Sajnos az a sok jó hó, ami tegnap leesett, ma egész nap olvadozott. Reggelre jött valami meleg front. Tejföl-köd, ködszitálás, +1-2 fok.

Délelőtt kimentünk a gyerekekkel hóvárat építeni, aztán a fiúk hócsatáztak, én voltam az ENSZ megfigyelő.

Levente vára

Marcus vára

Levente támad, Marcus védekezik

Talált

Marcus támad, Levente védekezik

Délután elmentünk a Hoplopba. Tavasszal is voltunk már egy Hoplopban. Nagy csúszdás, mászókás, ugrálóváras, sűrített-levegővel-működő-szivacslabda-ágyús játszóhely labirintus. Eddig csak a város másik végén volt egy Hoplop és már százszor mondták a fiúk, hogy menjünk, de olyan messze nem volt kedvünk. (Én azt hittem, Apa azt mondja, azért nem mentünk, mert drága. 26 euro belépőt fizettünk a 3 gyerekre, tényleg drága. Mindenképpen drágább, mint az ingyen vasárnapi sportolás a sportcsarnokban.)
Ez volt Levente kívánság listáján az egyik tétel, úgyhogy mostmár ezt is kipipálhatjuk.

Labirintus

Csipesz bicajozik. Nem érte el a pedálokat, csak bénázott, de ez a kislány ott ült
mögötte türelmesen 5 percig, vagy 10-ig

Marcus céloz

Csipeszke a labdatengerben...

...Marcussal úszik

Marcus gibbon falatmászik, a rokonain

Levente leért a nagy csúszdán

Délelőtt óta esik, meg zuhog a hó.
Úgy 5 cm hullt eddig. De most ha eső lenne, azt mondanánk rá, hogy "mintha dézsából öntenék". Hó esetében biztos a finneknek van rá valami kifejezésük, de Magyarországon nem esik annyit, hogy erre külön valamit ki kelljen találni.

Délután el akartunk menni szánkózni, de a szél is fújta, így inkább maradtunk a meleg szobában.

Én neki álltam kakaós-csigát sütni, erre Levente is kitalálta, hogy Levente süteményt akar csinálni, ami később muffinná alakult. Kapott 15 dkg lisztet, meg hozzá való sütőport, aztán diktálta, meg pakolászta a belevalókat. Tett bele tojást, vajat, cukrot, pici sót (ezt Marci mondta, hogy kell), tejet, tört mogyorót, kakaót és mindegyik közepébe rakott egy málnát. Kóstolgatással, állag nézegetéssel döntöttük el, hogy mikor lesz jó. Nem lett díjnyertes, de azért finom volt és elfogyott.

Vacsora után elcipeltem magammal Marcit boltba. 9-ig van nyitva, 1/4 9-kor indultunk. Azért akartam elvinni magammal, mert szerinte sötétedés után már hülyeség kimenni. Én meg kifejezetten szeretek ilyenkor kint lenni. Már nem mozognak túl sokan odakint, esik a hó, a sok hótól a kocsik zaját sem lehet hallani, mert a puha havon nem zörögnek. Olyan nyugis, békés minden.
Az volt a baj, hogy siettünk, hogy még legyen idő a boltban mászkálni és a nagy hóban nehéz volt tekerni és Marcus azt állította, hogy elfáradt és már nagyon mérges volt mire a boltba értünk. De visszafelé már lassan jöttünk és olyan békés volt minden. Nem tudom érezte-e a hangulatot, amiről beszéltem és ezután hajlandó lesz-e sötétedés után is kimenni.

Ma hosszú napja volt a suliban, de már ez sem zavarja, jól érzi magát. Mióta visszajött Ms Robertson, minden nap azt mondja, hogy jó napja volt.
Mindennap les minket az iskola előtt, hogy mikor fordulunk be az utcába. De tegnap úgy kellett előkeresni. Bementem a suliba, láttam, hogy nincs az osztályban, a kabátja a fogason, kérdeztem Ms Robertson,hogy hol lehet Marcus, nem tudom honnan tudta, de megmutatta. Marcus az ötödikesek termében üldögélt és egy nagyobb lány olvasott neki. Néhány osztálytársa is ott volt.
Azt mondta, hogy ezek a nagy lányok mondták neki, hogy menjen be olvasni. Ő meg bement és azzal már nem is foglalkozott, hogy mi kint nem fogjuk tudni, hogy hol van.
Örültem neki, hogy mostmár nem az a legfőbb gondja, hogy megyünk-e érte és 12 óra hány perckor érünk oda.

Vacakos idő van. -4 fok, havas eső.

Apa bicajjal jött haza és fázott. Ilyenkor bekapcsolja a szaunát. Szerinte a megfázás elleni legjobb recept, egy pohár pálinka, majd egy kör szauna, megint egy pohár pálinka, megint egy kör szauna. Szerintem pálinka nélkül is működne a dolog. De Apa azt mondja, így biztos, nem akar kockáztatni.

Azt is mondta Apa, hogy látott ma valami térképet, amin azt ábrázolták, hogy melyik országban mekkora az influenza veszély. Finnországban semekkora. Nem tudom, hogy azért van-e mert hideg van. Tegnap csak beleolvastam egy cikkajánlóba, az origó megkért egy szibériai újságírót, hogy mondjon már valamit a szibériai télről. Ott az volt, hogy pl. veszélyes mikor felmelegszik az idő -40 fokról -20-ra, mert akkor jön az influenza járvány.
Szóval nem tudom, hogy valójában minek köszönhető, de ezek a gyerkőcök sem betegek. Meg a többi sem. Nem szoktak hiányozni a gyerekek az oviból pl. Mondjuk Vilhelmina a héten ma jött először oviba, mert beteg volt. De nem lehetett túl súlyos, ha három nap alatt meggyógyult. Meg Samuelt hallottam egyszer köhögni, de azért járt oviba és nem is ragadt rá a többire a köhögés.

Apa azt mondja, hogy szokta hallani a kollégáit is köhécselni.

Biztos nem szoktak túl sokat hiányozni a gyerekek az iskolából, vagy nem élnek vele vissza, mert itt nem kell semmilyen igazolás. Se azért, hogy közösségbe mehessen a gyerek, se azért, hogy igazolják, hogy hol volt, amikor nem volt iskolában. Az igazgató bácsi írt egyszer erről egy emilt, abban azt írta le, hogy hány nap hiányzásnál kinek kell szólni. De papír az nem kell senkinek. Mikor októberben otthon voltunk és előtte szóltam az aktuális tanítónéninek, hogy Marcus két napig hiányozni fog, akkor láthatólag nem értette, hogy ezt most miért mondom. Aztán arra jutott, hogy biztos azt szeretném tudni, hogy addig mit fognak csinálni a suliban, miről marad le Marcus.
Úgy tűnik úgy vannak vele, hogy mindenkinek a saját érdeke, hogy iskolába járjon, ők nem foglalkoznak vele, hogy ki miért nem volt, fel sem írják, hogy ki hány napot hiányzott. Biztos, ha annyira vészes lenne, hogy nem tudnak bizonyítványt adni, akkor szólnának.

Leventének már ki is bújtak az új fogai. Egyforma nagyok. De az egyiken még mindig ott lifeg a régi.

Csipeszke délután kardszárnyú delfin volt. Megmutatta a könyvben is, hogy ő olyan és ne hívjam Csipesznek. És meg fog enni.

Marcus elhagyta az angol füzetét. Vagy legalább is nem tudja, hogy hol van és már megint másikat kapott. Mert a suliban csak úgy osztogatják a füzeteket.
Valami ünnepség is volt a suliban, de nem tudja, hogy mi. Békás dalt énekeltek a valahanyadikosok. Csak ennyit sikerült megállapítania.

Bicajjal mentünk Apához, kocsiért. Nem estünk el. Mikor hazaértünk, nem akart a rádió elhallgatni. Nem jó már egy ideje, mikor karácsony után visszajöttünk, és Apa visszatette az aksit, akkor pont olyan állapotba került, hogy egész idáig rendesen működött, nem is mertük kikapcsolni. De most meg nem akart leállni, és semmilyen gombra nem reagált. Lehúztam az aksiról az egyik bigyót, aztán visszatettem, most a rádió teljesen kuka. Be sem lehet kapcsolni. Attól még lehet, hogy áramot azt eszik. Valószínűleg azért merült le az aksi októberben, amíg ácsorgott a reptérparkolójában a kocsi, Stockholmban. Majd otthon megjavíttatjuk.

Apa beszélgetett 5 percet az egyik munkatársával, akivel pedig nem szokott,

Délután a kisebbek festettek. Marcussal meg írtunk egy kicsit. Mert azzal teljesen le vagyunk maradva. Egész ügyes, biztos gyorsan megtanulja, mégis csak kell írnia az iskolában is, ha nem is pont olyan betűket, amilyeneket otthon kéne.

Most fürdik egyszerre a három gyerek. Van egy kis sárga poharuk. Abba töltik azt amit a soron következő kér. Ha ija (Csipesz hívja úgy az inni valót), vagy szörp, akkor jó, de ha pálinkát kér valaki, akkor ki kell köpni és azt mondani, hogy "nem jó ez a pálinka". A tust meg lehet váltani, hogy mi jöjjön belőle. Ha több gyerek gyűlik össze a tus alatt, akkor ezt játszák már vagy egy hónapja.

Ilyenek vannak.

Reggel -14 fok volt, vagy ilyesmi.
Nagyon csúsztak az utak. Menni lehet, csak elindulni, kanyarodni, meg megállni nehéz. Egyszer-kétszer nem pont oda kanyarodtam ahova szerettem volna. Azt már megszoktam, hogy nem tudok elindulni a kocsival, meg megállni. De ez a másik sávba kanyarodás, azért veszélyes bír lenni.

Estére felment a hőmérséklet -3 fokra. Gyorsan el is mentem futni, ha már ilyen jó meleg van.
Sokan sífutnak mostanában. Novemberben még nagyjából letakarították a sétautakat és lekavicsozták, de most nem csináltak vele semmit. Így tudnak szánkózni a dombokon a gyerekek, meg sífutni a sífutók. Az utak két oldalán kitaposott sífutó utak vannak már. Egész idős nénik-bácsik is sífutnak. Szerintem némelyik van 70 éves is. De biztos nem most kezdték.

Leventééknél ma az oviban Runeberg nap volt. Miért pont ma azt nem tudom, mert 5-én van a születés napja.
Johan Ludvig Runeberg (1804-1877) Finnország nemzeti költője. Műveit ugyan svédül írta, mert itt született valahol a nyugati part vidéken. Az ő nevéhez fűződik a finn nemzeti himnusz megírása, Vårt Land (finnül: Maamme - Hazánk) , állítólag a Szózat inspirálta. Művelt fickó volt. A helsinki egyetemen tanított, majd a porvoo-i gimnáziumban. Rengeteg legenda kering körülötte. Van egy róla elnevezett muffin is. Állítólag ilyet evett minden nap vers írás előtt. Ilyen muffint csináltak Leventéék az oviban.
Levente kérdezte az oviban, hogy szerintem mire fel csináltak ma muffint. Csak arra emlékeztem, hogy Runeberg napot tartanak ma, csak most az internetről derült ki, hogy muffin is van róla elnevezve. Nyilván ezért, főleg, hogy úgy is nézett ki, mint amilyen receptet találtam róla.

Szépen sütött a nap egész nap. -14 fok volt reggel, délutánra már felmelegedett -4-re.

Marcusék tornaórán szánkózni voltak. Az iskolának vannak szánkói, azokat vitték. A suli melletti dombon voltak.

Délután elmentünk jégcsapnézőbe. Bicajjal.






Két srác nem messze tőlünk verte szét ezeket a szép jégcsapokat. Az én fiaim meg fel voltak háborodva. Kíváncsi vagyok, hogy mostmár így maradnak, vagy majd mikor ők lesznek 10 évesek, akkor ők verik le a jégcsapokat és más kisgyerekek lesznek felháborodva.
Minden esettre most magyarul mondtam a két srácnak, hogy ezt ne csinálják. Úgy csináltak, mint akik nem értik, hogy mit mondok nekik, de arrébb mentek. Alig várták, hogy menjünk már el és végre ezt a nagyot is szétverhessék.
Pedig szép volt.

Jégcsapnézés után még elmentünk egy erdőbe kicsit sétálni.



A srácok találtak egy jó sziklamászó helyet.

Miután lement a nap nagyon elkezdet lehűlni a levegő, úgyhogy jöttünk haza.
Mire feltekertem a dombra azt sem tudtam, hogy vegyem a levegőt, hogy ne fagyjon meg a tüdőm. És mire haza értünk -9 fok lett.

Az esti bunyóban kiesett Levente foga. A fenti egyesek lógnak egy ideje. Elég rosszul nézett már ki, mert egymásra lapolódtak, szegény már rég harapni sem tud velük. Most még is keservesen sírt mikor kiesett az egyik, szerette volna ha még megmarad egy darabig. Majd keresünk neki valami dobozkát, hogy haza tudjuk vinni.
Biztos hamarosan a másik is kiesik.

Szombat-vasárnap meg szokták nézni a meséket a tévében a gyerekek. Csak azért, mert nem értik, hogy mit mondanak a szereplők, még tudják annyira követni az eseményeket, hogy ne unják.
Csipeszke ma reggel így nézte a mesét egy darabig.
Ebben a dobozban érkezett az autó és azóta ez a garázsa, ha Csipesz nem foglalja el.

Délelőtt Apa a gyerekekkel elment a legközelebbi focipályából lett jégpályára.

Ott hátul a kapu, előtte meg a jégről ledúrt hókupac. Jobbra a hokisoknak elkerített rész.

Találtak ott valami ütőket és azokkal, meg hógolyóval próbálgatták a hokizást a fiúk.

Csipesz inkább a profikat figyelte.

Délután planetáriumban voltunk. Az iskolai szülői munkaközösség vezetője szervezte a látogatást. Nem messze Turkutól van egy csillagvizsgáló. Ott van ez a planetárium. Valószínűleg nem rég készült. Valami könnyűszerkezetes műanyag épület. Nem pont ilyennek képzeltem egy planetáriumot. Elég kicsi is, kb. 40 néző fér be egyszerre. Féltünk, hogy Csipesz zavarni fogja a többi nézőt, de viszonylag csendben volt. Nem kiabálta túl a narrátort. Meg a fiúk sem. Ott ültem mellettük és próbáltam elmagyarázni, hogy miről van szó. A naprendszerünk bolygóit mutatták be, aztán az ókori világ hét csodáját, utána pedig a világűr hét csodáját, de azt én már nem nagyon tudtam követni, Apa meg pont kiment Csipeszt pisiltetni. Kb. 45 perces vetítés volt.
Kicsit távolabb ültünk Apáéktól. Azt mondta Apa, hogy mindig el kellett mondani Csipesznek, hogy mit lát, és akkor megnyugodott. Szaturnusz - megint csendben volt egy darabig. Mozgatták térben a képeket, akkor pedig megállapította, hogy "belementünk", "kijöttünk belőle".

Csipesz planetáriumba készül.