Befejezem mostmár ezt a blogot.
Nagyon érdekes, hogy most olyan távolinak tűnik, hogy Finnországban laktunk. Péterrel arról beszélgettünk, hogy úgy raktározta el az agyunk az egészet, mint valami nyaralást. Vége, haza kell jönni, mint minden nyaralásból, akár milyen jól érezte magát az ember, nem gondolkozunk azon, hogy jobb lenne-e ott lakni, vagy sem.
Különben pedig megérte elmenni. Legalább megnyugodtunk, hogy tudjuk, hogy milyen egy másik országban lakni. Sok tapasztalatot szereztünk, magunkról is sok mindent megtudtunk.
És nem is olyan nagy dolog, mint azt képzeli az ember. Persze biztos nem ezt mondanám, ha millió problémánk lett volna és sok rossz tapasztalat. Azt azért nem csinálnám, hogy csak úgy odamegyek egy országba és próbálom kialakítani az életemet. Nyilván tájékozódni kell előre, hogy sok bosszúságtól megkímélje magát az ember. Pl. Finnoba fölösleges elindulni, ha az embernek nincs munkája, mert igen-igen nehezen fog találni, hacsak nem programozó, vagy fodrász.

Elkezdtem egy másik blogot, Szászék itthon. www.szaszekitthon.blogspot.com

A végére még ideteszek néhány képet azokból, amit Apa fényképezett Stockholmban a hazafelé úton.

Itthon vagyunk. Vagyis Csipesznek más a véleménye, időnként megkérdezi, hogy mikor megyünk haza. Jól érzi itt magát, csak mégis.

Az autóba minden belefért. Végül egyetlen szőnyeget nem tudtunk eladni, azt is haza hozta Apa.

Abból a szempontból volt könnyebb a pakolás, mint odafelé, mert nem kellett gondolkozni, hogy mit kell elpakolni. Mindent és kész. Viszont azért volt nehezebb, mert még használtuk azokat a dolgokat, amiket el kellett pakolni.

Pénteken jöttek Edináék a mosogatógépért, meg Bogátáék az ő cuccaiért. Megkértük, hogy akik neki segítenek felvinni a cuccot a lakásába, azok nálunk kezdjenek, hogy ott segítsenek levinni az ágyat, meg felpakolni az autó tetejére. Egy kolléganője és annak a barátja jött, lengyel lány, görög srác. Nagyon kedvesek voltak és a lány megvette a porszívónkat.

Szombaton délelőtt Marcussal elmentünk utoljára piacra, utána pakoltunk egész nap.Ömlesztve volt minden a kocsiban, betettük a nagyobb dolgokat, aztán minden lukba, minden résbe dugtunk valamit. Zoknit, pólót, legót, attól függ mekkora hely volt. Este átvittünk Ágiékhoz egy-két dolgot, meg elköszöntünk.

Vasárnap délelőtt pakoltunk, ettünk valamit, aztán jött értünk a taxi, mentünk a reptérre. Apa kikísért minket. Aztán ment vissza még takarítani. Este fél11-kor indult a kompja Svédországba.

Mi átrepültünk Turkuból Helsinkibe fél óra alatt. Aztán vártunk két órát a reptéren, játszottak az egyik játszótéren a gyerekek, megették a chipsüket, nézegettük a repülőket és hamar eltelt az idő. A kapunál kifigyelt minket egy magyar csoport, Csipesz nagyon tetszett nekik. Aztán egész úton megfigyelés alatt tartottak bennünket. És a végén megdicsértek minket, hogy milyen rendes gyerekeim vannak. Jól neveltek. Nem mondtam rá semmit, csak hogy már nem először repülnek. De különben tényleg rendesen viselkedtek, a fiúk is csak egyszer verekedtek össze és azt is hamar abbahagyták, mert pont hozták a kaját. A stewardeszek is nagyon kedvesek voltak, két férfi ember hozta az enni-innivalót és nagyon figyeltek a gyerekekre.

Mikor Helsinkiben felszállt a repülő 28 fok volt, mikor Budapesten leszállt 16 volt és zuhogott az eső. Szóval hoztunk esőt. És olyan jó kis finn időjárás volt egy darabig, hogy tudjunk akklimatizálódni.

Haza, Szegedre Zotya hozott minket és Öcsike várt itt a lakásban. Összerakta az ágyunkat, meg takarított egy kicsit, telepakolta a hűtőt, hogy legyen mit ennünk, meg ilyesmi.

Apa vasárnap átkompolt Svédoba. Reggel odaért, Stockholmban megnézte a királyi palotát, aztán autókázott egy 500 km-t Svédoban és felszállt a következő kompra. Megvacsorázott, éppen telefonált, hogy mizujs, mikor hívták a recepcióhoz. Később visszahívott. Azért hívták, mert elfelejtette behúzni a kéziféket, az autó hátragurult, neki egy állványnak és összetört a hátsószélvédő, a jobb oldali hátsólámpa, meg megsérült a kocsi jobboldala hátul fent. Úgyhogy elégé izgultunk miatta, hogy hogy fog hazajönni. Mert persze nem aludt éjszaka, mert idegesítette a saját hülyesége, meg hogy hogy fog haza jönni. De aztán a hajósok jól befóliázták a hátsóablakot, és minden gond nélkül hazaért. Valamikor kedd éjszaka, ami már szerda volt inkább, úgy 2 óra.

Azóta általában intézünk valamit, valamit pakolunk, vagy rendbe hozunk a házon. Nekem be kellett menni a munkahelyemre, mert Csipesz 3 éves és letelt a GYES, Apa bement a suliba, hogy Marcus tantónénijével beszéljen, doktornénihez mentünk, mert Levente fulladt, meg státuszokat kellett csinálni a gyerekekről. Itthon pakolom a cuccokat bőröndökből, dobozokból ki-be. Múlt hétvégén itt volt a család megnézni minket, most hétvégén ballagási ebéden voltunk unokatesóméknál. A fák elkanászodtak. Az utcán rálógtak a járdára, hogy ne lehessen tőlük eljárni, a diófa belepte a tetőt. A kertet ellepte a gaz, a cseresznye megérett, le kellett szedni, úgyhogy van mit csinálni, nincs idő azon gondolkozni, hogy hiányzik-e valami Finnországból. Mert mindenki megkérdezi, de azt hiszem el kell telni egy jó időnek, mire erre a kérdésre tudunk válaszolni.

Itthon vagyunk!
Én a gyerekekkel szépen haza repültem, Apa kicsit bénázott, de ő is hazaért. Kipakoltunk, óriási felfordulás van, meg gépünk sincs rendes, meg internetünk sem tudom honnan van, úgyhogy majd később leírom részletesen, hogy hogy jutottunk haza, meg hogy pakoltunk össze.

A lényeg, hogy itt vagyunk és jól érezzük itthon magunkat!

Marcuséknak péntekig van suli. Szombaton reggel be kell menni még egy órára, hogy jégkrémet egyenek, és meg kapják a bizonyítványukat.

Leventééknek is péntekig van ovi. Ők is jégkrém evéssel fejezik be az évet.

Szombaton pakolunk a kocsiba, vasárnap kora délután indulunk haza, Apa pedig majd este megy a komphoz.

Nem tudom, hogy tudok-e még írni mostanában a blogba, mert mostmár a számítógépet is el kéne adni.

De ha nem, majd otthon írok még, hogy hogy értünk haza.

Ma volt Marcuséknál a Spring Party, amit fogalmunk sincs, hogy miért így hívnak, magyarul tanévzáró.
Karácsonykor az első, a harmadik és az ötödik osztály készített műsort, most pedig a második, a negyedik és a hatodik.
Volt egy fogalmazás verseny, minden osztályban hirdettek győztest és most a győztesek felolvasták a műveiket a műsorszámok, meg a beszédek között. A fogalmazás arról szólt, hogy miért szeretik Finnországot, és miért nem. Ági azon nevetett, hogy minden gyerek azt írta, hogy miért menne szívesen vissza oda, ahonnan jött. Általában a hideggel volt bajuk.

Nem vitték túlzásba az ajándék osztogatást.
Minden tanár kapott egy tollat, a szülői munkaközösségből is hárman, akik a legaktívabbak voltak. Csak úgy pucéran a kezükbe nyomta az igazgató bácsi.
Kaptak ajándékot a fogalmazásverseny győztesei. Minden osztályból választottak a gyerekek egy szerintük legvidámabb, legkedvesebb gyereket, azok kaptak valami apróságot és minden osztályból az osztályfőnök kiválasztott egy gyereket, aki szerinte a legtörekvőbb volt az év során.
Marcuséknál Killiant választotta Ms Robertson. Killian a francia kisfiú. Nulla angollal indított és mostmár nagyon jól beszél, és Ms Robertson úgy látja, hogy nagyon igyekszik minél több dolgot megtanulni. Nagyon vagány gyerek. A fogalmazás verseny győztese és legkedvesebb gyerek pedig Leevi lett Marcuséktól. Aki pedig finn, csak Tanzániában éltek egy darabig, ő már jól tudott angolul.
Ennyi volt a díjátadás és ajándékosztás.

Különben meg pakolászok. Tegnap rávettem a gyerekeket, hogy a botgyűjteményüket vigyük vissza az erdőbe. Eldugdosta Marcus őket, hogy ha majd megint erre járunk, akkor meglegyenek.
Ma Apa elkerózott az én bicajommal a suliig, ott átadtuk Ágiéknak, aztán még este elvitte a mosógépet is nekik.

És igen!
Még csak kicsit több, mint egy éve kérte Apa a családi pótlék folyósítását és lehet, hogy holnap már utalják is.
Ok, csak júliusban vagy mikor sikerült a gyerekeket Apához csatolni, mert akkorra értek ide a hitelesített születési anyakönyvi kivonatok. Öcsike intézte őket Szegeden, Papa Kondoroson a házassági anyakönyvi kivonatot, Józsi pedig a Külügyminisztériumban a hitelesítésüket.
Aztán valamikor októberben sikerült a hivatalnak elsőre Magyarországra elküldeni az E411-es EU-s nyomtatványt, amin megérdeklődik, hogy én otthon kapok-e családi pótlékot, mert hogy egyszerre két országban nem kaphatunk. Mivel mindenhol azt olvastuk, hogy a Kincstár intézi ezeket a nyomtatványokat, odaküldettük. De mikor még februárban sem jött semmilyen válasz a Kincstártól (akkorra sikerült Apát rávennem, hogy menjen már be és kérdezze meg itt a KELA-ban(úgy hívják a TB-t erre felé), hogy hogy áll a dolog, addig meggyőződése volt, hogy egyszerűen ilyen lassan működnek a hivatalok), akkor elkezdtünk kutakodni és kiderült, hogy mivel én a rendőröknél dolgozok, nekünk oda kell küldetni az ilyen papírt, nem a Kincstárba. Akkor elküldettük oda. Március közepén fel is adták, de nem ért a rendőrökhöz a papír. Április közepén szólt nekik Apa, hogy nem ért oda, küldjék már el még egyszer. Május elején megint bement, kiderült, hogy még nem küldték el. Megsürgette. Következő héten megint beküldtem, hogy adják már ide azt a nyüves papírt, majd mi elküldjük. Mondták, már elküldték, de mivel Apa lelkére kötöttem, hogy papír nélkül haza ne jöjjön, kikönyörögte, hogy adjanak egy másolatot arról amit elküldtek, hogy ha nem ér oda megint, legyen már valamink. Kaptunk másolatot, (postán, mert az ablaknál ülő ügyintéző nem tudott adni, csak az aki valahol a háttérben dolgozik) Apa beszkennelte, elküldtük emilben, ott a rendőrös TB-s csaj kitöltötte, visszafaxolta. Ez volt múlt héten. Apa csütörtökön érdeklődött, hogy megkapták-e a faxot, mondták igen, majd jövőhéten veszik elő megint az ügyet. Apa megint megsürgette, mondta, hogy mi megyünk haza, húzzanak bele. Ma megint megkérdezte, azt mondták, hogy pénteken kiszámolták, holnap utalják kb. egy évre visszamenőleg.
Sity-suty.

Mostmár Apa is megtanulta talán, hogy ezeket a hivatalokat látogatni kell, hogy intéződjön az ember ügye. Soha nem szóltak volna, hogy az a bajuk, hogy nem kapnak Magyarországról választ.
Ági mesélte, hogy ő is nem rég kapta meg egy évre visszamenőleg a családi pótlékot, mert mindig volt valami adat, amit hiányoltak, de sose szóltak. Úgyhogy a végén minden hétfőn a KELÁban kezdett, hogy megkérdezze, hogy mi hiányzik még, miért nem halad az ügy.
Különben rendesek, segítőkészek, csak nem szólnak, hogy hol akadtak el.
Majd legközelebb mi is okosabbak leszünk. Egy kitöltött E411-el indulunk el otthonról.

Elég szörnyű éjszakánk volt. A négyesbe nem rég beköltözött egy házaspár. Fogalmam sincs, hogy mivel foglalkozhatnak, lehet, hogy zenészek, (valamelyik nap valahonnan szaxofon hangot hallottam, a fickó meg egy nagy hangfalat, vagy mit hozott).
A lényeg, hogy már többször is arra ébredtem, hogy éjszaka hazaért a fickó és kiabálva beszélget a taxissal, vagy mittudom én kivel, aki haza hozta.
Tegnap éjfélkor megállt itt előttünk a járdán egy kocsi, mögötte meg valami nagy motor, zúgott mint a fene, a négyesből a nőci meg beszélgetett a kocsiban ülőkkel. Kicsit kiabáltak, aztán csend lett. Aludtunk egy kicsit. Kettőkor vagy valaki ment el tőlük, vagy akkor jött haza megint a fickó, mindenesetre megint kiabálásra ébredtünk. Háromkor egy szúnyog ébresztett fel, az nem az ő hibájuk. De 4-kor valaki elkezdett valahol egy bejárati ajtót csapkodni, majd püfölni. Kis csend, püfölés máshonnan, valószínűleg megkerülte a házat az illető és a terasz felől püfölt, kis csend, kinéztünk, a négyesből a fickó támolygott a lakása felé, majd megint ajtó püfölés, erre már beengedte a nőci, utána negyedóra ordibálás.
Az ajtajukon a kis ablak be van törve. Ilyet is tudnak ezek a visszafogott finnek.

Délelőtt elmentünk a duzzasztóhoz. Összekötöttük a kellemest a hasznossal, mert előtte ott nem messze, a Halinen nevű város részbe vittünk néhány függönyt, meg egy olvasólámpát. Egy magyar lány kérte őket. Behívott minket egy kávéra, úgyhogy egy darabig beszélgettünk velük. Van egy kicsi lánya, meg egy francia férje.
Utána mentünk a duzzasztóhoz.

Duzzasztó

Délután pedig elmentünk bicajozni még utoljára. Nem messze, csak ide a tengerhez, ahova mostanában mentünk már egyszer-kétszer. Ücsörögtünk egy kicsit a tenger parton a sziklákon, aztán mentünk az erdőbe. Most máshol mentünk be mint szoktunk, mert feltűnt, hogy ott mindig sok bicaj van lerakva, és kíváncsiak voltunk, hogy mégis mi van ott annyira érdekes. Egy kilátó, ahonnan a város egy részét és a tengert lehet látni. Nézelődtünk, Marcus csak feljött, aztán gyors lement, mert félt. Nem tudom, miért fél mostanában a kilátókon, remélem kinövi. Utána még kicsit sétáltunk az erdőben. Nagyon klassz erdő.

Kilátás

Fiúk a sziklán

Visszafelé megnéztünk egy hatalmas, odvas fát. Simán elfér az odvában egy felnőtt ember is. Abban bujkáltak a gyerekek egy darabig.

Csipike odúból ki

A fa másik oldalán fent is kitört egy ág, ott kukucskált be Marcus az odúba,
Apa bentről fényképezett

Tegnap is ma is pakolásztam.
Ma zuhogott az eső.
Tegnap Marcus letörte Levente bicajának első kerekéről a szelepet, úgyhogy ma Apa vett egyet, csak elsőre angolul mondta az eladónak, hogy 16-os gumit kér és az 60-asnak értette és nagyon csodálkozott, meg értetlenkedett. Aztán Apa végre rájött, hogy mi baja és megmondta neki finnül.
Piacon is voltak Csipesszel, utána Csipeszke elmesélte, hogy miket vettek. Epret, borsót, szőlőt, meg, meg, meg, meg, meg, meg körtét.

Este 1/2 7 után elmentünk sétálni, mert akkor sütött ki a nap.
A fiúk bicajjal, Csipesz kisautókával. Van neki egy kis lábbal lökdösős autója. Azt játsza vele, hogy feltipeg a járdán, az elég jól lejt, úgyhogy megfordul és legurul. Eleinte néha felborult a kanyarban, de mostmár jól megy neki. Most elsétáltunk a legközelebbi dombig és onnan zúgott lefelé. Az elég rendes lejtő, onnan szánkóztak télen a gyerekek. Kicsit aggódtunk, hogy fel fog borulni, mert kanyarodni is kell, de ő nagyon élvezte és nagyon büszke volt magára, hogy ott legurult. A fiúk ugyan ezt csinálták csak bicajjal. Levente aggódott, hogy ha valaki az úton volt, hogy nem fog elférni mellette. Mikor pedig Marcus zúgott le, mi aggódtunk a többi ember testi épségéért, mert elképesztő sebességgel száguldozik.

Itt a séta utak környékén van egy darab föld. Tavaly is művelték. Ősszel felszántották az egészet, most elsimították. Fel van parcellázva és emberek ott veteményeznek. Nem tudjuk pontosan hogy működik a dolog. Biztos bérelni lehet egy-egy darabkát. Máshol is láttunk már ilyen földeket a városban. Mindenki földje mellett ott vannak letéve a szerszámok, locsolók, várják hogy jöjjön a gazdájuk dolgozni. Finnországban vagyunk, a termést is az fogja felszedni aki elvetette.

Délelőtt pakolásztunk, takarítottunk. Apa a fiúkkal szőnyegeket porolt.
Délután én elvittem Ágiékhoz az íróasztalt, aztán Apa vitte Bogátának a kanapét. Kitalálta, hogy be fog az férni az autóba és tényleg befért, csak kicsit lógott ki. Most itt van Bogáta anyukája ő segített felvinni. Elég nehezen került elő Apa, mert segített Bogáta régi kanapéját eltüntetni.

Egyre nagyobb a felfordulás, időnként csak tanácstalanul üldögélünk itt a közepén. Azért próbálunk valamiket csinálni, amiről azt gondoljuk, hogy az összepakolódás felé mutat.

Levente volt óvodában, az udvaron festettek. Marci volt iskolában, elkezdtek írni tanulni. Tegnap lett volna valami tollbamondás, biztos akkor jött rá Ms Roberson, hogy túl lassan írnak a gyerekek, vagy nem tudom, hogy miért pont most kezdenek írni tanulni. Biztos a maradék egy hétben jó sokra fognak jutni.

Holnap munkaszüneti nap, Áldozó csütörtök.

Én meg pakolok, takarítok. Szétszedtem az íróasztalt, majd visszük Ágiékhoz. Kimostam a matracunk huzatát. Kivasaltam a tegnap kimosott függönyöket, egy magyar csajszinak kellenek. Kidobáltam egy csomó prospektust amit eddig őrizgettünk. Főleg különböző városokról, ahol vagy voltunk, vagy jó lett volna elmenni. Letakarítottam a kanapé huzatát, tök jó anyagból van, csak vizes ronggyal törölgeti az ember és tiszta lesz. Kitakarítottam a konyhaszekrényt, összepakoltam a maradék kajának valót, hogy tudjam mit kell még megenni a jövő héten.
Meg ilyenek.

Ma reggelre jött valami front, esett egy kis eső, meg egész nap felhős volt az ég. A gyerekek meg voltak kergülve. Azt mondta Marcus, hogy Ms Robertson veszekedett az egész osztállyal, mert úgy viselkedtek, mint az őrültek. Apa hozta-vitte a fiúkat, az oviban is azzal fogadták, hogy Levente fojtogatott egy fiút. De Levente azt mondja csak ölelgette és kapott egy kis levegőt.

Ma volt az oviban a spring party (tulajdonképpen évzáró ünnepélyféle). Vagyis nem az oviban, hanem egy régi templom paplakának az udvarában, meg a paplakban. Az udvaron volt a gyerekek előadása. Levente nem volt hajlandó beállni, mert nem volt egy csomó ideig oviban és nem gyakorolta a dalokat.
Utána volt egy kis megvendégelés. Kávé, süti.
Arról volt szó még a hónap elején, hogy grillezés is lesz, de aztán a héten mondták, hogy nem lesz, mert nincs grillsütő. Nem tudom, hogy arra számítottak-e, hogy ott van kolbászsütő hely, és mégsem volt, vagy csak most jöttek rá, hogy nekik nincs grillsütőjük. Meg azt sem értettem, hogy akkor miért nem hoz valaki. Nem létezik, hogy ne legyen valamelyik családnak egy grillsütője. De Apa szerint egyszerűen itt ez nem megoldható. Az óvónők nem fognak ilyet kérni, a finneknek meg nem jut eszébe felajánlani. Nem tudja, hogy azért mert nem akarnak beleavatkozni a másik dolgába, vagy csak nincs annyi eszük. De azt nem hinném.

Kávézás után mindenféle játékokkal játszhattak a gyerekek a templomkertben. Apa kicsit beszélgetett a koreai fickóval, meg a Jaako szüleivel. Jaako az, akinek a szülinapján volt márciusban Levente, és az ő tesója Vilhelmiina, szintén odajár az oviba. Mesélte az anyukájuk, hogy Vilhelmiina nagyon szereti Leventét, nagyon sokat beszél róla otthon, és azt mondja, hogy Levente felesége lesz. Kb. 3 és fél éves, vagy 4. Most Levente azon aggódott, hogy hogy fogják egymást megérteni, mikor nem is beszélnek közös nyelvet. De különben Levente is szereti Vilhelmiinát. Úgyhogy megnyugtattuk, hogy majd mind a ketten megtanulnak angolul és angolul beszélgetnek. Meg azon is gondolkodott Levente, hogy hol fognak lakni. Vilhelmiinát nem tudom, hogy honnan vették a szülei, mert egy kis húzott szemű kelet ázsiai kislány, a szülei és a testvérei pedig finnek. Szóval nem finnek kinéző menyünk lesz.

A hétvége leírásából kimaradt az új kulcsos bénázás.
Most az történt, hogy csütörtök este találtam egy kulcsot a szélfogóban, gondoltam biztos az egyik pótkulcs leesett a karikáról. Visszatettem.
Pénteken Apa hozta-vitte Marcust, nem kellett neki ajtót nyitni.
Amikor indultunk volna a mökkibe, becsuktam az ajtót, a saját kulcsomat nem tettem el, mert gondoltam Apának van, akkor én minek vigyem.
De valamiért vissza akartunk menni, ezért kértem Apától a kulcsát és akkor vette észre, hogy leesett a kulcsa a tartóról. Az ő kulcsát találtam meg a földön, nem a pótkulcsot.

Akkor most mit csináljunk? Most intézkedjünk, vagy ha haza jöttünk a mökkiből.
Először körbejártuk a lakást, hátha valamelyik ablak nyitva maradt, de nem. Arra emlékeztem, hogy a konyha ablakot nem zártam be rendesen, mert rossz a zárja és nem mindig sikerül. Nyomogattuk, de csak egy kicsit mozdult, nem akart kinyílni. Aztán arra gondoltunk elmegyünk az ingatlanos irodába, hogy megkérdezzük nincs-e pótkulcsuk.
Elmentünk, de nincs nekik, csak egy lakatos telefonszámát adták meg, azt mondták, hogy az majd 20-30 euroért beenged minket.
Elmentünk a mökkibe, ott nézegettük a zárat, de arra jutottunk, hogy azt mi biztos nem tudjuk kinyitni.

Tegnap mikor jöttünk haza, Apa rögtön telefonálni akart a lakatosnak, de aztán engedélyezett 5 perc szemlélődést. Persze a tárolót is becsukta pénteken rendesen, úgyhogy szerszámunk sem volt. De előre szaladtam a teraszra, ott volt a metszőolló, meg néhány fadarab. Arra jutottam, hogy az a konyha ablak nem lehet annyira bezárva, ha megtudjuk kicsit mozdítani és megpróbálom befeszíteni, vagy megütögetem egy kővel, hátha kinyílik. Végül a metszőollóval befeszegettem, egész könnyen ment, szépen felmászott a kilincs, nem is lett semmi baja az ablaknak. Úgyhogy mire Apa kikászálódott az autóból, már kinyitottam az ablakot. Apa azt mondta, hogy jó hogy nem volt ott, mert azt mondta volna, hogy hogy gondolok ilyen hülyeséget, hogy metszőollóval akarok kinyitni egy ablakot.
Az ablakon bement Marcus és beengedte a családot. De ezt a részt már gyakoroltuk korábban, mikor csak kimentünk az udvarra és becsapta a szél az ajtót, de nyitva volt a konyha ablak.

Itt olyanok az ablakok majdnem mindenhol, hogy a nagy ablakokat nem lehet kinyitni. Van hozzájuk valahol egy kilincs, hogyha ablakot akar pucolni az ember, akkor megtehesse, de egyébként csak lukak vannak az ablakokon és nincsenek benne kilincsek.
Viszont a nagy ablakok mellett vannak vagy kis ablakok, vagy szellőzők, amiket ki lehet nyitni.
Nem tudom,hogy miért van így, biztos el sem tudják képzelni, hogy valaki egy olyan nagy ablakot ki akar nyitni szellőztetni, vagy nyáron beengedni az éjszakai hűvöset, hogy ne gyulladjon meg, mert itt sosincs olyan meleg. Elég az a kis ablak.
Most Marcus ezen a kis ablakon mászott be, de különben már Apa egyszer próbálta, mikor csak Csipesszel volt itthon és becsukódott mögötte az ajtó és ő is be tudja magát préselni rajta. Még jó hogy nem nagy pocakos.

Hétvégén ebben a mökkiben voltunk a tengerparton:


Pénteken Apa hozta-vitte Marcust, mert Levente nem ment oviba.
Marcusnak hosszú napja volt, úgyhogy miután Apa hazahozta, bepakoltunk és indultunk is a mökkihez.
Turkutól kb. 30-40 km-re voltunk. Egy kedves néniéknek (akik különben mezőgazdasággal foglalkoznak) van két mökkijük a tenger partján egymástól nem messze, amiket kiadásra építettek, de nagyon szépek és jól felszereltek. Nem annyira szépek mint amilyenben Lappföldön laktunk, mert azon látszott, hogy a fickó szívét-lelkét beleadta, mert magának csinálta, de azért szépek. Áram is van bennük, amitől azért már túl kényelmesek, de a WC az még kinti, habár abban is van hősugárzó és az ülőke is hungarocelles, hogy télen ne fagyjon oda a fenék. Közvetlenül a tenger partján vannak ezek a házak, erdős részen. Olyan jó, édes szagú fenyőerdőben.

A mökkihez tartozó móló csónakból nézve

Csipike várja a vacsorát a teraszon

Fenyők

Kb. 5 órakor értünk oda, a néni a kicsi angoljával elmagyarázta a tudnivalókat. Nagyon jópofa volt. Aztán felfedeztük a környéket, kipakoltunk. A néni mondta, hogy a másik mökkiben nem lesz senki, úgyhogy annak a partját is a magunkénak tekinthettük.
Kicsit csónakáztunk, kipakoltuk a fáskamrából az összes játékot (mert még az is volt), a srácok dártsoztak, vacsoráztunk, aludtunk.

Szombaton Apa talált a fáskamrában pecabotokat, egyhez volt szerelék. A másik mökki fáskamrájában is találtam 3 botot és abból is kettőt felszereltünk damillal, súllyal, úszóval, horoggal és pecáztunk. Apa először kenyér galacsinnal próbálkozott, nem túl nagy sikerrel.

Pecáznak

Aztán kimentünk Marcussal, mondta Marcus, hogy megpróbál horgászni, de az nagyon unalmas. Nem is akartak kenyeret enni a halak. Beküldtem Marcust virsliért, rátettünk egy kicsi karikát a horogra és fél perc múlva kapás volt, Marcu kirántotta, kirepült a hal, de leakadt a horogról, leesett a sziklára, ami lejtett és a hal begurult a tengerbe. Egy keszeg volt, közepes. De ez elég volt arra, hogy Marcus belelkesedjen.
Először kitalálták Leventével, hogy csónakból akarnak horgászni, mert a közelben a nádban állandóan csapkodtak a halak. Beültünk mindannyian és elindultunk. De a szél annyira vitte a csónakot, hogy úgy nem nagyon lehetett pecázni.
Akkor próbálkoztak még egy darabig a stégről, de nem akartak virslit enni a halak. Marcus meg mondogatta, hogy van a nádasban egy kis tavacska és ott kéne pecázni. Átmentem vele megnézni, hogy miről van szó. Hát nem tudom, magasabban volt régebben a tenger víz, vagy mi, mindenesetre úgy tűnt, hogy nem olyan régen még összeköttetésben volt az a pocsolya a tengerrel és ott rekedtek benne kis halak. Elég sok kis keszeg volt a vízben, ami kb. 30 cm mélynek tűnt, néhol 20-nak. Bedobtuk a szereléket és az úszó akkor sem úszott, amikor a virsli a víz aljára ért, de láttuk a virslit, úgyhogy csak azt kellett nézni, hogy mikor kapja be a hal és lehetett kirántani. Először én fogtam egyet. Rohantunk vele befelé, mert nem bírtuk leakasztani a horogról. Apa leszedte, vödörbe tettünk vizet és ott nézegettük, aztán visszaengedtük.
Marcus utána egyedül járt oda pecázni. Tegnap egy kis halat fogott egyedül, ma pedig kettő nagyobbacskát . És úgy megtetszett neki, hogy nem akart eljönni a mökkiből.
Levente is fogott ma egyet, meg Apa is és kitalálták, hogy ők ezeket megsütik. Megvétóztam. Először is mind méreten aluli volt. Tele szálkával az a kis mini keszeg, ki fogja megenni. Apa is úgy gondolta, hogy inkább csak azért készítsük el, hogy Marcus lássa, hogy hogy megy ez. De aztán inkább visszaöntötték őket és majd otthon fogunk másikat és azt esszük meg.

Pecázásra felkészülve

Marcus az első zsákmányával

Tegnap attól függetlenül, hogy a csónakos horgászat nem jött be, kicsit evezgettünk ott a környéken. 4 vagy 5 hattyú lakik ott az öbölben. Kitalálták, hogy az egyiket érjük utol. Én eveztem, de nem voltak megelégedve a sebességgel a többiek, a hattyú simán ott hagyott minket. Apa átvette az evezőket, úgy már kicsit közelebb jutottunk hozzá, de meg kell állapítani, hogy ezek a hattyúk jobban eveznek, mint mi.

Levente evez, Apa navigál

Tegnap szaunáztunk is. Apa persze a tengerben hűtötte magát. Reggelenként is ott fürdött meg. Azt mondta, hogy kb. 8 fokos a viz, de szerintem 5-nél több nem lehet. Hideg, az biztos.

Tegnap délelőtt elmentünk ott a helyi boltba. Útközben láttunk egy fehérfarkú szarvast. Nem nagyon volt megijedve, megengedte, hogy nézegessük.
A boltban nagyon kedvesek voltak velünk. Nyilván látták, hogy nem vagyunk odavalósiak. Egy hölgy gyors beállt tolmácsnak, egy bácsi kifigyelte a rendszámunkat, majd magyar tudását fitogtatta. Vidéken a finnek is másmilyenek, mint városban.

Hát ilyeneket csináltunk. Pihentünk és élveztük, hogy milyen klassz helyen vagyunk.

Marcusék ma is úsztak.
Leventét majdnem délre kellett vinni, mert ma volt az ovis kirándulás. Egyáltalán nem akart menni. Mindenféle kifogást kitalált. A legnagyobb baja az volt megint, hogy ott lesznek a délutáni csoportosok is és azokat nem ismeri. Az ovinál is ott idétlenkedtünk. Axel barátja odajött a kerítéshez, hogy Levente lássa , hogy ott van és menjen be. Nagyon kedves volt, de Leventét nem hatotta meg. Azért a végén valahogy levakartam magamról és otthagytam.
Persze a kirándulás jó volt. Egy farmon voltak, etettek állatokat, sütöttek kolbászt, sétáltak. Csak nagyon fáradtan ért vissza, mert nem aludt a buszon és reggel is korán kelt, meg az éjszaka egy részét is köhögéssel töltötte.

Mi Csipesszel elvittünk Ágiékhoz néhány bútordarabot. Kapott a férjétől 15 nagy doboz cuccot a boltba, meg otthonra. Alig fértünk be.
Úgy látom nem túl kényelmes sűrűn lakhelyet változtatni.

Délután egyedül mentem Leventéért, mert annyira aludt a maradék két gyerek, hogy nem tudtam őket felébreszteni. Írtam üzenetet Marcusnak, hogy ne ijedjenek meg ha véletlenül felébrednek. De nem ébredtek fel. Azért jó, hogy Marcus már tud olvasni és lehet neki üzenetet írni.

Miután mindenki felébredt elmentünk a gyerekparkba játszani. Valami kutya szépségverseny volt már megint. Nem tudom miért tartanak ilyen sűrűn. Lehet, hogy minden héten van mert olyan sok kutya van itt?

Csipesz Marcussal a kötélpányán

Játszanak a nagyhajú nagyfiúk

Csipesz hajót vezet

Ma is áprilisi időjárás volt. Fújt a szél, rohangálnak a felhők az égen és 15 fok volt a csúcs hőmérséklet.

Csipesz is meg Levente is olyan nehezen keveredik ki ebből a megfázásból, mintha otthon lennénk. Még mindig köhögnek, de azért holnap elküldjük Leventét az óvodai kirándulásra. Nem nagyon akar menni, mert fél, hogy fulladni fog ha sokat szaladgál, pedig ma már görkorizott is és nem lett tőle semmi baja. Valami farmra mennek Paimio nevű helyen.

Marcuséknak ma volt vallásóra és az volt a házi feladat, hogy gyűjtsenek anyagot szentekről.
A múlt heti vallásórán a leprásokról beszélgetek, Jézus esete a 10 leprással, meg arról hogy Damian atyát, aki az 1800-as években valamelyik hawaii szigeten a leprásokat gondozta hamarosan szentté avatják. Hát én nem tudom, ez a lepra nem valami szép téma. Miért pont az elsősökkel kell megbeszélni. Persze utána itthon el kellett magyarázni, hogy mi is az pontosan.
A házihoz meg nézegettünk szenteket az interneten. Úgyhogy ma reggel gyors felelevenítettük amit olvastunk Szt Istvánról. Beírtam a vallásfüzetébe és Ms Robertson megdicsérte Marcust, mert ő volt az egyetlen aki nem a már megbeszélt Damian atyáról gyűjtött valamit.

Én pakolásztam, leszereltem egy polcot, kipakoltam egy éjjeli szekrényt, majd holnap elvisszük őket Ágiékhoz a tükrünkkel egyetemben,hogy fogyjon a cucc.

Hétvégére Apa foglalt egy mökit itt a szigeteken. Péntek délután megyünk és vasárnap jövünk vissza. Remélem szép idő lesz.

Este 10-kor az ég

Elmentek Katáék. Legalább is Apa kivitte őket a kikötőbe a komphoz.

Délelőtt még bóklásztak a városban. Délután elmentünk velük a várhoz. Az idő egész nap szép volt, csak nagyon fújt a szél. Mikor indultunk volna a várhoz, elkezdett szakadnia az eső. Azért elindultunk, mert úgy tűnt, hogy a várnál vége van a felhőnek. És tényleg, ott nem esett, csak kicsit, de gyorsan abbahagyta és kisütött a nap. Még a várba is be tudtunk menni, éppen nem zárt be.

Várúr és várúrnők

Várudvar Csipesszel és Katával

A vár kívülről

Levente még mindig nem ment oviba és szerintem még holnap sem fog. Esetleg majd csütörtökön, mert akkor kirándulás lesz.

Marcusék ma voltak úszni. Mindig panaszkodik Marcus, hogy nagyon hideg a víz és fázik. Múlt héten a csütörtöki úszás végén bementek a szaunába, azt mondta, hogy 109 fokos volt. Nem tudom, hogy jó-e a hőmérő. Ma fél óra úszás után kitört a lázadás a gyerekek között, hogy nem akarnak többet úszni, mert nagyon fáznak. Erre beterelték őket a szaunába, (ami most csak 90 fokos volt) felmelegítették a bandát és utána mentek vissza úszni. Aztán megint szauna. Ági múlt héten azt panaszolta, hogy a nagyobbik lánya megfázott, mert vizes hajjal jött haza úszásról, mert szaunázni van idő, de hajat szárítani nincs.

Levente nem ment oviba, mert még mindig rondán köhög. Marcus is csak két órát volt suliban, mert még mindig össze vannak kavarva az óráik az úszás miatt.

Délelőtt elvittem Marcust suliba, a többi gyerekkel addig Katáék itthon maradtak.
Aztán ők elmentek a városba.
Mi ebédet főztünk, elmentünk Marcusért. Marcusék valami angol tesztet irtak, azt mondta, hogy szerinte sikerült neki. Délután aludtunk, mert éjszaka megint nem sikerült túl sokat, Levente is felkelt kétszer köhögni, Csipeszke is beköltözött az ágyunkba. Mikor Katáék visszajöttek beszélgettünk, aztán együtt elmentünk megnézni a hajókat a folyóparton, csak előtte felszedtük Apát is a munkahelyéről.

Azok a bolhák a Finn Hattyú alatt, mi vagyunk

Röviden ennyi történt.

Itt vannak Katáék. Reggel érkeztek Stockholmból a komppal.
Délelőtt elmentünk velük Naguba. Megnéztük a templomot, a strandot a kikötőt. Már kezd éledezni a hely. Van néhány hajó a kikötőben, a néhány bolt is nyitva van, habár túl nagy forgalmat biztos nem bonyolít. Vittünk ebédet és ott ebédeltünk a parton. Aztán Marcus és Csipesz kagylót gyűjtött, Levente köveket dobált a vízbe. Miután Marcus és Levente is belecsúszott a vízbe és vizes lett a cipőjük, meg a zoknijuk, haza jöttünk.

Marcus kagylót gyűjt, marékkal

Levente készítette kép, időzítéssel, mint amikor Pirikéékkel itt voltunk

Csipesz valamit csinál

Közben az eső is eleredt. De később mikor elállt, elmentünk még ide a közeli erdőbe, hogy megmutassuk Katáéknak, hogy milyen egy finn erdő. Azt hiszem tetszett nekik.

Levente ma sem ment oviba, köhög. Csipesz is, remélem hamar meggyógyulnak, annyira nem vészes a dolog.

Marcusnak hosszú napja volt. Apa hozta-vitte, hogy ne kelljen mozgatni a betegeket. Beszélt Apa Ms Robertsonnal. Tegnap kérdezett valamit Ms Robertson tőlem, hogy Levente miért nem elsős. Csak azt nem értettem, hogy miért nem elsős most, vagy miért nem lesz elsős. Mindenesetre azon gondolkoztunk Apával, hogy egyáltalán tudja-e Ms Robertson, hogy jövőre Marcus nem idejár. Ezt beszélte meg vele ma Apa. Nem tudta, hogy haza megyünk. Sajnálta, hogy Marcus elmegy, mert azt mondta, hogy most látja, hogy már játszik a többiekkel, és meg is szólal angolul. Szóval így évvégére sikerült neki beilleszkedni és annyi angolt felszedni, hogy megszólaljon. És nyilván jövőre már ezerszer könnyebb lenne neki a suli. Marcus azt mondta, hogy jó lenne ebbe az iskolába járni jövőre is, ha Magyarországon lenne.

Egészen más téma: finn temetés.
Vasárnap annál a templomnál amit megnéztünk, láttunk a temetőben egy új sírt. Teljesen frissek voltak rajta a virágok, nyilván nem rég volt a temetés. Az volt a fura rajta, hogy ott volt mellette egy hatalmas földkupac. Jobban megnéztük és kiderült, hogy a koszorúkat nem föld tartja, hanem egy zöld lap van a gödörre rakva. Nem kukucskáltunk alá, de úgy tűnt, hogy ez a sír nincs betemetve.
Ma megkérdezte Apa az egyik munkatársától, hogy is van ez. Azt mondta, hogy amikor temetés van, akkor nem szokták betemetni a gödröt. Aki akar bedob egy marék földet a koporsóra, aztán ráteszik ezt a lapot, arra a virágokat, meg a koszorúkat, és vége a temetésnek. A Jarmo azt gondolja, hogy valamikor később - szerinte még aznap, de pontosan nem tudja - mennek a munkásemberek és bedobálják a földet. Hát ez nekünk nagyon fura, hogy ott hagyják betemetetlenül a koporsót. Jarmonak meg az volt a furcsa, hogy nálunk munkásemberek is vannak a temetésen és dolgoznak, amíg ott vannak a gyászolók.
Azt olvastam, hogy régen errefelé nem volt szokatlan, ha akár hetekig is ott feküdt a saját házában a halott a koporsóban, mivel előfordult, hogy az egész környéket víz és jég fedte és nem is tudták elvinni a temetőig.
Lehet, hogy akkor ebből ered, hogy számukra nem idegen, hogy ott hagyják magára a betemetetlen koporsót.

Lassan látszik is hogy tavasz van. Kezdenek zöldellni a fák és a bokrok. Mikor ideköltöztünk kiültettem gyöngyike és aprónárcisz hagymákat a terasz melletti fűbe. A nárcisz hagymák kifagytak, vagy nem tudom, mindenesetre nem hajtottak ki. A gyöngyikék most virágzanak.

A nyírfák már egész jól állnak

Marcus jól volt ma. Ment iskolába, voltak úszni is. Levente viszont nem ment oviba, mert nem érezte valami jól magát, ez a taknyolódás elhatalmasodott rajta. Csipesz pedig köhécsel.

Ma szép idő volt, csak nem túl meleg, 13 fok. Délután fára másztak, labdáztak, bicajoztak a fiúk. Csipesz pedig a kis autókájával mászkált fel-alá és néha kiabált, hogy bogarat lát.
Majdnem minden rovartól, bogártól fél. Marcus magyarázza neki, hogy nem kell félni, nem bántanak. A lepkéktől nem fél és a katicabogártól sem. Múlt héten itt röpködött egy légy a lakásban és nem tudtuk elkapni. De nem is volt szemtelen fajta, csak néha valahol feltűnt. Csipesz állandóan kiabált miatta, mindig meglátta valahol, persze mire odament valaki a légy eltűnt. Szegény Csipesz teljesen kétségbe volt esve. A végén már csak azért nyírtuk ki, hogy Csipesz ne kiabáljon. Pedig egy teljesen rendes légy volt. Nem is láttunk még ilyet talán Finnoban. Legfeljebb egyet.
Ideje haza menni, hogy megtanulja, hogy ilyenek vannak és nem bántják az embert.

Meg van a repülőjegyünk.
Május 31-én megyünk haza. Valamikor délután 2 után indulunk Turkuból, Helsinkiben várunk majdnem 2 órát, és 18.20-ra érünk kb. Budapestre.
Apa pedig cselesen megy haza, mert az a komp amivel jött, az úgy közlekedik, hogy este ér Németországba és az nem lenne olyan klassz, hogy még este 11-kor kell neki vágni a haza útnak.
Ezért először átkompol 31-én este Svédországba. Reggel odaér, aztán leautókázik legdélebbre, ott felszáll egy másik kompra, amelyik átviszi Lengyelországba. Kedd délelőtt ér oda és majd valamikor éjszaka pedig remélhetőleg haza.

Addig még jönnek vasárnap reggel Katáék, de kedden már mennek is el.

Tegnap Marcus volt az osztállyal úszni, majd meg fagyott, ez volt a legmaradandóbb élménye. Elvileg holnap is mennek. Előtte még a leendő elsősökkel együtt tartanak egy órát. Mint tavaly mikor mi is mentünk iskola látogatásra.
De délután hányt ez a kis Marci, úgyhogy nem tudom mi lesz vele holnapra. Nagyon fájt a feje, aztán, hányt, aludt, és most azt állítja, hogy jól van. Kért enni is. Remélem nem a Levente által behurcolt vírus.

Csipeszke még mindig taknyos. Mostmár Levente is .

Leventéék a héten vihetnek fényképezőgépet az oviba. Egész jó képeket csinált. Majd pénteken lesz valami kiállítás a képekből.

Délelőtt elmentünk Ágiékkal Ekotoriba. Sikerült venni annyi ágyat mostmár amennyiben elalszanak. Úgyhogy befejeztük mostmár az ekotorizást. Megkérdezte Ági és tényleg úgy van, hogy az Ekotoriban nem adnak pénzt a bevitt cuccért. Ha hibás az áru és javítani kell, akkor még fizetni is kell azért, hogy bevegyék. Ha eladható, akkor ingyen beveszik. Úgy látszik itt szörnyen környezettudatosak az emberek, ha ez így működik. Én azt gondolnám, hogy néhány eurot mindenért fizetnek, hogy odavigye az ember és ne kidobja és így újra legyen hasznosítva a cucc. De úgy látszik e nélkül is odaviszik az emberek. Biztos nincs lomtalanítás és drága, ha kérnek egy konténert. A nagyobb kidobandó bútorokat meg nem tudják hová tenni. Múlt héten volt egy darabokra fűrészelt szekrény a kukánkban. Biztos nem volt kedve az illetőnek elszállítmányozni az Ekotoriig.

Délután bementünk a városba. Visszavittük a könyvtárba a könyveket, mostmár oda sem megyünk többet. Elmentünk a piaccsarnokhoz is csak már be volt zárva. Kis süni Ágiéknál maradt és ott vettük volna át. Aztán elmentünk magyartalálkozóra. És eladtuk Bogátának a maradék cuccunk nagy részét. Vágyott egy jó kanapéra és mi azt állítottuk, hogy a mienk jó. Elhoztuk őt, hogy megnézhesse, és tetszett neki, aztán megnézte az ágyat, az is tetszett neki, meg megvette a tévét, meg majd még lehet, hogy a hozzá való digiboxot is, meg Apa bicaját is. Úgyhogy mostmár nem sok minden maradt. Lassan nem is nagyon érdemes meghirdetni.

Hirtelen ősz lett. 9 fok volt reggel és egész nap felhős volt az ég, néha csöpörgött az eső.

Marcus csak 10.15-re ment reggel, mert most össze-vissza vannak kavarva a napjaik. Mennek mégiscsak úszni kedden és csütörtökön, és emiatt vannak az órák ide-oda rakosgatva.

Csipeszke megtaknyosodott. Nem tudom mikor fázott meg.

Én elkezdtem pakolgatni, meg csináltam fényképeket az eladó holmikról és feltettem az internetre, hogy majd meghirdessem a finn-magyar levelező listán, hátha kell valakinek.

Apa hokimeccset néz.

Meg ilyenek. Semmi különös.

Ma elmentünk hajókázni. Apa kinézett egy kompot, ami Turkutól 30 km-re indul egy kis kikötőből és tesz egy kört ott a szigetek között, kb két óra a menetidő. Van hétköznapi menetrend, pénteki, szombati és vasárnapi. Hétköznap gondolom csak az ott lakók mozognak vele, pénteken mennek ki a szigetekre a városiak, szombaton nem megy a komp, vasárnap pedig hozza vissza a szigetekről a városiakat. Kicsike komp, főleg személy szállításra, de elfér rajta néhány autó is. Akinek nem fontos az autó az ott hagyja a szárazföldön, garázsok is vannak a kikötőben.
Olyan kedves kis komp ez. Akik azokon a szigeteken laknak teljesen rá vannak utalva. Kicsi kis kikötőkben álltunk meg, van ahol csak kitette a bácsi valakinek a tejes kannáit, máshová az újságokat vitte. Volt olyan sziget, ahova autóval nem is lehet menni.

Kettő óra után indult ma a komp.Már dél körül ott lettünk volna. Úgy nézte Apa, hogy 7,50-t kell fizetni egy felnőttnek, és mivel nem volt készpénzünk, ezért először elmentünk kicsit túl a kompon egy faluba, ahol volt automata. Ha már ott voltunk, meg rá is értünk, megnéztük a templomot. A gyerekek kint maradtak egy játszótéren, mi Apával kicsit be is mentünk a templomba. Nagyon érdekes naiv freskók voltak benne. Szép volt.


Aztán elmentünk megnézni a kompot, mert Apa kicsit izgult, hogy tényleg működik-e, vagy csak az internet állítja. De ott volt a kikötőben. Megnyugodtunk és elmentünk egy erdőbe megebédelni. Letelepedtünk, ettünk, utána kicsit sétáltunk, aztán mentünk a komphoz. Köveket dobáltak a gyerekek a vízbe, aztán felszálltunk. Mikor elindult a komp a gyerekek még lelkesek voltak. De aztán kiderült, hogy kint hideg szél fúj, meg később már fáradtak voltak, úgyhogy Levente az szunyókált is egy kicsit, Marcus pedig hajós újságokat nézegetett.

Itt bent ücsörögtek a gyerekek

Nekünk felnőtteknek nagyon tetszett. Ha kint álltunk és nem bentről nézelődtünk nagyon szép volt minden. De a gyerekek miatt valakinek mindig bent kellett lenni. A képeken sok nem látszik, nem adja vissza, hogy milyen szép is volt a sok sziget, meg a tenger. Felhős volt az ég és ezek a kis vacak fényképezők nem sokat tudtak így kihozni az egészből. De azért néhány kép:

Az egyik kikötő ahol megállt a hajó

Valami kacsák

Marcus és Anya nézelődik

A nap kel 5:23, nyugszik 21:34. Látható fény időtartama: 18h 02m.

Az idő nagyon szép volt tegnap is ma is.
Tegnap nem csináltunk semmit. Itthon ücsörögtünk. Először kint a napon, aztán mikor melegünk lett, akkor bent. Virágot locsoltunk, füvet vágott Levente a metszőollóval, mert már néhány száll egész tekintélyes méretet ért el, Marcus házat tervezett, meg ilyesmi.
Tavaly május elsején délelőtt a szocialista párt felvonulását néztük, aztán próbáltuk megkeresni azt a parkot, ahol piknikezik ilyenkor fél Turku. Akkor rossz parkba mentünk, most meg nem mentünk sehova, úgyhogy végleg lemaradtunk arról, hogy lássuk, hogy piknikeznek a fehér sapkások. Ági mondta, hogy ők tavaly látták. Mivel egy dombon van a park, fentről csak a rengeteg fehér sapkát lehet látni, ült a sok turkui a pokrócain, mint otthon nálunk, csak itt nincsenek hozzá szórakoztató egységek.

Ma délelőtt piacon voltunk. Vettünk epret, szőlőt, krumplit, hagymát, répát, meg két kuhát (szótár szerint: fogas-süllő). Azok lettek az ebédek. Ja és vettünk buborékfújót, az volt a lényeg.
Délután Ágiékhoz mentünk. Vittünk nekik két széket, Apa kicsit villanyt szerelt, beszélgettünk, a gyerekek játszottak, aztán jöttünk haza.
Sütöttem muffinokat, mert holnap megyünk kirándulni, ha minden igaz. Apa kinézett valami hajót, ami köröz a szigetek között.

Ma van Vappu. Mindenfélét ünnepelnek ilyenkor. Elsősorban a tavaszt (mert itt legdélebbre is még csak most kezdik a fák bontogatni rügyeiket). Állítólag már a 18. század óta. Később jött hozzá a diákság ünneplése. Érettségire mindenki kap egy fehér sapkát, amit ilyenkor elővesz és azzal vonul az utcára. Még később a diákos vonalhoz jött a szobor pucolás és szoborra sapkarakás. Ezt mostmár minden nagyobb városban csinálják. Egyébként pedig tele van a város, mindenki iszik, sétál és napozik (ha van nap).

Leventééknél party volt délelőtt. Cirkuszi előadást tartottak nekik az óvónénik. Kaptak rágcsálni és innivalót. Levente Batmannek volt öltözve. Reggel nem akart elengedni, mert a délutáni csoport is délelőtt volt és ettől megrémült. De persze jól érezte magát utána.

Marcuséknál pedig volt ez a Crazy Hair Competition, Bolond Haj Verseny. Marcus ilyen hajjal ment iskolába:

Végül eléggé el volt szomorodva, mert szerinte az ő haja volt az osztályban a legcrazybb és még csak részt sem vehetett a versenyben. Valamiért úgy történt az egész, hogy MS Robertson 3-4 gyereket megkérdezett, hogy szerintük kik azok akiknek olyan a hajuk, hogy versenyezhetnek. Itt senki nem említette Marcust és így aztán már rá nem is lehetett szavazni. Nem túl demokratikus választás. Szegény Marcus csalódott volt. Tőle már az is nagy szó, hogy egyáltalán igy elment suliba és akkor még csak senki észre sem veszi. Ő így értékelte, pedig a végén mindenkinek le kellett rajzolnia annak a haját akié a legjobban tetszett és Ms Robertson őt rajzolta le. De biztos ő mindenki elismerésére pályázott.
Az egész napjuk különböző játékokkal telt.

Délután bementünk a városba megnézni a felfordulást.
Busszal mentünk, mert ilyenkor a belvárosban nehézkes a közlekedés, meg a megállás. A busz tömve volt. Mindenki akkor igyekezett a piactérre. A máskor néma busz most zsongott. Ilyenkor a finnek pezsgőt isznak, azt mindenféle formátumban cipelték magukkal. Nem keveset. De persze sört is. Egyébként nem lehet közterületen alkoholt inni, de vappukor ez a szabály elfelejtődik.

A fiúk a piactéren pukkantgatnak, Csipeszke rémüldözik

Apa várt minket a piactéren. A piactértől nem messze a művészeti múzeum előtt gyülekezett a sok fehér sapkás. Ott a múzeumnál valaki mondott valami beszédet, feldobják egyszer csak egyszerre a sok fehér sapkát, később koccintanak pezsgővel, majd átvonulnak a folyó túlsó partjára egy szoborhoz sapkát adni a szoborra. Ez minden finn városban igy történik. Néhol még a fiatal egyetemistákat folyóba dobálják.

Fehér sapkások ...

... ameddig a szem ellát

Buliznak a fiatalok, csak azt nem értettem, miért nem fagynak meg.

Mi megnéztük a tömeget a piactéren, vettünk a fiúknak pukkantós szerpentint, aztán elsétáltunk a folyópartra. Ott megvártuk a vonulást. Próbáltuk kivárni a szoborpucolást és sapka rakást, de ahhoz már nem volt türelmünk. Csak odáig maradtunk, hogy egy hatalmas rózsaszín fogkefével lekefélték a szobrot egy kosaras autó kosarából a kiváltságos diákok.
Aztán visszamentünk a piactérre enni valamit, majd hazajöttünk.

Vannak itt dolgok amit úgy csinálnak, hogy nekünk udvariatlanságnak tűnik, de úgy látszik, hogy ez itt teljesen normális.

Tavaly azon problémáztam, hogy hogy kell a piacon szépen kérni a zöldség-gyümölcsöt. Kerestem a szótárban, találtam is arra egy szót, hogy kérek, de aztán feltűnt, hogy rajtam kívül senki nem mondja.
Egyszerűen azt mondják, 1 kg alma és akkor az már azt jelenti, hogy egy kiló almát kérnek. De úgy látszik ez nem sok országban van így, mert Ági - aki már élt egy-két helyen - is furának találja, hogy odamennek a kávézóba, nem is biztos, hogy köszönnek, csak azt mondják, 1 kávé.

Nekem udvariatlanságnak tűnik az is, hogy a mobiltelefont senki kedvéért nem teszik le. Úgy szállnak fel a buszra, hogy lóg a fülükön, (persze a sofőrnek nem köszönnek, meg az is ritkán köszön), úgy fizetnek a pénztárnál is a boltban. Itt is van olyan szabály, hogy vezetés közben nem szabad mobiltelefonálni, de ez különösebben nem zavar senkit. Legfeljebb lassabban mennek. Nézek előre, hogy mit tetvészkedik ez a kocsi, és látom, hogy nem ér rá vezetni, mert telefonál. Ugyanakkor ez nekik normális, például mikor egyszer felhívtam Apát a gyógyszertárból, hogy milyen szemcseppet vegyek, egy gyógyszerész megkérdezte, hogy miben segíthet és csak utána vette észre, hogy én telefonálok, erre elnézést kért.

A buszsofőrnek ritkán köszönnek és ritkán köszön. Mivel a legtöbb embernek bérlete van, elmegy a sofőr mellett, pittyogtat és megy hátra, csak az köszön és beszél a sofőrhöz, aki jegyet akar venni. Otthon is hasonló a helyzet, de itt azt nagyon furcsának találják, ha valamelyik buszvezető nem így viselkedik. Egyszer utaztunk egy sofőrrel, aki finn létére (nagyon sok a bevándorló buszvezető) egyfolytában beszélt. Mindenkinek köszönt, van akinek mást is mondott. Látszott az embereken, hogy azt gondolják, hogy ez nem komplett. Ági is látta már ezt a sofőrt, valószínűleg ez az egy ilyen van. Vagy valami észak finn, vagy nem tudom.
Ellenben mikor leszállnak a buszról, sokan megköszönik a sofőrnek, hogy kinyitotta az ajtót.

Ági meg Edina nagyon sokat szokott panaszkodni, hogy egyes vevők milyen szörnyen viselkednek. Bemennek a boltba, ott téblábolnak, ezek a magyarok szépen köszönnek nekik, megkérdezik, hogy mit szeretnének, azok meg semmit nem reagálnak. Még csak vissza sem köszönnek, csak egyszer kimennek. Mondta Ági, hogy az olasz pizzás is panaszkodik mindig. Olyat is csinálnak vele, hogy megkérdezik, hogy valami ennivalóban mi van, hogy készült, el kezdi magyarázni és a felénél ott hagyják. De nem mondanak semmit, csak lelépnek.
Ági legjobban a boltjával szemben lévő fodrászokra van kiakadva. Ott ülnek egymással szemben már lassan egy féléve, és azok nem hajlandóak hozzájuk szólni. Nem is nagyon köszönnek. Átjönnek a boltba ha új áru érkezik, nézelődnek, röhögcsélnek, de úgy csinálnak mintha rajtuk kívül nem lenne ott senki. Hiába köszönnek nekik, hiába szólnak hozzájuk.

Fordított helyzetben viszont udvariasak a finnek is. Minden bolti alkalmazott kedves és egyik sincs megsértődve, ha hozzá szólnak, hanem segítőkész.
Persze a vevők sem mind ilyenek, itt is léteznek beszédesek, kedvesek.

Az elképzelhető, hogy ez főleg turkui viselkedés. Állítólag az egész országban a turkuiak a legilyenebbek. Nem akarok én általánosítani. Az pl. biztos, hogy az észak finnek kedvesebbek.

De ott is kicsit fura volt nekem Tapani viselkedése. Miután elvittek minket lovas-szánozni, behívott minket, hogy igyunk valami meleget. Rakott az asztalra kávét, teát, szörpöt, poharakat, bögréket, tányérokat meg egy bogyóspitét. És aztán ott ültünk. Én vártam, hogy majd oszt pitét, ahogy nálunk szokás. Beszélgettünk közben, egyszer Tapani fogta magát, felvágta a pitét, kivett egy szeletet és elkezdett enni. Hát gondoltam, akkor itt az lehet a koncepció, hogy mindenki szed, aki kér. Senki nem fogja kérdezgetni. Úgyhogy osztottam a családomnak, töltöttem magunknak teát, szörpöt. Később mondta Tapani, hogy mindet meg lehet enni és biztos úgy is gondolta, de én meg úgy gondoltam, hogy legalább a feleségének illene hagyni, ha már ő sütötte és most nincs itt, hogy egyen belőle, mert épp kint dolgozik, amíg mi itt bent ülünk a melegben. Szerintem olyat nem mondott Tapani, hogy érezzük otthon magunkat, biztos ott mindenki tudja, hogy szedhet. Tapaninak meg biztos az volt a fura, hogy ott ülünk és nem vagyunk hajlandóak enni, pedig ő már mindent elénk tett.

Tegnap nem írtam semmit, mert inkább mentem aludni. Nem éreztem magam valami jól, biztos elkaptam Leventétől a nyavalyáját. De nem hánytam meg semmi, csak nem voltam jól. Mostmár jobban vagyok.

De különben sok minden nem történt.

Az idő még mindig viszonylag jó, úgy 15 fok körül van.

Apa meccseket néz. Ma is hazajött hamarabb a munkából, hogy megnézhesse a magyar meccset.

Marcuséknak külön környezet ismeret óra miatt tovább tartott a nap, meg holnap is tovább fog. Kimentek az erdőbe és nagyítókkal rovarokat és egyéb apró állatokat vizsgáltak.
Csütörtökön pedig bolond haj verseny lesz, mivel itt április 30. a bulik napja.

Leventééknek is jelmezbál lesz csütörtökön. A Haloweenra készült denevérjelmez lesz tovább fejlesztve Batman jelmezzé.

Csipesszel ma Ágiékat szállítmányoztuk. Elmentünk Ikeaba, vettünk fekvő alkalmatosságot nekik. Másik boltban polcokat. Eddig a mi felfújható matracainkon aludtak, de ma reggelre kettő is megadta magát. Az egyiket hazahoztam megragasztani, a másikat szerintem kidobjuk, már legalább három helyen meg van ragasztva, nem ér annyit hogy haza cipeljük. De lehet, hogy a többit is itt hagyjuk.

Mióta Ágiékat átköltöztettük Apa azon aggódik, hogy hogy fog beférni a cuccunk a kocsiba. Mert hogyha az övékét 6 kanyarban tudtuk átvinni, akkor a mienk miért férne bele egybe. Hát nem tudom, majd erősen szelektálunk.

Nagyon szép idő volt ma is. Elmentünk a nemzeti parkba, ahol már voltunk néhányszor.
Odaértünk, megsütöttük a kolbászainkat, megvártuk, hogy Csipesz felébredjen, mert elaludt a kocsiban. Ő is megebédelt, aztán elindultunk. Először lementünk a tóhoz, aztán elsétáltunk a kilátóig, meg vissza. Csipeszke saját lábán megtette az út jelentős részét. Úgy 4 km-t gyalogoltunk.
Láttam egy darumadarat távcsővel, de olyan messze volt, hogy alig látszott szabad szemmel, és nem nagyon akarta senki elhinni, hogy tényleg daru az ott.
Láttunk még néhány helyen havat, meg jeget.
Most a vizes részek még vizesebbek voltak, mint szoktak, mivel ott a sok hólé.

A tóparthoz építettek utat a kerekesszékeseknek is

Hómaradványok

Csipeszke és Apa a pallókon

Marcus ilyen kéregből, mint ami van a hóna alatt, hozott haza egy félköbmétert

Csipesz, Marci, Apa, sárgajelzés

Ahol vizes a talaj, ott is próbálkoznak a fenyőfák a növéssel, egy darabig megy is
nekik, aztán egyszer feladják. A balra lévőknek szerencséjük volt, szárazabb
helyre hullott a mag, amiből kikeltek

Megsérült a nyírfa, a nedveire gyűltek össze a hangyák

Marcus vezetgeti Csipeszt

Csipesz botokkal

Erdő

Levente elfáradt

Na, én ezt innen kihúzom!

Kéreg cipelők