Marcusnak ma iskolába kellett menni.
Van néhány ilyen extra nap. Nem tudom mit pótolnak. Értelme sincs sok, mert nem tanulnak úgy sem.
Ma a szülői munkaközösség megbeszélést és könyvvásárt szervezett. Az volt a mondás, hogy mindenki vigye el a megunt könyveit és 1,2 vagy 3 euroért fogják árulni. A maradékot haza viheti a gazdája, vagy valaki elviszi az antikváriumba.
Marcuséknak azt mondta Ms Robertson, hogy ma ne vigyenek táskát, csak könyveket és pénzt.
Azt gondoltuk, hogy magyar könyvekre nem lesz túl nagy kereslet, úgyhogy mi nem vittünk semmit, csak pénzt adtunk Marcusnak, hogy ha valami megtetszik neki, akkor meg tudja venni. Elsőre nem is akart pénzt vinni, mert ő nem akar angol nyelvű könyvet venni, de aztán rábeszéltük, nem olyan nehéz, ha nem költi el, majd haza hozza. Végül mégis vett két könyvet. Vagyis füzetet, mert ezek az angolul beszélők kiadnak néhány oldalas könyvecskéket is füzet alakban. Az egyiket 1 euroért vette és a rövid, u betű közepű angol szavakat gyakoroltatja. Egy egész sorozat létezik belőle, most nekünk lesz egy ilyen, legalább ezeket a szavakat ismerni fogják. A másik vastagabb füzet, az már otthon rendes könyv lenne, az űrről szól. Azt 2 euroért vette.
Vásárlás után pizzát sütöttek. Kész alapra pakolásztak, aztán megsütötték és megették.
Ennyi volt az iskola nap.

A térdem már jobban működik, mint tegnap, de azért nem akartam még erőltetni, így nem mentünk sífutni, hanem délután elmentünk fürdőbe.
Tavaly már voltunk ott és az volt az egyik kívánság, hogy menjünk el még egyszer.


A kép a fürdő honlapjáról van. A legtöbb időt a jobb szélen látható gyerekmedencében töltöttük. Csipesz nem volt hajlandó máshová bemenni. Elolvastam most a jún. 15-kei bejegyzést, akkor minden vízbe be akart menni. Elsőre most is lelkes volt, de aztán elcsúszott és ivott egy kicsit és utána már hiába adtunk rá mellényt, nem akart máshova bemenni. Egyszer sikerült bevinni az alul- középen látható medencébe, de annyira szorított és nyavalygott, hogy inkább kimentem vele. A fiúk is magyarázták neki, hogy fent tartja a mellény, de nem tudtuk meggyőzni. Úgyhogy ott cirkulált a gyerekmedencében. Lecsúszott a csúszdán, nekem ott kellett lennem a végénél és elkapni, mert ott is félt, hogy beleesik a vízbe és megint iszik. Aztán elment a lépcsőig, leült lóbálta a lábát, bedobta a vízbe a labdáját, utána ment, aztán fel a csúszdára. Így ment körbe-körbe. Közben Apa a fiúkkal a nagy csúszdákon csúszott, meg felmentek az úszómedencéhez, kimentek a kinti medencébe, mindent megnézegettek. Ettünk egy kicsit, utána én is lecsúsztam háromszor a fiúkkal, többször már nem mentem fel azon a sok lépcsőn, mert így is fájt már a térdem.

Levente mellényben

Egyszer még Leventét is ki kellett mentenem a vízből. Mikor ettünk levette a mellényét, aztán elfelejtkezett róla és beugrott az alul-középen medencébe. Szerencsére nem túl mély a víz, ott pattogott, hogy időnként kiérjen a feje és levegőt tudjon venni. Beugrottam és kiemeltem. Kis pupák. Elfelejti, hogy nincs rajta mellény...
Jól elfáradtunk, Csipesszel mi még szaunáztunk egy kicsit, aztán tusolás, öltözés, haza jövetel.

Volt ott egy társaság. Nagy valószínűséggel legénybúcsút tartottak. Hát nem szívesen lennék itt legény, aki búcsúzik. Először arra lettünk figyelmesek, hogy egy fickó, akin egy neon zöld fürdőruhaféle volt, amiből a kukacán kívül mindene kilátszott, mászkál fel-alá a fürdőben. Egy másik fényképezi és egy férfi társaság mindenhova követi. Utána szóltak az úszómestereknek, felmentek velük az úszómedencéhez és ott vagy versenyeztek, vagy csak a srác idejét mérték. Apáék az egyik csúszdánál is találkoztak velük, ott is felírták, hogy mennyi idő alatt csúszott le a szerencsétlen. Aztán mikor jöttünk már haza, ott ült a srác magába roskadva, úgy nézett ki, mint aki már többet ivott a kelleténél. Piros nylon harisnya, kék szoknya, meg valami tengerész kabát és sapka volt rajta. Napszemüveg és akkor próbált neki bajuszt ragasztani egy másik srác. Szegény nem hiszem, hogy holnap túl jól fogja magát érezni.
Talán írtam már, hogy egyszer Apa egy kocsmában találkozott egy legénybúcsúztatós társasággal. Akkor egy kerekeken guruló ketrecbe volt bezárva a búcsúzó, oda kapta a sört, meg egyszer bezártak mellé egy lányt is. Később azt kiengedték és eltolták a ketrecet a következő kocsmába.
Nincs itt túl jó dolga egy búcsúzós legénynek.

Apa ma volt Helsinkiben Microsoftos konferencián. Programozóknak szóló előadások voltak, de mivel főleg finnül zajlottak, Apa csak nehezen talált egy-két olyat, ami angolul volt és még érdekelte is. Azért ment, hogy ő is előadást tartson az egyik munkatársával. A programjukat mutatták be. A kollégája tartotta az előadást, amit mindenki értett, kivéve Apát, mert ez is finnül volt. Apa kattintgatott a programban, Kari pedig magyarázott. És intett amikor tovább kellett lépni. (Kari az férfi keresztnév. Ilyen férfi kollégái vannak Apának: Ari, Kari, Ilkka, Szami, Tapani)
Ők meg voltak elégedve az előadással. Sikerült bemutatni és elmondani amit akartak.

Amíg Apa előadott, mi a kohmoi erdőben szánkópályát kerestünk. Kohmo az egyik városrész Marcus sulijától nem messze. A főútról láttuk a szánkópályát, de mire megkerültük a hegyet, meg felmásztunk rá, nem tudtuk, hogy merre keressük. A sétaútról letértünk, aztán megint megtaláltuk, a fiúk leszánkóztak rajta és megtaláltuk a szánkópályát. De nem nagyon tetszett a fiúknak, mert nagyon hepe-hupás volt és ledobta őket a szánkóról. Úgyhogy csak néhányat csúsztak, utána Marcus meg Csipesz inkább legurult a pályán, Levente pedig havat evett.

Gurulnak, Levente pedig eszik

A fiúk másznak fel a hegyre csúszni

Aztán visszamentek a sétaútra és azon szánkóztak. Azon nagyon messzire csúsztak. Jó kis hely volt. A nap szépen sütött, nagyon szép volt az egész erdő.
Reggel -4 fok volt, de felment 1-2 fokra és ma is olvadt, de ott az erdőben az árnyékban nehezebben olvad a hó. Sokan sífutottak rajta, habár már elég jeges.

Erdő

Szóval jót kirándultunk, attól eltekintve, hogy én szétvertem a térdem. Felszaladtam egy sziklás részen, hogy megnézzem merre van ez a szánkópálya, aztán meghallottam, hogy Levente sír, rohantam vissza és egy sziklába bevágtam a térdem. Persze Leventének nem volt semmi baja, csak Marcussal valamin összevesztek, de én meg alig bírtam odavánszorogni. Most nem tudom behajlítani a lábam, pedig azt gondoltam, hogy holnap elmehetnénk kipróbálni a sífutást. Hát majd meglátjuk.

Délután 4 fok volt, 0-ról indított reggel. Most megint 0 van. Van még hó, de nem tudom meddig bírja.

Délután elmentünk ide a közeli jégpályára, ami nyáron focipálya. Nem lehetett már korcsolyázni a jégen. Ott van a jég, csak olyan puha, hogy megáll benne a korcsolya.

Ezért bementünk a városba korcsolyázni. Előtte megvettük Marcus ajándékát.
Mikor odaértünk nem sokan voltak. 1/2 7-kor jöttünk el, addigra gyültek össze a korcsolyázók, és még jöttek.
Levente meg Marcus is sokat ügyesedett korizásban. Versenyeztünk, meg figyeltük a többi korcsolyázót, hogy hogy kell ezt csinálni. Marcus értetlenül nézett egy 5 éves forma kis fiút, hogy hogy van az, hogy kisebb, mint ő és olyan jól tud korcsolyázni. Mondtam neki, hogy emiatt ne bánkódjon, nyilván az a kisfiú sokkal több időt töltött már a jégen, mint ő.

Csipeszke nagyon rendesen viselkedett. Sokáig egyedül játszott a hódombokon, ami a jégről letolt hóból keletkezett. Én is koriztam az Ekotoriban szerzett korival. Még csak most próbáltm ki, de teljesen jól működik, éleztetni sem kellett. Megérte a pénzét.
Marcus járt Csipesszel beszélgetni, mert ő a legügyesebb közülünk.
Csipesz egy fél óra után úgy gondolta, hogy ő mostmár bemegy. Kérdeztem, hogy hova be. Mondta, hogy be, és elindult. Bement az épületbe, szóltam a fiúknak, aztán mentem utána. A forgóajtónál kaptam el, ment volna ki az utcára, csak nem tudta, hogy hogy működik az ajtó.
Visszavittem, vettünk neki csokit, leültettük a padra, hogy nézzen minket, meg indítsa a versenyt. De már szeretett volna haza jönni és nem igazán akart nyugton maradni.
Igazán rendes volt tőle, hogy egyedül játszott a hóban olyan sokáig, csak a fiúk még versenyezni akartak. Végül is nagy nehezen még 3 versenyt levezényeltünk, aztán jöttünk haza.

Marcust köszöntöttünk. Apa hozott tortát neki, és hivatalosan is megkapta az ajándékokat.


8 éves ez a mi Marcusunk. Hihetetlen.

Egész nap 1-2 fok volt. Nem tudom mi lesz a hóval. Lehet, hogy nem soká eltűnik, pedig még ki akartam próbálni a sífutást.

Írok az autókról. Mikor otthon voltunk kérdezte valaki, hogy itt milyen autók vannak?
Olyanok vannak általában, mint otthon. Az átlag autó életkor kevesebb.
Trabantot nem láttam még egyet sem, Daciát sem, de pl. tegnap láttunk egy Wartburgot.
Régi Ladát nem emlékszem, hogy láttam-e (Apa ma látott egyet), de újak azok szaladgálnak. Skoda is.
De különben ugyanazokat a márkákat lehet látni, mint otthon. Francia, olasz, német, japán, koreai autók. Amiből több van az a svéd autó. Sokkal több Volvo és Saab van itt. Otthon ritkán lehet Saabot látni, itt nem.
Ilyen Honda Streamet - mint amilyen a mi autónk - is sokat lehet látni. Otthon pl. Szegeden én még nem láttam másikat, de itt van mindenféle színű.
Úgy általában több Honda van, mint otthon. A CR-V elég népszerűnek tűnik. Toycsi is több van.
Francia autó viszont kevesebb. Meg Suzuki Swift is.

Vannak ilyen kis pici autók. Biztos van valami márkájuk, de fogalmam sincs, hogy mi. Olyan rövidek, mint egy Smart, csak szögletesek és alacsonyabbak.

Nyáron lehetett látni nagy, nyitott tepsi, fecskefarkas amerikai autókat és sok régi autót. Szépen rendben tartott 40 éves Volvokat, meg másokat. Akár minden nap. Biztos passzióból tartják ezeket a régi autókat, de egyszer láttam egy ilyen régi autóban ülő házaspárt, úgy néztek ki, mintha valamikor új korában megvették volna ezt az autót és azóta ez az autójuk. Nem cserélgetik össze-vissza. Szépen együtt megöregszenek.

Ritkán tartják garázsban az autókat. Nem tudjuk mi az oka. Inkább csak valami tetőt eszkábálnak föléjük.
Viszont télen motor melegítőt használnak. Itt is minden lakás parkolójánál álldogál egy dobozka, amiben van az időzíthető konnektor. Be lehet állítani, hogy hány órától működjön két óra hosszáig. Lógnak ki belőlük a madzagok. Az autókon pedig van egy csatlakozó, amin bemegy az áram és fűti a hűtő vizet. Vannak utastér melegítők is. Kb. mint egy hősugárzó.

A benzinkutak általában automaták. Nincs túl sok olyan kút, ahol embernek kell fizetni.
Vannak automata kutak, ahol készpénzzel is lehet fizetni, de általában inkább bankkártyával.
Én ritkán szoktam tankolni és egyszer meg is ijedtem. Bedugtam a kártyámat a gépbe, bepötyögtem a PIN kódom és beböktem,hogy 60 euroért akarok tankolni. A gépezet ezt tudomásul vette, visszaadta a kártyámat és tankolhattam. Csak azt felejtettem el, hogy időközben annyira lement a benzin ára, hogy nem fér bele 60 euronyi benzin a tankba. Nagy nehezen 53 euronyit sikerült belecsepegtetni, de több már nem akart beleférni. Apának panaszkodtam, hogy elbénáztam és most levonnak 60 eurot a számlájáról, pedig csak 53 eurot költöttem. Mondta Apa, hogy nem kell betojni, nem fognak csak 53 eurot levonni, csak azért kell előre a kártya, hogy megnézzék, hogy van-e egyáltalán pénzem tankolni. És tényleg.
Nem rossz megoldás ez az automata kút, nem tudom otthon miért nincs még ilyen. A benzin ára az folyamatosan változik. Nem jelentgetik be, hogy hány ezred, vagy század euroval megy fel-le. Amikor nagyon mocorgott az ára, minden nap más volt kiírva. Ma 1,167 -ért tankoltam 95-öst. Ez itt a városban az egyik legolcsóbb hely. Egy cégen belül is kutanként változó az ár, attól függően, hogy mennyire forgalmas helyen van.
A nálunk is ismert benzin lelőhelyek közül itt csak a Shell van. Van még a finn Neste. Orosz Teboil, a Lukoiltól. Vannak még olyanok, hogy ABC meg S1, ezekről nem tudjuk, hogy honnan származnak.

Reggelre esett kb. 5 cm hó. Meg az előbb is esett. Úgyhogy mostmár van elég.
Reggel még -3 fok volt, de aztán 0 lett és azóta is annyi van.

Reggel Apa vitte Marcust Impivaaraba.
Nagyon jól érezte magát.
Először sífutott. Egy tantóbácsi segített neki felvenni a sít, aztán senki nem mondott semmit, hogy hogy kell ezt csinálni, csak menjen. Azt mondta, hogy először persze bénázott, de aztán rájött, hogy hogy működik a dolog (nem kell emelgetni az ember lábát, csak csúsztatni) és nagyon tetszett neki.
Síelés után ment szánkózni. Mikor szánkózott egy ideig, akkor evett, ivott. Ms Robertson már tegnap előkerült, ma ő volt az ellátmány felelős. Sütötte a grillkolbászokat, kiszolgálta a gyerekeket. Azt mondja Marcus, hogy van ott egy nagy fedett grillező hely és ott volt letáborozva az iskola kajás részlege. Ivott, evett egy kolbászt, lecsúszott 4-szer aztán ment sütit enni. Megint szánkózott és vége lett a délelőttnek. A többiekkel ő is visszabuszozott a sulihoz és Apa ott szedte össze.
Arról volt szó, hogy 1/2 1-re kell értük menni, addigra megebédelnek. De 1/2 1-kor ért csak a sulihoz a busz. Marcusnak nagyon tetszett, hogy Apa 5 szánkót 5 gyerekkel elhúzott a busztól a suli bejáratáig és a bal kezével húzott 4 szánkót, a jobbal meg egyet.
Akinek van saját szánkója, vagy síje az vitte magával. De azt mondja Marcu, hogy ez a mi szánkónk nem csúszik olyan jól, mint azok a műanyag teknők, amik vannak itt általában a gyerekeknek. De ő is csúszott olyan teknővel, mert az egyik osztálytársnőjével cserélt, mert az meg az ő szánkóját akarta kipróbálni.
Szóval egy kipirult, csupavíz gyereket kaptunk vissza, aki nagyon jól érezte magát.

Levente is jól érezte magát az oviban. Ebben a hónapban a foglalkozásokkal foglalkoznak. Tegnap beszélgettek róla, képeket nézegettek, ma pedig beöltöztek és kis jeleneteket játszottak el. Azt mondta az óvónéni, hogy nagyon élvezte Levente. Volt tűzoltó, törött lábú, amikor a mentősöket játszották el. Azon nevetett, hogy a finneknél a kekszrablás is bűnténynek számít. Kekszrablók után nyomoztak a rendőrök.

Délután bementünk a városba. Játékboltban voltunk. Marcusnak valami építőt szeretnénk venni szülinapjára és azokat nézegettük meg vele.
Aztán pedig elmentünk magyartalálkozóra. Már jó régen voltunk. Most pedig pont alig volt valaki. Két rég itt lakó csajszi volt ott, meg az egyiknek a két kicsi gyereke. 6 óra felé értünk oda, már épp készültek haza, mert ők egyébként is szoktak találkozni. De így miattunk ott maradtak 7 óráig. Jó fejek. Gyerekekről beszélgettünk (hogy bírják a repülőzést), meg az időjárásról (azt mondják, hogy általában egész március mínuszos és esik a hó). Sífutásról, miért nem lehet használt korcsolyákat, síket kapni valahol.
Az egyik csajszi nem turkui, hanem saloi. Salo kb. 60 km innen. Apa egyik munkatársa azt mondta, hogy ott van lesikló pálya. Megkérdezte most a Szilvitől. Azt mondta, hogy egy jól karbantartott pálya, jó drága a felvonó bérlet és borzasztóan rövid a pálya. Az ember vesz egy nagy levegőt és már lent is van az alján, mehet a felvonóhoz. Nem a Szlovákiához és Ausztriához szokott síelőnek való. Itt örülnek, hogy van, mert rendesebb csak fent van Lappföldön és az messze van.

Mindkettőjüknek finn férje van és úgy tűnik, hogy jól érzik itt magukat.
Azt gondolják, hogy ebben a társadalomban, környezetben jobb felnőni a gyerekeiknek, mint Magyarországon.
Mondtuk, hogy majd május végén megyünk haza. És a Szilvi kérdezte, hogy mikor jövünk vissza. Mondtuk, hogy nem jövünk vissza. Nem mondott rá semmit, csak úgy tűnt, mintha nem értené, hogy miért nem.

Marcusék ma korcsolyázni voltak.
Tényleg ott van a jégpálya a sulijuk alatt. Ez az a jégpálya, ami eredetileg bunkernek készült. A suli épületéből lelifteztek, mentek valamennyit a folyosókon és ott voltak a jégen.
Azt mondta Marcus, hogy ő volt a második legügyesebb. Egy finn fiú, Ottó a legügyesebb, ő teljesen jól tud korcsolyázni. Biztos jár hokizni. Szombaton a hokimeccsen is találkoztak vele, meg az anyukájával.
Azt mondjuk nem értem, hogy a többi finn gyerek, miért nem tud jobban korizni, mint Marcus. Már hónapok óta úgy néz ki a város, mintha kiadtak volna egy rendeletet, hogy iskolaköteles korú fiúk, csak hokiütővel a kezükben mehetnek ki az utcára. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy itt már mindenki legkésőbb 5 éves korától korcsolyázik. De ezek szerint nem.

Holnap az egész iskola kivonul Impivaara-ra. Valami sportközpont itt a városban. Síelni és szánkózni fognak tanulás helyett. Az egész napot ott kint töltik.

Délelőtt szereztem Marcusnak új buszbérletet. A régi nem lett meg, pedig biztos, hogy a buszon maradt és van is abban az irodában egy csomó talált bérlet, csak nem a Marcusé.

Más említésre méltó nem történt.
Reggel -7 fok volt, délután -2, most -3 van. Az ég felhős. Ronda szürke, hideg nap volt ma (is). Nem tudom mikor lesz itt tavasz.
Szombaton vettem egy csokor tulipánt, múlt héten meg egy cserép jácintot.
Eldugdostam virág hagymákat ide a teraszunk szélére augusztusban, de persze még eszükbe sem jutott kibújni. El sem tudom képzelni, hogy mikor fognak virágozni. Lehet, hogy már nem is leszünk itt.
A nap hossza mostmár teljesen jó. Fél nyolckor kell a nap, de már 3/4 7 körül kezd világosodni. És 6 órakor megy le. Ma elindultunk Apa elé este, hogy kicsit kint legyünk. Kb. 6.20-kor találkoztunk vele és még akkor is elég világos volt. Akkoriban kezdtek felkapcsolódni az utcai lámpák.

Délelőtt bolhapiacon voltunk.
Vettünk Leventének egy kabátot.
Apa megkérdezte, a hölgytől, akitől a kabátot vettük, hogy hogy működik ez a bolhapiac. Kitaláltam, hogy majd én kiviszem a cuccainkat májusban. Azt mondta, hogy csak odamegy az ember, kipakol, aztán jön a pénzbeszedő és kéri a pénzt. Mint otthon. A helypénz 16 euro, plusz lehet asztalokat bérelni 2 euroért. Hát ezen majd erősen elgondolkozok. Ahhoz elég sok cuccot el kell adni, hogy a 16 euro bejöjjön.

Délután elmentünk megnézni a szigeteket.
Kb. -3 fok volt, kiránduló idő. Apa mondta, hogy ne valami forgalmas helyre menjünk, mert én azt mondtam, hogy menjünk Naguig, akkor meglátjuk azt is, hogy hogy működik most a komp. És Nagu nyáron forgalmas. Hát most senki nem volt ott rajtunk kívül. Kicsit aggódtam is, hogy ha beszakadunk, ki fog minket kimenteni.

Apa mondja már egy ideje, hogy ő szeretne a befagyott tengeren mászkálni. Gondoltuk, hogy ha elmegyünk a szigetekre, akkor két legyet ütünk egy csapásra, szigeteket is nézünk, meg tengeren is lehet mászkálni.
De kiderült, hogy ez nem így működik. Valamiért van ahol be van fagyva a tenger, és van ahol nem. Hogy méér? Azt én nem értem. Hullámzik a víz, egy kicsit arrébb pedig, mintha húzott volna valaki egy vonalat, jég következik.

Nem valami jó a kép, de azért látszik, hogy a víz széle az nem a part,
hanem onnan kezdődik a jég.

Nagunál be van fagyva a tenger. Annyira, hogy jár ott egy kisebb komp időnként, lehet látni, hogy össze volt törve a jég, de teljesen vissza van fagyva.
Kitaláltuk, hogy a strandnál átmegyünk a kis szigetre, amit nyáron úszva nem volt kedvünk megközelíteni, mert annyi időt nem akartunk a vízben tölteni.

Arra a kis szigetre, ami ott van a vízben, nyáron

Télen is ott van, csak nem olyan szép

Kicsit be voltam tojva. Olyan furákat csinál ez a jég. Lehet látni, hogy van ahol rendesen meg van fagyva, aztán néhány méterrel arrébb tócsa keletkezik az ember lába nyomában. Kása van a jég tetején, vagy a fene tudja. Lehet, hogy kása az egész, csak éppen megtart. Elvileg volt vagy 7-10 cm jég alattunk. A fiúk hoztak botokat, azzal nézegettük, hogy hol milyen a jég és inkább kerültünk, csak ne ilyen kásásan kelljen menni. A parttól nem messze volt két lék. A két lék között egy narancssárga zsinór húzódott. Levente odament megvizsgálni a léket, de nem örültünk neki, mert ott is olyan furának nézett ki a jég. Visszahívtuk a biztonságosabbnak tűnő részre. Azért átértünk a szigetre. Itt vannak a hódítók.

Onnan is láttunk néhány léket. Az egyik mellett ott is vannak a kellékek. Lékfúró, lapát, zsinór. Gondoltuk megnézzük. Kettőt léptem, beszakadt az egyik lábam. Elmerült a cipőm, de az még majdnem part volt, úgyhogy nem volt vészes.

Leventével óvatoskodunk

Aztán úgy mentünk, hogy bökdöstük a jeget, hogy lássuk mennyire kemény legény. Marcus meg is sértődött, hogy azért mert én be vagyok tojva, ő miért nem mehet oda a lékhez. Erről kicsit elbeszélgettünk. Hogy nem ismerjük a jeget, ha beszakad a gyerek, fogalmam sincs merre keressem, jobb félni, mint megijedni. Talán megértette. Úgyhogy tisztes távolságból szemléltük a léket, mert annak a környéke is olyan fura volt. De ott találtunk egy darab jeget, ami valószínűleg a lékből került ki, és volt vagy 8 cm vastag.
Kicsodálkoztuk magunkat és visszamentünk a partra.

Levente a mólóról leejtette a botját. Apa nem engedte neki, hogy a tengeren érte menjen, mert ott is olyan kásás volt a jég. Egy kutya lábnyomai kb. 6 cm mélyek voltak, és állt bennük a víz. De a botot vissza kellett szerezni, ezért Apa lelógatta Leventét. De mi ezt nem láttuk, ezért Levente még egyszer ledobta a botot és még egyszer le kellett lógatni. Persze utána Csipeszt is .

Apa Leventét lógat

Amíg Levente lógott, Marcus tornázkodott a trambulinon és odafagyott a kesztyűje a vashoz. Nagyon viccesen nézett ki.

Egyszer csak jött egy bácsi, egy néni meg egy tacskó. Mint kiderült a bácsi csinálta ezeket a lékeket. Az egyik lukon kihúzott egy hálót, de nem volt benne hal. Aztán a másik luknál megfogta a néni a narancssárga zsinórt és visszahúzta a hálót. Csak azon gondolkoztunk, hogy elsőre, hogy húzták át a jég alatt a zsinórt. És azon nevettünk, hogy mi itt óvatoskodunk, hogy a 20 kilós gyerek ne menjen közel a lékhez, aztán jön egy 100 kilós bácsi és tesz-vesz minden aggódás nélkül. Hát ő helyi. Mi meg tapasztalatlanok vagyunk.

Miután elmentek, mi is elindultunk haza, mert már elég hideg volt. A kompot is el akartuk érni, mert most csak fél óránként jár. Nincs túl nagy forgalom.