Szászék Finnóban

Ma volt Marcuséknál a Spring Party, amit fogalmunk sincs, hogy miért így hívnak, magyarul tanévzáró.
Karácsonykor az első, a harmadik és az ötödik osztály készített műsort, most pedig a második, a negyedik és a hatodik.
Volt egy fogalmazás verseny, minden osztályban hirdettek győztest és most a győztesek felolvasták a műveiket a műsorszámok, meg a beszédek között. A fogalmazás arról szólt, hogy miért szeretik Finnországot, és miért nem. Ági azon nevetett, hogy minden gyerek azt írta, hogy miért menne szívesen vissza oda, ahonnan jött. Általában a hideggel volt bajuk.

Nem vitték túlzásba az ajándék osztogatást.
Minden tanár kapott egy tollat, a szülői munkaközösségből is hárman, akik a legaktívabbak voltak. Csak úgy pucéran a kezükbe nyomta az igazgató bácsi.
Kaptak ajándékot a fogalmazásverseny győztesei. Minden osztályból választottak a gyerekek egy szerintük legvidámabb, legkedvesebb gyereket, azok kaptak valami apróságot és minden osztályból az osztályfőnök kiválasztott egy gyereket, aki szerinte a legtörekvőbb volt az év során.
Marcuséknál Killiant választotta Ms Robertson. Killian a francia kisfiú. Nulla angollal indított és mostmár nagyon jól beszél, és Ms Robertson úgy látja, hogy nagyon igyekszik minél több dolgot megtanulni. Nagyon vagány gyerek. A fogalmazás verseny győztese és legkedvesebb gyerek pedig Leevi lett Marcuséktól. Aki pedig finn, csak Tanzániában éltek egy darabig, ő már jól tudott angolul.
Ennyi volt a díjátadás és ajándékosztás.

Különben meg pakolászok. Tegnap rávettem a gyerekeket, hogy a botgyűjteményüket vigyük vissza az erdőbe. Eldugdosta Marcus őket, hogy ha majd megint erre járunk, akkor meglegyenek.
Ma Apa elkerózott az én bicajommal a suliig, ott átadtuk Ágiéknak, aztán még este elvitte a mosógépet is nekik.