Korcsolyát szeretnénk venni a gyerekeknek. Mivel itt lenne több helyen is lehetőség korizni, gondoltuk, használjuk ki. Még csak most kezdődött a tél.

Apa egyik munkatársa tudott egy helyet, ahol lehet használt korikat venni, de nem találtuk meg. Ő is úgy mondta, hogy két éve volt ott egy hely. Azóta eltűnt.
Elmentünk az egyik korizó helyre, ahol van élező, meg kölcsönözni is lehet korikat, de az csak délben nyitott, addig elmentünk a K-ba. Itt így hívják az egyik bolthálózatot. Ott is megnéztük a korcsolyákat, ettünk, átmentünk egy sportboltba. Ott vannak használt korik, de nem volt a megfelelő méretben.

Visszamentünk a jégpályára. Kölcsönöztünk korcsolyát a fiúknak.
Itt főleg hoki korcsolyák vannak. Meg úgy általában minden fiúnak az van. Ezer-fűzős, megkötős korcsolyák rövid éllel. A lányoknak meg magassarkú megkötős korik. Olyan műanyag, csatos korcsolya, ami a síbakancsokhoz hasonlít, itt nem is kapható és nem is láttunk senki lábán.
Marcusnak egy ezeréves vacak kori jutott, alig volt benne bélés. Leventének egy újabb, de a végére mind a kettőnek feltörte a lába szárát. Marcus egész ügyes volt. Mivel nagyjából tud görkorizni, és ez nem sokban különbözik, kb. 10 perc alatt belejött annyira, hogy már élvezze a dolgot. Levente egy ilyen segítő bigyóval közlekedett. Úgy néz ki, mint egy kis foci kapu, csak középen feljön még egy rúd, amin kapaszkodó van. Ez jól csúszik a jégen és a kezdők ezt tolják maguk előtt, hogy ne essenek annyit.
Ő is tolta szorgalmasan. Versenyeztek Marcussal oda-vissza a pályán.

Mivel itt több koripálya is van és nincs olyan tömeg, nincs szabályozva, mint otthon, hogy most mindenki az óra járásával megegyező irányba kering. Fél óra múlva, meg bemondják, hogy mindenki forduljon meg. Az egész pálya kb. háromszor akkora, mint a szegedi. Az egyik része zárt, ott folynak a hoki edzések. A maradék egyik részén hokiztak, vagy célba lövöldöztek koronggal, a többin koriztak. Mindenki olyan irányba, ahogy akart.
Egész nap be lehet menni. Egy eurot kell bedobálni a kapunál, és akkor egyet pörög és egy ember bemehet. A kölcsönzős hétköznap csak este van ott, hétvégén meg déltől-hatig. De talán este tízig lehet korizni reggeltől.
A kölcsönözhető korcsolyák számából és állapotából, meg abból, hogy szinte senki nem azért állt sorba, hogy kölcsönözzön, hanem hogy éleztessen, azt a következtetést lehet levonni, hogy majdnem mindenkinek van korcsolyája, csak a bénák kölcsönöznek.

Úgyhogy mi is arra jutottunk, hogy csak kéne korit venni. Korizás után elmentünk egy másik K-ba és Marcusnak vettünk egy korit. Csak az ő méretében volt.
Leventének valót találtam az apró hirdetések között, Apa fel is hívta, de mivel angolul beszélt, az illető letette. De majd csak találunk neki is.

A felnőtteknek is kéne venni.
Csipeszke is egyfolytában mondogatta, hogy korcsolyázni akar. De nem tudom hány év múlva lesz akkora lába, amire korcsolyát gyártanak. Még mindig csak 19-es a lába. Vagy lehet, hogy már huszas is meg van. Mindegy, ekkora korcsolya szerintem nincs.
Ma a hókupacon játszott, amit összetoltak a pálya szélére.

Ez nem fedett pálya, ahol most voltunk. Nyáron focipályának néz ki, meg annak is használják.
Ahol Apáék voltak meccsen, a Turku Halli, az az egyik fedett pálya, de oda csak ritkán mehet be akárki, mivel ott edz a turkui hokicsapat.
Marcus sulijától nem messze van még egy fedett pálya. Jártunk arra már ezerszer, de nem értettem, hogy hol van ott a pálya. Tegnap mondta Apa, hogy azt mondta a munkatársa, hogy az valahol a föld alatt 20-30 m-re van. Eredetileg bunkernek készült. Ezért tűnik úgy térkép alapján, hogy a Marcusék sulijában van a pálya. De ezek szerint valahol alatta.
Van még ott a gyerekparknál az a körbe-körbe koripálya. És biztos van még, de egyenlőre ennyi is elég lesz.

6 éves ez a kis Levente kópé.
Az oviban is felköszöntötték. Vittünk gumicukrokat meg aszalt gyümölcsöket az édességboltból, azzal kínálták meg a gyerekeket.

Apánál ebédeltünk. Levente kérte, hogy szülinapján ott ebédeljünk. Marcus meg szomorkodott, ma volt a hosszú napja és így ő kimaradt az Apánál ebédelésből.

Tegnap vettem meg az ajándékát és ott hagytam az Ági boltjában, hogy ne lássa Levente, mikor megyek érte az oviba és ma pedig együtt hoztuk el.
Délben még nem köszöntöttük fel, mert nem volt ott Marci. Megbeszéltük, hogy majd este lesz köszöntés, mikor Apa is otthon lesz.
De persze, mikor haza értünk, akkor kitört a lázadás (Marcus vezetésével), hogy fel akarják bontani Levente ajándékát. Az lett a megoldás, hogy megvártuk, hogy Csipesz felébredjen, (elaludt a kocsiban, a fiúk távcsővel figyelték az emeletről, hogy mikor ébred fel) felhívtuk Apát skypon, hogy ő is itt legyen, és felköszöntöttük Leventét. Kapott egy távirányítós autót, meg ilyen körbeforgathatós sablonokat, amivel mindenfélét lehet rajzolni. Mind a kettőnek nagyon örült, azt mondta, hogy pont ilyenre vágyott.
Délután elkészítettük neki a Findusz-féle palacsintatortát is. Málnalekváros-tejszínes, málnával.
Koccintottunk is az egészségére, meg énekeltünk is. Igyekeztünk méltón megünnepelni, ha már az otthon szokásos össznépi mulatság elmarad.

Az ünnepelt

De ez a jellemzőbb

Megnéztem a szótárban, aszerint cicc helyet úgy hívogatják a macskákat, kis, kis (kisz, kisz). Úgy látszik nálunk a cicából ered, náluk meg a kissa-ból.

Megint mínuszok vannak.
Már tegnap is csúsztak az utak. Apa az autóval csúszott bele majdnem az előtte lévőbe, én meg bicajjal tanyáltam el, mikor mentünk Apához a kocsiért. De nem lett különösebb bajunk.
Tegnap délután a nap is sütött. Elmentünk bicajozni. Az egyik közeli tengerlejáróig mentünk.
Amíg Csipeszt szedtem ki az utánfutóból, meg letámasztottam a bicajt, a fiúk már nagy okosan beugrottak a jégre.
A jég, ami a mínusz tizenekben keletkezett, még nem olvadt el. A parttól 60 cm az igen, ott tegnap kb. 3 mm-es lehetett a jég, meg a jég táblák között is voltak részek, ahol csak néhány mm vastag jég volt. Úgyhogy rögtön elkezdtem kiabálni, hogy azonnal jöjjenek kifelé. Lehet, hogy a régi jég elég vastag, hogy elbírja őket, de a fene tudja. Nem hiányzik, hogy valaki beszakadjon. El is indultak kifelé, de Leventének még fontos volt kipróbálni, hogy két tábla között mit bír a jég. Térdig vizes lett, a cipője is telement vízzel. Levettük a cipőjét, zokniját, kicsavartam, a gatyáját is lehúztuk, kicsavartam, aztán mindent visszavett és indultunk haza. Ennyi volt a bicajozás.
Nem fázott meg.

Ma voltak Apával a hoki meccsen.
Tetszett neki, de azért annyira nem. Azt mondta Apa, hogy a harmadik harmadot már unta.
Pedig valamikor a meccs közben, mikor állt az idő, még azt is kiírták, hogy Happy Birthday Levente! Apa munkatársa intézte, mert valamikor ott dolgozott és szólt a haveroknak, hogy ott lesz egy születésnapos. Közben ráközelítettek volna Leventére is, hogy lehessen látni, hogy kinek van szülinapja, csak nem tudták, hogy melyik az, ezért csak a tömeget mutatták.
Kicsit mesélt Levente, hogy melyik harmadban lőtte a turkui csapat a gólokat. Mert, hogy 2-0-ra győztünk. Meg milyen hangzavar volt a góloknál.

Turku Halli

Levente hokimeccsen

Középen az aranysisakos. Minden csapat legértékesebb játékosának aranysisak jár.

Mikor otthonról visszajöttünk, a postaládánk fölött ki volt tűzve egy kézzel írott hirdetmény. Apa kiment lefényképezni, hogy majd le tudjuk fordítani, mert azt gondolta, hogy ránk vonatkozik, de aztán arra jött a hetesből a mufurc csaj, Apa megkérdezte tőle, hogy mi az, és az megmondta, hogy valaki a macskáját keresi. Mi a musta-t meg a kissa-t értettük, ami annyit tesz, hogy fekete macska.

Tegnap reggelre csípések keletkeztek az oldalamon. Szerintem nem bolha, mert honnan lenne bolhánk, meg nem is úgy néz ki, habár ki tudja, hogy néz ki egy finn bolhacsípés.

Ezek az előzmények.

Tegnap este, mikor Apa altatta a gyerekeket, hallotta, hogy egy macska nyávog. Én nem tudtam, csak később mikor csend lett, én még blogot írtam, Apa is lejött, akkor hallottam, hogy valami fura hangok jönnek kintről, mintha macska nyávogna. Itt ritkán látni macskát. Hallani meg még ritkábban lehet.
Kinéztem a teraszra, ott volt az orrom előtt a macska és mau-zott. Kinyitottam az ajtót, hogy megnézzük milyen színű, hátha ezt keresik, erre bejött, körbe járta a lakást. Szép szőrű, kövér, fekete macska volt.
Kérdeztem tőle, hogy a te bolhád csípet meg? Apa ezen röhögött. Biztos elhagyta a bolháját és most azt keresi, vagy előre küldte körül nézni és most jelentett a bolha, hogy lehet jönni, jó a hely.
Apa mondta, hogy nem kéne-e neki enni adni, mert attól, hogy kövér, még lehet éhes. Vitt neki ki tejet a teraszra. Hívtam a macskát, hogy cicc, aztán ezen röhögtünk, hogy egyáltalán érti ez a macska azt, hogy cicc, vagy hogy van finnül az, hogy cicc.
Kiment, a tejbe éppen, hogy belenyalintott, aztán mau-zott tovább.
Gondoltuk, hogy mostmár késő van, ha reggel is itt lesz a macska, majd felhívjuk a hirdetményes telefonszámot. Apa abban reménykedett, hogy majd valamelyik szomszéd felhívja, aki tud finnül. Biztos itt fog kódorogni a macska a környéken.
De a macska nem úgy gondolta, hogy kódorogni fog, ő mindenáron be akart jönni. Egész éjszaka nyávogott. Alig tudtunk tőle elaludni. Néha valami dübbenést is lehetett hallani, Apa arra gondolt, hogy valaki a macskához vágott valamit, csak nem találta el. Én meg azt gondoltam, hogy valahova felugrott a macska.
Valamikor az éjszaka közepén lejöttem, mert fentről nem lehetett látni, hogy hol nyávog az a dög. Konkrétan a konyhaablakban ült és ott nyávogott. Biztos az volt a dübbenés, hogy felugrott a párkányra. Láthatólag, pontosan ide akart bejönni. Arra tippelünk, hogy régebben lakott itt és most visszajött. Mivel a macskák a területhez ragaszkodnak, meg biztos azért ismeri a járást is. És biztos a gazdája is azért tett ide hirdetést, mert arra számított, hogy odamegy a macska ahol már előzőleg laktak. Csak az nem világos, hogy akkor miért nincs lerongyolódva, ha már legalább két hete keresik.

Reggel Apa kicsit beengedte, hogy felébredjenek a gyerekek. Szegény Csipesz nagyon félt tőle. Sírt keservesen. Kizártuk a macskát a szélfogóba, ott nyávogott tovább. Addig volt csak csendben, amíg bent volt. Szívesen megfojtottam volna. Alig aludtam miatta, és még mindig csak nyávog.
A fényképről megnéztük a telefonszámot, Apa írt SMS-t a telefonszámra, aztán telefonált is, csak senki nem vette fel, üzenetet hagyott.
Aztán kiengedte a macskát és végre befogta, csak csendben ült a konyhaablakban.

Pakoltam el a reggeli nyomait, mikor a macska leugrott, néztem, hogy hova megy, egy fickó guggolt a járdán, ahhoz szaladt.
Az megsimogatta, nézegette alulról, hogy fiú, vagy lány. Nem tudom miért nem ismeri meg a saját macskáját? Nézett befelé, aztán közelebb lépett, kimentem, elkezdett valamit finnül karattyolni, mondtam, hogy ezt ne csinálja, akkor angolul folytatta.
Mondtam neki, hogy a férjem küldött SMS-t. Hadart, hogy köszi az üzenetet, meg a hívást, nagyon boldogok, hogy meglett a macska, aztán elment. Pedig meg akartam kérdezni, hogy itt laktak-e?

Délután csengettek. Egy hölgy és egy kislány állt az ajtóban. Bemutatkozott a hölgy és elkezdte mondani, hogy övé a macska, mondtam hogy egy ember elvitte, de ő nem azért jött, hanem hozott egy csomagot és még egyszer megköszönte, hogy szóltunk és meglett a macskájuk. A csomagban volt két doboz csoki, meg egy cicás képeslap, amin megköszönik, hogy meglett a macskájuk. Úgy látszik nagyon örülnek a macskának. Biztos már lemondtak róla.
De a hölgytől is elfelejtettem megkérdezni, hogy itt laktak-e, mert úgy meglepődtem azon, hogy ajándékot is kapunk. De valószínű, hogy ők laktak itt előttünk. Apának rémlik a név, ami a lapon van. És itt biztos, hogy előttünk macskások laktak, mert az ablak kívülről csupa macska szőr volt.
Mindenesetre a telefonszámot megjegyezzük és ha még egyszer ide merészel jönni az a dög, akár éjfélkor is telefonálok, hogy vigyék innen.
Nincs nekem különösebben bajom a macskákkal, feltéve, hogy hagynak aludni és kint maradnak az udvaron. És legalább olyan szépek, mint Papa cicái. Ez még csak szép sem volt, csak egyfolytában nyávogott.
Az volt a mázlink, a macska mázlija, meg a gazdájának a mázlija, hogy nem tudunk finnül, mert közben a hirdetést már leszedte valaki. Nyilván ha tudunk finnül, nem fényképezzük le és most nem tudtuk volna, hogy kinek kell szólni és a macska még mindig itt nyávogna.
Így most mindenki örül. A macska a gazdájának, a gazda a macskájának, mi meg, hogy megszabadultunk a macskától.

Még mindig itt van melegebb. Egész nap 4 fok körül volt. Eső is esett.
Ha nincs beborulva, már reggel negyed kilenckor egész világos van, de ilyenkor, kilenckor kezd látszani, hogy lehet, hogy fel fog jönni a nap. A gyerekek nem hajlandóak felkelni.
Talán majd csütörtöktől lesz lehűlés és hó. Hátha világos is.

Apa már régebben megígérte Leventének, hogy elmennek hokimeccsre. Marcus nem akart menni, mert nagy ott a hangzavar. De tegnap, mikor Apa azt mondta, hogy akkor ő úgy gondolta, hogy Leventét szülinapja alkalmából elviszi hokimeccsre, akkor persze Marci is kitalálta, hogy menni akar. Végül most nem megy, de neki is be van ígérve egy meccs.
Levente pedig nagyon készül. Csütörtök este mennek.

Mikor Apa projektzáró bulin volt Ouluban, találkozott egy Rovaniemi munkatársával. Már rég ismeri. A srácnak lovai is vannak, meg bérben is tart lovakat. Akart is nekünk eladni egy lovat, aki majd tavasszal kezd versenyezni, és ha ügyes lesz, akkor jó befektetés lenne. De hanem, akkor meg lehetne Lappföldön egy lovunk, akit sose látunk. Szóval nem vettünk lovat.
Viszont azt is mondta, hogy menjünk márciusban Lappföldre, mert akkor a legszebb. Már világos van, de hó is van még. Azt mondta, hogy lovagolhatunk a lovain, és kutyaszánozást is tud nekünk szervezni. Azt ki kell fizetni, a kutyák nem az övéi.
Szóval most nézegetünk lappföldi szállásokat.
Persze van többféle lehetőség. Hotel, campingben házikó, panzió, stb. Ami legjobban tetszene, hogy bérelhetnénk egy hétvégi házikót.

Ezeknek a finneknek általában van egy mökijük. Möki az hétvégi házikó. De itt nem úgy van, mint nálunk, hogy akkor ezek itt most a kiskertek és egymás szájában vannak a hétvégi házak, hanem egymástól elszigetelve állnak. Könnyű nekik, van 180.000 tó ami 500m2-nél nagyobb felületű, meg egy csomó kisebb, meg 5 millió ember. Mindenkinek jut saját tó, aminek a partjára építhetnek.
A házak hirdetésénél az egyik szempont, hogy hány méterre van a legközelebbi szomszéd. Pl. "A legközelebbi szomszéd 150 m, de nem látható". De lehet 2 km-re is. Az a lényeg, hogy jó messze legyen.
És mivel ilyen ritkásan vannak ezek a házak, nem igen van ott semmilyen közmű. Persze, ha közel van a városhoz, akkor lehet, de pont az a lényeg, hogy ne legyen közel.
Általában vizet a tóból, vagy folyóból vesznek, ami mellett a ház áll. Általában ivóvíznek is jó a tavak és folyók vize. Áram is ritkán van, esetleg van napkollektor, gáztűzhely és gázzal működő hűtő, fatüzelés, gyertyavilágítás, kinti budi. De a szauna az persze alapfelszerelés. A legkisebb házikókban is van, vagy külön épületben. Az is oda van írva, hogy autóval hány méterre, vagy km-re lehet megközelíteni nyáron és télen. És ha csak messzebb lehet megállni, akkor hol lehet motorosszánt bérelni, hogy közelebb jussunk a szálláshoz. GPS koordináták is meg vannak adva, hogy odataláljon az ember. Sokszor csónak is jár a bérleményhez.
Vadregényes, és nem is lenne ezzel semmi baj, ha nyár lenne. De így télvíz idején, ennyi gyerekkel valami komfortosabbra vágynék. Még keresgélünk.

Pl. ez milyen klassz helyen van. Van ez az oldal, ahol csupa ilyen kiadó házikók vannak

Meg azon is gondolkodunk, hogy Lappföld és Turku között félúton hol alszunk egyet-kettőt, mert azért Lappföld messze van. Irtó nagy ez az ország. Még annyi mindent meg lehetne nézni.

Amikor otthon voltunk, egy kondorosi srác, aki itt lakik Tamperében már néhány éve, előadást tartott Finnországgal kapcsolatban.
Többek között azt is mondta, hogy szerinte a magyarok be vannak csapva, mert Finnországban, ha bemegy az ember egy LIDL-be ugyanannyiért megvehet mindent, mint otthon, vagy pl. a mobiltelefon percdíjak is kevesebbek, mint otthon, viszont a fizetés itt ötször akkora.

Nem értettem egyet teljesen a dologgal, de igazság az van benne.
Az ötször akkora fizetés bizonyára az ő esetében igaz, mert ő egyetemen tanít és otthon egy közalkalmazott nem kap valami fényes fizetést. Itt viszont biztos tisztességesen megfizetik.
Ahogy elnézem magáncégeknél mondjuk kétszer, háromszor annyi fizetést kapnak a dolgozók, mint otthon.

Az igaz, hogy a LIDL-ben kb. ugyanannyiba kerül minden, de nem lehet a LIDL-ben mindent megkapni.
Kenyeret mondjuk lehet kapni és az máris 3-szor-5-ször annyi, mint otthon.
Ellenben a tej és tejtermék kb. ugyanannyi, max. 10%-kal lehet drágább, attól függ hol veszi az ember.
Vizitdíj 11-től 28 euroig (3000-7500Ft), ami ugye otthon újabban nincs, de amíg volt is csak 300 Ft volt, egy menü 8-11 euro, amíg mondjuk Apa otthon 600 Ft-ért evett. Lakbér 10euro*négyzetméter (mondjuk egy 60 m2-es lakás 165.000 Ft/hó), ami megint csak jelentősen megcsappantja az ember költségvetését. És sokan bérelnek lakást, mert nem akarnak eladósodni. Holott az ingatlanok csak kétszer, két és félszer annyiba kerülnek.
A benzin sem jelentősen drágább, úgy 30%-kal.
Az új autó 20-30%-kal pl. skoda esetén.
Apa úgy számolta, hogy az áram sem drágább jelentősen. Mondjuk 10%-kal. Az is hozzátartozik, hogy itt ez az 5 millió ember simán lehet, hogy több áramot elhasznál, mint otthon a 10 millió. Így lehet, hogy gazdaságosabb a szállítás. (Minek kell kivilágítani Turkutól Helsinkiig végig az autópályát?)
A buszjegy 2,50 euro (680 Ft), ezzel két óra hosszáig lehet utazni, átszállásnál nem kell új jegy.
A ruha, cipő kb. annyi, mint otthon egy jobb boltban. Mivel itt nincsenek kínai boltok, ezért nem könnyű olcsón hozzájutni ezekhez a dolgokhoz. Itt nem tudok a gyerekeknek 500 Ft alatt venni egy pár zoknit.
Az alkohol is sokkal drágább. És bármiféle szolgáltatás sokkal drágább. Úgy általában is elmondható, hogy ha valamihez nem tartozik túl sok emberi munka, akkor nem drágább, vagy nem sokkal drágább, mint otthon, de ha ember ér hozzá, rögtön megugrik az ára mindennek.
Drága a finn munkaerő.
Egy szolgáltatásnak tudjuk az árát. Férfi hajvágás 16-20 euro (4000-5500Ft). Nem mintha kipróbálta volna Apa, csak megnéztük, hogy mennyit spórolunk, ha én vágom a haját.
És meg kell még említeni a ténylegesen ingyenes oktatást és egyéb ingyenes szolgáltatásokat.

Amikor 8 éve itt voltunk egy kicsit, akkor úgy láttam, hogy 5-ször annyi a fizetés, 5-ször annyiba kerül minden a boltban, viszont a ház és a kocsi csak kétszer annyi. Azóta sokat változott a helyzet, pl. otthon minden drágább lett, a fizetések is sokat emelkedtek. Lassan majd összeérnek árak és fizetések.

A téma azért jutott eszembe, mert vettem egy kiló kivit a piacon 1 euroért. Nem tudnám megmondani, hogy otthon utoljára mennyiért vettem egy kiló kivit, meg azt sem tudom, hogy hány forint most éppen 1 euro, de azt hiszem ennél sokkal olcsóbban nem tudnék otthon sem kivit venni.

Szóval megállapítom, hogy ha az ember Finnországban csak kivit eszik, vagy olyasmit amit a LIDL-ben lehet kapni (kivéve kenyér) és van saját háza, autója, akkor azért itt tényleg könnyebb kijönni a fizetésekből.
Na jó, egyébként is könnyebb. Ha veszem az otthoni ismerőseinket, rokonokat és barátokat, valószínűleg ugyanazzal a munkával amit otthon csinálnak, itt biztosabban és nyugodtabban előre jutottak volna.
Cserébe, most itt kuksolhatnának a sötétben.

Még mindig viszonylag meleg van. 2 fok körül volt egész nap. A hó már egészen összement.

Délelőtt Leventével húsgombócokat sütöttünk. Megkapták karácsonyra a "Mit főz ki Pettson és Findus" című könyvet, amiben receptek vannak. Levente már a hét közepén kérte, hogy csináljuk meg Findus kedvencét a húsgombócot. De mivel már vettem más egyebet ebédekre, ezért mára volt neki beígérve.
Jött is szorgalmasan segíteni. Összekeverte a hozzávalókat, aztán ki is gombócozta kicsike gombócokra az össze húst. Az ilyen főzős dolgokhoz egész sok türelme van. Én meg sütöttem. Finom lett.
Repceolajban sütöttem. Itt abból van sok, mert az tud beérni. A napraforgónak nem sok esélye van. De egyébként sem szeretem a napraforgóolajat. Az ízét sem, meg azt sem, hogy minden ragad tőle. Otthon inkább zsírban sütök és olíva olajat használok. De zsír az itt nincs.
A repceolajnak semmi íze. A hidegen sajtolté állítólag dióra emlékeztet, úgyhogy valószínűleg ez nem hidegen sajtolt, hanem finom észterezett. Azt olvastam róla, hogy mindenféle előnyös tulajdonságai vannak, mint az olívaolajnak.

Jövő pénteken lesz Levente szülinapja, akkorra pedig Pettson féle palacsintatortát kért.

Délután elsétáltunk megnézni, hogy hova szerettem volna tegnap őket elvinni szánkózni. Kiderült, hogy valószínűleg nem elég meredek a hely a szánkózáshoz, de azért most is lecsúsztak a popsisíken. És találtunk ott az erdőben más szánkózásra alkalmas jó helyeket. Már csak hó kéne. De egész hétre ilyen meleg időt jósolnak.



Kaptak Aktivity Juniort is karácsonyra. (Kártyát kell húzni és a rajta szereplő szót kell kitalálni a csapattársnak, amit a húzó vagy lerajzol, vagy elmutogat, vagy szavakkal körül ír.)
Tegnap Leventével próbáltuk ki. Csak gyakorlásképpen, ma pedig Marcussal. Levente kb. azóta hajlandó rajzolni, mióta itt vagyunk. Itt nem volt kecc-mecc az oviban, rajzolni kell és kész. Otthon még a kicsiknek nem volt kötelező, ezért Levente nem rajzolt. És mostmár egész ügyes. A játékban is szépen lerajzolta a feladatul kapott szavakat. Nehéz még nekik kitalálni, hogy mit hogy kéne lerajzolni, elmutogatni, vagy körül írni, hogy rájöjjünk a feladott szóra. De próbálkoznak. És Marcus büszke magára, mert általában el tudja olvasni azt is, hogy mi a feladott szó, csak néha kérdezte meg Apától. De jó lesz, mert Levente legalább rajzol, Marcus meg olvas.

Este arra lettem figyelmes, hogy Apa Csipesz fekvőtámaszait számolja. Megnéztem, hogy mit csinálnak. Csipesz fekvőtámasz helyzetben emeli és leengedi a fenekét. Ez a Csipesz féle fekvőtámasz. Kétszer nyolcat csinált. Nagyon aranyosan.