Becsengettek hozzánk.
Már másodjára mióta itt lakunk.

Először valami jehova néni, vagy ki lehetett. Mikor mondtam, hogy nem tudok finnül, elment.

Most pedig két gyerek volt.
Még jó hogy utána olvastam, hogy mit kell tudni a Halloweenról. Pl. hogy Amerikában ilyenkor a gyerekek jelmezben becsengetnek a lakásokba és édességet kérnek, vagyis a Wikipédiából idézve "Amerikában halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat! szabadon fordítva: „Cukor vagy bot!” („Cukrot vagy csínyt!”) kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra."
Mi a cukrot választottuk és adtunk nekik egy marékkal.
Apának az tetszett a legjobban, hogy milyen bátrak ezek a gyerekek, hogy beöltöznek (az egyik Darth Vader volt a másik csak valami) és becsengetnek idegen helyekre. És mikor Apa angolul kezdett el beszélni, az egyik gyerek simán áttért az angolra és úgy folytatta a beszélgetést. Max. 10 éves lehetett.

Elmentünk sötétedés után a temetőbe. Egyrészt, hogy legalább elméletben megemlékezzünk a halottainkról, másrészt, hogy megnézzük mik a helyi szokások.
Azt láttuk, hogy itt nem visznek virágot. Biztos itt még hamarabb megfagynának, mint otthon.
A sírok itt nincsenek körbe kerítve, csak egy fejkő van felállítva, előtte van egy kis hely virág ültetésre. Máshol mindenütt fű van. Nekem nagyon tetszik. A fejkövek persze gránitból vannak, van itt bőven.

Erika, fenyőág, mécsesek

Most a sírkő előtti részre általában Erikákat ültetnek és azt körbe rakják fenyőágakkal, és mécseseket tesznek. A mécseseket vagy leteszik a földre, vagy leszúrnak pálcákat, amire felakasztják szép mécsestartókban, de láttunk olyat is, hogy a fejkőben van kialakítva hely a mécsesnek. Szép volt a temető a sok mécses fénnyel.

Keresztül van vágva a fejkő, elölről egy üveglap van, általában keresztel, de volt ahol
angyalka volt, hátulról lehet betenni a mécsest egy kis üveg ajtón.

Költözködnek a szomszédok.
Az ötösből eltűntek a szomszédok mire visszaértünk otthonról. Először nem tudtam összerakni a képet, mert eddig azt vettem észre, hogy felújítanak. Zsáknyi leszedett tapéta volt a kuka mellett, megjelent egy autó a lakás előtt egy nagy guriga linóleummal, meg ilyesmi. De ezek szerint itt eladás előtt felújítják a lakást. Mondjuk csak gondolom, hogy eladják.

Itt mellettünk meg már több, mint egy hónapja nem lakott senki és ma hirtelen ideköltözött valaki. Egyenlőre még nem derült ki, hogy ki. Délben itt állt egy furgon, egy idősebb úr, meg egy fiatalabb fickó állt mellette, délután egy 55 év körüli nő pakolászott a lakásban, este meg két fiatal pár. Fogalmam sincs végül kik fognak itt maradni. Szerintem ezek meg bérlők, nem megvették a lakást.

Én meg vettem egy mosogatógépet.
Júniusban Ferenc mosogatott, júliusban Mama meg Tata, augusztusban Pirike meg Vanda. Ferenc megígérte, hogy majd szeptemberben jön megint mosogatni, de nem jött. Úgyhogy muszáj volt nekem. Pedig nagyon utálok. De mostanában meg neki állt fájni a hátam és semmi kedvem nem volt görnyedezni a mosogató fölött. Apa is mosogatott, meg ugye a gyerekek segítettek néha.
A témát Apa kezdte. Mondta valamelyik nap, hogy erre a kis időre már nem veszünk mosogatógépet.
De én meg megnézegettem a szekrényt és kiderült, hogy a mosogató mellett rendesen ki van alakítva a gép helye. Csak le kell szerelni az ajtót, kivenni a polcot és a szekrény alja is csak úgy oda van támasztva, és alul van is furva egy luk, amin átfér az összes vezetéke meg csöve a gépnek a másik szekrénybe, ahol a szerelvények találhatók.
Úgyhogy tegnap felvetettem Apának, hogy mi lenne ha mégis vennénk egy mosogatógépet. Végül azt mondta, hogy 100 eurot költhetek rá. Aztán mikor ma bejelentettem, hogy megyek az Ekotoriba mosogatógépet venni, akkor felemelte 120 ra.
Hárman mentünk az Ekotoriba, Csipesz, Levente meg én. Marcus még suliban volt, péntek a hosszú napja.
Volt ott ez a gép 125 euroért. Gondoltam biztos nem fog Apa haragudni ha 5 euroval túl lépem a meghatározott összeget. Kérdeztem a bácsitól, hogy fizethetek-e kártyával. Meglepő módon tudott angolul, az ilyen idősebbek nem szoktak tudni. Mondta, hogy igen. Mondtam neki, hogy akkor elviszem ezt a mosogatógépet. Most? Most. És hogy legyen a szállítás. Mondtam, hogy elviszem az autómmal. Olyan nagy autóm van? Igen. Itt lakunk Turkuban, mondtam igen. Hogy most melyik volt a legfontosabb kérdés amire helyesen válaszoltam, vagy a gyerekek miatt, vagy mi hatotta meg a bácsit nem tudom, de fogta a papirt, áthúzta rajta a 125-t és ráírta, hogy 100. És mondta, hogy 100 euro lesz. Hát jó. Így belefértem a tegnap este meghatározott összegbe.
Be is raktuk a helyére, Apa bekötötte a vizes csövét is, már ki is próbáltuk. Elmosogatott. Biztos gyakorolta már, nem tavaly gyártották. Husqvarna tipusú. Otthon ilyen névvel csak fűnyírót meg láncfűrészt forgalmaznak, de úgylátszik itt mosogatógépet is.

Esik az eső. Már tegnap, meg tegnapelőtt is ezt csinálta.
10 óra van és nem igazán lehet eldönteni, hogy feljött-e már nap.
És tegnap Marcus megkapta a suliban a fényvisszaverős mellényt, amit majd februárban kell visszaadni. Úgy látszik arra kell számítani, hogy addig sötétben fognak iskolába járni.

Most kaptunk emilt az igazgató bácsitól, hogy Ms Robertson nem jön vissza karácsony előtt. Én nem tom mi baja lehet.
Szerencsétlen kölkök.
Most legalább már jó ideje ugyanaz a tanítónéni helyettesítette, de holnap már más lesz, jövő héten megint más, de legalább egész héten ugyanaz, utána még nem tudják.
Marcus arra próbál emlékezni, hogy akit írnak helyettesítőnek az tanította-e már őket és kedves volt-e vagy sem.

Leventééknek holnap lesz a Halloween partyuk. Már tegnap az iskolában a denevér jelmezében volt, ma már csak tökéletesíteni kellett.
Tegnap vettem egy textil ragasztót.Varrni lehet vele. Vékony csíkba odanyomom a ragasztót, rásimítom a másik anyagot, tíz perc múlva már annyira megköt, hogy fel lehet próbálni, fél óra múlva teljesen száraz. 90 fokon lehet mosni és vasalható. Gyorsabban halad, mint varrógéppel. Persze mindenre nem jó, de jelmez készítéshez tökéletes. Ma szét akartam húzni amit tegnap ragasztottam, mert rosszul állt a denevér füle, de nem tudtam. Szóval bontani a varrást nem lehet.

Csipesznek megtanította Marcus a nevét. Mikor olyanja van, kikéri magának, hogy a fiúk Molynak hívják. "Én nem Oly agyok, anem Banka." A Csipesz ellen még nem emelt kifogást.

Most jöttünk haza a Halloween partyról.
Marcus azt mondta, hogy nem ilyennek gondolta.
Az igaz, hogy lehetett volna kicsit szervezettebb is.

Az iskola folyosóján

A torna teremben volt a diszkó.
Az egyik tanteremben büfé volt. Mindenkit megkértek, hogy vigyen valami rágcsálni valót, amit bedob a közösbe.
A Marciék tantermében kugli golyók lehettek a gyerekek, egy másik teremben pedig arcfestés volt.
Az alagsorban volt a Félelem alagútja. Kettesével engedték le a gyerekeket. Marcus is elindult az egyik osztálytársával, de fél perc múlva már ott voltak mellettünk megint, mert megijedtek.
A végén Levente lement Apával, mert Marcus nem akart. Több kis terem van ott az alagsorban. Sötét volt, csak egy kis fény volt, és minden teremben megijesztette őket egy rémséges jelmezes.
Azt mondta Apa, hogy jól meg volt csinálva.

Néhány nagyobb gyerek elég rémisztően nézett ki. Mikor odaértünk Marcus magyarázta Csipikének, hogy nem kell megijedni.

A tombola húzásról majdnem lemaradtunk, mert senki nem szólt, hogy elkezdődött.
Nem is nyertünk semmit.
Állítólag legjobb jelmez verseny is volt. De nem vettük észre.

Ágival beszélgettünk, időnként körbe néztünk, hogy hol mi újság, szaladgáltunk a gyerekekkel ide-oda.

Mivel ezt nem az iskola szervezte, hanem a szülő munkaközösség féle, a tantónénik nem is nagyon jelentek meg. Azért fura, hogy nem kíváncsiak a gyerekeikre.

Fáradtak vagyunk. Nem tudom miért.

Mondjuk az idő az elképesztő mit idétlenkedett ma. Reggel levakarták a jeget a kocsiról a srácok. Aztán sütögetett a nap. Csipesszel délben elbicajoztunk Apához a kocsiért szép napos időben. Mire az ovihoz értünk beborult. Mire a sulihoz értünk elkezdett cseperegni. Mikor haza értünk zuhogott, mire bejöttünk és levetkőztünk hét ágra sütött a nap. De mire lefeküdtünk délutáni alvásra, már megint zuhogott és azóta is esik, hol jobban, hol kevésbé. Én nem tudom mit csinálnak itt a front érzékenyek.

Marcus az nem aludt délután és most már vacsora közben majdnem leesett a feje.

Tegnap külön órái voltak.
Először a helyettesítő tanár néni tartott neki egy angol órát. (Ms Robertson még mindig nem került elő.) Abból az derült ki, hogy már mindenféle betűket kellene tudnia. Szó kártyákat olvastatott el vele. Mind b betűvel kezdődött, de aztán mindenféle betűk voltak a szavakban.
Aztán volt a szokásos extra angol órája, de ott is csak egyedül volt, mert akikkel szokott menni, azoknak addig tartották, amíg neki a külön angolja volt.
Nem tudom miért így csinálták. Lehet, hogy nem halad úgy ahogy kéne? De Apa beszélt múlt héten a helyettesítő tantónénivel és az ilyet nem mondott.

Voltunk ma magyar találkozón.
Most egész sokan voltak. Ági is eljött a három lányával. Ott bandáztak a gyerekek az asztal alatt.
A Móni nevű lány mondta, hogy lenne lehetőség magyar órákra járni Marcusnak. Minden gyereknek joga van heti egy órára az anyanyelvén. Turku város állja az órák költségét.
Már tavasszal az első magyar találkozón mondta az a lány, aki akkor tartotta, de ő úgy mondta, hogy verseket tanulnak, olvasnak, beszélgetnek magyarul. De most a Móni azt állította, hogy betűket kerekíteni is tanulnak ott a gyerekek, mert azt nem csak ebben az angol iskolában nem tanítják, de a finn sulikban sem. Majd utána érdeklődünk, hátha Marcusnak lenne hozzá kedve.

Hétvégén már elkezdte az írás füzetében a betű elemek rajzolgatását.
Azért is akartam, hogy beüljön egy-két órára otthon, hogy lássa, hogy otthon fontos a szép írás, ne csak én magyarázzam. Gondoltam, hogy így jobban elfogadja, hogy ezt gyakorolni kell.
Mikor bent voltak írásórán, éppen a c betűt tanulták. Kapott is egy csillagot a tanító nénitől.

Ma tanulták a kilencest matek órán. De szörnyű béna kilenceseket kell itt rajzolniuk. Az egyes is csak egy vonal. A kettesnek nem hullámos az alja, a hetesnek nem hullámos a teteje és nincs áthúzva. A kilencesnek meg nincs alulra bekanyarodása, csak le húzzák egyenesen.
Marcus azért pl. az egyest rendesen rajzolja, meg mindig elmondom neki, hogy otthon hogy kell kinéznie annak a számnak és kb. olyanokat rajzol.

Készülünk a Halloweenra.
Marcusnak már meg csináltam a pókos varázsló jelmezét. Vettünk 30 műanyag pókot, narancssárgák, meg feketék, meg vettünk egy boszorkány kalapot.
Fidánál vettem egy lepedőt, befestettem feketére. Inkább szürke lett, mint fekete, de legalább látszanak rajta a fekete pókok.
A lepedőből lett a köpenye a varázslónak. Rávarrtam tizenöt pókot, a kalapra is biggyesztettem pókokat, meg csináltunk egy pókos varázspálcát. Így lesz Marcus félelmetes varázsló.

Hogy Leventéből hogy lesz denevér, azt még nem nagyon tudom.
Az iskolában szerdán lesz a buli, az oviban meg pénteken. Ha nem sikerül a denevér jelmez, majd legfeljebb ő is varázsló lesz. Az a baj, hogy nincs varrógépem, úgy könnyebb lenne.

Vettem ma egy tököt töklámpásnak. Levente persze már leejtette és sajnos hosszában repedt meg, nem keresztbe, úgyhogy nem tudom mi lesz belőle. Lehet, hogy csak sült tök.

Otthon kaptunk Öcsiéktől 3 sárkányt. Biztos azért, mert írtam, hogy bénázunk a saját készítésű sárkánnyal.
Ma délután elmentünk sárkányt eregetni a ragadozó tehenek földjének irányába, mert ott jó nagy hely van, meg azt gondoltam, hogy nem kavarják meg a házak a szelet, csak fúj nagy erővel a tenger felől.
Az egyik egy egész pici klasszikus papírsárkány alakú, deltoid sárkány. Nagyon könnyen fel lehetett küldeni. Leventének egyedül sikerült.
Marcussal próbáltuk felküzdeni a közepest, de mindig földhöz vágta a szél. Szépen elindult felfelé, aztán elkezdett körbe szaladgálni, majd becsapódott. Szerintem nem mi csináltuk rosszul, hanem a szél fújt olyan hülyén. A kis sárkány is fent hol szépen repült, hol pedig pörgött körbe-körbe.
Szerintem a nagy nagyobb kört írt le és ő már leért.
Aztán próbálkoztunk a profi, két madzagossal is, de az is becsapódott kétszer, aztán be kellett fejezni a próbálkozást, mert Levente elejtette a kis sárkány madzagját.
Marcus rohant a fogantyúja után, aztán én is, de nem tudtuk elkapni. Megakadt a magas fűben mielőtt még elérte volna a magasfeszültséget a sárkány, de mikor megfogtam a fogantyút, leszakadt róla a damil. Néztük, hogy kb. hol fog leesni a sárkány. A fiúk szaladtak utána, én meg mentem vissza a többi sárkányért, meg Csipeszért. A fiúkat utolértük, mert elbizonytalanodtak. Azt mondta Marcus, hogy ő úgy látta, hogy az erdő szélén beleakadt egy fába a sárkány és leesett.
Hát jó, akkor elküldtem őket, hogy lassan menjenek az erdőhöz, én először haza viszem a többi sárkányt, mert macerás annyi sárkánnyal az erdőben sárkányra vadászni.
Haza hoztam a sárkányokat, aztán bicajjal indultam utánuk, hogy hamarabb utolérjem őket. De a szemben lévő ház melletti kis réten megláttam a kis sárkányt, nem kellett tovább keresni. Felszedtem, a damilját ott hagytam, belegabalyodott a bokrokba. Aztán mentem a gyerekekért.
Kb. 500 méterre esett le onnan, ahonnan Levente elejtette a fogantyút, de onnan is majdnem 400 méterre volt, ahol elszakadt a damilja. Hát elég nagy szél volt.

Ma van az önkormányzati választás.

Mi is szavazhattunk volna, de úgy gondoltuk, hogy nem szólunk bele ezekbe a dolgokba. Akkor még nem tudtuk, hogy csak egy valakire lehet szavazni. Az érdekesség kedvéért megnézhettük volna, ha már nem ér annyit a szavazatunk, hogy túl sokat rontsunk a finnek akaratán.

Most 600 valahány jelölt van. Az lehet jelölt, aki összeszed 10 ajánló cédulát. Egy jelöltre lehet szavazni úgy, hogy felírjuk a számát a papirosra. Egy Turku nagyságú városnak 67 önkormányzati képviselője van.
Előszavazásra is volt lehetőség, okt.15-21-ig, nagyobb bevásárló központokban pl.
A hajók legénysége is szavazhat előre a hajó fedélzetén.

EU állampolgárok, norvég és izlandi lakosok közül az szavazhat, aki szeptember 5-én már regisztrált lakos volt. A többi ország állampolgára akkor szavazhat, ha már két éve itt lakik. Jelöltek is lehettünk volna. Lehet, hogy 10 ajánlócédulát még össze is tudtunk volna szedni.

Ami szerintem nagyon okos dolog, az a plakátolás rendje. Nincs az egész város összeragasztgatva, mint otthon.
Forgalmasabb helyeken, buszmegállóban, hidakon, vannak kirakva deszkákból és farostlemezből tákolt állványok, és ezekre lehet ragasztani a plakátokat. Minden pártnak ki vannak rakva egy nagy plakáton a jelöltjei. Kb. 12 pártnak van jelöltje.
Persze egyéb megvehető reklám felületeken is hirdetik magukat a jelöltek. Buszok hátulján, oldalán, buszmegálló oldalán, hirdető oszlopokon, stb.
Szórólapokat is hoz a posta. De nem olyan nagyon sokat.

Inkább az utcán agitálnak. A piac egyik részén már kb. 3 hete fel vannak állítva sátrak meg házikók, amik az egyes pártok bázisai. Onnan rajzanak a jelöltek és osztogatják a rózsákat, cédulákat, cukrokat. A sátrakból ingyen kávét, levest, kalácsot lehet beszerezni.
Tegnap mire keresztül mentünk a piacon lett néhány lufink, cukrunk, meg papirosunk. Egy hölgy hosszan agitálta Apát, hogy rá szavazzon, előtte persze megkérdezte, hogy szavazott-e már, hogy ne strapálja magát feleslegesen. A végén azt mondta, hogy szavazás után igyon egy kávét, mert az hagyomány.