Ma semmi különös nem történt.
Esett az eső, meg a havas eső.
Délután Marcussal elkerekeztünk az erdőbe, vágtam néhány fenyőágacskát, meg nyírfavesszőt és csináltunk adventi koszorút. Volt még makkunk, tobozunk, meg más termésünk, azokkal kidíszítettem, meg rábiggyesztettem a gyertyákat.


Levente szerint gyönyörű. De ő mindig túlzásokba esik.

Úgyhogy inkább le is írom a tegnapi múzeum látogatásunkat.

Az úgy volt, hogy az ovis vásározás után elmentünk a kézműves múzeum felé, mert tegnap volt angol nyelvű kalauzolás, amit az egyetemről jött csoportnak tartott egy bácsi. Már ennek a bácsinak a szervezésében voltunk egyszer a várban.
Most arra mentünk, de nem akartunk feltétlenül bemenni, mert már úgyis lekéstük a déli indulást, de aztán láttuk, hogy valami esemény van és akkor mégis bementünk.

Homályos család a múzeum egyik épülete előtt

Mikor odaértünk éppen a három királyok énekeltek a csillagvivővel. Ennek is csak a végét hallottuk. Aztán megnéztük a néhány árust, akik ott árultak az udvaron. Közben Apát odaküldtük a csoporthoz hallgatózni, hogy mit mesél a bácsi.


Már írtam azt hiszem egy kicsit erről a múzeumról, mert a srácok már látták az ovival.
Luostarinmäki, Kézműves Múzeum. Volt egy nagy tűzvész 1827-ben és többek között ezen a dombon is megmenekültek a házak. 1908-ban valami művészember kitalálta, hogy nem lerombolni kéne őket, hanem múzeumot csinálni belőlük. 1931-ben sikerült is ezt az elképzelést megvalósítani. Kiköltöztették a benne lakó, többnyire szegény, idős embereket és Turku környéki mesteremberek segítségével 30 valahány mesterség műhelyét rendezték be. De nem csak műhelyeket, hanem lakószobákat is mutatnak be. Van egy működő posta és két bolt, ahol a múzeumban készített termékeket árulják.
Főleg nyáron működnek ezek a műhelyek, a turistáknak bemutatják, hogy hogy dolgoztak akkoriban. Most 5-6 néni-bácsi serénykedett csak.

Fazekas műhely

Hangszer készítő. Fából, szalmából fújni valók

Szalmakoszorúkat kötözött a néni

Posta

Képkeretező

A házak nagyon pici helységekből állnak, ás nagyon alacsonyak a szobák. A magyar parasztházak is alacsonyak voltak, meg kicsik, de ezek még azoknál is sokkal kisebbek. Túl sok minden nem fért egy szobába, viszont biztos nem volt nehéz befűteni őket.

A kályha melletti ajtóból fényképeztem. Komód, ágy, ez a szoba szélte.
A hossza az asztal másik végénél.

Ez a kép pedig jól szemlélteti a belalacsonyságot.
Kávézónak van berendezve ez a kis szoba.

Az egyik udvar

Több háznak is ilyen füves teteje van. Nyírfakéreggel van
bevonva a tetőés azon van a föld réteg a fűvel.

Egy másik udvar. Majdnem minden épületnek neki van támasztva egy létra,
hogy fel tudjanak mászni a tetőre ledobálni a havat

Most elég sötét volt a helységekben, és ez a kis vaku nem igazán tudta bevilágítani őket, a kijelzőn nem láttam semmit, csak reménykedni tudtam, hogy valamit lefényképez a gép, ha villan a vaku. Úgyhogy nem készültek túl jó képek.

A csoportban volt 5-6 magyar lány. Apa beszélgetett velük egy kicsit. Itt a turkui egyetemen hallgatnak nyelvészetet, jogot, ilyesmit.

A nyomdász néni kérdezte, hogy milyen nyelven beszélünk. Aztán azt mondta, hogy gondolta, hogy magyar, mert úgy hallotta, hogy finnül beszélünk, csak nem értette, hogy mit mondunk.

Kicsi sűrűre sikeredett ez a mai nap.
Délelőtt az oviban voltunk karácsonyi vásáron. Aztán a kézműves múzeumban járkáltunk legalább két órát. Aztán kicsit pihentünk itthon. 5-re mentünk volna a katedrálishoz a városi karácsony megnyitására, de lekéstük, végül a gyerekparkba mentünk megnézni az ottani karácsonyi időszak indítást.

Azt hiszem a kézműves múzeumról majd holnap írok.

Szóval ma volt az oviban a karácsonyi vásár.
Az ovinak gyűjtöttek ezzel pénzt, csak már megint kicsit kellemetlenül éreztem magam.
Valamelyik nap megkérdezte Apa tőlük, hogy mik a szokások ezen a vásáron. Mondták, hogy a gyerekek által készített tárgyakat árulják, meg néhány szülő is szokott kisebb dolgokat hozni, de egyáltalán nem muszáj. Amiről elfelejtettek említést tenni az az volt, hogy valami tombola tárgyat kellene vinni. Mi vettünk tombolát, hármat két euróért és kettővel nyertünk. És elég értékes dolgok voltak a nyeremények. Később tudatosodott bennem, hogy valószínűleg illet volna hozni nekünk is valamit.
Volt kitéve a bejárati ajtó mellé néhány papír, amire felírták néhányan a nevüket, de azt hittem, hogy az arra vonatkozik, hogy ki hoz árulni valót, vagy valami szülői munkaközösséges dolog, mert nem rég még olyasmik voltak ott. Finnül volt, gondoltam nem ránk vonatkozik. Tudják, hogy nem tudunk finnül. Apa szerint ezért sem kell rosszul éreznünk magunkat, meg különben is ott hagytunk egy csomó pénzt. Kaptak a gyerekek sütit, meg glögit, meg szörpöt és ezekért mindért borsos árat fizettünk. Meg vettünk a gyerekek által készített karácsonyfa díszeket is. Azokért sem adtam volna egy rendes vásárban 5 eurot.
Úgyhogy Apa szerint, többet tettünk az oviért, mint ha el sem mentünk volna.

Innen mentünk a kézműves múzeumba. Mikor már jó éhesek voltunk, meg átfagytunk, elindultunk haza, vettünk pinzát ebédre, pihentünk egy kicsit, aztán mentünk a katedrálishoz.

Ma volt a Karácsonyi Város megnyitó ünnepség. Vagy minek fordítható. (The Christmas City opening ceremony) Mától hétvégéken karácsonyi vásár lesz a katedrálissal szembeni téren. Lesznek különböző programok, karácsonyi koncert, ökumenikus istentisztelet, Luca napi események.
A katedrális elé felállítottak egy hatalmas fenyőt, most ünnepélyes keretek között meggyújtották rajta a fényeket.
Az előtte lévő műsorokról lemaradtunk. Gyerekek adtak elő valamit, utána pedig a balett iskola növendékei, ennek a legvégére értünk oda. Nagyon sokan jelentek meg. Többeknek mécses volt a kezükben.

Innen mentünk a gyerekparkba, mert annál a kis tónál, ahol régebben kecskéket etettünk, meg libákat nézegettünk, most törpékből és szalma kecskékből vannak élőképek.


A házikót, a fákat, a bokrokat és a kis hidat pedig kifényezték.



6 órakor szólt a csengő, előtte utána a karácsonyi zene, és meggyújtották a fényeket. Nagyon szép volt. Körbe az út mellett mécsesek égtek, a sarkokon pedig kis tüzek.

Marcus tüzeskedik

Levente repül

Lassan körbe jártuk az egészet, aztán haza jöttünk.

A hó, ahogy várható volt, reggelre majdnem teljesen elolvadt. Locs-pocs, pocsolya mindenhol. Ma már 7 fok is volt, most pont 2 van.
Én nem tom mit nyavalyognak a magyarok a belvíz miatt? Itt aztán van víz, meg víz. Ásnak árkokat és elvezetik. Minden kis darab föld körbe van véve árkokkal. Muszáj, mert ugye itt van alattuk ez a gránit és különben nem folyik el a víz. Az összes esővíz árkokba megy, aztán - gondolom - a tengerbe. Az a víz mennyiség ami itt leesett az elmúlt néhány héten, már elárasztotta volna egész Magyarországot.

Úgy volt, hogy Marcuséknak ma valami szó teszt lesz. Azt mondta, hogy 3 szót kellett leírniuk a füzetükbe. It, in, had. Nem túl bonyolult, de Marcusnak nem jutott eszébe a had végére a d betű. Ott még nem tartunk a magyar könyvben. Azt a 10 betűt, amit már átvettünk, azt jól tudja. Gyakoroltuk mi tegnap ezt a d betűt is, de nem akar az eszébe jutni.

Apánál ebédeltünk. Mindig van legalább 3-4 féle saláta. És most az egyikben borsó szára volt. Azt mondja Apa, hogy már máskor is volt ilyen saláta, csak ő nem tudta, hogy mi az amit eszik. Különben nem volt rossz íze, de elsőre meglepődtem.

Az történt még, hogy Ferenc küldött csomagban könyvet, és mellékelt hozzá két üveg bort. Na azok nem érkeztek meg, mert útközben ripityára törtek. Írtam neki, most megy reklamálni a postára, mert biztosítást is kötött a csomagra.
Kaptunk egy szép jegyzőkönyvet róla. És az egész bortól csöpögő kartondobozt, meg a törülközőt, amibe gondolom Ferenc az üvegeket csomagolta, hogy ne törjenek össze, bepakolták egy másik dobozba és úgy kézbesítették. A könyvek is kicsit borosak lettek.
Nagyon sajnálom. Most ihatunk megint francia bort. Vagy spanyolt. Habár az egyetlen magyart, ami itt kapható még nem is kóstoltuk. Mármint ami a Magyar Vörös nevűn kívül kapható, rendes bor.

Vége van a télnek.
Most épp 5 fok van és nagyban olvad. Valószínű holnap reggelre már alig lesz valami a 12cm hóból. Már Marcus leverte a hóember fejét, mert alig tartotta valami, a hókutyánk is fejetlen lett délutánra.
De legalább megtudtuk, hogy mire lehet számítani. Apa azt mondja, hogy a leghidegebb januárban, februárban és márciusban szokott lenni. Ez még semmi nem volt.
Lehet, hogy ha haza megyünk otthon kéne maradni?

Megfigyeltem túlélési eszközöket télvízidejére.
Idős néniknek van cipőre csatolható pótsarok, amelyik gumiból van és kis tüskék állnak ki belőle, hogy ne csússzon el az ember. Nem tudom miért csak néniken láttam? Majd még figyelek.
És láttam még idős embereknél olyan botot, aminek szintén tüske áll ki az aljából. Lehet, hogy az mindig ott van, csak be lehet húzni.
Ilyenek ezek, nem nyavalyognak a tél miatt, hanem kitalálnak minden félét, hogy hogy lehet túlélni. Hát, akinek muszáj...

Holnap lesz Leventééknél a Pikkujoulu. Vinni kell egy kis ajándékot. Bementünk a városba, a tiimari nevű papír-írószerben vettünk ajándéknak valót, meg voltunk könyvtárban. Busszal mentünk-jöttünk.
Ez a kis Csipesz annyit akaratoskodott! Néha kicsit nehéz vele.
Megnéztük a kivilágított sétálóutcát is. Nagyon tetszett a gyerekeknek.
Olyan kb. mint Szegeden szokott lenni.

Ez a svéd színház. Valami elállítódott megint ezen az új fényképezőgépen.
A valóságban sokkal világosabb volt.

A sétáló utca. Ez is világosabb volt.

Apa pedig az egy hetes ingyen bérletét tornázkodta le éppen.
Abban az épületben, ahol a cége is van, az alagsorban működik egy ilyen fitnesz klub. Futópad, bicajok, erősítőgépek. De vannak különböző mozgatós foglalkozások is. Aerobik meg ilyenek.
Ma valami jóga alapokra épülő tornázkodást próbált ki Apa. Pilates. Tetszett neki. Ő volt az egyetlen hímnemű résztvevő.

Nekem is kért egy ilyen egy hetes bérletet. Ez most valami akció, biztos próbálják becsalogatni az embereket.

Csipeszke vette tegnap ezt a csokor rózsát.


Valamiért két euroért vesztegettek 10 szálat. Az olcsó. Ennyiért ritkán lehet virágot kapni. A K-citymarket virágboltjában ráadásul. Csipi kiválasztotta, odavitte a néninek, az kérdezte tőlem, hogy becsomagolja-e. Gondolom azt kérdezte, mert igent mondtam, ő meg becsomagolta.
A másik néninek meg odaadta a két eurot. Aztán hazáig húzta a csomagot. Már írtam, hogy a finnek a becsomagolt csokor tetejére kötnek egy madzagot és annál fogva hurcolják a virágokat. Csipesz is azt a madzagot fogta, csak olyan kicsi, hogy így is a földig ért a csomag.

Csipeszke most már mondja a magáét egész nap.
Még mindig hiányoznak az szóeleji mássalhangzók, ezért nem mindig tudjuk, hogy miről van szó.
De nagyon aranyos.
"Nem Oly agyok, anem Anka, oké Arcikám!" (Nem Moly vagyok, hanem Blanka, oké Marcikám!)
De ha a fiúk olyat játszanak, hogy valamilyen állatok, akkor ő is beszáll.
"Nem Anka agyok, anem iskuta." És mászik négykézláb és ugat.
Ma meg húzott maga után egy takarót és mondta, hogy "irálynő agyok".

Ha valami nem tetszik neki, akkor rendezkedik.
Most Levente bemászott az ágyába.
Csipi: Ásszá ki! Aszt ondtam, ásszá ki!

Ha megunja, hogy beszélgetünk és nem figyelünk rá elkezd kiabálni, hogy "tönd, aszt ontam tönd!"

A kis kosarának véletlenül kikötötte a bélését tartó gumit és kijött a bélés. Csipesz: "Ó, jaj Issenem, eltőtt!" Az elszakadtra is azt mondja, hogy eltört.

Valamelyik nap úgy értettük, hogy azt mondja, hogy "Beaktam a okot." Milyen pókot kaptál be?
Elmondta még háromszor és aztán megmutatta, hogy mit csinált. Berakta a Vukot a DVD lejátszóba.

A DVD-ket el kellett pakolni magasra, mert egy időben állandóan cserélgette őket a lejátszóban.
Kitalálta, hogy valamelyiket meg akarja nézni, azt berakta, szólt, elindítottuk, de 5 perc múlva már kiszedte és másikat rakott be. Összemaszatolta őket, nem lehetett lejátszani, úgyhogy konfliktus megelőzésképpen elpakoltuk a DVD-ket.

Ha nagyon akarná le tudná szedni őket. Mindent elér. Fog egy széket és odatolja ahova kell. Tudja, hogy először ki kell nyitni a hűtőt és csak utána odatolni a széket, mert különben a széktől nem fogja tudni kinyitni az ajtót.

Kis szörnyike, nincs tőle biztonságban semmi. Figyelni kell, hogy éppen miben mesterkedik.

A bilizést már teljesen önállóan intézi. Néha már túl önálló és nem szól, ha kakált, hanem megtörli a fenekét és próbálja beönteni a produktumot a WC-be. Csak az nem mindig történik baleset mentesen. De különben nagyon ügyes, sokszor nem is tudom, hogy mikor pisilt utoljára, csak azt látom, hogy nem üres a bili.

Csipike szemébe lógó hajjal, a terasz udvarunkon, hó esés előtt valamikor

Valamelyik nap levágtam elöl a haját. Egy ideje már nem vágtam, mert olyan pici az arca, hogy inkább csatot tettünk bele, hogy a homlokában se legyen haj, nagyobb darab látszódjon az arcocskájából. De állandóan kiszedte a csatokat és a szemébe lógott a haja. Úgyhogy feladtam a kísérletezést.
Majd később újra megpróbáljuk.

Ma nagyon jó idő volt.
Egész meleg. 0 fok.
Lehetett hóembert építeni, mert tapadt a hó. Az utak állapota is sokat javult, mert legalább az autók szét tudták dobálni a kissé olvadt havat.
Hatalmas hódombok vannak építve a városban. Szaladgálnak még mindig a hókotrók, pakolják teherautókra a belvárosban a havat, mert már nem fér.

Itt a teraszunk után következő közös részre építettünk egy hóembert meg egy hókutyát.
Nekem is nagyon tetszett az építés. Pl. hogy nem kellett az egész udvarból összehordani az összes havat, hogy kiteljen belőle egy hóember. Utoljára úgy építettünk otthon.



Marcus görgetett egy hatalmas hógombócot aljának, aztán egy nem olyan hatalmasat a pocakjának, azt már segíteni kellett feltenni, mert nagyon nehéz volt. Aztán görgetett egyet fejének. Nagyon kitartó tud lenni.

Mikor kész voltak a hófigurák, építettek hóvárakat, és megkezdődött a hógolyózás. Én voltam az ENSZ megfigyelő. Hogy ne durvuljon el a játék.

Marcus harcra készen

Levente a várában

Mikor Levente megunta én is beszállhattam. Már majdnem sötét lett mire be lehetett terelni a gyerekeket. Mikor másodszorra is arcon találtam Marcust, akkor már egész könnyen ment a beterelés.
Csurom vizes az összes cuccuk. Marci haja is tiszta víz volt, annyira leizzadt a nagy csatározásban.

Tegnap hókuckót csinált Marci. Ma minden gyerek bemászott kipróbálni.

Levente a kuckóban

Csipesz is kipróbálta

Esett úgy 5-10 cm hó az éjjel. Nem tudom pontosan, mert össze-vissza kavarta, ide-oda pakolta a szél.
Reggelre már nagyjából eltakarították.
De hát ez azt jeleni, hogy minden út tiszta hó. Mivel hideg van, se a nap se az autók nem olvasztják le az útról azt a maradék 2-3 cm-t, amit a kotrók rajta hagynak. Sót pedig nem szórnak. Úgyhogy rendesen jégbordás, jeges, havas az összes út. Látom már, hogy nagyon fogom utálni, ha ez sokáig így marad. Pedig simán lehet, hogy így marad. Olyan kb, mint amikor rendkívüli hóhelyzet van odahaza. Nem szívesen indul el otthonról az ember. Csak ott lehet tudni, hogy legalább a városban az utak tiszták lesznek nem sokára.
De, hogy én hány embert ütök el, mire itt tiszták lesznek? Azt nem lehet tudni. Ma is kopogtatott az ABS, mert nem állt meg az autó a lejtőn lefelé csak a zebrán. De a bicajos, akit elütni készültem nem ijedt meg.

Lehet, hogy a végén mi is kénytelenek leszünk tüskés téli gumit venni, mert ez a sima téli gumi nem ezekre az útviszonyokra van kitalálva. Habár Apa szerint mi sem csúszkálunk többet, mint az átlag.
Most azok a téli gumik vannak az autón, amik tavaly otthon lettek feltéve. Ezekkel jött Apa idáig. Erre a rövid nyárra pedig nem cseréltettük le őket, főleg, hogy nem is volt mire. Azt gondoltuk, hogy kevesebbet fog kopni, mint amennyibe kerül itt egy garnitúra nyári gumi, meg a felrakatása, aztán a télire visszacseréltetése. És tényleg. Jó állapotban vannak.

Levente nem volt ma oviba. Tegnap hasmenése volt még este, meg hányingere. Délelőtt is kicsit volt még hányingere. Nem akartam végig zötyögtetni a városon busszal.
Mert busszal kellett volna mennünk, mert Apa vitte Marcust az iskola orvoshoz. Valamiért az összes gyereket, vagy csak az összes elsőst végig vizsgálja Dr. Lelkiismeretes. Nem nagyon értem, hogy miért. Lehet, hogy a finn rendszerben az iskolaorvos helyettesíti a háziorvost?
Tetőtől-talpig végig nyomogatta, hallgatózta Marcust. Kérdezgette őket mindenféléről. Van-e barátja? Mit csinál délutánonként?
El kellett vinni az oltásos kiskönyvet is. Kiderült, hogy itt Finnoban van még egy védőoltás amit 6 évesen kapnak a gyerekek és otthon az kimarad a kupacból. Mumpsz, rubeola, mittudom én. Kapnak ilyet otthon a gyerekek, csak itt eggyel többet. És kérdezte a dokinéni, hogy felírja-e. Kösz, nem. Meg vigyük el a gyereket fogorvoshoz, mert lukas a foga. Tudjuk. Már látta fogorvos azt a lukat. Ő csinálta ilyen nagyra.
Bezzeg a nagy lúdtalpát azt nem látta. Azt mondta, hogy minden rendben van a lábával.
De mikor Apa megesküdött rá, hogy csak egy évig maradunk és abból is már jószerivel csak egy félév van, akkor kicsit már lazábban vette a dolgokat.
De állítólag Marcus nem valami rendesen viselkedett. Nem volt hajlandó együttműködni. Ő azt mondja, hogy nem vele volt a baj, hanem ezek nem hagyták őt békén.

Azt írja itt ez az időjárás kijelző, hogy -3 fok van, de -15-nek lehet érezni.
Hát kb.
Voltunk este megint a gyerekekkel a sportcsarnokban mozgatni őket. Frankó hófúvás volt. Meg van is azóta is.
Mielőtt elindultunk én elmentem futni, de feladtam, mert irtó szél volt és vágta az arcomat a hó.
Tegnap vettünk a kocsira takarót is. Kicsit kicsi neki, pedig XL-st vettünk. De csak kevesebb jeget kell majd az ablakokról kaparni, meg havat söpörni holnap. Ha le nem szakítja a szél az egészet.

Semmi különöset nem csináltunk. A gyerekek szánkóztak délelőtt, én ebédet főztem, Apa még mindig autórádiót próbált szerelni. Délután kicsit tanultunk Marcival, meg elmentünk a sportcsarnokba. Ennyi.

Délelőtt Csipesz nem akart semmiáron felöltözni, pedig ki akart menni a fiúk után. Ezért Apa kiküldte úgy, ahogy volt, hátha megtapasztalja, hogy hideg van és hajlandó felöltözni.
Body, harisnya, csizma. Csizmát az húz, tegnap Apa elfelejtett ráadni és anélkül nem volt hajlandó kimenni. Lehet, hogy az is annak köszönhető, hogy mikor valamelyik nap nem akart húzni, kiraktam a teraszra, hogy érezze, hogy milyen hideg a talaj.
Arra is hamar rájött, hogy fel kell öltözni, mert különben megfagy az ember gyereke. Bátran elindult a fiúk után, de aztán hozzáért a keze a hóhoz valamelyik bokron és gyorsan visszafordult. Kb. 5 m-t távolodott el az ajtótól.
A szülői kínzások ellenére meggyógyult a megfázásból.

Ugyanezek képekben:

A srácok az új szánkójukkal. Nem valami jó a kép, mert messziről van fényképezve,
Apa nem akart belemenni a nagy hóba.

Csipesz befelé menekül

Levente a sportcsarnokban, egy szivacsokból összetépőzárazott házikóban

Levente kitalálta, hogy lefut 3 kört a futópályán. És lefutotta.

Floorballoznak a fiúk

Csipeszkének ez volt a kedvence. Nagylabda kergetés.