Reggelre esett egy kis hó. 1-2 cm. Arra jó, hogy ne lássa az ember, hogy hol van a jég, és így nagyobbat tudjon esni. Jó hideg is van hozzá. -5, -8 fok, reggel -10 volt.
Novemberben néztem, hogy ezek a finnek miért vezetnek kesztyűben, akkor mondjuk még nem volt ennyire hideg, de mostmár én is kesztyűben vezetek. Reggel -10 fokos a kormány, de a -5 fokosat sem olyan jó sokáig fogdosni. Szegény autó tiszta hó meg jég már belülről. Behordjuk, meg valamiért időnként belül kell kaparni a jeget, nem kívülről és annyit sosem megyünk vele, hogy olyan meleg legyen bent, hogy minden megolvadjon és megszáradjon. Igazán rendes tőle, hogy ebben a hidegben is simán működik.

Délelőtt bekapcsoltam ezt a lüke tévét. Csipesz akart mesét nézni, gondoltam hátha meggondolta magát és működik. És beindult. És délután is beindult és a fiúk is megnéztek egy mesét. Meg este is néztek valamit Apával. Most nem tudom mi lesz vele. Gyanús, hogy nem fog így maradni.

Marcusék ma megint nem tanultak. Megint sütit sütöttek. Meg szívet készítettek az anyukáknak. Legalább is Marcus nekem csinálta. Gondolom Ms Robertson mondta, hogy az anyukáknak készítik. Hátha már csak egy valamit csinálnak, akkor jobb, mintha egymásnak készítenék, mert ha valaki nem kap, akkor az szomorú lesz. Erre senki nem gondolt, amikor a Valentin napot kitalálta? Leventéék is csak egyet csináltak és gondolom nem sok szülő vette a fáradtságot, hogy otthon is csináljanak valami üdvözleteket, így Levente sem kapott baráttól, csak az ovitól, de ő mondta, hogy szerinte kitől kapta, csak az a valaki mindenkinek adott. De nem vette a szívére. Csak Apával féltünk, hogy szomorú lesz.

Jövő héten nincs iskola, szünet lesz. Nem tudom mit fogunk csinálni, először meg kell gyógyulni a bandának.
Mégis csak betegek lettek a gyerekek, meg Apa is.
A gyerekek csak taknyosak, meg Csipesz köhécsel. Levente kezdte, ő köhécselt először, de semmi komoly, már el is múlt. Most Marcusnak van bedugulva az orra. Csipike meg köhécsel, az orrdugulása már elmúlt.
Apa meg dáthás. Nem használt a pálinka-szauna gyógymód.
De majd hétvégén meggyógyul.

Tönkrement a tévénk.
Kb. 2 hónapja csinálta először, hogy összement a kép egy vékony sávba függőlegesen középen, aztán csík lett a sávból. Kikapcsoltam, bekapcsoltam semmi. Megütögettem itt-ott, és megjavult.
De egy másfél hete, megint csík lett a képből, püfölés, megjavult. Néhány napja megint csík, püfölés, megjavult. De most hiába püföltem, semmi. Leszedtem a hátulját, kiporszívóztam, megnyomogattam, megmozgattam a bigyókat, de nem akar kép lenni. Apa hazajött, ő is megnézte, de ő sem tévészerelő. Hang van, kép nincs, ha kicsit hagyjuk működni, akkor valami fura szaga is lesz.
Nem tudom mi lesz vele. A maradék 3 és fél hónapra lesz-e tévénk.

Tegnap voltunk korizni, itt a legközelebbi focipályán.




Ma könyvtárban voltunk, kivettünk 10 kg könyvet. Levente megmérte. Hoztunk egy állatenciklopédiát, az maga 5 kg.

Vettem az Ekotoriban két pár korcsolyát meg egy korcsolyás sisakot összesen 5 euroért. Apáé az egyik kori, enyém a másik, a lábszorítós helyet. Valami csak finnül tudó, dagi bácsi ült a pénztárban. Először angolul próbálkoztam vele, de aztán rájöttem, hogy nyugodtan beszélhetek vele magyarul is, úgy sem ért egyikből sem semmit. Mondtam, hogy nem volt rajtuk ár, nem tudom havmacs euro. Erre mondta, hogy öt és mutogatott, hogy az egész együtt. Hát jó.

Leventééknél ma volt a Valentin napi party.
Tegnap csináltak egy-egy barátjuknak kártyát, de Levente kettő barátnak akart adni, ezért itthon is készítettünk egyet. Minden kártya bekerült egy postaládába és most annyi volt a buli, hogy kiosztották a kártyákat. Ehhez mindenki felvette a szívecskés papír szemüvegét, amit nem tudom mikor csináltak.

Marcusék sem tanultak. Sütit sütöttek. Mikor mentünk érte, akkor pedig azt mondta, hogy valami teherautók vannak a normaali koulu (rendes suli az övéké mellett) előtt, zene szól, a teherautókon ott van egy csomó nagyobb gyerek. Mindenkinek össze van firkálva az arca. (A városban is láttunk egy csomó fiatalt, akik úgy néztek ki, mint akiket rúzzsal összefirkáltak.) Ebéd közben pedig bementek valami nénik az ebédlőbe és cukrot osztogattak. (A könyvtár előtt is ott volt kifasírozva valamennyi cukor.) És a nagyobbak viccesen voltak felöltözve. (A buszon is találkoztunk valami egy fiatalokból álló csoporttal, akik nagyon vidámak voltak és parókában, meg vicces ruhában volt az egyik csaj.)
De azt nem tudta Marcus, hogy ez mind a Valentin nappal kapcsolatban zajlott-e, vagy valami más volt. De biztos amiatt.
Azt olvastam, hogy itt a 80-as évek végétől ünneplik a Valentin napot (Ystävänpäivä, Barátok napja) és nagyon népszerű.

Amikor otthon voltunk, azon az előadáson, amit a tamperei-kondorosi srác (M.L.) tartott, arról is beszélt, hogy a finnek teljesen elutasítják a hierarchiát.

Általában nem élnek vissza az emberek a hatalmukkal. Nincs portás effektus. Mindenki kedves a másikkal. Nem derogál senkinek, semmilyen munkát elvégezni.

Az orvos nem lekezelő a beteggel, csak azért, mert ő az orvos.
Nem feltétlenül van asszisztense, ő is tudja kezelni a számítógépet és be tudja hívni a következő beteget. És a beteggel kezet fog és bemutatkozik neki és kedvesen, figyelmesen beszél vele.
Azt mesélte L., hogy mikor fogorvosnál volt, egész addig nem tudta eldönteni, hogy melyik az asszisztens és melyik az orvos, míg az egyik el nem kezdte fúrni a fogát.

Az ügyintézők is kedvesek, nem azzal vannak elfoglalva, hogy érzékeltessék az ügyféllel, hogy ők tudnak az ügyében valamit tenni és jobb, ha összehúzza magát. Persze azért itt sem mind törekszik a legjobbra, nem árt tájékozottnak lenni.
Otthon valahogy sokkal több olyan emberrel találkozni, akiről úgy tűnik, hogy nagyon utálja amit csinál, és ezt az ügyfélen próbálja leverni. Itt általában kedvesek és segítőkészek az ablakok mögött.

Azt nem tudom hol olvastam, hogy egy magyarnak milyen furcsa, mikor itt a gyárban a főnök nem utasításokat osztogat, hanem megkéri az embereket arra amit csinálni kell, vagy kikéri a véleményüket, megbeszéli velük a teendőket. Elsőre nem is értik, hogy most mi van. (Lehet, hogy ez nem is a főnök? Nem ordít...)

Tanár-diák viszonyban is megnyilvánul ez a dolog. A diákok nyugodtan véleményt nyilváníthatnak az órákon, persze udvariasan.
Az egyetemeken a titulusoknak közel sincs olyan jelentősége, mint otthon.
A professzor egy kicsit többet tud egy témáról, attól még együtt lehet vele szaunázni.

Most azért jutott eszembe, mert valamelyik nap itt volt Apáék irodájában a cég legfőnökebbik főnöke Ouluból.
Apa megbeszélésen volt, mikor visszament a helyére, ott ült az ő fakkjukban a főnök, mert ott volt hely, és telefonálgatott.
Mikor befejezte, akkor pedig beszélgetett egy kicsit Apával a cég helyzetéről, jövőjéről és a világ dolgairól.
Nem különb ő a többinél, csak más fajta dolgokat dolgozik, mint a többiek.
Otthon egy 300 főt foglalkoztató cég legfőnöke nem pont így viselkedik, azt hiszem.

-10 fok lett reggelre, most meg -3 van.
Itt se valami jól megy ez az időjárás előrejelzés.
Szombaton mikor olyan meleg lett, megnéztem, hogy mit jósolnak, meddig lesz ez így. Akkor azt írták, hogy egész héten 1-2 fok lesz. Teljesen elszomorodtam, hogy odalesz a sok hó. Ehhez képest elég hideg van.
De nem baj. Inkább ilyen legyen, mint valami sáros nyavalya.

Leventéék ma megint voltak korcsolyázni ott a közeli focipályán.
Tetszett neki. Csak Amanda óvónéni aggódott, hogy nincs sisakja. A bicajost vihettük volna, de teljesen elfelejtettem. De megmaradt a feje.
Délután kiesett a másik foga is. Most olyan kis vicces, fogatlan. Vagyis ott vannak az újak, csak még kicsik.

Most épp kézenállást gyakorolnak. Ez megy most újabban fekvőtámasz helyet.

Marcussal még csak mostanában kezdtünk el írni tanulni. Fontosabbnak találtam a betűk megtanulását, mert azzal tudtam neki az itteni suliban segíteni. Mostmár a betűket tudja nagyjából. Legalábbis ami az angolhoz kell. Mert azon még gondolkozik, hogy l és az y együtt mi akar lenni. De mindent elolvas ami a keze ügyébe kerül. Reggelente a tejesdoboz oldalát silabizálja.
Az írás szerintem elég jól megy neki. De ő nincs vele megelégedve, ha nem tökéletes. Ezért nincs túl sok sikerélménye. Hiába magyarázom neki, hogy senkinek sem szokott elsőre gyönyörű kézírása lenni. Azért majd gyakorolunk, de ha rajta múlna, akkor inkább olvasnánk, vagy matekoznánk.

Reggelre -4 fok lett. Maradt annyi hó, hogy nagyjából fehér a táj. Minden locs-pocs megfagyott olyan mintában, mint amit tegnap kapott. Minden jeges, a parkoló, a járda, a kisebb utcák. Csipesz nem mer járkálni, mert fél, hogy elcsúszik. Mindenhova vinni kell.
Az óvoda utcája egyáltalán nem forgalmas. Reggel döcögtünk a jégbuckákon. Délre valami géppel elsimították és lekavicsozták. A fő utakról lecsapták a hókását az autók, úgyhogy azok szárazak legalább is ott, ahol menni kell az autónak.
De Apa az eléggé megszenvedett a bicajozással ezen a hepe-hupás, csúszós úton. Megvezetik a kereket a jégbe fagyott keréknyomok.

Egész nap szépen sütött a nap, ezért délután elmentünk a gyerekekkel a strandra.
Ott is sík jég volt minden.

Út a parkolóból a strandra. Seggen csúsztak le rajta a gyerekek. Ahol Csipesz jön,
azon a részen egy bácsi törte fel a fagyott havat, hogy ne csússzon.

Strandidő

A finnek fürödtek. Van a strandnál egy szauna, onnan mennek úszni ezek a kis finnek. Valamiért a móló körül nincs befagyva a víz.
Nagyon viccesen néztek ki néhányan. Fürdőruha, sapka, és valami cipőféle. Az egyik néninek kesztyűje is volt. Azt mondta Apa, hogy amikor pikku joulukor szaunázás után ő is fürdött a tengerben, tényleg az volt a legnagyobb baj az egésszel, hogy borzasztóan fázott a lába. Ezért úsznak valami cipőben a finnek.

Nyilván nem mentem túl közel fényképezni, de azért talán látszik
milyen felszerelésben vannak

Szauna, megmártózás a tengerben, aztán még néhányan leültek egy kicsit a padra iszogatni.



Tényleg, mintha nyár lenne. És úgy tűnik nagyon népszerű ez az elfoglaltság, mert annyi autó volt a parkolóban legalább, mint nyáron.

Csipesz is mindenáron fürdeni akart, meg szaunázni. Haza se akart jönni.

A szél is fújt, látunk a tengeren átközlekedni a túlsó partról valami jégszörföst.

A fiúk jegeztek. A felolvadt és visszafagyott részek mindenféle érdekes képződményeket hoztak létre. Több rétegű jég, pl. A felső réteget kellett nagy szakértelemmel leválasztani az alatta lévőről. Marcusnak egész gyűjteménye lett a darabokból.
Egy szép vastag jeget, amibe belefagytak a levegőbuborékok, haza kellett hozni.

Marcus az egyik szerzeménnyel

Levente töri a jeget

Csipesz örül, hogy meg tud állni a lábán

Egész nap plusz volt, lehet, hogy még éjszaka is, most is 1 fok van, úgyhogy a hó nem hiszem, hogy már túl sokáig kitart.

Délelőtt azt gondoltuk, hogy attól elmehetünk korcsolyázni, de aztán elkezdett esni az eső, úgyhogy arról is lemondtunk.

Pizzát sütöttünk, Marcus legozott, ebédeltünk, Shrekket néztünk, levágtam Apa haját, Marcus kicsit tanult, a kisebbek rajzoltak, aztán elmentünk a sportcsarnokba megmozgatni a gyerekeket.
De sokan mások se tudtak egész nap mit kezdeni a gyerekeikkel, mert nagyon sokan voltunk most.


A fiúk floorballoztak, ugráltak a felfújt piroson ott jobbra. Marcus később kitalálta, hogy neki kell egy hordó és abban kellett görgetni, aztán Leventét görgette Marcus. Persze Csipesz sem maradhatott ki belőle. De ő hamar rájött, hogy ez nem olyan jó. A fiúk ezzel szórakoztak a legtöbb ideig.




Csipesz nagyon önálló, állandóan elmászkál. Tegnap a Hoplopban is integetett, hogy Szia Anya! és elment. Vagy a fiúkkal foglalkoztam egy kicsit és ő addig eltünt, és nem került elő csak 5-10 perc múlva. Nem egy betoji alak.
Ma Apa leállt beszélgetni az oviból ismerős koreai házaspárral, addig Csipesz eltünt. Expedíciót indítottunk a felkutatására. A koreai csajszi találta meg, tulajdonképpen el sem veszett, csak nem vették észre, hogy ott bújkál. De azt mondta Apa, hogy egyáltalán nem volt megijedve, hogy egy idegen ember cipeli, inkább csak úgy nézett ki, mint aki nem érti, hogy miért nem hagyják játszani.
.