Leventével szokás szerint elmentünk a piacra.

A mai érdekesség kukorica, meg bab palánta.

Lehet kapni cseresznyét is már két hete, spanyol. Levente megállapította, hogy ez nem olyan szép nagy, mint otthon. És a mi fánkról kellene idehozni cseresznyét.

Vettünk spanyol őszibarackot. Egy darabig érleljük, aztán megkóstoljuk. 1 euro kilója.

Most nyílik a gyöngyvirág , meg az orgona, árulják a csokrokat.

Délután a fiúk elmentek strandolni, a lányok meg itthon maradtak. Én valahogy nem tudok kikászálódni a náthából, ázért nem mentem, hogy kicsit pihenjek, hátha az segít. Csipeszke aludta a délutáni alvását.

A srácok jól érezték magukat. Játszottak a játszótéren, vezették a vizet, meg egy kicsit megmártóztak. Hideg volt a víz, de azért Levente szaladgált ki-be. Azt mondta, hogy ő egy maratoni futó, aki mindent kibír.
Azt mesélte Apa, hogy többet voltak a vízben, mint a finn gyerekek.
A finnek is csak ki-be mászkáltak a vízbe, nem fürödtek sokáig, meg nem úszkáltak, csak egy kicsit megmártóztak. Kivéve egy nyolcvan éves nénit, akit úgy kellett a mélyebb vízig betámogatni, de ott már úszkált egyedül.

Szépen sütött a nap, árnyékban 23 fok volt. Finn strandidő.

A maratoni futó

Gyerekek a vízben

Dolgoznak a fiúk

Mikor haza jöttek kicsit labdáztak Csipesszel.

Utána azzal szórakoztak, hogy Apa vezényletével héliumot szippantottak be a lelapult léggömbből, amit még Vappukor kaptak és idétlen hangon beszéltek. Jókat nevettek rajta.

Vacsoráztunk, Värttinä koncertet néztünk a tvben (25 éves a Varttina, népszerű finn zenekar, népies beütéssel), most pedig megyünk aludni.

Tegnap délután elmentünk a gyerekparkba.

Utána elsétáltunk megnézni a strandot. Ott a gyerekpark mellett van egy kis két medencés csúszdás strand. Majd kipróbáljuk egyszer.

Egyszerre hintázik 3 gyerek

Marci siklik le a kötélpályán

Marci lábat mos

Levente tekeri fel a vizet

Aztán ott ragadtunk, mert éppen kutya szépségversenyhez készülődtek és gyűltek ott a kutyák. Nézegettük a kutyákat, vártuk, hogy elkezdődjön a verseny, de végül is nem volt türelmünk.

Ma délelőtt meg voltunk piacon, vettünk virágot az óvónéniknek, mivel ma mentek utoljára oviba a srácok. Nem tudtam mik a helyi szokások, de azt gondoltam, hogy biztos örülnek neki. De a srácok azt mondták, hogy más is vitt virágot.

Az ovi után elmentünk az ovi melletti parkba focizni.

Csipeszke indul focizni

22 fok volt és gyönyörűen sütött a nap, csak örökké fúj a szél.

Délelőtt voltunk a suliban nyílt napon.
Nekem nagyon tetszett.
Egész más hangulata van, mint egy magyar iskolának. Nagyon laza.
Volt két óra, amit a leendő elsős tanító néni tartott a mostani elsősök segítségével, meg a leendő elsősök bevonásával.
A hal volt a téma.
Beszélgettek a halakról. Rajzoltak halat, tésztából kivágtak és megsütötték aztán kidíszítették és megették. Kifestettek halat, ragasztottak rá pikkelyeket.

A tanító néni nagyon kedves volt. Kb. 45 éves lehet. Elmagyarázta a jövő évi órarendet. Van amikor 1/4 kilencre kell menni, van amikor meg 1/4 tízre. Mert van finn óra és az külön van a finneknek, meg a kezdőknek.
Ott kapnak ebédet. Kapnak tankönyvet. Remekül fel van szerelve az iskola. Én úgy láttam, hogy fognak ott kapni festéket, ragasztót, gyurmát meg mindent ami kell. Legalább is a szekrényekben hegyekben áll az ilyesmi.
Ja és ez talán mind ingyenért. Vagyis elvileg külön adózik Apa a városnak és Turku város meg fenntartja ezt az iskolát a többivel együtt.

Marcusnak is tetszett az iskola is meg a tanító néni is. Nem tudom, hogy fog boldogulni, majd tanítgatjuk neki még addig az angolt, mert attól félek, hogy zavarni fogja, hogy nem ért semmit.

Mindenféle osztálytársai lesznek. Egy mongól kislány, két szintén húzott szemű fiú, de fogalmam sincs, hogy milyen nemzetiségűek lehetnek. Egy finn-ausztrál kislány.
És a legnagyobb meglepetés, hogy a második óra vége felé azt mondja az egyik anyuka, hogy Ti magyarul beszéltek? Mert az ő lánya is oda fog járni a suliba. Magyar anyuka, skót apuka és sajnos a kislány nem beszél magyarul. De azt mondta az anyukája, hogy érti, csak félénk és nem mer megszólalni, de ha rá van szorítva, akkor beszél is egy kicsit.
Úgyhogy megbeszéltük Marcussal, hogy majd beszél hozzá, hátha egyszer válaszol.

Ha valakit érdekel a suli honlapja: http://www.tis.utu.fi/
Itt a harmadik osztályosoknál a tantónénit is meg lehet nézni. Ms Robertson.

A fiúk mostmár mentek oviba. Még tegnap sem voltak, mert Marcus még mindig elég csúnyán köhögöt, de mostmár egész jól van és azt mondta, hogy úgy sem figyelnek rájuk az óvónénik csak egymással beszélgetnek, nem fogják észre venni, hogy köhög, vagy nem. Azon gondolkoztam, hogy kell-e valami igazolás, hogy mehet oviba, de mikor először mentek akkor sem kért senki ilyesmit.
Különben meg már csak két nap és vége az oviba járásnak. Marcusnak már örökre.

Aki közelről ismer, az tudja, hogy szelektív hulladékgyűjtés mániás vagyok.

Azt gondoltam, hogy itt Finnországban, már biztos okosan ki van találva a hulladék szelektálás.
Mikor idejöttünk, tanulmányoztam is a kukákat, hogy melyikbe mit lehet rakni.

Itt az udvarban a következő dolgoknak van külön kuka: újságpapír, kartonpapír, fém, üveg.
Meg van még egy kis kuka, amire nem tudtam rájönni, hogy mi van benne, meg van a nagykuka, amibe megy minden ami nem jó egyik szelektív kukába sem.
Gyüjtögettem a zacskókat, mert fogalmam sem volt róla, hogy hova tegyem. Rájuk volt írva, hogy PE, az ilyeneket otthon különgyűjtjük.
Aztán Apa elolvasott egy papírt, amit itt a lakásban találtunk, és külön is raktam, hogy majd elolvassuk, hogy mi van rajta, csak nem került rá sor. Már itt voltunk vagy két hete, mikor Apának megint a kezébe akadt és kiderült belőle, hogy azért itt kicsit le van egyszerűsítve ez a hulladék szelektálás.
Vannak ezek a kukák, amiket felsoroltam, vannak a üvegvisszaváltó automaták, meg a maradék két kuka az éghető meg a nem éghető szemétnek. Kész.
Megkérnek, hogy PVC-t, üveget, követ (mint macska alom), kerámiát, meg újra hasznosítható szemetet ne tegyél a nagykukába, mert ami abban van azt elégetik. A szemét, mint újra termelődő energiaforrás. Gondolom van valami jó kis szemétégetőjük. Legalább is remélem.

A papírból az is kiderült, hogy a tejesdobozokat is a kartonokhoz kell tenni. Már abból is volt egy halom, mert azt sem tudtam, hogy hova tegyem.

Az is igaz, hogy nem hordunk haza annyi reklámszatyrot, mint otthon, mert itt mindenhol pénzért adják. Otthon úgyis sokszor konfliktusba kerültem a pénztárosokkal a Corában, mert nem akarták megérteni, hogy nekem nem kell reklámszatyorba rakni a cuccot, mert hoztam magammal vászonszatyrokat és majd én pakolok.

A boltokban vannak az üvegvisszaváltó automaták . Minden boltban. Vissza lehet váltani a sörös üvegeket, sörös dobozokat, mindenféle műanyag flakonokat. Ha nem visszaváltható, de felismeri, hogy PET palack, akkor is bekapja, csak nem ad érte pénzt.
Berakom a valamit, megnézi, hogy mi az, ha üveg, vagy flakon, akkor az megy hátra a futószalagon. Ha sörös doboz, akkor belöki egy présbe és lehet hallani, hogy már ropog is a doboz, ki van préselve.

Persze mindig a srácok akarnak pakolni és emelgetni kell őket, hogy lássák, hogy mi történik azzal amit betettek.

Nem mentek a srácok ma oviba. Marcus nagyon köhög, Levente meg egyedül nem volt hajlandó. Legalább most aludhatnak délután.

Azt hittem Levente majd hamar megszokja, hogy nincs délutáni alvás, de nem tudja megszokni. Péntekre már mindig kiborul. Hétvégén alszik, feltöltődik, aztán péntekre elfogy az energia.
És éjszaka azért nem alszik többet, mert kimaradt a délutáni adag. Kb. mindig ugyanakkor ébred, akár mikor feküdt le, és akár aludt délután, akár nem. Legfeljebb nyűgös.
Marcusnak mindegy. Nagy alvó bajnok. Addig alszik amíg valaki fel nem ébreszti.
De ha nincs délutáni alvás, akkor is bírja. Elvégre ő már nagy fiú.

Alvás után elmentünk a gyerekparkba focizni, de csak 1 percig fociztunk, mert a múltkor 9:7-re vezettünk Leventével Marci ellen és tizes volt a meccs és most fejeztük be. Kijelöltük a kapukat, rugtam egy gólt és a fiúk befejezetnek nyilvánították.
Mentek játszani.

A gyerekparkban van néhány orgonabokor. Most nyílnak.

Meg arról beszélgettünk Apával, hogy azért meg van az előnye annak is, hogy nem beszél magyarul rajtunk kívül általában senki a közelünkben.
Lehet mindenféléket kiabálni a másiknak a játszótéren, amit egyébként otthon nem tennénk.
- Levente, Marcinak kakálni kell, most mit csináljunk?
Nyilván otthon odamennék a gyerekhez és megbeszélném csöndben, hogy mi a helyzet, itt meg 10 méterről is meg lehet beszélni.
Meg ha elkiáltom magam, hogy gyere le, akkor csak az én gyerekem fog odafigyelni.
Vagy amikor a Kirpis-centerbe (az a használtbolt, ahol 200 fakkba rakosgatják az emberek az eladni valójukat) úgy kerestük egymást, hogy ha valaki kiabált, hogy Hol vagytok?, akkor a másik kiabált egy számot, hogy tudjuk, hogy hanyas fakknál nézelődik és akkor ott összegyűltünk.

Voltunk bevásárolni. Ezzel kapcsolatban csak azt akarom írni, hogy minden boltban ahol elférnek, vannak játékgépek. Mikor befejezték az emberek a vásárlást, még megállnak egy kicsit játékgépezni. Lehet pókerezni, félkarú rablózni, meg ilyesmi. És játszanak is mindenféle emberek. Nem csak olyanok, mint otthon a kocsmákban. Tisztességben megőszült néniket is láttam már.

Leírom, hogy végül is mi volt a gyakorlati megvalósítása az ideköltözésünknek.

Azt már rég kitaláltuk, hogy Apa eljön autóval, mi meg majd utána repülünk. A házat meg ott hagyjuk és Totóék (Apa egyik munkatársa) fognak benne lakni.

Azt hittem, hogy már idejében elkezdtem gondolkozni azon, hogy mit kell csinálni, hogy otthonról nyugodtan eljöhessünk, meg mit kell magunkkal hozni.
De persze az utolsó héten derült ki, hogy nagyon sok mindenre nem gondoltunk.
Ezért gyakorlatilag az otthon töltött utolsó két hét egy folyamatos rohanás és pakolászás volt.
Szegény gyerekek csak nőttek maguktól. Ha valamit szerettek volna velem csinálni, mindig azt mondtam, hogy majd Finnországban, most nem érek rá.
Azt gondolom, hogy valószínűleg azzal nem teszünk nekik rosszat, hogy ideköltöztünk, de az a két hét nekik volt a legnehezebb.

Március végén, húsvét után szerdán indult el Apa az autóval.
Egész kedden pakoltunk. Bepakoltuk az autóba amit gondoltunk és kiderült, hogy van még egy csomó hely. Akkor most micsináljunk? Gondolkoztunk, tele is raktuk az autót csupa olyan dologgal, ami egyáltalán nem baj, hogy itt van, de sok apróság kimaradt, ami még simán elfért volna. Azokat aztán próbáltam a bőröndökbe benyomorítani, hogy elhozzam a repülőn, de nem minden fért bele. Majd legközelebb okosabban csináljuk. Ha lesz legközelebb.

Apa szépen el is indult szerdán. Átautókázta Európa egy részét, aztán Lübeck közelében felszállt egy kompra és 27 óra hajókázás után, pénteken megérkezett Helsinkibe. Az úton nem volt semmi baj, az M1-n került dugóba, meg Berlinnél kicsit elkavarodott. Pozsony-Prága-Drezda-Berlin-Lübeck útvonalon jött. Reggel 7-kor indult és este 1/2 10-kor ért oda.
Azt mondta, hogy a kompolás kellemes volt, csak mindig remegett a komp és valami mindig csörgött, csattogott, úgyhogy az alvás nem ment olyan jól. De azért nagyjából kipihente magát, mivel egy álló napig nem kellett semmit sem csinálnia.

A komp, 218m hosszú, 30,5m széles, 49,6m magas, 201 kabinba 500 utas fér

Pontosan nem tudja Apa, de talán 3 emeleten csak kamionokat, meg autókat szállítanak, a 7.-8. emelten autókat, meg kamion rakományokat, de ott már vannak kabinok is. 9. kabinok, 10. személyzeti fedélzet, 11. éterem, szórakoztató helységek, azt nem tudjuk mi van legalul

Azt gondoltam, hogy amikor Apa elmegy már össze lesz pakolva amit elviszünk és már csak a maradékot kell elpakolni, hogy Totóék elférjenek.
Péter anyukája nagyon sokat segített, aztán jött az apukája is ő is segített. De mivel én gyakorlatilag alig voltam otthon nem pontosan tudták, hogy mit is csináljanak, mert nem tudtam nekik megmondani.
A fingek is bekavartak, ők vették nekünk a repülőjegyeket, és arról volt szó, hogy vasárnap repülünk Apa után, de addig tököltek, hogy vasárnapra elfogyott a repülőjegy és így már szombaton repültünk. Így egy nappal kevesebb maradt pakolásra.

Végül is szombat délutánra sikerült összepakolni. Vagyis még Öcsikéék meg Péter szülei ott maradtak befejezni.

Papa jött elköszönni, hozta a tesóját is, de túl sokat nem tudtam szegényekkel foglalkozni, mert rohangáltam, mint a mérgezett egér.

A Kisöcsém, Zotya vitt el minket a repülőtérre. Jó hamar odaértünk.
Becsekkoltunk, aztán Zotya még próbált volna vigyázni ránk, de inkább bementünk a váróba, mert a srácok unatkoztak.

A repülőtér nagyon tetszett nekik. Nézegették a repülőket, meg a csomagszállító szerelvényeket. Hamar eltelt a várakozással töltött idő. Csipeszkével sem volt semmi baj.

Mindenki izgult, hogy mit fogok csinálni a 3 gyerekkel egyedül a repülőn, de nem volt semmi gond. Minden nagyon érdekes volt nekik, elfoglalták magukat.

Felszállás, nézni kellett a várost amíg láttuk. Aztán evés, aztán a srácok elővették a dugig tömött hátizsákokat. Mindenféle játékot pakoltak maguknak, és azokkal elszórakoztatták Csipikét is. Papától kaptak indulás előtt kindetojásokat, azokat is össze kellett rakni. Csipike néha szeretett volna elmászkálni, de akkor megpróbáltuk elterelni a figyelmét.
Levente persze kipróbálta a wc-t, mert azt neki mindenhol meg kell vizsgálni.

A fülük nem dugult be. Apa emiatt aggódott a legjobban, úgyhogy vettem gumicukrot és azt eszegették fel és leszállásnál. Az én fülem már ötször bedugult meg ki, mire ők kezdtek valami furcsát érezni a fülük környékén.

Egy kis képernyőn kiírták, hogy milyen magasan repülünk, hol tartunk, meg mennyi idő van még hátra. Azt is elnézegették a fiúk. A leereszkedés tartott jó sokáig, de azt is csak Csipike unta már.

A repülőtérről kicsit lassan értünk ki, mert én úgy emlékeztem, hogy először szoktuk a csomagokat felvenni és utána van az útlevélellenőrzés és kerestem, hogy hol kell megszerezni a csomagokat. Aztán felhívtam Apát és mondta, hogy menjünk csak kifelé, majd később lesznek a csomagok. Úgyhogy mire odaértünk, már csak a mi csomagjaink cirkuláltak. Leszedtük őket a szalagról, a fiúk hoztak egy csomagszállító kocsit, Marci tollta Csipeszt én meg a csomagokat és végre kiértünk Apához.

Aztán még elautókáztunk Helsinkiből Turkuba.

Utána pedig két hétig csak aludtam, hogy kipihenjem magam.

A ház rendben van, a Nagyöcsém vigyáz rá, mindig beszámol róla, hogy mi újság van vele. Totóék is rászoktak nézni, Totó nyírja szépen a füvet és mostmár hamarosan oda is költöznek.

Ahogy Apa tegnap tervezte, elmentünk egy nemzeti parkba kirándulni
.

Szegény fa nem tudta eldönteni, hogy merre nőjön

Babuska a túrista

Úgy hívják, hogy Kurjenrahka National Park.

Erdős, vizenyős terület. Mocsár féle, de az egészet benőtte a moha, meg más vízi növények. Erdélyben szerintem az ilyesmit hívják úgy, hogy mohosláp.

A magasabb részeken erdő van. Nagyon jó illatú erdő. Édes illatú fenyő erdő, néhány nyírfával.
Kis deszka négyzetek jelölik a túrista utakat.

Kék jelzés

A mocsaras részeken palló utak vezetnek keresztül.

Apa és Csipesz egyensúlyoznak

Kb. 6 km-t gyalogolhattunk. Apa cipelte Csipeszt hátihordóban. De néha szólt Csipi, hogy ki akar jönni és akkor egy darabig gyalogolt.

Csipike elaludt

Egy kilátónál megebédeltünk. Ott repült el az orrunk előtt két hattyú. Apa a rendes nagy fényképezővel akarta őket lefényképezni, de pont kifogyott a film. Én meg a digitálissal elfelejtettem rájuk zoommolni, úgyhogy csak két pötty látszódik a képen.

Pöttyök felnagyítva

Tettszett mindenkinek. Csak a srácok állandóan azon veszekedtek, hogy ki menjen elöl a palló úton. Persze azt is kipróbálták, hogy mi van ha rálépnek a mohára a palló mellett. Feljött a víz és cuppogott a cipőjük.

Marcus végig ért a pallón

Hangyabolyt találtunk

Levente teljesen elfáradt mire visszaértünk az autóhoz. Úgyhogy ott is maradtak Apával meg Csipesszel. Mi Marcival elmentünk még megnézni a tavat.
Persze a végére mindenki jól elfáradt nem csak Levente.

A tó