Kaarina napot tartottunk.
Kaarina itt a szomszéd városka. Gyakorlatilag Turkuval összenőtt.
Múlt héten, mikor a tábortüzeket kerestük, láttam kiírva, hogy lesz valami vásár Kaarinában.
Hát nem volt túl nagyszabású. Volt néhány árus, meg kivonultak a kaarinai cégek, bankok, önkormányzat. Egy pótkocsi volt a színpad. A helyi táncklub, vagy nem tudom minek a növendékei tartottak bemutatót. És szegények ott balettoztak azon a másfél méteres platón. Nem volt könnyű dolguk.
A gyerekek ugráló váraztak, meg megebédeltünk, aztán elmentünk a kaarinai szigetre, ahol már voltunk párszor. Van ott egy templom, egy majorság, meg egy püspöki palota rom. De Apa még nem járt ott, most ő is megnézte.
Amíg Apa körbejárta a templomot, a gyerekek gombákat keresgéltek. Nagyon sokféle gomba nő most. Nagyon szép légyölő galócákat láttunk, egész sokat.

Csipi a gombák között az új gumicsizmájában

Miután megnéztük a romot is, bementünk az erdőbe bogyókat szedni.
Tegnap meséltem a gyerekeknek is, hogy olvastam, hogy bogyókat szoktak szedni a finnek és nagyon belelkesedtek, hogy akkor mi is szedjünk. Csipesz hozta a kiskosarát, úgy indult már délelőtt az autóhoz.
Sokáig nem találtunk egyet sem. Aztán találtunk 5 kicsi piros bogyót és a gyerekek ott kiabáltak, hogy "Bogyó!". Levente, meg Marci volt a kereső, és mindenki szedte, kivéve Apát, ő dokumentált. Végül egész sokat szedtünk. Piros meg fekete áfonyát. Dehát nagyon sokáig tart annyit összeszedni, hogy azzal már valamit kezdeni is lehessen.

Szedegetünk

Bogyók

Főleg a vizes területeken találtunk. Mivel Marcus azzal szórakozott, hogy szag alapján keresgélt, tiszta víz lett a gatyája. Kúszott-mászott a mohában.
Nagyon sajnáltuk, hogy nem értünk a gombákhoz, mert nagyon sok gomba volt mindenfelé. Hoztunk haza 3 félét, de hiába nézegettem az interneten nem tudtam megállapítani, hogy milyen fajták. Pedig az egyiknek nagyon jó szaga van.

Bogyók és gombák

A fekete áfonyából sütöttünk áfonyás muffingot. A pirosból majd holnap főzünk valami szószt a husi mellé.
Erről a piros áfonyáról írtam tegnap, hogy megkóstoltam a piacon és keserű. Tényleg elég vacak, savanyú-keserű íze van, de majd meglátom mit lehet vele kezdeni.
Apa kérdezte, hogy akkor minek szedjük. A srácok mondták, hogy majd eladjuk a piacon. Majd a finnek megeszik. Ezt akkor mondták, mikor kb. 25 db volt a kosárban.
De különben nagyon élvezték a bogyó vadászatot. Apa már visszament Csipesszel a kocsihoz, mert szegény Csipi már nagyon álmos volt. Mi pedig maradtunk még bogyót szedni. Utána találták a fiúk a legjobb lelőhelyeket, ahol fürtökben volt a piros áfonya és nem két szem/négyzetméter. Annyira belemerültünk a bogyó szedésbe, hogy fogalmunk nem volt róla, hogy merre menjünk a kocsihoz. Szerencsére ez csak egy kicsi erdő volt és tudtuk, hogy merre induljunk, mikor kikeveredtünk belőle.

Bogyók.
Mivel itt nem nagyon terem más a finnek nagyon sokféle bogyót esznek. A piacon is sok félét lehet kapni.
Vannak amiket mi is ismerünk. Eper, málna, püszke, ribizli (piros, fekete). Finnország Európa egyik legnagyobb eper termesztője. Még most is lehet kapni legalább 5 fajta epret.
Kétféle kék áfonyát lehet kapni, kicsi meg nagy szeműt. Valószínűleg a nagy szemű termesztett a kicsit pedig az erdőben szedték.
Most árulnak valami kicsi piros bogyót is. Megkóstoltam már kétszer, de egyszer sem volt jó. Semmi íze nincs, de azért keserű, meg savanykás.
Dobozokban lehet kapni lakkát (mocsári hamvas szedret), mert az annyira plötyi, hogy ilyen pép állagban kerül a piacra.
Azt olvastam, hogy kb. 40 féle bogyó terem, de 20 féle van ami nem ritka, majdnem minden erdőben megtalálható. Régebben sokan jártak az erdőkbe bogyókat szedni, hogy télire lekvárt, vagy szörpöt készítsenek belőlük. De mindenféle ételhez is felhasználják a bogyókat, és persze likőröket is csinálnak belőlük.
Mostanában a bogyók nagy része nem kerül leszedésre, ezért egyes helyeken, ahol nagyon sajnálják a sok bogyót, külföldi vendégmunkásokkal szedetik le.

Itt a 10 négyzetméteres kertünkben van egy bokor, amin fekete bogyók nőttek. Csipesz délelőtt leszedett belőle valamennyit és kiderült, hogy ezek megértek. Eddig kemények voltak, de mostmár szétmállottak Csipesz kezében és befestették a tenyerét. De nagyon jó illatuk van. Ezért el kezdtem keresgélni az interneten, hogy mi lehet ez és meg lehet-e enni. Kiderült, hogy fekete berkenye és nagyon egészséges. Itt Finnországban már régen termesztik és mostanában fedezték fel otthon is, mert mindenféle talajon megél, igénytelen és a termése pedig sok C és P vitamint tartalmaz, meg egyéb hasznos anyagokat.
Megkóstoltam, nagyon fanyar. Kísérleti jelleggel főztem belőle egy kis szörpöt. Én már ittam belőle, ha nem lesz semmi bajom, majd holnap megkóstoltatom a gyerekekkel. Finom, csak a fanyar utóíz az megmaradt a főzés ellenére. De ha ízlik nekik, akkor főzünk szörpöt, mert itt a szomszéd nagy társasház parkjának a szélén ebből van sövény, úgyhogy bogyó van bőven.

Marcus a suliban kap ebédet. Mindenféle érdekeseket szokott enni. Hol úgy jön haza, hogy nagyon finomat evett, hol pedig megeszi a mi ebédünket is, mert nem volt jó a kaja. Általában nincs leves. Ha van, akkor az valamilyen husis leves és akkor pedig második féle nincs, esetleg valami desszert.
A finnek mindig krumplit esznek. Apa is a munkahelyén ebédel és kb. eddig ötször volt rizs, meg ötször tészta és a maradék kilencven napon krumpli.
De Marcus is valami krumpli főző gépről mesél, ami egyfolytában gyártja az egészben főtt krumplikat.
Tegnap előtt három színű rizs volt krumplival. Múlt héten még volt virslileves krumplival. Mondta Apa, hogy olyan náluk is szokott lenni, olyan mint a frankfurti leves, de csak virsli meg krumpli van benne.
Múlt héten valamelyik nap Marcus nagyon éhes volt, mert csak bogyó volt ebédre. Ezt mondta, krumpli bogyóval. A bogyó keserű volt, a lé amiben volt, az meg édes és ezt lehetett enni krumplival.
Tegnap pedig azt mondta, hogy valami lila lében édes husik úszkáltak és ez volt a leves. Biztos az is valami bogyótól lett lila.

Délelőtt Csipesszel beiratkoztunk a könyvtárba.
Ott hagytuk az autót az ovinál és bebuszoztunk a piatérre. Onnan két sarokra van a könyvtár. A piacon vettünk egy liter borsót és úgy indultunk könyvtár látogatásra.

A könyvtárban kicsit tanácstalankodtunk. Először is kerestem a ruhatárat, mint otthon, de nem volt, és úgy tűnt, hogy mindenki csak úgy megy befelé, senkit nem érdekel, hogy kinek van olvasójegye, meg kinek nincs. A babakocsikat is tologatták bent.

Odamentünk egy pulthoz, ahol ült néhány könyvtáros. Az egyik hölgyet megszólítottam, hogy be szeretnék iratkozni. Adott egy papírt, kitöltöttem, elkérte az útlevelemet, aztán kérdezte, hogy milyen kártyát szeretnék. Kettőből lehetett választani. Kaptam egy műanyag bankkártya szerűséget, amin van egy vonalkód, ez az olvasókártyám. Kaptam még egy PIN kódot is.

Utána bementünk Csipivel a gyerek részlegbe. Van sok ismeretterjesztő könyv, dalos könyvek, cd-k, kazetták, DVD-k, mesekönyvek.
Vannak idegennyelvű könyvek is. Mindenféle. Orosz, dán, észt, horvát, német, francia, arab, japán, stb. Találtunk kb. 20 magyar nyelvű mesekönyvet is. Általában olyanokat amiről én még nem is hallottam. Egy "Mirr-murr nyomoz" címűt hoztunk haza. Meg Csipesz haza akarta hozni a "Vidám meséket" is és beletelt, vagy 5 percbe, mire megértette, hogy olyat fölösleges hazahozni, ami már van itthon.
Két angol nyelvű könyvet hoztunk még haza, egy gyerek szótárt, meg a Pettson és Findusz sorozatból a Kandúr szülinapi tortáját.

Miután kiválasztottuk könyveket, azt néztem, hogy hogy kell ezeket a könyveket kikölcsönözni. A pulthoz senki nem ment könyvekkel. De volt ott egy gép. De nem nagyon értettem, hogy mit kell azzal csinálni. Megkérdeztem egy könyvtárost és az elmagyarázta, hogy először oda kell tenni egy vonalkód olvasóhoz a kártyát, utána vonalkóddal felfelé belökdösni a könyveket az egyik lukon, kipotyognak a másik lukon. Mikor kész vagyok, megnyomom a gombot és kapok egy fecnit, amire fel van írva, hogy mit vettem ki és mikor kell őket visszahozni. És mehetek.
Kérdeztem, hogy a PIN kódra mikor van szükség. Elmondta, de fogalmam sincs, hogy mit mondott. Talán internetezésre, meg elektronikus katalógus használatra, meg ilyenekre való, amit számítógépen lehet csinálni.

Az olvasókártya még arra is kell, hogy az ember bemehessen a WC-be. Azt is kipróbáltuk, aztán mentünk a piacra, meg Leventéért.

Már csak azt nem tudom, hogy mit kell csinálni, ha visszaviszem a könyveket. Majd megkérdezem Edinától. Ő már itt lakik egy ideje és szokott könyvtárba járni, biztos tudja. Meg a PIN kódot is megkérdezem tőle.

Két napja zuhog. Csak este hagyja abba, úgyhogy mostanában este sétálunk, hogy kicsit a srácok levezessék fölös energiáikat.

Tegnap Csipesznek vettünk gumicsizmát, azóta mindenhová abba jár. Néha elhagyjuk, mert kicsit nagy neki. 21-es.
Ma meg vettünk egy fellépőt, ilyen kis műanyag sámlit. Eddig mindig a pelenkacsomagot tettük a székre, hogy elérje az asztalt. Most ezt lecseréltük erre a fellépőre. De Csipi elsőre nem volt teljesen tisztában a funkciójával, mert felfordította és belepisilt. Kicsit kényelmetlenebb volt, mint az eddigi bilije, de azért sikerült.

Újabban Levente reggel nem akar elengedni az óvodából. Kapaszkodik a lábamba, mint egy kis csoportos. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg van valami baja, vagy csak hülyéskedik. Lehet, hogy csak azért csinálja, mert látja, hogy Marcust mindig bekísérem az iskolába, meg egyébként is most inkább Marcusról szólnak a napok, mivel ő van új helyzetben. Tőle kérdezgetjük részletesebben, hogy mi történt. Leventétől is próbáljuk, de csak azt mondja, hogy a szokásos.

Marcusnak van az iskolában két darázs barátja. Minden szünetben a kerítésen szokták várni. Az egyiknek hiányzik az egyik szárnya, a másiknak meg két lába. Tegnap azt mondta, hogy bemásztak a kapusznyija alá az eső elől. Meg egy mókussal is haverkodik.
Múlt héten pedig tekert fel a dombon és a másik ház kukájába éppen beszaladt egy mókus. Marcus letette a bicajt és várt, nem soká kiugrott a mókus a kukából, felszaladt a Marci lábán a karjára. Marcus megsimította, akkor gyorsan leugrott és elszaladt.
Abban az erdőben is sok mókus van, amerre a boltba szoktunk járni. Meg általában minden erdőben, vagy parkban vannak mókusok.

Holnap Apa megy Tamperébe valami munkaügyben. Múlt héten meg Porvooban volt, egy másik munka ügyében. Porvoo Helsinkitől van keletre. Azt mondta Apa, hogy szép kis város. Egy olajfinomítóba kellett mennie. Éppen robbangatták a gránitot, mert helyet csináltak az új laboratóriumnak. Apa megijedt, de a finnek mondták, hogy semmi különös csak robbantanak. Biztos már hallgatták egy ideje. És tudták, hogy nem az üzem robban.

Csipesznek az lett a kedvenc kinti játéka, hogy az autókájával - amit vettünk neki a bolha piacon - feltotyog az emelkedőn itt a játszótér mellett, aztán visszafordul és nagy sebességgel legurul. Nagyon szereti csinálni. A ház melletti út, ami visz fel a dombra a többi házhoz, az elég meredek, ott játszák 10-12 éves fiúk ugyan ezt. Ilyen bébitaxikon száguldoznak lefelé. Már Marcus is utánuk csinálta, csak nem ment fel egész a tetejéig az emelkedőnek, meg nem sokszor csinálta, mert nem engedélyeztem, úgyhogy csak titokban csinálja, de túl sokáig nem lehet titokban tartani, mert nagyon hangos, amikor zúg lefelé.

Most Marcus azt mesélte, hogy az osztálytársai valami elasztikus kezes-lábast vesznek fel tornaórára. Úgy mondta, hogy póló anyagból van, csak van az anyagban gumi, mint egy fürdőruha anyagában. És ezen nevetett itthon, hogy felvették ezeket az izéket és utána majd megfagytak odakint benne. Első nap elmagyarázta a tantónéni, hogy pólót és rövid nadrágot, vagy hosszú kényelmes nadrágot hozzanak a gyerekek torna órára. Ehhez képest most kiderült, hogy Marcuson kívül mindenki ilyen kezes-lábasban tornázik. Meg azon nevetett, hogy máskor meg mindenki beleizzad és alig tudják magukról levenni. És mivel leizzadnak, mindenki tusol Marcuson kívül. De azt mondta, hogy neki nem kell ilyen kezes-lábas, mert biztos kényelmetlen.
Aki tudja, írja meg légyszi, hogy mostanában otthon mi a tornaóra divat a fiúknak. Gondolom nem fehér atléta, fekete klotgatya, mint a mi időnkben.

Azért is viccesek ezek a kezes-lábasok, mert azért eddig még semmi olyat nem csináltak, ami indokolna valami spéci tornaruhát. És én nem tudom, hogy miket szoktak csinálni elsőben tornaórán, de nem hiszem, hogy annál izzasztóbbat, mint amit Marci egyébként is előad, nap, mint nap.
Kérdeztük, hogy ma mit csináltatok tornaórán. Marci: tornaórán? Miért ma volt tornaóránk? Ja, akkor biztos az volt amikor vagy tizenötször körbejártuk az iskolát. Futottatok? Nem, csak sétáltunk. De kettő tornaórátok volt. Ja, akkor biztos a másik az volt, amikor az iskola körül el voltak rejtve fényképek és azokat meg kellett keresni és megmondani, hogy milyen színű szalaggal vannak átkötve.
Na, szerintem ehhez megfelel a póló, meg a melegítő nadrág. És azon sem csodálkozok, ha Marci nem tartja szükségesnek, hogy letusoljon. Mikor itthon bicajozik egy félórát, meg Leventével versenyt futnak, meg fára mászik, utána se szokott letusolni.

Az idő hirtelen elromlott. Szemerkél az eső. Azért elmentünk este sétálni, mert délután is már esett és a srácok nem voltak kint és már nem bírtak magukkal. Már sötét volt, mikor jöttünk vissza, mondtuk a srácoknak, hogy nem soká már csak ilyen sötétben tudunk majd sétálni. De a sétautak is ki vannak világítva, úgyhogy eltévedni nem fogunk, csak azért jobb napsütésben sétálni, mint lámpafénynél.

Tegnap délelőtt piacon voltunk. A sétáló utca felől közelítettünk, ott épp valami divatbemutató volt, beszereztünk héliumos léggömböket, meg rostos leveket. Ezeket osztogatták.
A piacon a szokásos. Most magyarban szilvát lehet kapni. Mikor Pirikéék itt voltak, tehát aug. elején, magyar cseresznyét lehetett kapni. Nem tudom hol őrizgették júniustól augusztusig.

Este Sattmarkban voltunk, mert tegnap este volt a Tábortüzek éjszakája. Minden évben, augusztus utolsó hetének szombatján tábortüzeket gyújtanak a Balti-tenger partján, körbe. A nagyobb helyeken programokat is szerveznek erre az időpontra.
Sattmarkban egy fiú gitározott meg énekelt. Az emberek boroztak, söröztek, eszegettek, jó hangulatban várták a tűzgyújtás idejét. Apa is vett egy deci bort, mert magyar bort is árultak.
Építettek lécekből, meg szalmából valamit, amiről el is mondták, hogy micsoda, de csak finnül, meg svédül. Annyit értettünk, hogy valaminek a szimbóluma. Valószínűleg pl. az égtájakat jelképezte a közepén a 8 ágú hópehely.

Ezt gyújtották meg fél tízkor. Szép volt, csak hamar leéget.
Nem soká el is indultunk hazafelé. Útközben megálltunk Pargasban, mert ott meg épp tűzijáték volt. A part közeli kis szigeten éget egy rendes tábortűz is.

Ma nagyon szép idő van. Az igaz, hogy reggel csak 8 fok volt. Most meg 13 van. De ha sütött a nap, egész meleg volt.
Elmentünk kirándulni a szigetekre. Most Naantali felé indultunk és azon is túl, egy kis szigeten álltunk meg. Úgy hívják a területet, hogy Velkua, egy sziget csoport. A Teersalo nevűn leparkoltunk, megkerestük a strandot, ott felmásztunk a dombra, élveztük a kilátást, közben megebédeltük a siikánkat. Utána ténferegtünk egy kicsit, aztán gyalogosan átkompoltunk a következő kis szigetre, Palvára. Nagyon kis békés helyre kerültünk.

Palvai templom

Megnéztünk egy kis aranyos templomot, utána bementünk az erdőbe és ott pihentünk, a fiúk meg fára másztak.

Csipesz bontja a mohaszőnyeget

Levente az erdőben

Marcus a fán

Visszafelé a kompra feljött valami mezőgazdasági gép, meg egy traktor pótkocsistól. Mi beálltunk egy kis fülkébe, kb. fél méterszer 2 és fél méteresbe. Úgy állt be elé a traktor, hogy az orrunk előtt volt a pótkocsi, és még alatta se tudtunk kibújni, mert ott állt meg a dupla kerék a bejáratnál. Be lettünk zárva. Szerencsére senki sem klausztrofóbiás.
Kicsi komp volt, két oszlop autó fér el egymás mellé, úgyhogy a traktor, meg az a gép alig fért fel.
Van ott sok ilyen kis sziget, biztos mentek segíteni aratni, mert most kezdődött még csak az aratás.

Itthon meg épp egy film megy a Göteborg hajóról, amit még júniusban láttunk itt a kikötőben, az az új vitorlás, ami egy 1700-as években készült hajó másolata. Arról szól a film, hogy világkörüli úton voltak a Göteborggal 2006-ban.