Végre már szép tavaszi idő van. Tegnap, tegnapelőtt is már elég jó volt.
De nem nagyon távolodtunk el a lakástól, mert ez a kis Levente mégis csak valami vírust szedhetett össze, mert szerdáról csütörtökre is hányt éjszaka, meg hasmenése volt. Csütörtökön eléggé nem volt jól, de tegnap már virgonckodott, csak néha még fájt a pocakja. Evett már eleget, diétás kajákat csináltam neki. ma már evett rendesen és úgy néz ki, hogy túl van a betegségen. Remélhetőleg nem kapta el senki.

Marcusék a suliban méricskéltek, lelépték, leugrálták a tornatermet. Tegnap meg végig járták a sulit és lesatíroztak mindenféle felületeket. Egy japán tanárnő van a suliban egy ideje. Az szokott bemenni hozzájuk rajz órára. Papirt hajtogattak, múlt héten elefántot csináltak, most pedig papírcsillagot. Közben néhány dolgot hoz magával Ms Hasimotó és azt is megmutatja a gyerekeknek. Most pl. valami játékot mutatott és a japán osztálytársukkal énekelt hozzá japánul.

Ma délelőtt piacon voltunk, bementünk a piaccsarnokba is Ági boltját megnézni. Ági azzal fogadott, hogy a kislánya már várt minket, egész nap azt hajtogatta, hogy mikor jön már az ő kis barátnője. Ági mondta neki, hogy nem szoktak azok piacra jönni, de a kislány mondta, hogy de most jönni fognak. És tényleg. Csipesz be is vonult Ailával meg Nadinnal (ő a Marcus osztálytársa) a raktárba mesét nézni. Mivel félnapokat ott ül szegény gyerek a boltban, mert Ági nem tudja hova tenni, van neki egy kis DVD lejátszója és azon néz meséket. Úgyhogy Csipeszt nem is láttuk amíg ott voltunk. Megnéztük az új áru készletet, beszélgettünk. Mostanában már nagyobb a forgalom, jönnek a turisták, meg jobban mozognak az emberek a jó idő miatt.
Ott ettünk a pizzásnál, aztán jöttünk haza.

Délután elmentünk megnézni a vidámparkot. Utazó vidámpark, már tavaly is voltunk ott.
Dodzsemeztünk, forgóhintáztak a fiúk. Csipesz még tavaly kicsi volt ahhoz, hogy bármire is felüljön. Mostmár mindenhova menni akart. Fel is ült két kicsiknek való forgóra, nagyon tetszett neki. Fényképezőt nem vittünk, mert azt gondoltuk, hogy sokan lesznek és nem fogunk most semmit csinálni, de nem kellett sehol sem sorban állni. Majd még megyünk oda és akkor fényképezünk.

Van most ez a jégkorong VB. Két ingyenes finn csatorna is közvetíti a mérkőzéseket, úgyhogy Apa tegnap meg tudta nézni a magyar meccset is. Nagyon vicces volt ahogy közvetített a finn riporter. Hadarja ezt az egyébként is pattogós nyelvet és a magyar neveket is furán mondja. De nekünk is bele kell még jönni a szurkolásba, állandóan azt mondjuk, hogy dobta, vagy rúgta, vagy mi? ja, ütötte.
Apa már készül a jövő heti gratulációkra. Amikor néhány hete az első felkészülési meccsen a magyarok megverték a finneket, akkor volt Apának olyan munkatársa, aki gratulált neki, mások meg azt mondták, hogy a finn játékosok nem vették kellően komolyan azt a meccset. Abban reménykedik, hogy hátha más csapatok is megteszik még ezt a szívességet.

Azt állapítottuk meg, hogy általános tavaszi nagytakarítás folyik az egész városban.

Amikor tegnap vittük át Ágiék új lakásába a cuccot, éppen lépcsőházat takarított egy férfi és egy nő. Ági mondta, hogy akkor meg van nyugodva, csak szoktak itt lépcsőházat takarítani.
De aztán láttuk, hogy ki van írva az ajtóra, hogy tegnap 7-től 15 óráig valami N-Clean nevű cég fog ott tevékenykedni. Ebből arra jutottunk, hogy azok ketten most az N-Clean Kft és most takarítanak. Mondtam, hogy annyira gyakran nem takaríthatnak, ha külön kiírják amikor igen. De aztán mondta Ági, hogy a piacon is kaptak papirost, hogy takarítsák ki a boltjaikat és valamelyik napon, amikor rendesen dolgozni szoktak, be lesz zárva a piaccsarnok mert nagytakarítást tartanak. Úgyhogy biztos a lépcsőházban is ez most a nagytakarítás volt, máskor meg vannak kistakarítások.

A hóra kiszórt kavics nagy részét már összeszedték sepregetős gépekkel. Mostanában egy csomó locsolókocsi járkál. Itt ment el nem rég egy a ház előtt, pedig már tegnap is járt itt egy másik. De a mai még a saját eredményével sem volt megelégedve, kétszer is visszatolatott, mire úgy gondolta, hogy mostmár lehet enni az útról.
A bicaj utakat is locsolják, sepregetik a gépek.

Múlt héten jártak emberek fűrészekkel is, szedték össze a narancssárga pálcákat, amiket ősszel tűztek ki, hogy majd lássuk az utat a hóban is. Biztos amelyiket nem tudták kihúzni a lukából, azt lefűrészelték. (Azért van dolguk elég a hó miatt: pálca tűzgélés, hókotrás, kavics kiszórás, kavics összeszedés, pálca begyűjtés)

Az utak mentén is szedik a szemetet nagy csipeszekkel a bácsik.
Lombseprűznek, metszenek ahol még nem fejezték be.

Az utcánkban is a fentebb lévő házaknál ma gereblyéztek, metszettek.
A mi házunknál nem tudom mikor fognak, pedig úgy nézem, hogy azokat a rózsatöveket, amik a játszótér környékén vannak szokták metszeni.

Szóval tevékenykednek az egész városban, biztos május elsejére, Vappura tisztának és rendezettnek kell lennie mindennek.

Levente azzal bonyolította az éjszakát, hogy 2 órakor hányt egyet. Ezt elintéztük egy negyedóra alatt, aztán aludtunk tovább. Hajnalban Csipesz kéredzkedett be az ágyunkba. Már nem volt egy nyugodt éjszakánk jó régen. Valamiért Marcus szokott átjárni hozzánk aludni. Nem tudom mi nyugtalaníthatja, hiába kérdezgetem nem derül ki. Ha ő nem jön, akkor jön Csipesz.

Reggelre Levente elég jól volt ahhoz, hogy mehessen oviba. Nem tudom mi lehetett a baj. Ha otthon lennénk valami vírusra gyanakodnék, de itt olyanok nem nagyon laknak. Meleg sincs, hogy a hányós vírusok tombolnának. Na mindegy, végül is egész nap elég jól volt, habár enni nem evett túl sokat. Majd holnap bepótolja.

Délelőtt Áginak segítettünk a maradékot átköltöztetni. Mostmár üres a régi lakás. Ez bútorozott volt, ahova pedig költözik az bútorozatlan. Úgyhogy megveszi a mi bútoraink egy részét, azt mondta, hogy azzal ne törődjünk, hogy addig nem lesz mire ülnie amig mi nem költözünk haza. Azért majd igyekszünk minél hamarabb odaadni a cuccoknak legalább egy részét.
Csipesszel mentünk természetesen és Ági legkisebb lánya is ott volt. Nem jár oviba, mert nem tudta megoldani Ági az oviba hordást. Nagyon jól megvan egymással a két kis csaj. Elbohóckodtak egymásnak. Egyfolytában nevetgéltek. Szerintem Csipesz is megértette, hogy Aila nem tud magyarul. Azért magyarul beszélt hozzá, de van amikor nem beszélt, csak valahogy kifejezte, hogy mit akar.

Délután elmentünk a gyerekparkba. Már jó régen voltunk. De most nem valami szép. Minden fa kopasz. Mondjuk ez a gyerekeket nem zavarta. Játszottak mindenen. Észre vettük, hogy nem messza valami kutya szépségversenyhez gyülekeznek. Ott is megnéztük a kutyákat. Apa is odajött munka után, aztán jöttünk haza.
Jó hideg volt egész nap. Olyan őszies idő. 2 fok, felhős ég. Na jó, délután már volt lehet, hogy 9 fok is. Á azért annyi nem, de 8, vagy 7.

Reggel 9 órakor -2 fok volt és deres volt a tavalyi fű. Így ma is volt miért mondani Apának, hogy menjünk már haza.
Délután már volt vagy 8 fok, de Apa fázott a bicajon, mikor jött haza. Mondtam neki, hogy igazán átköltözhetnénk már egy melegebb országba. Mondta, hogy elintézte, van Közép-Európában egy ország, ahova júniustól mehetünk. Tök jó lesz.

Néhány hete mentünk volna a boltba és egy autó indexelt kifelé a parkolóból, de aztán nem jött ki, hanem ott megállt. Intettem neki, hogy én pont oda szeretnék bemenni. Erre hátra tolatott, közben a fickó folyamatosan vigyorgott. Gondoltam, ez nem komplett. Most ki akar jönni, vagy nem? És mit vigyorog? Befordultam, kikerültem az autót, nagy nehezen megálltam, mert sehova nem fértem tőle, a fickó meg egyre csak vigyorgott. Mikor megálltam kiszállt, és odajött hozzánk. Kicsit megijedtem, hogy most mit akar tőlem ez az őrült finn, de aztán kiderült, hogy magyar. A felesége és a kisfia is ott ült az autóban. Látták, hogy magyar rendszámos az autó és azért idétlenkedtek ott, hogy tudjanak velünk beszélni. Elmesélte röviden a fickó, hogy ők már 7 éve itt laknak. Azért magyar az autó (az autójuk magyar rendszámos, csak én nem azt figyeltem), mert a felesége még tanul és addig nem kell regisztráltatni, meg ilyenek. És kérdezte, hogy mi mikor jöttünk, meddig maradunk.
Mondtam, erre azt kérdezte, hogy miért megyünk haza, nem jó itt?
Előtte nem sokkal voltunk azon a magyar találkozón, ahol a Szilvi nevű csajszi is azon csodálkozott, hogy mi nem akarunk visszajönni.
Úgy látom, hogy akik már rég itt vannak, azok félnek hazaköltözni. Olvassák a sok rossz hírt, (mert másmilyen nem nagyon van az újságokban), ha haza mennek mindenki panaszkodik nekik, hogy milyen rossz otthon ( azt már elfelejtették, hogy a magyarok mindig panaszkodnak) és már annyira elhiszik, hogy otthon sokkal rosszabb, mint itt, hogy azt képzelik, hogy ott nem is lehet élni. Pedig a szüleik és más rokonaik ott vannak és valahogy csak megvannak, ha még nem kellett őket idemenekíteni.

Hát nem tudom. Mi bátrak vagyunk és haza megyünk. Én úgy emlékszem, hogy nekünk nem volt ott rossz egyáltalán.

A fiúk már tervezik, hogy mikor haza megyünk pont érni fog a cseresznye, felülnek a fára és cseresznyét fognak enni egész nap. Vagy csak azért jönnek le, hogy egyenek egy kis epret.

Beköltöztek ide a környékre mindenféle állatok.
Most szaladt el itt a kertben valami vadnyúl. Délután is láttam egyet a parkolóban.
Meg egy fácánkakas is lakik itt valahol, mert mindig itt mászkál a környéken.
Egyszer körbe kergettük a ház körül, mert a gyerekek le szerették volna fényképezni. Csipesz azóta is emlegeti, hogy a kakas fácán elszaladt.
Fenyőrigó is van mostanában sok. Biztos már visszajöttek délebbről. Nagyon szépek. A bokrunkon még mindig ott lóg a madáretető, amiben napraforgó van. Arra rájárnak még a cinkék, néha verebek. Egy kis vörösbegyet is láttam valamelyik nap. A bokor alá odaszórtam a salátát ami nem fogyott el, csak fonnyadozott. A rigók nagyon örültek neki. Egy fekete eszegette, meg sok fenyőrigó.

Ma szép idő volt, csak még mindig hideg van. Most 8 fok lehetett a csúcshőmérséklet.

Levente nem ment oviba. Nem akart a szeme miatt és tényleg elég ronda, kicsit be is van dagadva. Biztos érzékeny. Azért már holnap majd megy oviba.

Marcusnak extra angolja van hétfőn, meg két tesióra. Arról volt szó, hogy áprilisban úszni fognak tesiórán, de még nem úsztak, az áprilisnak meg mindjárt vége. Délutáni pihenő alatt olvasott. Húsvétra kapott egy Pettson és Findust, az olvasta 40 percig. Biztos közben elbambult szokásához híven, de egész sokat elolvasott belőle.

Délután elmentünk bicajozni. Sajnos elfelejtettem fényképezőgépet vinni. Odamentünk a tengerpartra ahol két hete Apáék le lettek fényképezve a fagyott tengerrel. A jégnek már se híre, se hamva. Így azért sokkal szebb a tenger. Csipesz az idő jelentős részét kőhajigálással töltötte. Nagyon szeret a vízbe köveket dobálni. Vagy bármit.
Kicsit sétáltunk az erdőben a puha moha szőnyegen, megint dobáltunk köveket, aztán jöttünk haza.
Levente tekert derekasan, fel a dombra is, csak időnként, ha valami nehézség adódott feladta, eldobott mindent és sírdogált. Leginkább fáradt volt. Szokott délután aludni, de most nem aludt és az hiányzott neki. Úgyhogy a végén már kicsit untam a nyavalygást.

Délelőtt Marcussal ketten bolhapiacon voltunk. Ruhákat vettünk csak. Azért mentünk, hogy Marcusnak vegyünk széldzsekit, mert valahogy kinőtte a régit. Vettünk neki kettőt, egyik 1 euro volt, a másik egy nadrággal együtt volt 6 euro. Csipesznek is vettünk kabátot nadrággal 1 euroért. Nadrágokat vettünk 1 eurokért, meg ilyesmi. Legót szeretett volna még Marcus, de az nem volt sehol.

Ebéd után elmentünk tengerpartra. Ősszel voltunk egy helyen ami nagyon tetszett és most oda mentünk vissza. Itt a közelben az egyik szigeten. De most hatalmas szél volt 6 fokkal, meg szegény Levente elesett és csúnyán meg ütötte az arcát a jobb szeme környékén. (Meg fog gyógyulni, semmi maradandó.) Azért elindultunk a tanösvényen, hogy kicsit sétáljunk. Láttunk egy kövér mókust, valamit eszegetett. Végül találtunk egy szélcsendes öblöt. Odajött két hattyú is.

Marcus kedvenc tartózkodási helyén.

Ebben az öbölben ténferegtünk egy kicsit, aztán elindultunk vissza az autóhoz.

Ilyen kis lila virágok nyíltak ott szanaszét.

Levente szegény sokat nyavalygott az arca miatt, aztán hazafelé jövet elaludt.
Apa elment boltba, meg Áginak vitt felfújható ágyakat.
Későn ért vissza. Vacsora, olvasás, alvás.