A nap kel 5:23, nyugszik 21:34. Látható fény időtartama: 18h 02m.

Az idő nagyon szép volt tegnap is ma is.
Tegnap nem csináltunk semmit. Itthon ücsörögtünk. Először kint a napon, aztán mikor melegünk lett, akkor bent. Virágot locsoltunk, füvet vágott Levente a metszőollóval, mert már néhány száll egész tekintélyes méretet ért el, Marcus házat tervezett, meg ilyesmi.
Tavaly május elsején délelőtt a szocialista párt felvonulását néztük, aztán próbáltuk megkeresni azt a parkot, ahol piknikezik ilyenkor fél Turku. Akkor rossz parkba mentünk, most meg nem mentünk sehova, úgyhogy végleg lemaradtunk arról, hogy lássuk, hogy piknikeznek a fehér sapkások. Ági mondta, hogy ők tavaly látták. Mivel egy dombon van a park, fentről csak a rengeteg fehér sapkát lehet látni, ült a sok turkui a pokrócain, mint otthon nálunk, csak itt nincsenek hozzá szórakoztató egységek.

Ma délelőtt piacon voltunk. Vettünk epret, szőlőt, krumplit, hagymát, répát, meg két kuhát (szótár szerint: fogas-süllő). Azok lettek az ebédek. Ja és vettünk buborékfújót, az volt a lényeg.
Délután Ágiékhoz mentünk. Vittünk nekik két széket, Apa kicsit villanyt szerelt, beszélgettünk, a gyerekek játszottak, aztán jöttünk haza.
Sütöttem muffinokat, mert holnap megyünk kirándulni, ha minden igaz. Apa kinézett valami hajót, ami köröz a szigetek között.

Ma van Vappu. Mindenfélét ünnepelnek ilyenkor. Elsősorban a tavaszt (mert itt legdélebbre is még csak most kezdik a fák bontogatni rügyeiket). Állítólag már a 18. század óta. Később jött hozzá a diákság ünneplése. Érettségire mindenki kap egy fehér sapkát, amit ilyenkor elővesz és azzal vonul az utcára. Még később a diákos vonalhoz jött a szobor pucolás és szoborra sapkarakás. Ezt mostmár minden nagyobb városban csinálják. Egyébként pedig tele van a város, mindenki iszik, sétál és napozik (ha van nap).

Leventééknél party volt délelőtt. Cirkuszi előadást tartottak nekik az óvónénik. Kaptak rágcsálni és innivalót. Levente Batmannek volt öltözve. Reggel nem akart elengedni, mert a délutáni csoport is délelőtt volt és ettől megrémült. De persze jól érezte magát utána.

Marcuséknál pedig volt ez a Crazy Hair Competition, Bolond Haj Verseny. Marcus ilyen hajjal ment iskolába:

Végül eléggé el volt szomorodva, mert szerinte az ő haja volt az osztályban a legcrazybb és még csak részt sem vehetett a versenyben. Valamiért úgy történt az egész, hogy MS Robertson 3-4 gyereket megkérdezett, hogy szerintük kik azok akiknek olyan a hajuk, hogy versenyezhetnek. Itt senki nem említette Marcust és így aztán már rá nem is lehetett szavazni. Nem túl demokratikus választás. Szegény Marcus csalódott volt. Tőle már az is nagy szó, hogy egyáltalán igy elment suliba és akkor még csak senki észre sem veszi. Ő így értékelte, pedig a végén mindenkinek le kellett rajzolnia annak a haját akié a legjobban tetszett és Ms Robertson őt rajzolta le. De biztos ő mindenki elismerésére pályázott.
Az egész napjuk különböző játékokkal telt.

Délután bementünk a városba megnézni a felfordulást.
Busszal mentünk, mert ilyenkor a belvárosban nehézkes a közlekedés, meg a megállás. A busz tömve volt. Mindenki akkor igyekezett a piactérre. A máskor néma busz most zsongott. Ilyenkor a finnek pezsgőt isznak, azt mindenféle formátumban cipelték magukkal. Nem keveset. De persze sört is. Egyébként nem lehet közterületen alkoholt inni, de vappukor ez a szabály elfelejtődik.

A fiúk a piactéren pukkantgatnak, Csipeszke rémüldözik

Apa várt minket a piactéren. A piactértől nem messze a művészeti múzeum előtt gyülekezett a sok fehér sapkás. Ott a múzeumnál valaki mondott valami beszédet, feldobják egyszer csak egyszerre a sok fehér sapkát, később koccintanak pezsgővel, majd átvonulnak a folyó túlsó partjára egy szoborhoz sapkát adni a szoborra. Ez minden finn városban igy történik. Néhol még a fiatal egyetemistákat folyóba dobálják.

Fehér sapkások ...

... ameddig a szem ellát

Buliznak a fiatalok, csak azt nem értettem, miért nem fagynak meg.

Mi megnéztük a tömeget a piactéren, vettünk a fiúknak pukkantós szerpentint, aztán elsétáltunk a folyópartra. Ott megvártuk a vonulást. Próbáltuk kivárni a szoborpucolást és sapka rakást, de ahhoz már nem volt türelmünk. Csak odáig maradtunk, hogy egy hatalmas rózsaszín fogkefével lekefélték a szobrot egy kosaras autó kosarából a kiváltságos diákok.
Aztán visszamentünk a piactérre enni valamit, majd hazajöttünk.

Vannak itt dolgok amit úgy csinálnak, hogy nekünk udvariatlanságnak tűnik, de úgy látszik, hogy ez itt teljesen normális.

Tavaly azon problémáztam, hogy hogy kell a piacon szépen kérni a zöldség-gyümölcsöt. Kerestem a szótárban, találtam is arra egy szót, hogy kérek, de aztán feltűnt, hogy rajtam kívül senki nem mondja.
Egyszerűen azt mondják, 1 kg alma és akkor az már azt jelenti, hogy egy kiló almát kérnek. De úgy látszik ez nem sok országban van így, mert Ági - aki már élt egy-két helyen - is furának találja, hogy odamennek a kávézóba, nem is biztos, hogy köszönnek, csak azt mondják, 1 kávé.

Nekem udvariatlanságnak tűnik az is, hogy a mobiltelefont senki kedvéért nem teszik le. Úgy szállnak fel a buszra, hogy lóg a fülükön, (persze a sofőrnek nem köszönnek, meg az is ritkán köszön), úgy fizetnek a pénztárnál is a boltban. Itt is van olyan szabály, hogy vezetés közben nem szabad mobiltelefonálni, de ez különösebben nem zavar senkit. Legfeljebb lassabban mennek. Nézek előre, hogy mit tetvészkedik ez a kocsi, és látom, hogy nem ér rá vezetni, mert telefonál. Ugyanakkor ez nekik normális, például mikor egyszer felhívtam Apát a gyógyszertárból, hogy milyen szemcseppet vegyek, egy gyógyszerész megkérdezte, hogy miben segíthet és csak utána vette észre, hogy én telefonálok, erre elnézést kért.

A buszsofőrnek ritkán köszönnek és ritkán köszön. Mivel a legtöbb embernek bérlete van, elmegy a sofőr mellett, pittyogtat és megy hátra, csak az köszön és beszél a sofőrhöz, aki jegyet akar venni. Otthon is hasonló a helyzet, de itt azt nagyon furcsának találják, ha valamelyik buszvezető nem így viselkedik. Egyszer utaztunk egy sofőrrel, aki finn létére (nagyon sok a bevándorló buszvezető) egyfolytában beszélt. Mindenkinek köszönt, van akinek mást is mondott. Látszott az embereken, hogy azt gondolják, hogy ez nem komplett. Ági is látta már ezt a sofőrt, valószínűleg ez az egy ilyen van. Vagy valami észak finn, vagy nem tudom.
Ellenben mikor leszállnak a buszról, sokan megköszönik a sofőrnek, hogy kinyitotta az ajtót.

Ági meg Edina nagyon sokat szokott panaszkodni, hogy egyes vevők milyen szörnyen viselkednek. Bemennek a boltba, ott téblábolnak, ezek a magyarok szépen köszönnek nekik, megkérdezik, hogy mit szeretnének, azok meg semmit nem reagálnak. Még csak vissza sem köszönnek, csak egyszer kimennek. Mondta Ági, hogy az olasz pizzás is panaszkodik mindig. Olyat is csinálnak vele, hogy megkérdezik, hogy valami ennivalóban mi van, hogy készült, el kezdi magyarázni és a felénél ott hagyják. De nem mondanak semmit, csak lelépnek.
Ági legjobban a boltjával szemben lévő fodrászokra van kiakadva. Ott ülnek egymással szemben már lassan egy féléve, és azok nem hajlandóak hozzájuk szólni. Nem is nagyon köszönnek. Átjönnek a boltba ha új áru érkezik, nézelődnek, röhögcsélnek, de úgy csinálnak mintha rajtuk kívül nem lenne ott senki. Hiába köszönnek nekik, hiába szólnak hozzájuk.

Fordított helyzetben viszont udvariasak a finnek is. Minden bolti alkalmazott kedves és egyik sincs megsértődve, ha hozzá szólnak, hanem segítőkész.
Persze a vevők sem mind ilyenek, itt is léteznek beszédesek, kedvesek.

Az elképzelhető, hogy ez főleg turkui viselkedés. Állítólag az egész országban a turkuiak a legilyenebbek. Nem akarok én általánosítani. Az pl. biztos, hogy az észak finnek kedvesebbek.

De ott is kicsit fura volt nekem Tapani viselkedése. Miután elvittek minket lovas-szánozni, behívott minket, hogy igyunk valami meleget. Rakott az asztalra kávét, teát, szörpöt, poharakat, bögréket, tányérokat meg egy bogyóspitét. És aztán ott ültünk. Én vártam, hogy majd oszt pitét, ahogy nálunk szokás. Beszélgettünk közben, egyszer Tapani fogta magát, felvágta a pitét, kivett egy szeletet és elkezdett enni. Hát gondoltam, akkor itt az lehet a koncepció, hogy mindenki szed, aki kér. Senki nem fogja kérdezgetni. Úgyhogy osztottam a családomnak, töltöttem magunknak teát, szörpöt. Később mondta Tapani, hogy mindet meg lehet enni és biztos úgy is gondolta, de én meg úgy gondoltam, hogy legalább a feleségének illene hagyni, ha már ő sütötte és most nincs itt, hogy egyen belőle, mert épp kint dolgozik, amíg mi itt bent ülünk a melegben. Szerintem olyat nem mondott Tapani, hogy érezzük otthon magunkat, biztos ott mindenki tudja, hogy szedhet. Tapaninak meg biztos az volt a fura, hogy ott ülünk és nem vagyunk hajlandóak enni, pedig ő már mindent elénk tett.

Tegnap nem írtam semmit, mert inkább mentem aludni. Nem éreztem magam valami jól, biztos elkaptam Leventétől a nyavalyáját. De nem hánytam meg semmi, csak nem voltam jól. Mostmár jobban vagyok.

De különben sok minden nem történt.

Az idő még mindig viszonylag jó, úgy 15 fok körül van.

Apa meccseket néz. Ma is hazajött hamarabb a munkából, hogy megnézhesse a magyar meccset.

Marcuséknak külön környezet ismeret óra miatt tovább tartott a nap, meg holnap is tovább fog. Kimentek az erdőbe és nagyítókkal rovarokat és egyéb apró állatokat vizsgáltak.
Csütörtökön pedig bolond haj verseny lesz, mivel itt április 30. a bulik napja.

Leventééknek is jelmezbál lesz csütörtökön. A Haloweenra készült denevérjelmez lesz tovább fejlesztve Batman jelmezzé.

Csipesszel ma Ágiékat szállítmányoztuk. Elmentünk Ikeaba, vettünk fekvő alkalmatosságot nekik. Másik boltban polcokat. Eddig a mi felfújható matracainkon aludtak, de ma reggelre kettő is megadta magát. Az egyiket hazahoztam megragasztani, a másikat szerintem kidobjuk, már legalább három helyen meg van ragasztva, nem ér annyit hogy haza cipeljük. De lehet, hogy a többit is itt hagyjuk.

Mióta Ágiékat átköltöztettük Apa azon aggódik, hogy hogy fog beférni a cuccunk a kocsiba. Mert hogyha az övékét 6 kanyarban tudtuk átvinni, akkor a mienk miért férne bele egybe. Hát nem tudom, majd erősen szelektálunk.

Nagyon szép idő volt ma is. Elmentünk a nemzeti parkba, ahol már voltunk néhányszor.
Odaértünk, megsütöttük a kolbászainkat, megvártuk, hogy Csipesz felébredjen, mert elaludt a kocsiban. Ő is megebédelt, aztán elindultunk. Először lementünk a tóhoz, aztán elsétáltunk a kilátóig, meg vissza. Csipeszke saját lábán megtette az út jelentős részét. Úgy 4 km-t gyalogoltunk.
Láttam egy darumadarat távcsővel, de olyan messze volt, hogy alig látszott szabad szemmel, és nem nagyon akarta senki elhinni, hogy tényleg daru az ott.
Láttunk még néhány helyen havat, meg jeget.
Most a vizes részek még vizesebbek voltak, mint szoktak, mivel ott a sok hólé.

A tóparthoz építettek utat a kerekesszékeseknek is

Hómaradványok

Csipeszke és Apa a pallókon

Marcus ilyen kéregből, mint ami van a hóna alatt, hozott haza egy félköbmétert

Csipesz, Marci, Apa, sárgajelzés

Ahol vizes a talaj, ott is próbálkoznak a fenyőfák a növéssel, egy darabig megy is
nekik, aztán egyszer feladják. A balra lévőknek szerencséjük volt, szárazabb
helyre hullott a mag, amiből kikeltek

Megsérült a nyírfa, a nedveire gyűltek össze a hangyák

Marcus vezetgeti Csipeszt

Csipesz botokkal

Erdő

Levente elfáradt

Na, én ezt innen kihúzom!

Kéreg cipelők