Délelőtt voltam boltban. Csak azért írom, mert véletlenül az én cuccomhoz számolták a következő vevő cigijét.
Mi történik ilyenkor otthon?! Már tapasztaltam, mikor egyszer két lisztet ütött be a pénzáros egy helyett, a másik már nem tudom mi volt. Spar: Marikám, lesz egy sztornóm, ide tudnál jönni? Marika valahonnan hátulról 5 perc múlva előkerül, az összes mögöttem lévő nézi, hogy ki az a szerencsétlen, aki feltartja a sort. Cora: telefon, Lesz egy sztornóm! és akkor várunk. Nem tom mire. Úgyhogy inkább felajánlom, hogy hozok még egy lisztet, csak ne kelljen itt várni nemtom meddig, hogy előkerüljön a megfelelő ember, akinek ott kell még lenni a sztornózásnál.
Itt meg az történt, hogy azt mondta a pénztáros, hogy bocs, és beütötte minusszal a cigit és fizethettem.
Azt már megfigyeltem, hogy sokkal lazább szabályzások vannak mindenben, mint nálunk. Biztos itt nem találnak ki annyi marhaságot az emberek és akkor nem kell mindent leírni, hogy hogy szabad, vagy kell csinálni, mert maguktól is viszonylag korrektűl működnek a dolgok.
Én nem tudom, hogy otthon mit tud csalni egy pénztáros egy sztornóval, hogy ekkora feneket kerítenek neki.

A mai másik nagy esemény, hogy kiporszívóztam az autót.
Én nem tudom, hogy itt mi a szokás, hogy takarítják ki az emberek az autójukat, de itt az udvarban még senkit nem láttam autót takarítani.
Minden esetre délután összeszedtem a bátorságomat, meg az összes hosszabbítónkat. Gondoltam én nem fizetek egy csomó pénzt zsetonért a benzinkúton, hogy kiporszívózzam az autót. Összedugtam a 4 hosszabbítót és akkor az erkélyen át már lelógott a járdára és bele tudtam dugni a porszívót. Ott rontottuk el, hogy nem hoztunk otthonról egy 20 méteres hosszabbítót.
Már nagyon ráfért az autóra a takarítás, elképesztő, hogy mi volt benne. Én nem állítom, hogy rend szokott benne lenni (szívesen állítanám, de hamar lebuknék), de azért ami most volt ott, az már nem semmi. Kijött belőle egy fél kiló keksz törmelék, fél kiló homok, és még egy fél kiló dzsuva meghatározhatatlan összetevőkből. Ezek a srácok bepakolnak állandóan minden vackot, amit találnak az erdőben, vagy a tengerparton. Fadarabokat, kavicsokat, köveket, mindenféle növényi részeket, kagylót, csigát. És akkor mindből ott marad egy kicsi a kocsiban és gyűlik a mocsok. Na most is így gyűlt össze, csak otthon azért egyszerűbb a porszívózás.

Most pedig az összes fiú elment Helsinkibe, mert most érkeznek gyomai Mamáék. Majd valamikor éjszaka fognak visszaérni.

Szerdára szép időt ígértek, ezért elindultunk a szigetekre.
Ahol Juhannuskor voltunk, ott álltunk meg először. A pózna még áll, csak megszáradt rajta a nyírfa dekoráció. Körülnéztünk, szedtünk szamócát, mert most érik az erdőben, meg itt sütöttük meg az ebédünket.

Ferenc lefényképezte a budit, mert annyira tetszett neki, hogy ennyire rendben van egy budi ami csak úgy a turistáknak oda van rakva.

Pottyantós, töltött türülköző tartóval, szappannal és virággal

Általában mindenhol ahol több kiránduló várható, vannak tűzrakóhelyek. A Zoolandiában kis faházak voltak, bent padok, középen egy tűzrakóhely grillráccsal és persze papír meg fa odakészítve. Naantaliban is a Mumin szigeten, még parázs volt amikor odamentünk, tettünk rá néhány hasáb fát, hogy megmelegedjünk, de ott is volt rács, lehetett volna sütögetni.

Itt Satamába, vagy hol, (ahol juhannuskor voltunk) frissen készült a tűzrakóhely. Itt is volt fa, papír, hús forgató eszközök, balta.
Megsütöttük a grill kolbászainkat. Nagyon tetszett a gyerekeknek, hogy így ebédelünk.


Aztán mentünk tovább, átkompoltunk Nagu, vagy Nauvo (attól függ, hogy finnül, vagy svédül akarjuk mondani) szigetére és ott megnéztük Nagu, vagy Nauvo várost. Naantali kicsiben. Szép kis hely. Van szép, régi templom, meg kikötő, homokos strand a félsziget egyik oldalán, sziklás part a másik oldalán. Dávid, meg Levente becsúszott a vízbe. De nem lett különösebb bajuk, csak vizesek lettek. Eléggé fújt a szél, úgyhogy nem fürödtünk.

Naguban

Csütörtökön vittük Ferencéket Helsinkibe a reptérre. Végig esett az eső.
De aztán vitték magukkal a rossz időt, mert mióta kiraktuk őket a reptéren egyre javul a helyzet. Délután még elmentünk a helsinkii állatkertbe és mire estefelé visszajöttünk onnan, már sütött a nap és ma is egyfolytában sütött.

Helsinki az állatkert kilátójából

Az állatkert nagyon szép állatkert. Nincs olyan nagyon sokféle állat benne, viszont egy kis szigeten van. Az egész sziget az állatoké, pávák mászkálnak mindenhol, itt költhetnek az apácaludak,meg a sirályok háborítatlanul. A libák is ott mászkálnak szanaszéjjel.

Állatkert az állatkert kilátójából

Hajón mentünk oda-vissza.

Gyerekek a hajón

A fontosabb állatokból (ami a gyerekeket leginkább érdekli) több is megtalálható. Oroszlán, tigris, medve, fóka. Biztos későn mentünk, mert már néhány elment aludni.
A fókák nagyon viccesen aludtak. Függőlegesen álltak a vízben, neki támaszkodtak a medence falának, a fejük kilógott a vízből és úgy aludtak. Csipeszt az egyik nagyon megijesztette, mert fújt egyet álmában. Nem tudom szegény Csipesz miért rémült meg annyira, de alig lehetett megnyugtatni.

Alvó fóka

Kígyó vicces orral

Az utolsó hajóval jöttünk el az állatkertből, 8 óra után, úgyhogy már 1/2 12 volt mire haza értünk. Már a nap is lement.

Ma nem csináltunk semmi különöset, próbálunk visszazökkenni a normál napirendbe.
Délután bicajoztunk el a várig, meg vissza.
Egész meleg volt, rövidnadrágba mentem, meg pólóba és majdnem melegem volt. Sőt, itt az udvarban a sok betonon, melegem volt.

Az idő nem nagyon akar javulni. Időnként esik, a nap meg néha kisüt.

Tegnap délelőtt piacon voltunk. Szegény Marcus vett a kóstolóból epret, aztán Csipesznek is akart venni, de az eladó ember kicsapta a kezéből, meg még oda is ütött neki. Ezt mondja Marcus, de remélhetőleg nem volt olyan komoly, csak Marcusnak nagyon rosszulesett, de akkor sem értem a dolgot. Lehet, hogy összekeverte Leventével, hogy már sokadjára vesz az eperből, de akkor sem kellett volna csapkodni. Megbeszélni nem tudtuk vele, mert addigra a háttérbe vonult, hallótávolságon kívülre.

Piac után Ferenccel elmentek a gyerekek játszótérre. Kivéve Marcust, ő velem maradt. Rendet raktunk, meg kitakarítottunk. Mióta itt vannak Ferencék inkább programokat csináltunk, nem rendet, úgyhogy már épp ideje volt.

Ma sem volt valami jó idő, de délelőtt elmentünk Kaarinába megmutatni a templomot, meg a püspöki palota romot Ferencéknek. Meg nem áztunk, mert a kocsiban kivártuk, hogy abbahagyja az esést, de a srácok tiszta vizek lettek, mert a térdig érő vizes fűben szaladgáltak.

Délután meg elmentünk Suikilába. Ott is voltunk már néhányszor, egy kis erdő a városban.
Sétálgattunk egy kicsit, hajtottuk a szúnyogokat, mert amióta utoljára ott jártunk kissé elszaporodtak.

Ferenc hívja fel a figyelmemet néhány dologra, ami neki érdekes, vagy jónak találja.
Pl. hogy milyen sokan futnak, gyalogolnak. Ebben a kiserdőben körbe az ösvényen világítás van, hogy télen is lehessen futni, sífutni. Most is sokan futottak, meg gyalogoltak. Síbothoz hasonló botjaik vannak, csak nincs az alján a korong. Ezekkel gyalogolnak. Állítólag így könnyebb. Vagy ezzel hajtják magukat ha görkoriznak.

Tegnap megint elmentünk megnézni a Középkori Napokat.

Megint találtunk még egy udvart, ahol még nem jártunk. Valami komédiás előadásnak lett éppen vége. Csak a finálét láttuk.

De voltak még ott középkori játékok, kis katapult, lehetet nyílpuskával lőni, késsel célba dobni. Ezt mind valahány euroért, úgyhogy nem próbáltuk ki.

Viszont kaptak kis cserépsípokat a fiúk. Egésznap azokkal fütyürésztek.

Megint láttuk a mutatványosokat.

Világszám

A mutaványosok körül ott állt néhány elképesztő középkori arc:

Ez a strázsa ordibálva zavarászta el az embereket a tér közepén álló kútról

Aztán elkezdett zuhogni az eső. Egy darabig álldogáltunk egy fa alatt. Mikor abbahagyta, elindultunk haza felé. Még megálltunk megnézni egy lovag bemutatót, lóról célba lövöldöztek nyíllal.