Délutánra az iskola szervezett egy összejövetelt.
Ruissaloba, ami egy Turkuhoz tartozó sziget. Ott is Ulappába, ami meg a sziget egy kis félszigete. Van ott egy szép nagy régi ház, meg szauna, grillező hely, hinták, tengerpart, erdő.
5-től 8-ig volt meghirdetve, mi kb. 6 órára értünk ki.
Volt néhány verseny, amiről lemaradtunk, pl. zsákbafutás. Fociztak is gyerekek.
Mi körülnéztünk, beszélgettünk a Marcus osztálytársának magyar anyukájával. Aztán mentünk sütögetni a kolbászainkat vacsorára.
A srácok rohangáltak a tengerparton.

A nagykomp a turkui kikötőbe, ott megy el a sziget mellett. Kettő is elment amíg ott voltunk.
Nagyon érdekes ahogy lassan, méltóságteljesen úszik az a hatalmas hajó. A gyerekek kiszaladtak a mólóra és onnan integettek.

Először nem nagyon beszélgetett Ágin kívül velünk senki, de a vége felé, amikor már kevesebben voltunk, a tűz körül Apa szóba elegyedett néhány szülővel és egész jó hangulatú beszélgetés lett belőle. Majd megkérdezem, hogy miről volt szó, mert egyrészt nem értettem, másrészt, meg szaladgáltam a gyerekekhez, mert mindig kitaláltak valamit. Egyiknek segíteni kellett felmászni a fára, a másiknak meg lejönni, vagy fordítva.

Több gyerek is megfürdött a tengerben. Csak akkor mehettek bele a vízbe, amikor már elég meleg volt a szauna. Nem semmi. Reggel 5 fok volt. Gyönyörűen sütött a nap. Szép, csípős reggelünk volt. Délutánra ugyan felment 14 fokra, de mire ezek a gyerekek vízbe kerültek, 10-nél nem volt több. A víz is hasonló hőmérsékletű lehet.

Ágiról sok mindent megtudtunk. Nagy világjárók. Skót férje van. Először Skóciában éltek, aztán átköltöztek Bahreinbe, a férje Szaud-Arábiában dolgozik. Ő most egyedül van itt 3 gyerekkel január óta. Próbál egy üzletet nyitni, meg elboldogulni a 3 gyerekkel.
Azért akarnak elköltözni Szaud-Arábiából, mert ott nagyon sokba kerül a gyerekeket taníttatni . És, hogy miért idejöttek, azt még mindig nem értem. Az biztos, hogy itt ingyen van az oktatás. Magyarországra akartak menni, csak ott nem találtak angol iskolát a gyerekeknek, azok meg nem tudnak magyarul. Meg itt könnyebb vállalkozást indítani, mint otthon.

Na, mindegy. A buli végén bepakoltuk őket is a kocsiba és behoztuk a városba.

Összességében jól éreztük magunkat. Nagyon szép helyen voltunk. Majd biztos megyünk még erre a szigetre.
Az is célja lett volna a rendezvénynek, hogy a szülők megismerkedjenek egymással, ebből a szempontból, nem tudom mennyire volt sikeres. Marci osztályából kb. 8-an voltak ott. Marcus próbálta megmutatni, hogy ki az osztálytársa, de néha eltévesztette, mert minden finn gyerek tejföl szőke és többször kiderült, hogy akit mutat, közelről már nem is az osztálytársa.

Mostanában azt játszák a gyerekek, hogy mindenfélévé tudnak változni. Marcus tud dínó lenni, meg fehér kezű gibbon. Ennek örömére ma felmászott a játszótéri nyírfa tetejéig és onnan nézte, hogy jön-e már haza Apa. Meg a lépcsőkorláton mászkál mikor éppen gibbon. Jól lehet a rácsba kapaszkodni.

Tegnap Levente kitalálta, hogy ő Dzsini és ebben a minőségében mindenféle háztartási munkát el tud végezni, csak meg kell neki mondani, hogy mit csináljon. Úgyhogy tegnap porszívózott kicsit, utána pedig mosogatott, én öblögettem.
Ma is vacsora után mikor kérdeztem, hogy akar-e mosogatni, mondta, hogy persze. Erre Marci is kitalálta, hogy ő is mosogatni akar, nehogy kimaradjon valami jóból. Persze akkor Csipesz is beállt a sorba. Levente mosogatott, Marci öblögetett, Csipesz meg pancsolt. Később Marci meg Levente cseréltek.

Mosogatók

Én azt tippeltem, hogy 2 perc alatt összevesznek és mehetek mosogatni, de nem ez történt. Becsülettel elmosogattak mindent, pedig eltartott nekik vagy 20 percig, mert még az ebédes cuccok is ott voltak. Persze nagyjából minden vizes lett a környéken, úgyhogy egyúttal fel is lehetett mosni. De akkor is kedves tőlük. Nem tudom meddig fog tartani a lelkesedés, holnap ki fog mosogatni...

Zuhog. Egész nap. Kocsival se könnyű, de ez az Apa meg bicajjal ment, mert utál buszozni. Odafelé útba esik, el vihettük volna, csak luxusnak tartja, hogy érte menjünk mikor haza akar jönni, ezért inkább bicajozik. Szarrá fog ázni.

Ezért most inkább maradjunk bent.
Írok a lakásról. Csak a földszintről, mert az emeleten alszanak.


Ezen az ajtón jövünk be az előszobából a lakásba. Az előszobába meg egy kicsit komolyabb ajtón kell bemenni kintről. De ez a két ajtó sem akadályozza meg a gyerekeket abban, hogy a játszótérről behordjanak mindennap egy fél kiló homokot.
Az előszobában van egy szekrény, ott lakik a porszívó, meg cipők, meg éppen nem használt kabátok.

Az éppen használtak itt lógnak a fogason az ajtó mellett. Meg az éppen használt cipők is itt vannak. A lépcső alatt van a gyerekek játék kuckója.

Ez a konyha. A szekrénytől jobbra már vége van, ott az ablak. Balra a tűzhely mellett folytatódik még egy fél métert kb. Nem túl nagy az egész, de azért elférünk.

Nappali egyik oldal,

nappali másik oldal. Ott a kanapé mellett van egy nagy ablak, utána a teraszajtó, utána meg egy kis szünet után az előző képen látható kis ablak. Kb. 5m széles. Vagy hosszú.

Nappali, lépcső, bejárat. A lépcsővel szemben van a WC bejárata.

Ez az a WC. Jó nagy. Biztos azért, hogy ne kelljen a mosógépet felcipelni az emeletre.

Hát ennyi a földszint. Gyakorlatilag itt töltjük az egész napot, az emeletre csak aludni, tusolni, szaunázni, meg teregetni járunk.

A bejárattal szemben van egy kis tárolónk. Ott vannak a bicajok, az utánfutó, meg a szerszámaink. Meg a tetőbox, de az nem fér el benne keresztbe, ezért az egyik vége fel van akadva egy deszkára az egyik oldalon, a másik vége meg neki támaszkodik a tároló másik oldalának. Lóg ott, mint Demoklész kardja, de legaláb nem foglalja a helyet. És így minden cuccunk befér.

Ennyi az egész.

Ma a nap kelt 6.41-kor nyugodott 20.13-kor. Persze ennél hamarabb van világos és tovább, mint 20.13. De minden nap 5 és fél perccel rövidebb az előzőnél.
Figyeltük a fákat, a nyírfák levelei már kezdenek sárgulni a juharoké meg pirosodni. Potyognak is már.
Bele kell húzniuk a növényeknek. Májusban bontogatták a rügyeiket, most meg már egyesek dobálják le a leveliket. Túl sok idejük nincs a mag növesztésre.

Az idő megint vacakol.
Tegnap még csak be volt borulva, mostmár eseget is.

Tegnap délelőtt elmentek Apával a gyerekek bicajozni. Úgy néztek ki, mint a malacok mikor haza értek, mert megálltak az erdőben csúszkálni. Egy nagy sima szikla volt a csúszda. Eleinte mohás volt a szikla, aztán lehámozták a fenekükkel. Marcin gyakorlatilag minden vizes volt.

Délután elmentünk kecskét etetni. Ott a gyerekpark parkjában ahol vannak a madarak is. Szedtek a gyerekek kicsi almákat, valami díszalma, ott érik a parkban, meg szedtünk makkot és ezekkel etették a kecskéket. A kacsáknak, libáknak vittünk kenyeret.

Marcus libát etet

Vannak ott fából készült madarak is, azokkal is játszottak.

Csipesz a páván

Aztán azt hittük, hogy megyünk bevásárolni egy-két dolgot. Eddig este 9-ig nyitva volt néhány nagyobb bolt vasárnap. De tegnap mikor odaértünk fél nyolckor, be volt zárva. Haza jöttünk, hogy akkor majd a mi boltunkban veszünk legalább kenyeret, de az is be volt zárva, pedig eddig az is nyitva volt vasárnap. Először azt hittük, hogy valami ünnep van. De aztán megnéztem a bolt honlapját és az derült ki, hogy csak nyáron, aug. végéig van vasárnap nyitva a bolt. Ősszel-télen nincs vasárnap bolt. Mi ebben a ráció?! Azt jobban érteném, hogy mondjuk télen nem 9-ig van nyitva csak 6-ig,mert hamar sötét van, de hogy hétköznap ugyan úgy 9-ig nyitva van, vasárnap meg egyáltalán nincs, ezt nem értem.

Ma azt mesélte Marcus, hogy miközben ebédelt, azt figyelte, hogy egy mókus család almát szüretel. Az ebédlő ablakából látott rá az almafára. Ez is ilyen kis díszalmákat terem.
Jött mókus mama a két kicsi mókussal. A mama felmászott a fára és dobálta le az almákat, a kicsik meg lent hordták halomba. Utána vitték a fészkükbe az almákat egyenként. A mama a nagyobb almákat, a kicsik meg a kicsiket vették a szájukba és úgy szaladgáltak. Nagyon aranyosak lehettek.

Csipesz esőmenő felszerelésben, este kitalálta, hogy ő ki akar menni és

Apa csak így engedte ki, mert meg van kicsit fázva