az a lány, aki a pénztárban ült, csak mondogatta, hogy nincs semmi baj, megkérte a mögöttem lévőket, hogy fáradjanak át a másik pénztárhoz, arra járt egy másik boltos néni, annak is elmesélte, hogy mi itt most mire várunk, az is mosolygott. Én bepakoltam a táskáimba a cuccot, aztán vártam. A biztonsági őr sem állt oda fenyegetően, hogy most én nehogy azt higgyem, hogy fizetés nélkül távozhatok. Aztán végre megjött Apa. Fizettem, még egyszer elnézést kértem, még egyszer megnyugtattak, hogy nem történt semmi.

Ma délelőtt korizni voltak, délután pedig a kicsikkel elmentem a sportolóhelyre. Marcusnak nem volt kedve jönni, így legalább Apa is itthon tudott maradni pihenni. Sakkoztak Marcussal.
A sportolóhelyen most sokkal kevesebben voltak, mint múlthéten. Így azért élvezhetőbb. Megint a hordóban gurigázás volt a fő attrakció. Csipesz is nagyban űzte ezt a sportot. Egyszer mikor leért, hasalt ott a hordóban, arra jött egy apuka a fiával, mutogatott be a hordóba és nagyon nevetett. Benéztem, Csipesznek egy csomó haja sugárirányban állt, feltöltődött a hordó és vonzotta a kis könnyű hajszálait. Nagyon vicces volt tényleg. Csak egy telefonnal készült kép van róla, de azért nagyjából látszik, hogy milyen jól nézett ki.



Most éppen Marcus ül középen, mellette két oldalt a két kisebb és Marcus olvas nekik. Nagyon aranyosak, csak Levente nem bírja ki, hogy Marcus végig olvassa a szavakat, hanem mindig megmondja a végét.