Ma lazacot ebédeltünk. Tiszta véletlenül.
Az a legjobb ebben a helyben ahol lakunk, hogy itt van egy sarokra a városi piac. Mindennap van piac kivéve vasárnap.
Ez a harmadik szombat amikor itt vagyunk. Először mindannyian elmentünk a piacra, múlt héten meg most meg csak Leventével ketten. Apa még lusta reggel, Marcus meg máskor is látta már, Csipeszt meg nem kérdezzük. Mi vagyunk Leventével a lelkesek.
Szóval piac. Most, hogy már jó idő van (már vagy 5 napja süt a nap, 10 fok van és a fingek jégkrémet esznek) egész sok árus van. Nénike kimegy a virágaival az nincs, csak főleg kereskedők. Van egy rakás zöldség-gyümölcsös. Vannak a krumplisok, mindegyik árul vagy 10 féle krumplit. Minden zsákra rá van írva, hogy milyen fajta. Vannak virágosok, 1-2 stand akik füszernövényeket meg saláta féléket árulnak, szombaton van a lisztárus is. Mindenféle liszteket meg gabona örleményeket árul. Van mindig aki süti féléket: pitéket, levelestésztás gyümölcsös bigyókat, ilyen nem habos sütiket árul. És vannak a halasok. Nyers pucolatlan vagy filézet halakat, mindenféle füstölt fűszerezet halszeleteket, meg haltekercseket árulnak. Vettünk már silaka filét, meg kuhát, meg lohifilét. Ma vettem a lohit. Gyanus volt, hogy lazac féle lehet, mert rózsaszínes-narancssárgás volt, de gondoltam biztos más hal is lehet ilyen színű. Mittudomén mi az a lohi. Azt tudtam, hogy rossz nem lehet, mert vettünk már ilyet a füstölt változatban és az finom volt. Ez is finom lett. A kuha az meg valami fogas-süllő. Olyan 30 centi hosszú, egészben sütöttem meg és az is finom lett, ahhozképest meg pláne, hogy fogalmam nincs hogy kell ezeket elkészíteni.
A silakanak nem volt nagy sikere. Azok olyan 10 centis kis halak. A szótár szerint apró hering.

A mai nagy beruházásunk egy tévé. Használtan vettük. Én nem ragaszkodtam hozzá, de Apa azt mondta, hogy kell mert olimpia lesz. A fiúk is így mostmár tudnak mesét nézni, mert a DVD lejátszót azt elhoztuk.
Esetleg majd angolt is tudunk gyakorolni, mert itt az a szokás, hogy nem szinkronizálják a külföldi filmeket csak feliratozzák.

Délután elbicajoztunk az ovi közelében lévő parkba, hogy Levente megmutassa Apának, hogy tud két kereküzni a Marcus bicajával. Nagyon büszke magára. Tényleg ügyes, mert nem sokat kellett vele szaladgálni, hamar rájött, hogy hogy kell, csak nem az a fajta aki nagyon kitartó lenne. Tud menni 30 métert és kész. Ledobja a bicajt és megy játszani. Nem számít, hogy elindulni, meg megállni nem tud. Majd megtanulja. Csak elég nehéz már húzni az utánfutóban.

Hát itt vagyunk Finnországban.

Mostmár kezdenek elrendeződni a dolgok.

Apa sokat dolgozik, mert még nem fejezte be, amit otthon kellett volna. Remélhetőleg jövő héten készen lesznek és akkor majd több ideje jut ránk.

A fiúk járnak az oviba nem túl nagy lelkesedéssel, de otthon sem voltak soha lelkesek.
Első nap féltek, hogy nem fognak érteni semmit és azt mondták, hogy inkább majd holnap mennek. Kérdeztük, hogy akkor szerintük mennyivel fognak többet tudni angolul és most hírtelen mit szeretnének még megtanulni, de persze nem tudták megmondani.
De aztán kiderült, hogy nem is olyan rossz oviba járni. És azért el lehet boldogulni anélkül is, hogy tudnának angolul. Még sikerélményük is volt, mert már tudtak néhány állatot, meg színt, meg számot és pont ezek voltak a foglalkozáson és így tudtak válaszolni a kérdésekre.
Az persze előfordul, hogy úgy jönnek haza, hogy majd bepisilnek, vagy szomjasak, mert nem tudják mit mondjanak, ha ki akarnak menni vécére, vagy inni akarnak kérni.
Ez egy Finnish American Playschool. Finn gyerekek, meg más nációk gyerekei járnak ide. Úgyhogy Marcusnak az a legnagyobb baja, hogy sokszor finnül beszélnek a gyerekekkel és Marcus azt nehezményezi, hogy ők kimaradnak a beszélgetésekből. Csak azt látja, hogy azok ott jól elnevetgélnek, ő meg ebből kimarad.
Máskor meg az volt a problémája, hogy úgy gondolta, hogy róla beszélnek az óvónénik és nem értette, hogy mit, pedig szerinte szidták, pedig ő nem is csinált semmi rosszat.
Levente az nem problémázik semmin. Neki elég, hogy ott van Marcus. Ugyanúgy elhülyéskedik, mint otthon, és ugyanolyan szófogadatlan tud lenni.

Tegnap megnézték a városi színházat az ovival. Azt mondta Marcus, hogy voltak egy asztalos műhelyben, meg megnézték a Pettson és Findusz bábelőadás díszleteit.
Nem tudom játszák-e még ezt a Pettson és Finduszos darabot, azt mondták a fiúk, hogy szívesen megnéznék akkor is, ha nem értenek semmit abból amit mondanak.
A színház elé mentem értük, aztán elmentünk bicajozni.
Megnéztük a turkui várat, meg a tengerészeti múzeumhoz tartozó hajókat a folyón. Van egy régi favitorláshajó, egy újabb hatalmas vitorlás, a Finn Hattyú, meg egy hadihajó. Persze a fiúknak az tetszett a legjobban.

A Finn Hattyú

A várnál uzsiztunk, aztán tekertünk vissza. Még átkompoltunk a folyón a kompolás kedvéért.
Van egy ilyen kis ingyenes komp, ami ide-oda ingázik egész nap, bicajosokat meg gyalogosokat szállít. Különben van még 5 híd, meg egy gyalogos híd is.
A folyó két oldalát úgy hívják, hogy ez az oldal, meg a másik oldal. Mi a másik oldalon lakunk. Ezen a másik oldalon jó tekerni, mert lehet menni a folyóparton és a legközelebbi autó a házak, vagy a folyó túl oldalán van, de az ezen az oldalon eléggé utáltam, mert ott közvetlenül mellettünk száguldozott millió kocsi, mivel ott megy egy nagy út.