Szászék Finnóban

Itthon vagyunk.
Csak azt írom le, hogy hogy jöttünk haza, majd ha lesz időm megint, akkor leírom azt is, hogy mi újság van itthon.

Utoljára azt írtam, hogy elindultunk. Az azt jelentette, hogy beültünk a kocsiba és elmentünk Naantaliig. Ott felszálltunk a kompra egy kis várakozás után, kb. fél tízkor.
Az autó lent maradt a harmadik fedélzeten, mi pedig mentünk a nyolcadikra megkeresni a kabinjainkat. Két kabint kaptunk egy négy és egy két személyeset. Mind a kettőben a fele lehajtható emeletes ágy volt. Minden gyerek azt mondta, hogy Anyával akar aludni. De én annyira nem örültem.
Aztán lementünk a hetedikre vacsorázni, de írtó hosszú sor volt és inkább előtte körbenéztünk a hajón. Kicsit félelmetes volt, hogy milyen magasról néztünk le a vízig.
A vacsora benne volt a jegy árában, úgyhogy Apa azt mondta, hogy enni kell. Szedtek is annyi kaját a fiúkkal, hogy nem fért belénk. Ott az étteremben megvártuk, hogy elinduljon a hajó, mert onnan jól ki lehetet látni, a kabinoknak meg nem volt ablakuk.
Amikor elindultnk aludni, mi még Leventével kimentünk a külső fedélzetre, hogy nézelődjünk, de nem láttunk semmit mert tök sötét volt, csak néhány világítótorony villogott.
Végül a kabin elosztás úgy alakult, hogy Csipeszt vitte magával a kis kabinba Apa. De mikor már majdnem elaludtunk, egyszer csak megjelentek, mert Csipesz Anyát követelt. Úgyhogy Apa becserélte a félkómás Leventére.
Kb. éjfél volt mire elaludtunk és reggel fél 5-kor arra ébredtem, hogy a szomszéd kabinban, valaki elegánsan lehuppant a fölső ágyról. Nem tudtam visszaaludni, mert elkezdtek készülődni ezek a szomszédok, fél hattól lehetett reggelizni, biztos egy óráig tartott nekik elkészülni és ha a közelünkbe lehúztak egy wc-t az olyan hangot adott, mintha egy csőben féltéglát görgetnének.
Meg a hajó is elkezdett ringatózni, addig csak a motorzúgást hallgattuk.
Aztán fél hatkor megszólalt a hangosbemondó és elmondta 4 nyelven, hogy egy óra múlva megérkezünk Svédo-ba és lehet menni reggelizni. Nagyon boldog voltam.

A gyerekekbe nagy nehezen lelket vertem, Apáék is megérkeztek nem soká, felöltöztünk és már negyed hétkor lent is voltunk reggelizni. Fél hétig lehetett enni, úgyhogy bele kellett húzni, de én pl. nem ettem semmit, mert ha tizenegykor még vacsorázok, akkor fél hétkor nem vagyok feltétlenül éhes.
Kb. mi voltunk az utolsók, akik beszálltunk a kocsiba, de még nem emelték fel a hajó elejét, hogy ki tudjanak gurulni az autók.

Svédországban még csak fél hat volt és tök sötét.
Kb. 80 kilométerre voltunk Stockholmtól északra.
7 órára oda is értünk Stockholmba, megkerestük a királyi palotát és elkezdtünk várost nézni.
A család hangulata kicsit jobb volt, mint amire számítottam, a gyerekek még a kocsiban visszaaludtak egy kicsit, úgyhogy nem voltak annyira nyűgösek.
Megnéztük a királyi palotát, meg a környékét, láttunk őrségváltást is. Aztán kicsit arrébb egy kikötőben egy kicsit eszegettünk. Aztán próbáltunk egy olyan kávéházat találni, ahol lehet valami meleget inni, meg pisilni. Kávéház volt, de nem volt benne wc. A vége az lett, hogy mindenki másik parkban pisilt, és Apa csak Magyarországon jutott legközelebb kávéhoz. Majd még írok Stockholmról, mert nagyon szép város, de most túl hosszadalmas lenne.

Féltizenegy felé elindultunk a reptérre. Kb. 100 kilométerre van Stockholmtól. Nyköping, vagy ilyesmi. Egy nagyon egyszerű kis repülőtér, csak fapados járatok indulnak onnan.
Kettőkor indult a gép és négyre értünk Pozsonyba. Jött értünk Imi, meg HancziBandi. Meg a lányaik. Nagyon jó volt őket látni.
Elvittek minket Győrújbarátba. Anikóéknál aludtunk. De persze együtt vacsorázott az egész banda. Roziék, Imiék, Anikóék meg mi.
Vasárnap dél körül indultunk Kondorosra. Mi meg Imi és családja. Eltartott egy darabig, mire megérkeztünk végre. Különösen ez a kis Csipesz gyerek unta már az utazást. Az utolsó 50 km-en miatta kellett megállni, vagy háromszor. Imi mondta is, hogy 2000 km-t megtett gond nélkül és az utolsó 50 km-en meg csak a baj van.
Kondoroson Imiék kicsit megmozgatták a tagjaikat, aztán jöttek haza Mórahalomra.
Öcsiék is megérkeztek Debrecenből, Zoliék is Csabáról, úgyhogy az összes tesómmal tudtam találkozni rögtön.
Zoliék kölcsön adták nekünk a Suzukijukat, most azzal furikázunk. Azzal mentünk Gyomára, Mamát, meg Tatát megnézni, aztán kedden jöttünk Szegedre.

Majd máskor folytatom, mert ez az Apa laptopja az idegeimre megy, nem boldogulok vele úgy ahogy szeretnék.