Tegnap is ma is pakolásztam.
Ma zuhogott az eső.
Tegnap Marcus letörte Levente bicajának első kerekéről a szelepet, úgyhogy ma Apa vett egyet, csak elsőre angolul mondta az eladónak, hogy 16-os gumit kér és az 60-asnak értette és nagyon csodálkozott, meg értetlenkedett. Aztán Apa végre rájött, hogy mi baja és megmondta neki finnül.
Piacon is voltak Csipesszel, utána Csipeszke elmesélte, hogy miket vettek. Epret, borsót, szőlőt, meg, meg, meg, meg, meg, meg körtét.

Este 1/2 7 után elmentünk sétálni, mert akkor sütött ki a nap.
A fiúk bicajjal, Csipesz kisautókával. Van neki egy kis lábbal lökdösős autója. Azt játsza vele, hogy feltipeg a járdán, az elég jól lejt, úgyhogy megfordul és legurul. Eleinte néha felborult a kanyarban, de mostmár jól megy neki. Most elsétáltunk a legközelebbi dombig és onnan zúgott lefelé. Az elég rendes lejtő, onnan szánkóztak télen a gyerekek. Kicsit aggódtunk, hogy fel fog borulni, mert kanyarodni is kell, de ő nagyon élvezte és nagyon büszke volt magára, hogy ott legurult. A fiúk ugyan ezt csinálták csak bicajjal. Levente aggódott, hogy ha valaki az úton volt, hogy nem fog elférni mellette. Mikor pedig Marcus zúgott le, mi aggódtunk a többi ember testi épségéért, mert elképesztő sebességgel száguldozik.

Itt a séta utak környékén van egy darab föld. Tavaly is művelték. Ősszel felszántották az egészet, most elsimították. Fel van parcellázva és emberek ott veteményeznek. Nem tudjuk pontosan hogy működik a dolog. Biztos bérelni lehet egy-egy darabkát. Máshol is láttunk már ilyen földeket a városban. Mindenki földje mellett ott vannak letéve a szerszámok, locsolók, várják hogy jöjjön a gazdájuk dolgozni. Finnországban vagyunk, a termést is az fogja felszedni aki elvetette.

Délelőtt pakolásztunk, takarítottunk. Apa a fiúkkal szőnyegeket porolt.
Délután én elvittem Ágiékhoz az íróasztalt, aztán Apa vitte Bogátának a kanapét. Kitalálta, hogy be fog az férni az autóba és tényleg befért, csak kicsit lógott ki. Most itt van Bogáta anyukája ő segített felvinni. Elég nehezen került elő Apa, mert segített Bogáta régi kanapéját eltüntetni.

Egyre nagyobb a felfordulás, időnként csak tanácstalanul üldögélünk itt a közepén. Azért próbálunk valamiket csinálni, amiről azt gondoljuk, hogy az összepakolódás felé mutat.

Levente volt óvodában, az udvaron festettek. Marci volt iskolában, elkezdtek írni tanulni. Tegnap lett volna valami tollbamondás, biztos akkor jött rá Ms Roberson, hogy túl lassan írnak a gyerekek, vagy nem tudom, hogy miért pont most kezdenek írni tanulni. Biztos a maradék egy hétben jó sokra fognak jutni.

Holnap munkaszüneti nap, Áldozó csütörtök.

Én meg pakolok, takarítok. Szétszedtem az íróasztalt, majd visszük Ágiékhoz. Kimostam a matracunk huzatát. Kivasaltam a tegnap kimosott függönyöket, egy magyar csajszinak kellenek. Kidobáltam egy csomó prospektust amit eddig őrizgettünk. Főleg különböző városokról, ahol vagy voltunk, vagy jó lett volna elmenni. Letakarítottam a kanapé huzatát, tök jó anyagból van, csak vizes ronggyal törölgeti az ember és tiszta lesz. Kitakarítottam a konyhaszekrényt, összepakoltam a maradék kajának valót, hogy tudjam mit kell még megenni a jövő héten.
Meg ilyenek.

Ma reggelre jött valami front, esett egy kis eső, meg egész nap felhős volt az ég. A gyerekek meg voltak kergülve. Azt mondta Marcus, hogy Ms Robertson veszekedett az egész osztállyal, mert úgy viselkedtek, mint az őrültek. Apa hozta-vitte a fiúkat, az oviban is azzal fogadták, hogy Levente fojtogatott egy fiút. De Levente azt mondja csak ölelgette és kapott egy kis levegőt.

Ma volt az oviban a spring party (tulajdonképpen évzáró ünnepélyféle). Vagyis nem az oviban, hanem egy régi templom paplakának az udvarában, meg a paplakban. Az udvaron volt a gyerekek előadása. Levente nem volt hajlandó beállni, mert nem volt egy csomó ideig oviban és nem gyakorolta a dalokat.
Utána volt egy kis megvendégelés. Kávé, süti.
Arról volt szó még a hónap elején, hogy grillezés is lesz, de aztán a héten mondták, hogy nem lesz, mert nincs grillsütő. Nem tudom, hogy arra számítottak-e, hogy ott van kolbászsütő hely, és mégsem volt, vagy csak most jöttek rá, hogy nekik nincs grillsütőjük. Meg azt sem értettem, hogy akkor miért nem hoz valaki. Nem létezik, hogy ne legyen valamelyik családnak egy grillsütője. De Apa szerint egyszerűen itt ez nem megoldható. Az óvónők nem fognak ilyet kérni, a finneknek meg nem jut eszébe felajánlani. Nem tudja, hogy azért mert nem akarnak beleavatkozni a másik dolgába, vagy csak nincs annyi eszük. De azt nem hinném.

Kávézás után mindenféle játékokkal játszhattak a gyerekek a templomkertben. Apa kicsit beszélgetett a koreai fickóval, meg a Jaako szüleivel. Jaako az, akinek a szülinapján volt márciusban Levente, és az ő tesója Vilhelmiina, szintén odajár az oviba. Mesélte az anyukájuk, hogy Vilhelmiina nagyon szereti Leventét, nagyon sokat beszél róla otthon, és azt mondja, hogy Levente felesége lesz. Kb. 3 és fél éves, vagy 4. Most Levente azon aggódott, hogy hogy fogják egymást megérteni, mikor nem is beszélnek közös nyelvet. De különben Levente is szereti Vilhelmiinát. Úgyhogy megnyugtattuk, hogy majd mind a ketten megtanulnak angolul és angolul beszélgetnek. Meg azon is gondolkodott Levente, hogy hol fognak lakni. Vilhelmiinát nem tudom, hogy honnan vették a szülei, mert egy kis húzott szemű kelet ázsiai kislány, a szülei és a testvérei pedig finnek. Szóval nem finnek kinéző menyünk lesz.

A hétvége leírásából kimaradt az új kulcsos bénázás.
Most az történt, hogy csütörtök este találtam egy kulcsot a szélfogóban, gondoltam biztos az egyik pótkulcs leesett a karikáról. Visszatettem.
Pénteken Apa hozta-vitte Marcust, nem kellett neki ajtót nyitni.
Amikor indultunk volna a mökkibe, becsuktam az ajtót, a saját kulcsomat nem tettem el, mert gondoltam Apának van, akkor én minek vigyem.
De valamiért vissza akartunk menni, ezért kértem Apától a kulcsát és akkor vette észre, hogy leesett a kulcsa a tartóról. Az ő kulcsát találtam meg a földön, nem a pótkulcsot.

Akkor most mit csináljunk? Most intézkedjünk, vagy ha haza jöttünk a mökkiből.
Először körbejártuk a lakást, hátha valamelyik ablak nyitva maradt, de nem. Arra emlékeztem, hogy a konyha ablakot nem zártam be rendesen, mert rossz a zárja és nem mindig sikerül. Nyomogattuk, de csak egy kicsit mozdult, nem akart kinyílni. Aztán arra gondoltunk elmegyünk az ingatlanos irodába, hogy megkérdezzük nincs-e pótkulcsuk.
Elmentünk, de nincs nekik, csak egy lakatos telefonszámát adták meg, azt mondták, hogy az majd 20-30 euroért beenged minket.
Elmentünk a mökkibe, ott nézegettük a zárat, de arra jutottunk, hogy azt mi biztos nem tudjuk kinyitni.

Tegnap mikor jöttünk haza, Apa rögtön telefonálni akart a lakatosnak, de aztán engedélyezett 5 perc szemlélődést. Persze a tárolót is becsukta pénteken rendesen, úgyhogy szerszámunk sem volt. De előre szaladtam a teraszra, ott volt a metszőolló, meg néhány fadarab. Arra jutottam, hogy az a konyha ablak nem lehet annyira bezárva, ha megtudjuk kicsit mozdítani és megpróbálom befeszíteni, vagy megütögetem egy kővel, hátha kinyílik. Végül a metszőollóval befeszegettem, egész könnyen ment, szépen felmászott a kilincs, nem is lett semmi baja az ablaknak. Úgyhogy mire Apa kikászálódott az autóból, már kinyitottam az ablakot. Apa azt mondta, hogy jó hogy nem volt ott, mert azt mondta volna, hogy hogy gondolok ilyen hülyeséget, hogy metszőollóval akarok kinyitni egy ablakot.
Az ablakon bement Marcus és beengedte a családot. De ezt a részt már gyakoroltuk korábban, mikor csak kimentünk az udvarra és becsapta a szél az ajtót, de nyitva volt a konyha ablak.

Itt olyanok az ablakok majdnem mindenhol, hogy a nagy ablakokat nem lehet kinyitni. Van hozzájuk valahol egy kilincs, hogyha ablakot akar pucolni az ember, akkor megtehesse, de egyébként csak lukak vannak az ablakokon és nincsenek benne kilincsek.
Viszont a nagy ablakok mellett vannak vagy kis ablakok, vagy szellőzők, amiket ki lehet nyitni.
Nem tudom,hogy miért van így, biztos el sem tudják képzelni, hogy valaki egy olyan nagy ablakot ki akar nyitni szellőztetni, vagy nyáron beengedni az éjszakai hűvöset, hogy ne gyulladjon meg, mert itt sosincs olyan meleg. Elég az a kis ablak.
Most Marcus ezen a kis ablakon mászott be, de különben már Apa egyszer próbálta, mikor csak Csipesszel volt itthon és becsukódott mögötte az ajtó és ő is be tudja magát préselni rajta. Még jó hogy nem nagy pocakos.

Hétvégén ebben a mökkiben voltunk a tengerparton:


Pénteken Apa hozta-vitte Marcust, mert Levente nem ment oviba.
Marcusnak hosszú napja volt, úgyhogy miután Apa hazahozta, bepakoltunk és indultunk is a mökkihez.
Turkutól kb. 30-40 km-re voltunk. Egy kedves néniéknek (akik különben mezőgazdasággal foglalkoznak) van két mökkijük a tenger partján egymástól nem messze, amiket kiadásra építettek, de nagyon szépek és jól felszereltek. Nem annyira szépek mint amilyenben Lappföldön laktunk, mert azon látszott, hogy a fickó szívét-lelkét beleadta, mert magának csinálta, de azért szépek. Áram is van bennük, amitől azért már túl kényelmesek, de a WC az még kinti, habár abban is van hősugárzó és az ülőke is hungarocelles, hogy télen ne fagyjon oda a fenék. Közvetlenül a tenger partján vannak ezek a házak, erdős részen. Olyan jó, édes szagú fenyőerdőben.

A mökkihez tartozó móló csónakból nézve

Csipike várja a vacsorát a teraszon

Fenyők

Kb. 5 órakor értünk oda, a néni a kicsi angoljával elmagyarázta a tudnivalókat. Nagyon jópofa volt. Aztán felfedeztük a környéket, kipakoltunk. A néni mondta, hogy a másik mökkiben nem lesz senki, úgyhogy annak a partját is a magunkénak tekinthettük.
Kicsit csónakáztunk, kipakoltuk a fáskamrából az összes játékot (mert még az is volt), a srácok dártsoztak, vacsoráztunk, aludtunk.

Szombaton Apa talált a fáskamrában pecabotokat, egyhez volt szerelék. A másik mökki fáskamrájában is találtam 3 botot és abból is kettőt felszereltünk damillal, súllyal, úszóval, horoggal és pecáztunk. Apa először kenyér galacsinnal próbálkozott, nem túl nagy sikerrel.

Pecáznak

Aztán kimentünk Marcussal, mondta Marcus, hogy megpróbál horgászni, de az nagyon unalmas. Nem is akartak kenyeret enni a halak. Beküldtem Marcust virsliért, rátettünk egy kicsi karikát a horogra és fél perc múlva kapás volt, Marcu kirántotta, kirepült a hal, de leakadt a horogról, leesett a sziklára, ami lejtett és a hal begurult a tengerbe. Egy keszeg volt, közepes. De ez elég volt arra, hogy Marcus belelkesedjen.
Először kitalálták Leventével, hogy csónakból akarnak horgászni, mert a közelben a nádban állandóan csapkodtak a halak. Beültünk mindannyian és elindultunk. De a szél annyira vitte a csónakot, hogy úgy nem nagyon lehetett pecázni.
Akkor próbálkoztak még egy darabig a stégről, de nem akartak virslit enni a halak. Marcus meg mondogatta, hogy van a nádasban egy kis tavacska és ott kéne pecázni. Átmentem vele megnézni, hogy miről van szó. Hát nem tudom, magasabban volt régebben a tenger víz, vagy mi, mindenesetre úgy tűnt, hogy nem olyan régen még összeköttetésben volt az a pocsolya a tengerrel és ott rekedtek benne kis halak. Elég sok kis keszeg volt a vízben, ami kb. 30 cm mélynek tűnt, néhol 20-nak. Bedobtuk a szereléket és az úszó akkor sem úszott, amikor a virsli a víz aljára ért, de láttuk a virslit, úgyhogy csak azt kellett nézni, hogy mikor kapja be a hal és lehetett kirántani. Először én fogtam egyet. Rohantunk vele befelé, mert nem bírtuk leakasztani a horogról. Apa leszedte, vödörbe tettünk vizet és ott nézegettük, aztán visszaengedtük.
Marcus utána egyedül járt oda pecázni. Tegnap egy kis halat fogott egyedül, ma pedig kettő nagyobbacskát . És úgy megtetszett neki, hogy nem akart eljönni a mökkiből.
Levente is fogott ma egyet, meg Apa is és kitalálták, hogy ők ezeket megsütik. Megvétóztam. Először is mind méreten aluli volt. Tele szálkával az a kis mini keszeg, ki fogja megenni. Apa is úgy gondolta, hogy inkább csak azért készítsük el, hogy Marcus lássa, hogy hogy megy ez. De aztán inkább visszaöntötték őket és majd otthon fogunk másikat és azt esszük meg.

Pecázásra felkészülve

Marcus az első zsákmányával

Tegnap attól függetlenül, hogy a csónakos horgászat nem jött be, kicsit evezgettünk ott a környéken. 4 vagy 5 hattyú lakik ott az öbölben. Kitalálták, hogy az egyiket érjük utol. Én eveztem, de nem voltak megelégedve a sebességgel a többiek, a hattyú simán ott hagyott minket. Apa átvette az evezőket, úgy már kicsit közelebb jutottunk hozzá, de meg kell állapítani, hogy ezek a hattyúk jobban eveznek, mint mi.

Levente evez, Apa navigál

Tegnap szaunáztunk is. Apa persze a tengerben hűtötte magát. Reggelenként is ott fürdött meg. Azt mondta, hogy kb. 8 fokos a viz, de szerintem 5-nél több nem lehet. Hideg, az biztos.

Tegnap délelőtt elmentünk ott a helyi boltba. Útközben láttunk egy fehérfarkú szarvast. Nem nagyon volt megijedve, megengedte, hogy nézegessük.
A boltban nagyon kedvesek voltak velünk. Nyilván látták, hogy nem vagyunk odavalósiak. Egy hölgy gyors beállt tolmácsnak, egy bácsi kifigyelte a rendszámunkat, majd magyar tudását fitogtatta. Vidéken a finnek is másmilyenek, mint városban.

Hát ilyeneket csináltunk. Pihentünk és élveztük, hogy milyen klassz helyen vagyunk.