Pakolunk, Apa hordja a cuccot az új albérletbe.
Remélhetőleg mostmár az utolsó kanyar jön.

Az ágyunk nem fért be a kölcsön autóba, úgyhogy majd valami más módszert kell kitalálni, hogy eljuttassuk az új helyre. A matrac belőle átkerült, aludni lesz hol.

Internet is lesz talán már holnap, de majd nem tudom mikor lesz időm írni a blogba, mert ott Apa csak berakott mindent a lakásba és a helyére kell pakolni a dolgokat.

Költözünk.
Megkaptuk a kulcsokat.
Valahogy ez az ügyintéző olyan, hogy csak akkor mozog, ha mondja neki az ember.
Apa délelőtt bement, hogy kész vannak-e már a felújítók, megkaphatjuk-e a kulcsokat.
Mert valamiért felújítják a lakást, habár ezerszer jobb állapotban volt amikor megnéztük, mint ez. Nem tudom mit csináltak vele. Hacsak le nem cserélték a linóleumot valami értelmesebbre, mert az egész lakás linóleummal van burkolva. A szobák is. De gyanítom nem azt cserélték.

Szóval azt mondta a csajszi, hogy hamarosan készen lesznek, holnapra megpróbálja megszerezni a kulcsot, blablabla...
Aztán egy óra múlva szólt, hogy mehetünk a kulcsokért.

A fiúk ebéd előtt le is pakoltak néhány dolgot az autóba, nagyon ügyesek voltak. Délután átviszünk egy autónyi cuccot, meg szerintem majd ha Apa haza jött, akkor megint.

Csütörtökre meg kapunk Apa egyik munkatársától kölcsönbe egy Toyota Hiace-t, hogy az ágyat, meg a kanapét át tudjuk vinni. Szőke kapitány (mióta azt írtam a blogban, hogy rá hasonlít ez a nem szokványos finn, aki már második nap szóba állt Apával, azóta így hivatkozunk rá) kérdezte, hogy mi újság a költözéssel, és ő találta ki, hogy majd ez a Miika kölcsön adja az autóját. Nem tudom Miika mennyire lelkesedett az ötletért, de ideadja.

Azt hiszem a virágokat is inkább a fiúkkal költöztetem, mert Apa nagyon utálja őket költöztetni. Szerinte pazarlás, hogy minden virágot egyesével kell pakolgatni, míg a többi cuccot jól be lehet dobozolni. Pedig most nincs is olyan sok virág. Néhány meg is purcant amíg nyaralni voltunk. Pont most volt az év legmelegebb hete, mikor nem voltak locsolva. A nagyparadicsomfám mellé beállítottam egy másfél literes üveg vizet fejjel lefelé, szépen meg is itta az egészet és egész türhető állapotban volt, mikor haza értünk. Meg Apa paprikája is. Ő is kapott egy fél liter vizet tartalékba.

Na, megyek pakolni.

Visszajöttünk a nyaralásból.

Odafele egyfolytában esett az eső. De még mindig jobb volt úgy utazni, mint tegnap visszafelé, mikor meg majd megsültünk a kocsiba. 640 km kb. Oulunsalo, ahol voltunk. Odafelé kétszer álltunk meg, visszafelé meg vagy 6-szor, mert Csipeszke unta a banánt. Lassan is haladtunk, mert rengeteg autó volt az utakon. Biztos mindenki most fejezte be a szabadságát és igyekezett haza.

Tó útközben

Már írtam, de azért ideírom, hogy 8 évvel ezelőtt már laktunk Oulunsaloban Apával 3 hétig. Apa azóta már sokszor járt ott, mivel ott van a cég központja.
8 éve egy csendes kis falu volt. Én most nem ismertem rá. Egy csomó nagy cég odaköltözött, nagy irodaépületek nőttek ki a földből és mellé sok-sok ház, hogy legyen hol lakni azoknak akik ott dolgoznak.

Kedden utaztunk. Szép tájakon vágtattunk keresztül. Rengeteg erdőt és tavat láttunk.

Apa egyik barátja, Jancsi Oulunsalóban dolgozik. Most itt van a családja nála látogatóba, Erika a felesége, meg Matyi, Panni, Zsuzsi a gyerekek. Ők a céges lakásban laknak, mi pedig elfoglatuk Jancsi egyszobás albérletét. Épp elfértünk benne.

Szerdán bementünk Oulu városba Jancsiékkal együtt.

Arra északon Oulu a legnagyobb város. Oulunsaloval, meg egy-két környező kisvárossal együtt 250.000-n laknak ott. Mivel összesen 5 millióan laknak Finnországban és abból 1 millió él Helsinkiben és környékén, ez nagynak számít.

Levente a rendőrrel

Megnéztük a piacot. A piaccsarnokot, meg a téren kipakolt árusokat. Ott a piactéren áll egy rendőrszobor, bámulja tengert. Vannak még ott régi sóraktárakból kialakított boltok és kávézók. Szép kis hely.

Oulu piactér

Sült halat ebédeltünk az egyik sátorban.

Utána átsétáltunk a városban található szigetek közül az egyikre. A gyerekek játszottak egy kicsit a tengerparton, aztán mi elindultunk haza, mert a gyerekek fáradtak voltak, el is aludtak mire Oulunsaloba értünk.

Alvás után elmentünk szélerőműveket nézni.

Oulunsalo egy kis félszigeten van, határozottan emlékeztem rá, hogy a csücskében fel van állítva 1 szélerőmű. Megigértem a fiúknak, hogy megnézzük közelről. De nem egy volt, hanem hat. Ezek szerint megéri építeni őket.

Monumentális építmények. Füttyögnek, süvítenek ahogy forog a lapátjuk. Nagyon tetszett. Kicsit félelmetes is, ahogy ott mászkál alatta az ember, olyan mintha rögtön rám esne az a hatalmas lapát.

Szélerőművek

Csütörtökön Rovaniemiben voltunk Jancsiékkal.

Oulutól 200 valahány kilóméterre van északra, az északi sarkkörön. Ott lakik a Télapó. Onnan kezdődik Lappföld.

Megnéztünk egy múzeumot a lappok életéről. Úgyhívják Artikum. Nagyon érdekes interaktív kiállítások vannak. Hogyan vadásznak, milyen ruhában jártak régen, milyen boltjuk, piacuk volt. Milyen lakhelyük. Láttunk egy diavetítést Lappföldről, meg az északi fényről. Levente az egyik teremben egy negyed óráig azzal szórakozott, hogy állathangokat hallgatott. Mert Lappföld élővilágát is bemutatják.

Elkóricáltunk itt vagy 3 órát.

Utána mentünk Télapó falujába.

Először a postán voltunk, ahonnan Télapó küldi a leveleket, meg ideérkeznek azok is, amiket a gyerekek írnak Télapónak.

Utána bementünk Télapó házába. Egy kicsit félelmetes volt az a folyosó ami Télapó szobájához vezetett. Csipeszke sírdogált. Egy hatalmas óraszerkezet kattogott, lengett az inga. Sejtelmes fények. Egy manó ott focizott magában. Csipeszt jól megrémítette, megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Aztán odaértünk a váróhelyre. Egy manó engedte be sorba a látogatókat.

Télapó postája

Mikor mi következtünk, bementünk, Télapó ült egy nagy székben. Odamentünk hozzá, kicsit beszélgetett velünk, leültetett maga mellé minket. Megkérdezte melyik gyereket hogy hívják, honnan jöttünk, elmondott néhány szót magyarul, Legó, traktor, a többit elfelejtettem. Lefényképeztek vele minket. Megigérte, hogy majd jön Magyarország felé a rénszarvasaival decemberben. Aztán mentünk is, mert még sokan vártak rá.

Sarkkörön a család

Még kicsit bóklásztunk ott, aztán visszamentünk Rovaniemibe enni. Meg vizeztek egy kicsit a folyóban a Szászok. Csipesz meg Marci bele is esett a vízbe, ahogy kell. Széldzsekiben jöttek vissza Oulunsaloba, mert már más ruhájuk nem volt.

Pénteken délelőtt pihengettünk, 2-re voltunk hivatalosak Apa volt főnökéékhez. Úgy hívják Mika, sokat utazgattak régebben együtt, és eléggé összebarátkoztak.
Nagyon kedves felesége van, meg három lánya. Kaptunk ebédet, utána játszottak a gyerekek, Apával fociztak, Mika beindította a locsolást, ott ugráltak a vízben a srácok, meg az ő legkisebb lányuk. Nagyon jó idő volt. De szúnyog is volt rengeteg. Elsőre Mika nem akart szúnyogriasztót adni, mert hogy ez már a második eresztés szúnyogból, és csak a nyáreleji szúnyogok csípései dagadnak be. Erre már immunis az ember. Egy észak finn így gondolta, de én meg mondtam, hogy legalább a gyerekeknek adjanak, légyszi. Így is kismillió csípéssel mentünk haza.

Kicsit bizonytalanok voltunk, hogy meddig illik maradni, végül 3/4 5-kor mondta Apa Mikának, hogy megyünk. Bólintott. Nem tudom, hogy azért, mert ő is azt gondolta, hogy ennyi volt a vendégség, vagy csak finn szokás szerint nem akart beleszólni más dolgába, ha úgy gondoljuk, hogy mennünk kell, akkor menjünk.

De azért még mielőtt elmentünk körbevezettek minket a házon, hogy megmutassák. Nagyon szép ház, 5 éve építgetik. A kertjük is nagyon szép, még akkor is ha fa az nem nagyon van benne, mert az erdő ott van nem messze, árnyékolásra meg nem nagyon van szükség, örülnek ha süt a nap.

Mikáéknál jól megsültünk, úgyhogy kimentünk a helyi tó strandjára fürdeni. Kisvártatva Mikáék is megjelentek. Ők is megsültek biztos.

Szombaton elmentünk vízesést nézni. Ide is jöttek Jancsiék.
Úgy hívják, hogy Hepoköngäs. Finnország legmagasabb vízesése a maga 24 méterével.
Marci szerint felesleges volt annyit autókázni miatta. Tavaly Plitvicében sokkal nagyobbakat láttunk. Ez igaz, de attól még nagyon szép hely.

Mielőtt megnéztük, még kolbászt grilleztünk ebédre. A vízeséstől kicsit távolabb egy kávézónál találtunk grillezőhelyet.

A vízesést aztán megnéztük felülról, alulról.

Vízesés felülről

Vízesés alulról

Miután jól kicsodálkoztuk magunkat, indultunk vissza. Útközben még megnéztük Észak-Finnország legnagyobb tavát az Oulujärvit. Kicsit fürödtek is benne a bátrabbak, mert nagyon hideg volt a vize.

Vasárnap pedig összepakoltunk, elbúcsúztunk Jancsiéktól és jöttünk vissza Turkuba.