A nap kel(t volna, ha látjuk egyáltalán) 9:31, nyugszik 3:19.
Persze egy órával hamarabb kezd elvileg világosodni, meg egy órával később lesz tök sötét, de a valóságban már kb. egy hónapja nem láttuk a napot, és tegnap úgy 1/2 10 volt, mikor lekapcsolódtak odakint a lámpák és kb. 3/4 3, mikor egyes helyeken már felkapcsolta magát a közvilágítás.
Azt állítja az időjárás jelentés, hogy holnaptól néhány napig látni lehet majd a napot. Kíváncsi lennék már rá.
Délelőtt a városban voltunk. Bementünk néhány boltba, meg kirakatokat nézegettünk, mert sok helyen vannak nagyon aranyos állatos jelenetek összeállítva. És némelyik nagy áruház kirakata talán már inkább giccses (ízlés dolga), de azért nagyon szépen csillog-villog.


Délután Luca napi felvonulás volt.
Ez inkább svéd ünnep, itt is svédül folyt az esemény.
Ezt találtam róla:

"A fény várása, őrzése ősidők óta fontos eleme volt a svédek ünnepének. A fény királynőjének Szent Luciát tartják, s minden évben meg is választják földi mását, egy hosszú, szőke hajú, fehér bőrű lányt, aki szépségével kitűnik társai közül. December tizenharmadikán vörösáfonya-ágakból és gyertyákból készült koronával ékesítve felvonulást vezet a városban. Lánykísérőivel énekelve végigjárják a házakat, ma már az iskolákba és munkahelyekre is betérnek, áldást kívánnak a bent levőkre, Luca-kenyeret, mézeskalácsot osztogatnak."

Ez itt úgy történt, hogy a katedrálisban volt valamilyen svéd nyelvű ceremónia, aminek keretében meggyújtották Szent Lucia koronáján a gyertyákat. Aztán elindult a menet a katedrálistól és átvonul a sétálóutcára.
Sajnos nem láttuk, de az biztos, hogy volt a menetben 5 fehér ruhás lány, akik közül az egyiknek ott volt a fején az említett korona. Hogy mennyire volt szép, azt nem tudom. Piros sapkás manófélék is vonultak, meg ezüst girlanddal átkötött fejű lányok. Valami világítós csillagokat is szedegettek össze, biztos azokat is hordozták valakik.
Mi onnan láttuk, amikor megérkeztek a sétálóutcára és felmentek a színpadra. Ott énekeltek a fehér ruhás lányok, valószínűleg svédül. És ezzel vége volt az eseménynek.


A menet megérkezése előtt is voltak valami programok ott a sétálóutcán.
Osztottak mézeskalácsot és meleg italt.
Csipeszke a délutáni alvását folytatta, ezért értünk oda későn.
De ott bóklásztunk még a környéken egy darabig, és láttuk, hogy elpakoltak egy póni lovat is, akit előtte a tömegtől nem vettünk észre. Nem tudom milyen szerepe volt.
Szóval nem tudok túl hiteles beszámolót nyújtani a Luca napi felvonulásról, de volt, az biztos.

Marcus váratlanul rájött, hogy olvasni jó.
Tegnap válogattuk a könyveket, hogy mit lehet haza vinni, mert már elolvastuk és hozunk helyette másikat. Elővettük az Afrika címűt, amiben állatokról van szó. A képeken be vannak számozva az állatok és mellette a számok mellé le van írva az állatok neve.
Apát kérte Levente, hogy olvassa el neki, hogy milyen állat van a szám mellé írva. Apa mondta, hogy lehet hogy már Marci is el tudja olvasni, megpróbálta, el tudta, és ma megint próbálkozott és úgy megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy ne én olvassak neki mesét, hanem inkább még ő olvas állatneveket.
Nagyon örülök neki. Úgy látszik, tényleg meg fog tanulni olvasni. A kettős betűket még nem tudja, de felismeri, hogy ez egy olyan. Megkérdezi, hogy mi az és folytatja. Nagyon kitartó, mikor már tudja, hogy milyen állatról van szó, akkor is végig bogarássza a szót. Kaffer szarvasvarjú, Anubis pávián, háromszarvú kaméleon, panyókás sakál. Az ilyeneket is.

Tegnap Marcus kapta a suliban az adventi meglepetést. Minden nap más kapja. Aki utoljára kapott az mond egy számot, tőle kezdve hátrafelé számolják gyerekeket, akire jut, az mond egy másik számot, és azt a számú borítékot kapja, amiben apró meglepetések vannak. Marcus borítékjában volt egy levonó, három öntapadós habszivacs virágocska, meg egy katica, meg két cukor.

Leventééknél az kapja az adventi meglepetést, akinek kihúzzák a nevét. Még nem tudom, hogy mit, mert Leventét még nem húzták ki.

Itthon is van mindenkinek adventi naptára. Bóti, csokis. Mindenkié másmilyen. Ők választották a boltban.
Csipesz persze eleinte nem értette, hogy egy nap csak egyet bontunk ki. Hisztizett. Felszereltem mind a hármat a falra, magasra, mert különben megdézsmálja őket.
És persze a számokat sem ismeri és nem mindig engedi, hogy megkeressük a megfelelő számot, hanem valamit kibont. Máskor meg türelmesen hasal a többiek mellett és várja, hogy előkerüljön a csokija.

Reggelre esett 3-4 cm hó. De már lassan el is olvad.

Mikor vitte Leventét Apa oviba, megkérdezte, hogy akkor mehetnénk-e a mai karácsonyi partyra és elsőre azt mondta Amanda, hogy szerinte nem jó ötlet, mert ott nem ismeri Levente a gyerekeket. Erre Apa mondta, hogy nem baj és akkor elment megbeszélni a másik óvónénivel és mehettünk.
Nyilván jobb lett volna, hogyha Levente a saját csoporttársaival elénekelheti a karácsonyi dalokat. De így csak mi maradtunk le erről, a saját hülyeségünk miatt, Leventét cseppet sem zavarta, hogy nem kell énekelnie. Ült mellettünk és mondta, hogy ezt ő is tudja, de nem volt hajlandó énekelni.
És a többi dologhoz meg szerintem nem volt fontos, hogy a saját csoporttársai vannak ott vagy nem. És nem lett volna jó, ha kimarad belőle. Nem értem Amanda miért gondolta ezt akkora problémának. Főleg, hogy nagyjából ismerik ezeket a gyerekeket a srácok, mivel az előző tanévben még odajártak. Meg mi is ismerünk néhány szülőt és szerintem a legbarátkozósabbakat. A délelőttibe sok finn gyerek jár, finn szülőkkel.
Itt meg Apa a koreai fickóval beszélgetett, aki már tavaly is nagyon össze akart barátkozni vele. A felesége is nagyon barátságos, annak ellenére, hogy alig beszél angolul. A Lili anyukájával is beszélt Apa, aki ugyan finn, de egyáltalán nem úgy viselkedik. Állandóan mosolyog, és mindig barátságos. A férje az angol.

Kiderült, hogy már megint nem tudtunk valamiről, egy ezüst színű postaláda volt kitéve már egy ideje és Apa most megkérdezte Lili anyukájától, hogy mi az, most megtudtuk, hogy a óvónénik karácsonyi ajándékára gyűjtött pénzt a szülői munkaközösség. De megnyugtatta Apát, hogy ő se rakott bele pénzt, mert elfelejtette, de úgy emlékszik, hogy már tavaly is elfelejtette. Még jó, hogy vele beszélte meg Apa, a mi csoportunkban lévő szülők biztos nem mondtak volna ilyet.

Kicsit már unalmas, hogy mindig lemaradunk valamiről. Tegnap este Apával arról beszélgettünk, hogy jó, tökök vagyunk, hogy elnéztük a karácsonyi partyt, de otthon ez nem fordulhatott volna elő. És nem azért, mert tudunk magyarul.
Itt ideadták november végén a decemberi programot és azóta senki nem kérdezte, hogy megyünk-e karácsonyi partyra, meg egyébként sem esett szó róla. Azért ez otthon nem így van.

Na mindegy.

Szóval voltunk karácsonyi partyn.
Először volt a műsor. Énekeltek a gyerekek. Vagyis főleg az óvónénik, mert ebbe a csoportba nagyon sok kicsi jár. Leventéékkel jobban jártunk volna, mert oda főleg nagyok járnak és biztos szebb műsor volt.
A műsor végén jött a Télapó, köszönt mindenkinek, aztán bevonult a hátsóterembe.

Katri (a másik óvónéni) elmondta, hogy ott lehet kávét, teát, szörpöt inni. Amott különböző karácsonyi dolgokat készíteni papírból. A hátsó teremben pedig szeretettel várja Télapó a családokat.
Mi voltunk az első bátor család, aki bemerészkedett Télapóhoz. Kérdezgette a gyerekeket angolul, hogy hogy hívják őket, meg mit szeretnének karácsonyra, de ilyenkor hirtelen mind csöndben van. Kapott mindegyik egy csillagos papírzacskót és abban voltak apróságok. Levonó, szaloncukor, mézeskalács, karácsonyfadísz, egy pici doboz mazsola.

Bontogatjuk a Télapótól kapott ajándékokat

Ettünk-ittunk, aztán megnéztük mit lehet készíteni az asztaloknál. Az egyiknél karácsonyfát, a másiknál WC papír gurigából, meg hungarocell golyóból hóembert. A harmadikhoz telepedtünk le, ott vörösbegy karácsonyfa díszt csináltunk. Kérdeztem ott az egyik angol hölgyet, hogy a vörösbegy karácsonyi madár? Mondott mindenfélét, aztán a vége az volt, hogy szerinte igen. Mert hogy a többi elrepül. Ha valaki tudja szóljon, miért pont vörösbegy karácsonyfa díszt kellett volna csinálni. Levente végül harkályt csinált. Mire befejezte, vége is lett a partynak.

A koreai anyuka örül a művének

Csipesz az lényegében egész idő alatt főzött a játékkonyhában. A műsor alatt is hordta a kóstolni valókat. És utána is állandóan jött-ment a hóna alatt egy műanyag zsemlével, amit késsel-villával evett később.

Télapó figyeli, hogy Csipesz hogy akarja felvágnia műanyag késsel a mézeskalácsát

El vagyok szomorodva.
Ma volt Leventéék karácsonyi ünnepsége, mi meg nem mentünk el. Tökségből kifolyólag.
Én abban a meggyőződésben voltam, hogy holnap lesz. Tudtam én, hogy ma van a délelőttös csoportnak, holnap meg a délutánosnak, de valamiért úgy gondoltam, hogy nekünk a délutános csoportéra kell menni. Biztos, mert tavaly délutánosak voltak.
Apa meg egészen ma este 7 óráig a jövőheti menetrendet nézte, ezért döbbent rá csak akkor, hogy nekünk az oviban kéne lennünk, a helyet, hogy itt vacsorázunk. Én meg mondtam, hogy de most miért ijesztgeti a gyereket, nem vagyunk semmiről lemaradva, ma a délelőttös csoportnak van a karácsonyi partyja, erre Apa: de Levente a délelőttös csoportba jár! Ja, tényleg. Szegény Levente nagyon sírt. Engem is nagyon bánt, hogy ennyire gyagya vagyok.
De az ovisok sem mondtak semmit, hogy legalább elgondolkozzak rajta, hogy este vissza kell jönni.
Majd holnap Apa megkérdezi, hogy elmehetünk-e a délutánosokéra. Persze az egyáltalán nem ugyanaz, szegény Levente ott nem ismeri a gyerekeket. Meg mi is tudtunk volna ismerkedni egy kicsit a szülőkkel. Na mostmár mindegy. Ez jól el lett szúrva.

Pénteken a kreatív boltban, szombaton pedig a vásárban vettem gyapjút, és azóta nemezelünk.

Először Levente volt lelkes, az első almánkat ő gyúrta. Nekikezdett még több gombócnak is, de mostmár hamar megunja, és azt mondja, hogy maradjon így, ő ilyennek akarta, senki ne gyúrja tovább.
Marcusnak nagyon tetszik, több mindent is szeretne kipróbálni, csak épp az ekcémás kezének egyáltalán nem hiányzik a szappanos vízben való áztatás.
Csipesz is lopkodja a gyapjút, szappanozza, áztatja a vízben, megint szappanozza, megint áztatja és sodorja. Van néhány értékelhető kukac, amit ő csinált.

Főleg karácsonyfadíszeket akarunk csinálni, mert azt mondták a fiúk, hogy itt is lesz karácsonyfánk, és azokat az ajándékokat, amiket idehoz Jézuska, majd megtaláljuk a fa alatt, amikor visszajövünk Szegedről.

Van már néhány díszünk az oviból, amit Leventéék csináltak és megvettük a karácsonyi vásárkor. Marcus is csinált már néhányat papírból.
Nemezből gömböket, virágokat, almákat, csillagokat, tulipánokat fogunk készíteni. Nem mind tipikus karácsonyfadísz, de ilyeneket tudunk, most ez lesz.

Tulipánok

Marcus virágja. Majd tovább fejlesztjük a technikát és ilyen
csillagjaink is lesznek, meg még kicsi virágok

Almák

Apa beszélt a tanítónénivel.
Azt mondta (a tanítónéni), hogy szerinte nem olyan rossz a helyzet.
Matekból nagyon jó Marcus. Azt elfelejtette Apa megkérdezni, hogy miért kell extra matekra járni. Tehetséggondozás, vagy felzárkóztatás? Vagy a nyelvi problémák miatt?
Angolból sem olyan rossz a helyzet. A szó teszten is 3 szót tudott az 5-ből.
(Mert azóta már kiderült, hogy az volt a szó teszt, hogy mondott nekik 5 szót a tanítónéni és le kellett írniuk. Már én is megtaláltam a füzetében, mikor múlt héten kirámoltam az iskolai asztalát.)

Szóval szerinte már sok mindent ért, csak a beszédet kellene gyakorolni.

(Tegnap az derült ki, hogy van egy csomó szó, amit tud, mert már annyiszor hallotta, de nem tudja, hogy mit jelent.

Azt mondta, mikor tegnap olvasott a magyar olvasókönyvből: What do you see? Kérdeztem, hogy ez mit jelent. Nem tudta. Megmondtam, most már tudja.
Egy csomó szónak ő tudja a rendes kiejtését, én meg tudom, hogy mit jelent. Ketten már ellennénk az iskolában.)

Kaptak a tanítónénitől olvasnivalót.
Nincs olvasó könyvük, hanem a suliban van egy kis füzetsorozat, abból tanulnak olvasni. A tanítónéni elolvassa nekik, aztán a témával kapcsolatban kapnak fénymásolt oldalakon feladatokat.
Ezt nagyon utálom, mert elmondani nem mindig tudja Marci, hogy miről szólt, amit a tanítónéni olvasott, és így nehéz segíteni neki, hogy nem tudom, hogy mihez tudná kötni azokat a szavakat, amiket gyakorolni kell.
Most legalább már látom, hogy milyen füzetecskékről van szó. A szókincsük egymásra épül. Mindegyikben egy rövid történet van lerajzolva és a képek alá egy-egy mondat van írva. Az elsőben pl. csak nevek, hogy bemutassák a szereplőket. Egy család, a következő füzetekben minden történet róluk szól. Egy-egy történet néhány szót gyakoroltat. Általában a fénymásolt oldalakon is azok a szavak szerepelnek. Mivel angolul nem kiejtés szerint írnak, muszáj a gyerekeknek minden egyes szónál megtanulni, hogy milyen betűkből állnak.

Szegény Marcus, meg keveri. Ha magyarul olvassa, hogy to, akkor is azt mondja, hogy tu és ha látja, hogy az van odaírva az angolban, hogy a, akkor azt mondja, és nem bírja megjegyezni, hogy ott az angolok azt mondják, hogy ö, főleg, hogy máskor meg nem azt mondják ugyanerre a betűre.
Meg ilyenek. Nem könnyű két nyelven megtanulni olvasni, egyszerre.
Majd meglátjuk mi lesz a vége.

A karácsonyi vásárról akartam írni, de nem akartam bele rakni a Függetlenségnapi bejegyzésbe. Így is már elfelejtettem ünneplőbe öltöztetni a gyerekeket pénteken.

Szóval ez olyan kisebb karácsonyi vásár. Nem olyan, mint a Széchenyi téren szokott lenni mindenfélével, hanem mint a Dóm téren a kézművesvásár.
Csak hétvégéken van, hétközben nincsenek ott a sátrak.

Ez a kettő manó köszöntötte éppen a megjelenteket és bejelentette, hogy nem soká jön Joulupukki, azaz a Télapó.


Addig körülnéztünk. Több kis udvar nyílik ebből a térből, ahol van a vásár. Az egyikben az alábbi manó szórakoztatta a népet. Nagyon jó pofa volt. A mi gyerekeinkhez is beszélt egy darabig, persze egy mukkot sem értettünk.


A Mikulásról megállapították a gyerekek, hogy nem is úgy néz ki, mint nyáron, amikor meglátogattuk a házában és szerintük ez nem az igazi Mikulás, hanem valaki csak beöltözött Mikulásnak. Hát, nem tudom.


A sátrakban legtöbb helyen gyapjú holmit árultak. Kötött, horgolt, nemezelt gyapjút. Meglepően sokan. A többi árusból csak egy-egy volt, a gyapjúsok meg ott sorakoztak egymás mellett.

Nemezelt birkák, cipő betét, fonal, nemezelt almák, kötött zoknik,
kesztyűk láthatók a képen a kolbász, a sonka és a tojás mellet.
A szomszédban fenyőből és szalmából készült karácsonyi díszek és koszorúk.

Grillezett kolbászt ettünk magában. Itt így eszik. A középkori vásárban legalább káposzta levélbe csomagolták és nem papír zacskóba. Kását is lehetett kapni. Az is karácsonyi étel erre felé. Persze több helyen is árultak glögit. Apa nem akart venni, mert forró és csak bénázunk vele, úgyhogy a felvonuláson ittuk meg betevő glöginket, háromszor annyiért. Majd jövőhéten iszunk a vásárban is, hogy az átlag beszerzési ár ne legyen olyan magas.


Mikor visszaértünk a felvonulásról ez a tupla kvartetti kezdte előadását. Nincs d-jük, ezért tuplának mondják a duplát. Egy idegen szó meg akkor lehet finn, ha tettek a végére egy i betűt.
Szóval a tupla kvartetti énekelt. Szép volt, csak már nagyon fáztunk, ezért csak három dalt hallgattunk meg. Utána mentünk a tengerészeti múzeumhoz.