Mikor legutóbb magyar találkozón voltunk, az egyik lány, aki az egyetemen dolgozik, hozott egy papirost, amin egy bácsi által szervezett, ismerd meg jobban Turkut programok vannak.
Vár látogatás, Kézműves Múzeum, Tengerészeti Múzeum, katedrális látogatás.
Ingyenért van és angol idegen vezetéssel.

Ma beneveztünk a várlátogatásra.
Kicsit feltűnőek voltunk ott a sok egyetemista között.
Ráadásul a gyerekek mivel nem értettek semmit abból amit a bácsi mondott, nem nagyon bírtak nyugton maradni. Úgyhogy az lett a módszer, hogy Apát előre küldtük, ő meghallgatta, hogy mit mond a bácsi, addig én az előző terembe nézelődtem a fiúkkal, aztán amíg tovább vonult a csoport addig Apa elmondta, hogy mit hallott. Ez sem működött nagyon sokáig, de a nagy részét megnéztük a várnak, aztán beelőztük a csoportot és kimentünk.
Bóklásztunk egy kicsit a vár körül, aztán hazajöttünk.

Csipike a kéményben

A fiúk furcsa képet vágva a várban

Késő délután lett mire délutáni alvás után végre hajlandóak voltak a fiúk elindulni valahova.
Csak idementünk azoknak a hosszú szőrű barna teheneknek a területére. Úgy van megcsinálva a kerítés, hogy az emberek be tudnak kanyarogni, de a tehenek nem tudnak kijönni. Marcus nem értette, hogy hogy gondolják, hogy itt az emberek útján tehenek járhatnak. Mi van, ha megharapnak valakit. A vérszomjas, ragadozó tehenek. Falkában vadásznak a betévedt sétálókra. Így gondolta Marcus. Ezen röhögtünk, meg azt is elmesélte, hogy ezeknek a ragadozó teheneknek semmiből sem áll átugrani ezt a kerítést, nem érti minek vannak ezek a kanyarok.
Ezen a tehén felségterületen is pallókon kell menni, mint a nemzeti parkban, mert mocsaras, valószínűleg tenger víztől, csak nagyon sekély és benőtte a nád. Elgyalogoltunk egy kilátóig. Alacsony, csak annyi, hogy a nád felett el lehessen látni. Nem messze láttunk egy ugyan ilyet és kicsit távolabb egy rendes lest. Majd elmegyünk odáig is egyszer, csak most már kezdett besötétedni. És még mentünk guberálni.

Nem messze az egyik társasház komplexumnál lomtalanítás céljából hozattak egy konténert. Mindenféle egész jó dolgokat dobáltak bele. Apa azt nézte, hogy most valaki költözik, vagy ez tényleg lomtalanítás.
Volt benne két rendes bicaj, egy gyerek bicaj, igaz annak csak egy kereke volt. Polcok, egy csomó postaláda, biztos lecserélték valamelyik házban, bútor lapok, székek, mindenféle. Elhoztunk egy szőnyeget. Nagy, amilyenek már vannak itthon. Szépen át volt kötve egy madzaggal, biztos valaki kitette így a tárolójába és mostmár megunta tárolni. Tiszta és újnak nézki. Azért majd kisíkálom és megy a játszósarokba. Meg hoztunk egy fa fellépőt, két lépcsős.

Ez a Csipesz annyira jó pofa tud lenni. Mostanában mindent elismétel amit mondunk, Leventének minden mozdulatát leutánozza. Most este Levente leugrott a fellépőről, 15 cm magasságból. Előtte ott hókusz-pókuszozott. Hó-hó-hopp, mintha olyan nagy dolog lenne leugrani ilyen magasból. Erre Csipesz egy fél óráig ezzel szórakozott, hogy felmászott a fellépőre, hadonászott, meg mondott minden félét, közben egyfolytában, Anya szézd! Anya. Anya, szézd! Aztán nagy lendületet vett és leszaladt, mert még nem tud ugrani.
Tegnap amikor sétálásból visszaértünk, Levente mondta, hogy még kint marad egy kicsit játszani, és közben jobbra el indián szökdelésben, Csipesz utána, ugra-bugrálva és közben ő is kiabál, hogy Anya, kicsit kint maradok játszani, Anya.
Bármit mond, mindig oda mondja annak a nevét, akinek mondja. Felvegyük a nadrágot? Felvegyük, Anya.
Valamelyik nap, kicsit bepisilt odakint, jött be és mondta, hogy Pisilni kell! , Apa vetkőztette és kérdezte, hogy ráülsz a bilire, vagy már mindegy mert bepisiltél. Csipesz: már mindegy, pisiltem, Apa.
Szóval nagyon aranyos, ahogy így tanul beszélni.

Ms Robertson már megint nincs szerda óta. Tegnap meg ma egy nagyon lelkiismeretes, kedves tantónéni helyettesítette. Tegnap is meg ma is elmondta, hogy Marcus milyen jó matekos, csak kár hogy a nyelvvel problémája van és nem értik egymást. Ezt is elmondta ma is, nem tudom miért gondolta, hogy egy nap alatt majd Marcus megtanul angolul.
Most ott tartanak Marcusék a matekban, hogy összeadnak, kivonnak 5-ig. Ez azért még annyira nem bonyolult. Meg is csinálta tegnap a háziját 2 perc alatt. Angolból lenne itt egy feladat, ahol le kéne írni 12 szót, azon két délutánt rágódtunk, de még mindig nincs kész. Ez egyáltalán nem érdekli, a matek meg érdekli.
Itt nem tanítják írni a gyerekeket, le kell másolniuk komplett szavakat, ahogy sikerül. Azt mondja az Ági, akinek már a nagylánya negyedikes, hogy majd negyedik, ötödik környékén kezdenek azzal foglalkozni, hogy megtanítsák folyóírással, szépen írni a gyerekeket. Addig írnak, ahogy tudnak.

Leventééknek ma ovis kirándulás volt Kuralan Kylämäkibe. Az egy tanya féle, már voltunk ott a gyerekekkel a nyár elején. Vannak tehenek, meg birkák, meg disznók, meg mindenféle szerszámok, amik egy tanyán szoktak lenni. Meg van egy lakó épület, néhány gazdasági épület, meg egy múzeum. Egy dédanyánk korabeli gazdaság bemutatása.
Az oviba kellett vinni reggel, onnan taxival mentek oda és ott kellett őket felszedni. Persze elnéztem az utat és már telefonáltak, hogy hol vagyok, megyek-e a gyerekért, és ne az oviba menjek. De nem én voltam az utolsó, még egy kislány ott maradt, mikor Leventét elhoztam.

Délelőtt az ovinál hagytuk a kocsit és bebuszoztunk a piactérre.

Voltunk gyógyszertárban kenőcsöt venni ezeknek a kiszáradt bőrű gyerekeknek, meg Apának szemcseppet, mert neki meg a szeme szárad ki állandóan a monitor bámulástól.

Elkértük Marci buszos kártyáját a tömegközlekedésesektől. Kapnak a gyerekek a várostól busz bérletet, ha messze laknak az iskolától. Mi 7 km-re, az jó messzinek számít. Azt írták a suliból, hogy majd kell fizetni érte 5 eurot, de nem kellett.
Akkor ez a kártya mint egy bankkártya, és valami mágneses cucc lehet, mert a buszokon a sofőr mellett van egy kütyü, ahhoz odaérintik az emberek az ilyenjüket, ha a kütyü csipog, akkor mehetnek fel. Kapott Marcus hozzá egy tokot is, a hátulja fényvisszaverős, biztos, hogy sötétben lehessen a buszosnak jelezni vele a buszmegállóból, hogy fel akar szállni.

Voltunk könyvtárban. Visszavittük az egyik könyvet. A recepciónál van két gép, amibe be kell őket dobni. A kártya nem kell hozzá, ami az olvasó jegy helyet van.
Vettünk ki megint néhány könyvet, egy Pom-pom-osat, két szép gombás könyvet, hogy meg tudjuk keresni a gombákat, amiket látunk, meg egy papírsárkány építőset, mert a múlt héten csináltunk egyet, de nem voltunk túl szakszerűek.
Hoztunk egy Bobos DVD-t is a gyerekeknek. Biztos finnül van. Abban reménykedünk, hogy találunk a könyvtárban olyan DVD-t, amin esetleg angolul is rajta van a szöveg.

Voltunk piacon is. Vettünk egy liter gombát. Tölcséres róka gomba. Viszonylag apró, 3 euro volt egy liter. Múlt héten sárga rókagombát vettem. Az nagyobb, annak 7 euro volt literje.
A sárga rókagombát csőben sült róka gombának csináltam meg, megpároltam hagymával, aztán tejfölös-tojásos trutyival leöntve, sajttal megszórva sütőben megsütöttem. Nem volt túl nagy sikere. Szinte az egészet Apával ettük meg. Az igaz, hogy nem pont csiperke ízű.
Ma simán gombás tojást csináltam, ezt legalább már Marcus megette. Csipesz az Leventét utánozva inkább tejberizst kért. Pedig Levente csak azért kapott tejberizst, mert tegnap valamiért fosizott és gondoltam ne ezt a nehezen emészthető gombát egye.
De nekem is jobban ízlet ez a gomba, mint a sárga fajta.

Vettünk még a piacon sárgadinnyét, almát, szőlőt, barackot, borsót, paradicsomot.
Mindent felakasztok a babakocsi hátuljára, Csipesz az ellensúly. Ha Csipesz kimászik a babakocsiból és nem vagyok résen, hanyatt vágódik az egész kocsi.

Múlt héten úgy szálltunk le a buszról, hogy egyik kezemmel a babakocsit próbáltam lerakni, a másikkal Csipesznek segítettem leszállni. A művelet közben elszakadt a borsós zacskó füle, szanaszét szóródott a borsóhéj (mert már csak szinte az volt benne, mert Csipesz már kibelezte őket) a busz padlóján, a babakocsi a járdán felborult, az egyik szatyor beesett a busz, meg a padka közé. Erre kitalált szaladni a számon, hogy "a picsába". Erre valaki elkezdett nevetni a buszon. De ezt már csak az után konstatáltam, hogy összeszedtem nagyjából a borsót, meg felvettem a szatyrot a busz alól és végre elindulhatott a busz. Úgyhogy sose fogom megtudni, hogy csak valaki jót röhögött azon, hogy én ott szerencsétlenkedek, vagy magyar volt és ő volt az egyetlen aki értette, hogy mit mondtam.

Délelőtt Csipesszel vásároltunk egy-két dolgot. Apa szeretett volna nekem szüli meg névnapomra valami ruha félét venni. Kijelölte a boltot, ahol nézelődnöm kell, KappAhl. Nem vagyok egy nagy vásárlás mániás, de lelkiismeretesen átbogarásztam, aztán beszámoltam, hétvégén együtt elmentünk és Apa megmondta, hogy akkor melyik legyen. Ma megvettem. Meg vettem egy cipőt is, azt is Apával egyeztettük hétvégén.
Úgyhogy mostmár Apa megnyugodott, mert végre megkaptam az ajándékom. Én meg örülök, mert ez a cipő amiben mostanában járok már 8 éves és kissé kopott.

Este pedig kiderült, hogy a mosógép árában egy zokni is benne volt, csak eddig jól el volt bújva.
Már tegnapelőtt is furán viselkedett egy kicsit a mosógép, időnként leállt program közben, de azt hittem csak Csipesz arra járt és valamit elnyomogatott.
Tegnap is mikor hallottam, hogy kinyitott, ki akartam teregetni, de tele volt vízzel. Áttekertem centrifugálásra, Apával ott nézegettük, Csipesz is ott szorgoskodott, elindítottam, de megint nem centrifugált ki. Mivel Csipesz ott maradt egyedül kicsit és amikor visszamentünk ott buherálta a gépet, megint ráfogtuk. Főleg, hogy kicsit később megint elindítottam a centrifugálós programot és szépen végig is csinálta, habár kicsit furcsa volt, hogy habos volt a gép amikor kinyitottam.
Ma direkt akkor indítottam a gépet, amikor Csipesz aludt, hogy ne lehessen ráfogni, ha rosszul működik. Meg is állt minden művelet váltás előtt és nem volt hajlandó kicentrifugálni. Tekergettem ide-oda. Aztán egyszer csak kicentrifugált, de megint tiszta hab volt minden és arra a megállapításra jutottam ,hogy ez a cucc nincs kiöblítve. Elindítottam egy öblítős programot, de csak odáig jutott, hogy beszippantotta a vizet, lötyögtetett, utána köpködte a vizet kifelé egy negyed óráig aztán megállt. Ezt megcsináltattuk vele háromszor ötször.
Gondolkoztunk, hogy mi baja lehet. Előszedtem a blokkot, hogy meglegyen ha van rá valami garancia. De az Ekotoriban a néni alig makog valamit angolul, azt sem tudjuk elmagyarázni, hogy mi baja a gépnek.

Borzasztóan felidegesít, ha valami nem működik. Főleg ha hol működik, hol nem. Olyankor neki állok szerelni. Apa már előre retteg ilyenkor. Mert szerinte észnélkül csinálom.
Most is szétszereltem először a tetején az elektronikát, de be kellett látnom, hogy azzal én nem tudok mit kezdeni. Aztán összeraktam, megnéztem, hogy ennyitől megjavult-e már, de nem. Még mindig csak odáig jutott, hogy köpködött, aztán megállt.
Aztán kinyitottuk a mosógépet. Miután már vagy egy órája köpködtettük még mindig tele volt vízzel. Apa megmondta a tutit, biztos el van dugulva valahol.
Először kitekertük a szűrőt, onnan ugye ömlenie kellett volna a víznek, mivel a dob tele volt, de csak folydogált. Meglapozottnak látszott a dugulásos elmélet. És ha összeraktam az elmúlt napok mosógépes történéseit, akkor ez magyarázatot is adott rá. Nyilván próbálta kiköpni a vizet, nem bírta, leállt. Újra indítottam, folytatta mintha már a következő vízbeszippantáson túl lenne és ezért egy lében mosogatta egész idő alatt a cuccot.

Kipakoltam az összes ruhát, leszereltem a dobban az egyik műanyag izét, amin csapódnak a ruhák, hogy majd ott bekukucskálunk a dob alá, de nem láttunk semmit. Na, akkor neki álltam leszerelni az oldalát. Már Apa sem tiltakozott. Ha elméletben eldönti, hogy mi lehet a baj és úgy gondolja, hogy tudunk rajta segíteni, akkor már engedélyezi a szerelést.
Leszereltem mind a két oldalát, tanulmányoztam a gép anatómiáját. A gyerekek is jöttek megnézni, hogy hogy működik a mosógép. Csipesz az ott lábatlankodott egész idő alatt. Nagyon örültem neki. Pakolgatta a csavarokat, meg a csavarhúzókat, közben tapicskolt a hideg vízben.

A dobban még mindig volt egy csomó víz. Csak nagyon lassan csordogált kifelé. Megnyomogattam a lefolyó csöveket és akkor végre elindult a víz. Egy helyen leszereltem a csövet, belepiszkáltam és éreztem, hogy ott egy zokni, de én nem bírtam kiszedni. Apa varázsolta elő. Nekünk ilyen zoknink sose volt, úgyhogy ez még a gép előző tulajdonosáé. De nem hiszem, hogy igényt tart rá. Valamikor feltehetőleg fehér volt. Most leginkább szürke és lukas. Megért már néhány mosást.
Aztán összeraktam a gépet, visszapakoltam a ruhát és szépen végig ment az öblítős program. Ki is centrifugázott. Megjavítottuk.
Délután 3-kor tettem be a ruhákat, este 10-re ki is lett centrifugázva.
Sity-suty.

Délben becsaptam az ajtót és indultunk Leventéért az oviba. Csak előtte elfelejtettem betenni a kulcsot a zsebembe.
Már máskor is csuktuk be az ajtót úgy hogy bent volt a kulcs, csak akkor nyitva volt a konyhaablak, mert nem mentünk sehova csak az udvarra és azon beférnek a fiúk. Vagyis Apa is befér. Már kipróbálta, mert mikor egyszer egyedül volt itthon Csipesszel, akkor ő is becsukta az ajtót.
Szóval a múltkor csak beküldtem Marcit a konyha ablakon, hogy hozza oda a kulcsot, mert olyan nehéz a tekerővel kinyitni, hogy a gyerekek nem bírják. Persze utána Levente is bemászott, csak, hogy nehogy lemaradjon valami jóról. Csipesz szerencsére homokozott és nem látta, hogy mit csinálnak a fiúk, mert akkor biztos őt is be kellett volna tenni valahogy az ablakon.

Most nem maradt nyitva a konyha ablak, csak az emeleten a hálószobáé. De azt elég nehéz megközelíteni. Úgyhogy nem is gondolkodtam, hogy mit csináljunk, el kell menni Apához és el kell kérni az övét. Úgyis majdnem útba esik. Összeszedtem a gyerekeket és mentünk Apához. Már csak azon gondolkodtunk, hogy Apa honnan fogja tudni, hogy ott vagyunk. Telefon az nem volt nálam, mert nem mindig van és miért pont most lett volna. Apa irodája a 8. emeleten van. A lift csak akkor viszi fel az embert, ha mutat neki egy mágnes kártyát. A lépcsőház ajtó is csak akkor nyílik ki. Az információban meg nem volt senki, hogy szóljon Apának, és munkatársát sem láttam sem ebédelni, sem jönni-menni, nem mintha olyan sok munkatársát ismerném.
Ott van a kajálda a földszinten, Apa ott szokott ebédelni, de csak 1 óra felé és akkor még csak kb. 1/4 1 volt.

Azon gondolkoztunk a gyerekekkel, hogy megvárjuk, hogy valaki kinyissa a lépcsőház ajtót és akkor belógunk és felmegyünk a nyolcadikra gyalog és ott majd csak beengednek minket a CCC-be, hogy szóljunk Apának.
Már ott tartottunk, hogy valakit kiküldünk, hogy ha kintről nyitják ki, akkor onnan tudjunk bemenni, épp a részleteket beszéltük meg, hogy hogy tudja beengedni a többieket az aki már bent van, amikor Apa megállt a hátunk mögött és kérdezte, hogy mit csinálunk mi ott.
Most valamiért hamarabb jött le ebédelni. Még szerencse.

Utána fellifteztünk a kulcsért. Apa megmutatta, hogy ha beszállunk a liftbe, akkor a lift másik oldalán lévő ajtón ki tudunk menni és bent vagyunk a lépcsőházban és nem kell arra várni, hogy valaki mellett belóghassunk.
Levente az annyira beleélte magát, hogy felgyalogolunk a 8.-ra, hogy felgyalogolt. Egész hamar felért, utána lefelé is gyalog jött. Útközben mondogatta magának, hogy "kitartás".

Délután áfonyás sütit sütöttünk a szombaton gyűjtött áfonyából. Marci jelentkezett, hogy ő majd feltöri a tojásokat és szépen külön is pakolja a fehérjét meg a sárgáját. Az elsőt én csináltam, megmutattam, hogy kell. A másodiknak Marci felmutatta az üres héját, nagyon nevetett, én meg néztem, hogy hogy tudta ilyen hamar megcsinálni, de aztán láttam, hogy a széken van az egész. Felszedtük, nagyjából külön a sárgáját meg a fehérjét. Még egyszer megmutattam, közben Csipesz gyors fogott egy tojást és beleütötte a fehérjébe. Persze a sárgája szétmállott, nem bírtam kiszedni a fehérjéből, Marcus itt feladta, inkább áfonyát válogatott, mert az a piros vacakot nem tettük bele, csak a kék ehetőt.
A fehérjét viszont így már nem lehetett felverni. Levente jó sokáig próbálkozott a robotgéppel, de hiába.
Levente is segített. A habverésen kívül áfonyát válogatott, meg ő mérte ki a lisztet, Egész ügyesen, csak egy nagyon kevés ment mellé. Csipesz is ott tüsténkedett. Szétszórta a cukrot, betette a piros bogyókat a kékek közé, meg más egyéb hasznos dolgot csinált.
Azért a süti jó lett. Már alig van belőle.
A piros bogyókat meg betettem a mélyhűtőbe, mert az az információ érkezett, hogy az akkor jó, ha már megcsípte a fagy. Na, majd most jól megcsípi, aztán meglátjuk ehetővé vált-e.

Pirikéék hoztak nekünk magyar kártyát. Azóta sokat kártyáznak a fiúk Apával. Amíg világos volt szaunázás után a fenti erkélyen makaóztak. Most Apa a lórumot próbálja nekik megtanítani. Szerintem az még nehéz nekik, de azért este gyufára játszottunk egy kicsit.

Az iskoláról nem tudom mit gondoljak. Ms Robertson nem volt itt szerdától. Minden nap más helyettesítette. Csütörtökön két órán keresztül Miki egeres meséket néztek Marcusék. Két angol óra helyet. Igaz, angolul. A matek az meg volt tartva. Pénteken is meg volt az összes óra. De azért remélem Ms Robertson hamar előkerül.

Tegnap délelőtt bementünk a városba. A piacra már későn értünk, de így sokkal jobban megérte. Már pakoltak az árusok és mindenfélét még gyors el akartak adni, bezacskózták és minden zacskó 1 euro volt. Vettünk kukoricát, hagymát, almát. A kukoricát megfőztük, de egyáltalán nem olyan, mint az otthoni. Egyre inkább úgy látom, hogy ezeket a szegény finneket átvágják. Fogalmuk sincs milyenek igazából a gyümölcsök, meg a zöldségek. Csak azokról tudják, amiket itt is megtudnak termelni.
Az őszibarack nagyon ritkán olyan leves, finom, mint otthon. Tegnap is volt bezacskózva, de össze volt már aszalódva. Biztos már jó rég leszedték zölden, igaz, hogy megérik, de az már úgysem lesz olyan finom. De zölden szedik le a sárgabarackot is amit idehoznak és az meg nem utóérő, hanem ugyan olyan vacak, mint amikor leszedték. Már írtam, hogy augusztusban árulták a magyar cseresznyét. Most magyar szilvát árulnak. Az elég jó.

Volt valami esemény is. Aura Street Market. A folyó parton volt felállítva 3 nagy sátor és abban árulták különböző textiltervezők, modern ékszerkészítők, meg egyéb dizájnerek a dolgaikat. Végig néztük, meg azt is észrevettük, hogy ott a környéken vannak ehhez a vásárhoz kapcsolódó események is. Pl. egy helyen be lehetett volna állni festeni valami képet. De nem volt valami nagy eresztés.

Délután elmentünk itt az egyik közeli erdőbe sétálni, meg gyűjtögetni. 5 perc gyalogszerrel. Szedtünk áfonyát megint, meg néhány gombát beazonosítás céljából. Az ötből kettőt szerintem sikerült beazonosítani, az egyik hánytató galambgomba. Pedig nagyon szép. A másik meg tarka fenyőtinóru. Az ehető, de szerintem Apa nem fogja megengedni, hogy megegyük, ha találunk is többet. Pedig biztos az.

Ma délelőtt elmentünk a bolhapiacra.
Vettünk egy tükröt, egy pár gumicsizmát Leventének, Csipesznek néhány ruhadarabot, egy esőkabátot a fiúknak, meg egy olvasó lámpát.

Akartam magamnak egy tükröt, mert nem láttam magam egészben, mióta ebben a lakásban lakunk. Tegnap az ekotoriban láttunk egyet, de 18 euro volt. Ez hasonló, mint a tegnapi, de csak 5 euro volt. Elég nagy, 1/2 m*1 m, felszereltük a WC ajtó mellé. Próbáltuk atombiztosra, nehogy a gyerekek valahogy leverjék. Majd meglátjuk sikerült-e. Gipszkarton falra kellett ráaplikálni.
Marcus nézegette magát, azt mondja nem látta magát tükörben mióta Finnoban vagyunk. És tényleg. A fürdőszoba tükrökben nem látják magukat, a másik lakásban ugyan volt egy darabokból összerakott tükör a szobában, de ott sem látták magukat egészben.
Marci most vette észre, hogy az új lapátfogai milyen nagyok. Meg megállapította, hogy hosszú a haja. Már hetek óta könyörgök neki, hogy levághassam, de nem engedte.

Mióta nincs világos este, a gyerekek fejlámpájánál olvasok, de nem túl kényelmes, ezért akartam egy olvasó lámpát. Apa vette a lámpát. Azt mondja, valami nem túl igényes bácsi árult mindenfélét. Próbált alkudni. Bácsi: víszi (5), Apa: nelje(4), bácsi: úszi (új). Ez azt jelentette, hogy 5, de nem tudott visszaadni, végül Apa az összes apróját odaadta, nem tudja pontosan, mennyiért vette, 4,5 és 5 euro között valahol. Messziről látszik, hogy nem új, elég koszos volt, de működik, az égő is jó benne.
Amikor Apa mesélte, az úszinál azon kezdtem gondolkozni, hogy az meg milyen szám is.

Ebédre csináltunk pizzát. Bolhapiac előtt begyúrtam a tésztát, szépen megkelt mire haza értünk. Az összes gyerek segített rakosgatni a rávalókat. Külön tepsije volt Leventének meg Marcinak, hogy olyat tudjanak csinálni amilyet akarnak. Csipesz is szorgoskodott. Csak ugyan annyit meg is evett, mint amennyit a pizzára pakolt.

Délután meg elmentek Marcussal gombát keresni. Utána végig kellett járni velük a környéket, hogy megmutassák, hogy mit találtak. Csipesz annyira aranyos, hogy már mindent beszél. Most is mutatta, hogy bomba, ott is bomba.
Utána mikor haza jöttek, Apának is mesélte, hogy bombát találtunk, Apa.
Van itt vagy 5-6 féle gomba a ház környékén.
Be kéne iratkozni valami gomba szakértő tanfolyamra.