Elindultunk.

Azt láttam az időjárás jelentésben, hogy otthon 20-21 fok van, meg annyi is várható.
Itt meg tegnap reggel összevesztek a fiúk azon, hogy ki kaparja le a jeget a kocsi ablakairól. Most meg csak azért van 5 fok, hogy zuhoghasson az eső.
Azt se tudom milyen ruhát pakoljak. Lehet, hogy szandit is kell vinni, hogy ne legyen melegünk?

Holnap elindulunk haza.
Este megy a komp Naantaliból valahova Svédországba. A kompon alszunk valamennyit.
Reggel érünk Svédo-ba. Benézünk Stockholmba, aztán megyünk a reptérre.
Ott hagyjuk az autót a reptér parkolójában. Otthoni idő szerint 2 órakor indulunk és 4 órakor érkezünk Pozsonyba. Odajön értünk Imi meg a HancziBandi.
Elszállítmányoznak minket Győrújbarátba. Ott alszunk egyet és vasárnap megyünk Kondorosra. Hétfőn Gyomára, kedden Szegedre. Ott hármat, vagy négyet alszunk. Aztán megyünk vissza Gyoma, Kondoros, Szarvas, Békéscsaba körzetbe. Ott leszünk hétfőig. Kedden indulunk vissza.

Röviden ennyi. Most pakolunk.

Hétfőn este felvetettem a gyerekeknek, hogy mi lenne, ha holnap délután bebuszoznánk a városba és elmennénk a könyvtárba.
Marcus: Muszáj? Nem tudnátok Mollyal ketten visszavinni a könyveket?
Én nem tudom mi van ezzel a Marcussal néha. Jót akarok neki, ez meg itt flegmáskodik.
Levente az mondta, hogy ő szeretné megnézni a könyvtárat, meg buszozni is szeret.
Ez a kis pupák Marcus még nem is buszozott itt. Máshol se nagyon és rögtön tiltakozik.

Aztán csak bebuszoztunk és mikor haza értünk akkor Marcus mesélte Apának, hogy ő elöl szállt fel egyedül és ott van egy kütyü, amihez hozzá kell érinteni a kártyáját és amikor az csipog, akkor mehet tovább, és odafele így volt, visszafelé meg úgy volt. Szóval érdekesnek találta a kis pupák.
A könyvtárra végül is csak 10 perc jutott, mert közben kiderült, hogy magyar találkozóra is megyünk. De az is nagyon tetszett nekik, úgy kellett kirángatni őket és megígértem, hogy ha majd visszajöttünk otthonról, akkor megyünk megint a könyvtárba.
"Mert nem mondtad, hogy van Asterixes könyv" mondta Marcus, amikor megemlítettem neki, hogy nem akart könyvtárba menni, aztán meg nem akart kijönni onnan.
Nagyon tetszett nekik a kölcsönző automata, meg vannak a polcokon, meg a padlóban üveg mögött mindenféle állatok, virágok rovarokkal, törpék lakása, meg ilyesmi, ott hasaltak a földön és bámultak lefelé.
Több órát is el lehet velük ott tölteni.

A magyar találkozón általában unatkoznak a gyerekek, biztos csak azért akarnak menni, mert olyankor kapnak sütit. És máskor soha, mert általában 3-4 euro egy szelet.
3 hetente van most találkozó, de mi elfelejtettünk menni legutóbb.
Találkoztunk olyanokkal, akiket még nem láttunk. Egy hölgy vitte a prímet, aki biztos itt él már vagy 30 éve. Gondolom finn férje van. Ketten vannak ilyenek. Érdekes őket figyelni, hogy nem jutnak eszükbe a magyar szavak.
Az egész érdekes. Vannak páran, akik itt élnek már 15-30 éve. Vannak akik nem rég jöttek és állandóra gondolják az itteni életet és vannak az olyanok - mint mi is -, akik csak egy kis időre jöttek.
Nyilván minden csoportnak mások a problémáik.
Olyan vegyes társaság ez, akik ha nem itt lennének, soha nem beszélnének egymással.
De itt meg egymástól várnak sok kérdésben megoldást.
Legalább egy közös probléma azért van. Hogy menjünk minél olcsóbban haza?
Most a Stockmann áruházban Hulut Päivät van. Bolond Napok. Sok mindent nagyon olcsón árulnak. Pl. repülőjegyeket is. Pénteken mennek sorban állni a magyarok, mert akkor lehet a Budapestre szóló repjegyeket venni. Reggel hétkor van gyülekező, akkortól osztják a sorszámokat.

Az egyetemen is van egy magyar klub. Ott a Magyarországról jött csere diákok, itt tanuló magyarok, magyarul tanuló finnek gyűlnek össze. Oda legalább hasonló korosztály jár. Azok találkoznak is hetente.

A múltkori buszos-bénázós bejegyzésemre írta egy kedves volt kolléganőm, hogy ő is emlékszik, hogy milyen volt, mikor felmálházva, két kis gyerekkel próbált felmászni a busz lépcsőjén.

Itt azért annyival könnyebb a helyzet, hogy minden busz az első és középső ajtónál alacsony padlós, csak a hátsó ajtónál kell lépcsőzni. Mivel a babakocsis ingyen utazik, ha intek, hogy fel akarok szállni, akkor úgy áll meg a buszos, hogy a középső ajtó legyen előttem, ott feltolom a babakocsit és az ajtóval szemben van a babakocsiknak és kerekes székeseknek kijelölt hely. Ez egyik buszon olyan széles, hogy két nagyobb babakocsi is elfér, másikon, meg épp be tudom tolni a kis sportkocsinkat egy rendes babakocsi mellé. És lehajtható ülések vannak, hogy ha van hely a babakocsi mellé tudjon ülni az anyuka, vagy apuka. Múlt héten egy kerekes székes mellé szálltunk fel. Van ott annyi hely, hogy ő meg tudott fordulni, hogy ne háttal kelljen leszállnia. Mikor le akart szállni, jött a sofőr, lehajtott egy rámpát és azon legurult.
Tudom, hogy otthon is vannak már ilyen buszok, de nem mind, meg nem tudom, hogy Szegeden van-e már egyáltalán. Nekem még nem volt hozzájuk szerencsém.
Én is csak arra emlékszem, hogy mikor Marcus kicsi volt, akkor még próbáltam buszozni, persze nem a nagy babakocsival, azzal eszembe sem jutott, teljesen reménytelen lett volna. Csak a kis sportkocsival, de attól is elment a kedvem. Két gyerekkel meg sem próbáltam. Itt pedig simán működik, hogy Leventéért busszal megyünk. Vagy ma a három gyerekkel, busszal mentünk a városba magyar találkozóra is. És csak ennyi kell hozzá, hogy könnyű legyen le és felszállni.
Lejjebb is tudják engedni még a padlójukat ezek a buszok. Valamelyik nap egy néni megkérte a sofőrt, hogy engedje le a padlót, mert ő nem tud felszállni.
Nagyon sokan járnak itt testvér babakocsikkal. A picinek való hely mellett van egy sportkocsis hely, így a kicsit nagyobb tesót is lehet szállítmányozni. Ezekkel a nagy kocsikkal is simán feltudnak szállni.

Sokkal több kerekes székessel, meg más nehezebben mozgó emberrel lehet találkozni az utcán. Minden hol meg van oldva, hogy az épületbe be tudjon jutni egy mozgáskorlátozott és az épületeken belül is van lift, vagy rámpa. Pl. a könyvtár, vagy a piac csarnok ajtaja is olyan, hogy ha valaki nem tudja kinyitni, akkor ha megnyom egy gombot a falon, valahol oldalt, akkor kinyílik az ajtó. De nem csak az épületek ilyenek. A vízesés is körbe van rámpázva, hogy a mozgás korlátozottak is meg tudják nézni.

Nagyon sok idős embernek van kerekes járókerete. Van rajta fék, hogy ne menjen gyorsabban, mint a használója, van rajta kosár, hogy a vásárolt holmit legyen hova tenni, és van rajta ülőke, hogy ha elfáradt az illető, akkor tudjon kicsit pihenni. Szerintem nagyon praktikus. Úgy látom sokkal több idős ember mer így elindulni, hogy maga intézze az ügyeit.
Van olyan verzió is, amikor rollerezni lehet ezzel a kerettel, két oldalt hátra nyúlik és mind a két oldalon van hely, hogy fel tudjon oda állni az ember. Lehet, hogy nem rollereznek vele, csak legurulnak a lejtőn. Addig sem kell gyalogolni.

Vannak senior bevásárló kocsik is. Az is annyit jelent, hogy van rajta egy ülőke, hogy lehessen pihenni bevásárlás közben.

És van felnőtt 3 kerekű bicaj is. Van amelyiknek elöl van két kereke, van amelyiknek hátul. Tegnap láttam egy hátul-két-kerekessel egy nénit, volt vagy 75 éves, nagyon aranyosan nézett ki bicajos bukósisakban.

Nem olyan nagy dolgok ezek valójában, de ezektől is kicsit könnyebb itt az élet.

Reggel megpróbáltunk valamit kitalálni, hogy mit csináljunk ma.
Mikor felkeltünk sütött a nap, jó kis kiránduló idő volt. Mondtam, hogy menjünk el Uusikaupunkiba, az egy kis város nem messze, amit már régen szeretnénk megnézni. Mire megreggeliztünk jobbról már be volt borulva. De balról még éppen sütött a nap.
Pont ezt nem szeretem itt, hiába nézek ki az ablakon és látom, hogy süt a nap, egy óra múlva már lehet, hogy zuhogni fog. Tehát muszáj megnézni az interneten, hogy megtudjam milyen idő van.
Most is azt mondták, hogy délután esni fog az eső és nagy szél lesz.
Mire ezt megnéztem már balról is beborult, úgyhogy azt gondoltuk nem megyünk el csak a bolhapiacig. Bicajos gyerekülést akarunk venni. De nem sikerült, az egyetlen ami a piacon volt, ott jött velünk szembe az új gazdája kezében.
Augusztus végéig egy nagy bevásárló központ kinti parkolójába van a piac, szeptembertől pedig leköltözik a fedett parkolóba. Mire kijöttünk a piacról már esegetett. Mikor haza értünk sütött a nap, kint maradtak játszani a gyerekek, de 5 perc múlva el kezdett zuhogni és azóta is zuhog és óriási szél van. A zászló rúd is lengedezik.

De olyan jó kis vihar mint otthon szokott lenni, az itt még nem volt. Se nem villámlik, se semmi égzengés. Apa nem értette, hogy Marcival mit nyavalygunk ezen, miért hiányzik nekünk a vihar.
Hát azt mi sem tudjuk. Az olyan otthonos lenne, ha jönne egy olyan rendes vihar.

Tegnap középiskolás osztálytalálkozóra mentem volna, ha otthon lettünk volna. Pedig már a két évvel ezelőttin sem voltam, mert akkor meg épp Csipesz született. Na, majd legközelebb.
Az osztályfőnöknek készült egy fényképalbum, amiben az osztály tagjainak jelenlegi állapota van rögzítve. Családi képet kellett küldeni hozzá. Múlt hétvégén próbáltunk hozzá képet csinálni. Először megkértük a szomszéd hölgyet, akivel nem beszélünk közös nyelvet, hogy fényképezze le a családot. Akkor Levente szabotálta a fényképezést, aztán időzített képeket csináltunk itthon, meg később kirándulás közben az erdőben. Túl sok értelmes nem sikerült. Végül egy olyat küldtem el, amelyiken legalább Apával viszonylag jól nézünk ki, a gyerekek úgyis megnőnek. Mi meg már sokkal szebbek nem leszünk. Ime.

Levente művigyor, Marcus nem akarta, hogy lehúzzam a a fejéről a kapucnit

Osztálytalálkozó helyett tegnap délután elmentünk még kicsit sétálni. Ettünk sok áfonyát, meg gombákat nézegettünk.

Csipesz tiszta maszat és lila a szája a sok áfonyától

Ezek meg nem tudjuk mik voltak, moha kinövések, vagy gombácskák