Tegnap volt a házassági évfordulonk. A 10., ezért elmentünk Apával vacsorázni, meg bele az éjszakába.

A gyerekek nem örültek az ötletnek, de megígértük, hogy akkor jövő héten csak egy éjszakát alszunk Poriban, mert megyünk a jazz fesztiválra. Két napra van jegyünk, de a második nap akkor még este haza autókázunk.

Szóval elmentünk először egy étterembe vacsorázni. Biztos korán mentünk, mert tele volt családokkal. Mindenféle korú gyerekekkel voltak ott. Később láttam, hogy van az egyik sarokban babakonyha, meg legó, meg megy a tévében a mesefilm. Szóval határozottan támogatva van, hogy családok menjenek az étterembe.

Mi rendeltünk egy kétszemélyes tálat, meg egy üveg bort.

Először hoztak néhány szelet ottsült, friss kenyeret, meg fűszeres vajat, hogy ne haljunk éhen amíg elkészül a kaja, meg hoztak egy üveg vizet az üveg bor mellé.

De hamar kész lett a tálunk is.

Közben figyeltünk egy mellettünk lévő társaságot. Kaja után desszert, utána kávé, konyak, meg más rövidek, amit otthon általában aperitifnek iszunk. De a vacsorához ők is bort ittak. Aztán még ittak valamiket nagy pohárból, úgy nézett ki, mintha tejet ittak volna. Ez létezik.

Általában a finn éttermek a következőképpen működnek:

Nagyon kevés helyen van pincér. Általában vagy önkiszolgáló éttermek, vagy a pultnál kell fizetni, kap az ember egy számot, azt az asztalára teszi és akkor aki hozza a konyhából az ételt, a szám alapján tudja, hogy hova kell tenni.

Az étteremben valahol van egy pult, ahol a saláta félék vannak, a kenyér, meg az innivalók. Ezek mind benne vannak az étel árában. Amíg várják a vendégek, hogy kész legyen az ennivalójuk, szednek maguknak salátát és azt eszik előételnek. Több féle innivaló szokott lenni kitéve, víz, szörp, tej, esetleg valami alkoholmentes, vagy alacsony alkoholtartalmú saját készítésű sör féle.

A bele az éjszakába meg azt jelentette, hogy Apa a munkatársaitól hallotta, hogy van egy MQNK klub (monknak ejtik) nevű hely, ahol szokott lenni élő jazz. Ha van, akkor tele van a klub, ha nincs, akkor üres. Most a második esett forgott fenn, nyilván az egyetemistákra építenek, ezért majd csak szeptemberben lesz élőzene. Most egy srác keverte a zenét, de az is csak jóval utánunk érkezett, nyilván ide is túl korán jöttünk fél 11-kor.
1/2 1 fele kavarodtunk haza. Még mozgott az egész város, mentek a péntek esti bulik. Az utcán szoktak zenészek lenni, de arra nem számítottam, hogy ez még 1/2 1-kor is így lesz. Svéd lehetett az a srác egy lánnyal, akik valami svéd népzenét játszottak két olyan hangszerrel amilyet én még soha nem láttam. A srácé az nem volt olyan bonyolult, valami gömbölyű gitár félét pengetett. A lányé viszont úgy szólt, mint egy hegedű, vonót is huzigált rajta, de nem lefogta a húrokat, hanem kis billentyűket nyomogatott.

Tegnap délelőtt váratlanul kisütött a nap.
Előtte biztos a finnek is azt gondolták, hogy szar idő van, mert ment a fűtés a lépcsőházban. Valószínűleg a lakásban is, csak még májusban elzártuk az összes radiátort, mert nekünk melegünk volt.

Szóval kisütött a nap. Tata elment a gyerekekkel a játszótérre.

Délután pedig elmentünk a strandra. Tata belemártota magát a tengerbe, hogy végre mondhassa, hogy fürdött a tengerben. Jó idő lett volna, csak szokás szerint nagyon fújt a szél. Levente is levetkőzött, többször neki is futott, de mindig csak a bokáigérő vízig jutott.

Tata csinált a srácoknak csúzlit. Azokkal lövöldöztek a tengerbe. Csipesz meg homokozott. Mindig homokozik, ha homokot lát. Mentünk a kocsitól a strandra, vitte a homokozó készletet, mikor vége lett a fűnek és meglátta az első homok szemet, rögtön leült és már pakolta is a homokot a vödrébe.
Ma elmentünk Sattmarkba, ahol Juhannuskor voltunk, meg Ferencékkel ott sütögettük a kolbászainkat.
Mama is megcsodálhatta a virágos budit. Még egy érv, hogy miért érdemes Finnoba költözni.

A fiúk hozták a csúzlijukat és megint csúzlisztak a tengerbe. Mama, meg Tata gyüjtötte nekik a kavicsokat. Az egyik kavicsra Tata azt mondta, hogy ez osztályon felüli kavics, ez már egyetemet végzett. Erre Levente a következő kavicsra azt mondja: Tata, én meg egy tudod milyen kavicsot találtam? Milyet? Egy nyugdíjas kavicsot!

Vettünk halat az ottani halasnál. Megebédeltünk. Aztán kicsit sétáltunk az erdőben. Van egy Robinson nevű kékjelzéses ösvény. Vannak tornászkodós, köteles feladatok is. Mint egy erdei tornapálya.

Marci koncentrál

Most érik a szamóca. Azt legelésztük. Jó sokat kell belőle szedni, hogy érezze az ember az ízét, mert nagyon apró.

Csipesz szamócát majszol

Vannak más bogyók is, csak nem tudjuk pontosan, hogy melyik micsoda, úgyhogy csak megkóstoltunk néhányat. Marci az evett egy csomó áfonyának vélt kék bigyó-bogyót. Ha nem lesz tőle semmi baja, legközelebb majd mi is szedünk.

Tata, Mama gyerekek

Marcus is fényképezett egy csomót, nagyon szép képeket csinált.

Tegnap Fidánál voltunk, az üdvhadsereges használt boltban. Vettünk Mamáéknak párnákat.
Aztán nem mentünk máshova, mert lógott az eső lába.

Ma délelőtt kicsit sütött a nap, ezért elindultunk Naantaliba.
De mire odaértünk már egészen vacak lett az idő. Én nem tudom mikor lesz már legalább olyan idő, mint májusban volt.

Tata és Mama világkörüli útra indul az új hajójával

Sikerült Levenetét rávenni, hogy belenézzen a kamerába

Azért elmentünk a Mumin szigetre, vittünk grill kolbászokat sütni. De úgy látszik beindult a szezon, mert rengetegen voltak a szigeten. A finnek általában júliusban mennek szabadságra.

A tűzrakóhelynél is összefutott 4 család. Elsőre kicsit kellemetlen volt a helyzet, mert akik elsőnek értek oda, kicsit magukénak érezték a helyet, de aztán csak odamentem én is tüzet csinálni, aztán jött még egy család, abból is az apuka ott szorgoskodott, hogy legyen végre tűz és akkor az elsőknek is be kellett látniuk, hogy ez már nem csak az övéké. Aztán jött még egy család.

A finnek rakosgatták a sütni valójukat a rácsra, én meg vártam, hogy kicsit leégjen a tűz. Ezek lángol-füstölt kolbászokat gyártottak maguknak. Jól néztek ki a kis fekete kolbászok. Én nem tudom, hogy annyira éhesek voltak, hogy nem tudtak várni, hogy kicsit leégjen a tűz, vagy nem tudták, hogy nem akkor kell odarakni a kolbászokat amikor a legnagyobb lánggal ég, vagy itt egyszerűen ez a szokás. De a vége az lett, hogy már mindenki elment mire én is megsütöttem az összes kolbászt.

Ebéd után még megnéztük a strandot, meg a templomot a temetővel, a legszebb utcáját a városnak, aztán jöttünk haza, mert az eső is rákezdte.

Mamának még mindig nagyon tetszik amit eddig látott Finnországból. Azt mondta, hogy szivesen ideköltözne. Milyen tisztaság van, meg milyen rendezett minden.

Jelentkezzen, aki látott már este 3/4 11-kor szivárványt.
Én!
Tegnap szemerkélt az eső, a napocska meg alulról megvilágította, dupla szivárványt láttunk az ablakból az udvar másik oldalán lévő ház fölött, este háromnegyed tizenegykor.

Gyomai Mamáékról.
Mama most repült először, nagyon tetszett neki.
Minden rendben volt.
Elhozták nekünk fél Magyarországot. Hoztak majorannát, lándzsásútifű szirupot, complettát,mert ezeket nem lehet itt kapni. Hoztak kolbászt, szalonnát, Tata csinálta szörpöt, lekvárt. Hoztak egy csomó könyvet, meg játékot a gyerekeknek, mert mindnek volt, vagy lesz valamilyen napja, meg csak úgy.
(Már gondolkoztam rajta, hogy hogy fogunk mi innen haza költözni. Amit itt vettünk már abból is rámondtuk sok mindenre, hogy haza kéne vinni.)

Mama mindig mondogatja, hogy milyen tiszta, rendes ország ez, nem hullik a házakról a vakolat.

Nézegeti a finn embereket. Megfigyelte, hogy sok a szőke és elég kevés, semmilyen hajuk van, ezért a fiúk is megnövesztik, hogy észre lehessen venni, hogy van hajuk.

Én nem tudom, azért elég sok a rövid hajú is. De az is igaz, hogy sok hülye hajú is van. Nem ritka az idétlenre vágott haj, meg az idétlen színű haj, lila, rózsaszín, vagy van itt a házban egy kék hajú lány.

Mama annak is örül, hogy nincs olyan őrült meleg, mint otthon. Jobban érzi magát itt a 18 fok-ban, mint otthon a 30-ban.

Túl sok felé még nem mentünk, mert Apa felsorolta, hogy milyen kirándulásokkal várjuk meg, mert jövő héttől szabadságon lesz. Meg az idő sem tudja eldönteni, hogy milyen legyen.
Tegnap csak piacon voltunk, meg a gyerekparkban.

Délelőtt kicsit sétáltunk, mert épp nem esett.

Tegnapelőtt 27 fok volt, de ma meg már megint csak 17. Pedig azt mondták, hogy itt júliusban van nyár.

Megnéztük, hogy holnap hol lesz majd a piac, meg a sétálóutcát. Vettünk egy rendes térképet a szigetekről.

Délután meg a hajókat néztük meg. A szokásos. Finn hattyú, hadihajók, sok vitorlás a vendég kikötőben. Jégkrém.

Mi már nem nézzük olyan lelkesen, de Mamáéknak tetszett. Mi azt néztük, hogy milyen virágokat ültettek, meg mit csinál a katicabogár, meg mit eszik a barázdabillegető.

Meg milyen kafa kajakban eveznek ott ketten.

Meg persze mi is megnéztük azért azt a sok jó vitorlást, hogy milyen jó lenne kipróbálni, vagy venni egy jahtot a házunk árán, meg némi kölcsönből.

Marcusnak ez tetszik