Ovi után elmentünk a gyerekekekkel egy újabb használt boltba. Ez most valami üdvhadsereges bolt volt. Vettünk sötétítő függönyt, mert Apa addig nem hajlandó lámpát szerelni a nappaliba, amíg nincs függöny, mert zavarja, hogy belátnak a szemben lakók.

Aztán megnéztük Marcus leendő suliját. Turku International School. Egy panel rengeteg közepén egy különben egész szép kis épület. Egy rendes finn iskola is van mellette, meg egy játszótér focipályával. Úgylátszott a játszótéren megjelenteken, hogy nem a legmenőbb környék lehet ez. Remélem vigyáznak majd rendesen a tanítónénik a kis elsősökre.

Megnéztünk ma is egy tavat. Szép, nagy tó. Egy őrült finn ott fürdött benne, aztán úgy fürdőgatyában pecázott. Elég jó idő volt. Lehetett akár 15 fok is. A víz is biztos volt 5 fokos.

A fiúk köveket dobáltak a vízbe. Csipeszke is próbálkozott a dobálással. Fadarabokat szedett és az ejtegette magaelé.

Gyerekek a tónál

Megkérdeztem Leventét, tegnap nem a szőlőt dézsmálta, csak szerinte azért nézet rá furcsán a néni a piacon, mert már túl sokat evett.

Elvittem a gyerekeket oviba. Vagyis nem oviba, hanem az ovitól nem messze egy tornaterembe, mert ma tornázós nap van.
Két hete is tornázós nap volt, és nem tudtuk eldönteni, hogy mit vegyenek fel. Végül vittünk Marcinak egy sportcipőt, Leventének meg az óvodai benti szandiját. Itt még nem hordta, mert itt az oviban zokniban vannak a gyerekek.
Ezeket rájuk adtam, szóltam az egyik óvónéninek, hogy ezek benti cipők. Aztán mikor mentem értük, Marci sírva mesélte, hogy erőszakkal levették róluk a cipőket és amikor elkezdett sírni, akkor visszaadták rájuk. Az óvónéni is elmesélte, hogy ez történt, meg panaszkodott, hogy a Marci cipője fekete csíkot húzott a tornaterem parkettájára. És jó lenne ha vennénk olyan izét, mint amilyen a többi gyerek lábán is van. Azt az izét pacskernek neveztem el. Nálunk balettcipőnek használják.
Vettem olyat a gyerekeknek, Levente felpróbálta és azt mondta, hogy ő abban nem tornázik ő inkább a szandiját veszi fel. Ezért ma neki a szandit vittük, Marcinak meg a pacskert. Gondoltam, így Marci cipője nem fog csíkot húzni, Levente szandijára meg nem panaszkodtak.
Erre most egy másik óvónéni asszisztálta az átöltözésünket, aki szerint a Levente szandija veszélyes, mert beleakad az orra a padlóba és hasra esik a gyerek. Ezt tolmácsoltam Leventének, meg elmondtam az óvónéninek, hogy otthon is ebben szokott tornázni. Levente azt mondta, hogy nem fog hasra esni és szandit húz. Ezt tolmácsoltam az óvónéninek, aki mostmár Leventének magyarázott, persze az nem értett egy mukkot sem. A végén kiegyeztünk zokniban, ami az óvónéni szerint szintén veszélyes, mert csúszik és inkább mezitláb kellene lenni, de megpróbálják. Itt hagytam ott őket. Mit kell ebből ekkora gondot csinálni. Az én gyerekeim bármiben hasra tudnak esni.

Levitték a gyerekek a szemetet. Szelektálnak.

Délelőtt elmentünk a piacra a gyerekekkel. Vettünk almát, banánt, mandarint, uborkát meg sárgadinnyét. Mikor rágták a fülemet, hogy vegyünk dinnyét, először jöttem az otthon már bevált szöveggel, hogy nem most van a szezonja. De aztán be kellett látnom, hogy Finnországban nincs dinnyeszezon és azóta vettünk már néhány dinnyét. Costaricai. 1 euro darabja. Majd ha lesz magyar akkor azt veszünk. Egyenlőre magyarból még csak valami kis kerek, zöld izéket láttam, amit valami kis káposztának azonosítanék be, ha nem lennének olyan sötétzöldek. Meg magyar kínai kelt lehet még kapni. Péter kérdezte, hogy akkor most magyar, vagy kínai?

Az itt a szokás, hogy a gyümölcsökből műanyag tálkára kitesznek darabkákat kóstolásra. Na az én gyerekeim végig zabálják az egész piacot. Amit ma csináltak az már kicsit ciki volt. Szerintem Levente már nem a kóstolásra szánt szőlőt dézsmálta. Legalábbis elég furcsán nézett rá az eladó.

Az a zöld a bal-felső sarokban a magyar káposzta, vagy mi

Azok a gyümölcsök meg zöldségek amiket általában szoktunk venni, itt a piacon egész kedvező árban megkaphatók. Ma az almát 1,20-ért vettük, a többit 1 euroért.

Délután megnéztük kívülről a Kézműves Múzeumot. Volt egy nagy tűzvész 1827-ben, amikor a város jelentős része leégett. Egy dombon megmaradtak a házak és most az skanzen jellegűen kialakítva a múzeum része. Néhány kis utca kb. 20 házzal. Majd nyáron lesz érdemesebb megnézni, mert mikor már elég sok túrista van, akkor a házikókban működik néhány műhely, a többi meg boltként szolgál.

Aztán elmentünk Apáért és autókáztunk egy kicsit. Kezdenek nyavajogni a fiúk, hogy nincs társaságuk, ezért terveztem mára egy kicsit több programot, hogy történjen valami. Habár eddig is igyekeztem mindig valami újat kitalálni. Apa most már talán befejezi azt a munkát amit otthon kellett volna és akkor többet tud velünk lenni. Ma is kicsit hamarabb el tudot jönni és így együtt mentünk kirándulni.

Van itt a tengerben egy csomó sziget Turku környékén. Majd egyszer körbejárjuk az egészet, most az egyiket körbe autóztuk. Egy helyen megálltunk kicsit sétálni a hegyen. Nagyon érdekes itt a talaj az erdőkben. Gránitból, vagy miből vannak itt a hegyek. Keresztanya mondta, csak elfelejtettem. A lényeg, hogy termőréteg alig van, vagy pucér kövek vannak fenyőfákkal meg nyírfákkal, vagy mohás, zuzmós szőnyeg. Nagyon érdekes, ahogy lépked az ember és nagyon puha szőnyeg van a lába alatt. Vagy pedig ropog a zuzmó, mint a hó. Kb. 15 féle mohából és zuzmóból van ez a szőnyeg. Én ennyiféle mohát meg zuzmót még nem láttam. Ez a kőzet nem engedi át a vizet, úgyhogy bárhol, a hegy tetején is lehet egy kis mocsár.

Erdő mohával és zuzmóval

Szőnyeg áfonyával

Akik ezek a szigeten laknak nagy mázlisták. A sziget közepén van egy nagy tó, körbe meg ott a tenger. Szép helyen laknak. Megnéztük mind a két vizet. Még egy kis templomocskát is megnézhettünk volna, de a fiúk addigra elfáradtak.

Délután elmentünk a gyerekekkel az Ekotoriba (BÁV), mert a Vidám mesékben a legyecske rokkát csinál a kerekéből és Levente nem tudta mi az a rokka és emlékeztem, hogy az Ekotoriban van. Megnéztük, meg ha már ott voltunk körülnéztünk és vettünk 15 euróért egy mikrot. Valószínűleg hamar behozza az árát, mert most a villanytűzhelyen melegítjük a pici vizet a kávénak, meg a kevés tejet a kakaónak. Itt sehol nincs gáztűzhely. Több áramba kerül felmelegíteni a platnit, mint a tejet.

Aztán elmentünk a nagy játszótérre.
Ezekkel a játszóterekkel bajban vagyunk. Egyről már elzavartak minket. Valahogy úgy van, hogy egy-egy társasháznak, vagy lakótelep résznek van saját játszótere. Ott ők tartják karban a játékokat, vesznek újat, ha akarnak. Elég vicces mikor ott van 3 tök egyforma játszótér egymás mellett, kerítéssel elválasztva. Ezeken a játszótereken nem látszik, hogy nem mehet be oda mindenki. Ezt úgy tudni kell. Mostmár mi is sejtjük, hogy melyik lehet ilyen.
Ezeken kívül vannak mindenki számára használható játszóterek. De nem túl sok és általában van rajta egy csúszda, meg egy homokozó és ezzel le van tudva. Otthon az udvari komolyabb.
De van egy gyerekpark a városban, ami elég nagy területen fekszik és viszonylag sok játék van rajta. Meg úgy látjuk, hogy majd vizezni is lehet benne nyáron. Csak épp a folyó másik oldalán van.
Apa munkahelyéhez közel.

Írok a lakásunkról.

Egy legbelvárosi (pontos fordításban, lényegbelváros, van belváros, meg lényegbelváros, a belváros belvárosa) utcában lakunk. Előnye, hogy minden közel van, hátránya, hogy nagyon forgalmas. Kb. 26 féle busz áll meg az előttünk lévő buszmegállóban. A fiúk számolták néhány napig, hogy hány 18-as buszt látnak, legtöbb 44 volt, pedig csak néhány óráig ültek az ablakban.
Szóval alsó becslés, ha 600-ra becsüljük a ház előtt elmenő buszok számát naponta.
Kicsit utálom ezt a zajt, meg port. Már mondtam Apának, hogy nézzen utána, hogy milyen feltételekkel tudjuk ezt az albérletet felmondani. Majd meglátjuk, hogy mi lesz. Abban reménykedtem, hogy itt a tengerparti városban, majd Levente kinövi a nehézlégzését, de ez ilyen körülmények között nem fog sikerülni.

A pontos cím Maariankatu 10. Az Aurakatu és a Kauppiaskatu (és ezt fejből írtam) közötti részen a folyóhoz közelebb eső oldalon van. Egyes műholdas térképeken az autónk is látszik az udvaron. Nem a miénk, mert gondolom legalább két éves egy ilyen műholdkép, de a gyerekek mindig azt mondják. Mi itt szoktuk nézegetni: http://www.020202.fi/kartta/

A ház egy nagy társasház. 5 szintes. Nem emeletben számolnak, hanem szintben. Mi a másodikon lakunk. Alattunk nem lakik senki csak boltok vannak. Ez jó, mert nem kell veszekedni a gyerekekkel, hogy ne rohangáljanak. Egy hangszerbolt van alattunk, szoktuk hallani, hogy valaki próbálgat egy gitárt, vagy dobot.
Van udvar, csupa beton autóparkoló. Marcus ott szokott keringeni a bicajával, várom, hogy mikor fogja leamortizálni valamelyik kocsi fényezését. De imád bicajozni és máshol nem nagyon tud.

A lakás maga jó.
Van nagy nappalink. Úgy 4*6 m, igaz, hogy nem sok minden van benne, de az legalább jól elfér.
Van gyerekszoba, hálószoba, vendégszoba. Ott most vasalódeszka és szárítókötél van, de ha valaki bejelenti, hogy jön hozzánk vendégségbe, rögtön kipakolunk!
A konyha lehetne kicsit nagyobb is, de azért elférünk. Ami kicsit baj, hogy csak 1 WC van. Az is bent a miniatűr fürdőszobában.

A konyha

A nappali. Azóta már lakályosabb, mert kész lett a könyvespolcom,

meg egy TV is van már benne

Ja, meg van egy lasitutte parvekénk. Egy erkélyünk. A lasitutte (vagy ilyesmi) azt jelenti, hogy elhúzható üvegtáblákkal be lehet üvegezni és akkor jól bent marad a meleg az erkélyen. Nem rossz megoldás. Nyáron szépen össze lehet gyűjteni az üvegtáblákat az egyik oldalra.
Vannak beépített szekrények. A finneknél általában minden lakásban van beépített szekrény, vagy gardrób.
Szaunánk az nincs. Szokott lenni a háznak szaunája, ha a lakásokban nincs is, de itt a háznak sincs.

Mai témánk a guberálás.

Mikor az ember egy évre költözik egy másik országba és üres a lakása, nagy a dillema, hogy mi az amire költsön és mennyit. Egy évet féllábon is ki lehet bírni.

Mikor még nem volt asztalunk a gyerekek az ablakpárkányon reggeliztek. Jó széles műkő ablakpárkány van, ott ültek és számolták a buszokat. Egy kosárra tettem egy polcot és azon ebédeltünk, meg vacsoráztunk. Csipesznek nagyon tetszett, hogy mindent elér.

Aztán vettünk asztalt meg székeket, és mostmár azonkívül, hogy ott tudunk enni, a gyerekek is tudnak mellette rajzolni. Meg majd biztos Marcusnak lesz házi feladata és akkor majd ott tud írni.
Meg vettünk egy normális ágyat is, mert azért az sem árt, ha ki tudjuk magunkat rendesen aludni.

De mondjuk a könyvek simán ellettek volna sorban a földön. De épp felújítás volt az udvarban, cserélték az ablakokat és gyalult léceket dobáltak kifelé, mert azzal volt a sok ablak összefogva. Hát ezeket szedegettem ki a konténerből is csináltam egy könyves polcot, meg a fürdőszobába is csináltam egy polcot a mosóporoknak. A gyerekekkel jártunk le mindennap.
Amikor meg kidobtunk a fémes szelektívkukába egy konzervdobozt, kiderült, hogy ott van benne egy csomó szép kekszes meg csokis fémdoboz. Azokat is kiszedtük. Csak kiették belőlük a kekszet aztán kidobták. Még a műanyag tartóbigyók is benne voltak. Úgyhogy kimostam és most játékok vannak bennük, meg abban hordják az uzsonnájukat a gyerekek az oviba, meg virágmagokat vetettünk bele, meg ilyesmi.
Kiguberáltunk két nagy konzervdobozt is. Kidekopázsoltuk őket és most abban vannak a paprika palántáink. Itt nem 5 meg 2 literes üvegben tartják a savanyú uborkát, hanem 5 meg 2 literes konzervdobozban.

A polcaim. Nem minden vastag könyv szótár

Tegnap leküldtem a gyerekeket, hogy dobják ki a tejesdobozokat a kartonos kukába. Egyszer csak Levente feljött és kérdezte, hogy kivehet-e a kukából egy dobozt, mert nagyon jó kis doboznak látszik. Rászoktak a guberálásra.

Délután voltunk a gyerekekkel kirándulni egy kis erdőben. Láttunk egy szürke mókust, meg Marcus látott egy szarvas félét. Az egyik városrész szélén van ez az erdőcske. Van több nagyobb park meg ilyen kis erdők itt a városban. Ezek a fingek szívesen szaladgálnak, sétálnak meg sífutnak ilyen helyeken.

Most Marcus itt vitatkozik velünk, hogy még nincs késő, mert még világos van. Pedig fél10 van és tényleg menni kéne már aludni.

Apa hozott haza egy porszívót. Azt hittem, hogy megleszünk nélküle, majd söprögetek meg felmosok, de ez a padló szörnyű állapotban van. Hajópadló és már 10 évvel ezelőtt ráfért volna egy csiszolás-lakkozás. Így is szálkák állnak az alkatrészeinkbe, ha felmosnám mindig, két hónap múlva már szálka lenne az egész.
Most már itt ez a porszívó. Zúg, mint a fene, kicsi a pórzsákja, ellenben 2000 W-os és szép meggypiros. Lehet takarítani.

Csipesz teszteli az új porszívót

Tegnap délelőtt lementünk a folyó partra a Firearm fair-re. Nem tudom mi köze volt a tűzoltókhoz ennek a vásárnak. Olyan vásár volt, mint nálunk is szokott lenni, csak a kajás sátrakban nem flekkent árultak, hanem sült halat.

Árultak itt is édességeket, léggömböt, ruhafélét, késeket, árultak halkonzervet, meg mindenféle pácolt silakkát, mint nálunk a ruszli, csak ezerféle ízesítésben.

Vettünk Marcusnak egészben sütött pici halakat, mert Horvátországban nagyon izlett neki és mióta itt vagyunk ilyet akar enni.

Az volt a fura ezzel az egész vásárral, hogy csütörtökön délután láttam, hogy sátrakat állítanak, pakolják az árut a polcokra. Gondoltam holnap délután biztos valami buli lesz. Elmentünk a fiúkal péntek este megnézni, hogy mi a helyzet. Egy lány vigyázott a sátrakra, de semmi más. Szombat este szintúgy. Vasárnap délelőtt aztán nagy tömeg.

Délutánra azt terveztük, hogy megmutatjuk Apának a várat, meg a hajókat. Gondoltam, utána ehetünk valamit a vásáron. Elég későn ébredtek délutáni alvásból a fiúk, 6 óra után értünk a folyópartra és addigra el volt pakolva az egész vásár. Nem volt túl hosszú. Csak tudnám minek őrizgették előtte három napig.

Egyébként a közbiztonságra ez a jellemző. Elég egy utcahossznyi áruval megpakolt sátor őrzésére egy csajszi. A bicajokat is csak magukhoz zárják le. Otthon, ha így lennének tárolva a bicajok, mint itt az udvarban, egy éjszaka alatt elvinnének 30 bicajt. Rendőrt sem látam még túl sokat. Úgylátszik itt ilyenekre nincs szükség.

Apa magyarázza az ágyút

A vár

Szóval délután megnéztük a hajókat meg a várat. Szegény Marcus a várnál ráment a bicajjal egy faágra, megdobta, esett egy jó nagyot. Sírt nagyon. Kérdeztük mi fáj, mondta a térde, megnéztük, semmi különös. Aztán próbáltuk a bicajt helyre hozni, hogy a kormány nagyjából merőleges legyen a kerékre és egyszercsak előhúzta a balkezét a kabát alól és kiderült, hogy ott vérzik egy nagy plezúr. Murvásutas horzsolás a jobbik fajtából. De már jól van. Valószínűleg be fog gyógyulni.

Felmerült a kérdés, hogy minek jöttünk mi ide Finnországba.

Az úgy volt, hogy már évek óta készülünk, hogy kimegyünk egy évre Angliába. De mindig közbe jött valami. Most meg már Csipike nem soká 3 éves és én mehetek dolgozni és akkor bonyolultabbá válik a dolog.
Apa egy finn cégnél dolgozik már vagy 8 éve. Már mondták, hogy költözzünk ki, de a cég központja Ouluban van, ami meglehetősen északon leledzik és ott a tél nem magyar embernek való.

Januárban kitaláltam, hogy ne menjünk akkor Angliába, hanem menjünk Finnországba. Az sokkal egyszerűbb, Apának megmarad a munkahelye, nem kell állást keresni, sokkal gyorsabban elintézhető. Csak ne olyan északra. A cégnek itt Turkuban is van irodája, pont állás is volt meghirdetve, úgyhogy Apa mondta a Finneknek, hogy jönnénk. Azok meg magukhoz képest egész gyorsan elintézték. Mert nem az a kapkodó-ideg-bolond népség.

És most itt vagyunk benne a pácban amit kevertünk magunknak.
Csak üres lakásokat adnak ki, nincs bútorunk, a fürdőszobában nincs kád, mindenkinek tusolni kell, nem értünk egy mukkot sem abból amit mondanak nekünk, vagy elolvasunk stb. És ez így lesz még egy évig.
Na jó vicceltem. Egész jól érezzük magunkat.
De a lakás tényleg üres. Valamiért a kiadó lakások 95 %-a bútorozatlan. Ami meg bútorozott, abba nem engedném be a gyerekeket, mert állandóan csak arra kéne figyelni, hogy nehogy valamit tönkre tegyenek. Fehér, bőr ülőgarnitúra, millió kép a falon, üveglapos dohányzóasztal, ilyesmi. Nem gyerekbarát környezet.
Vannak itt Ekotorik. Mint otthon a BÁV. Ott vettünk ágyat, meg asztalt 5 székkel. Tegnap a tévét is egy ilyen használt szórakoztató elektronikai boltban vettük.
Vettünk már Apának meg nekem bicajt is. Azok egy rendes bicajbóltból vannak, beszámították őket új bicaj vásárláskor. Az enyém egy tök jó Peugeot 50 euro volt. Az Apáé egy szerintem rosszabb állapotban lévő Tunturi, finn gyártmány. Az 100 euro volt. Rejtély, hogy miért így alakultak az árak. Valószínűleg Apáéba be kellett építeni egy csomó új alkatrészt, hogy egyáltalán működjön.

A fürdőkád itt nem divat. Csak tusolók vannak. Az interneten megnézett kb. 100 lakásból 2-ben volt fürdőkád. Csipike mindig valakivel tusol, a fiúk meg lassan megtanulják használni.

Érteni nem sokat értünk abból amit mondanak. Nincs olyan szó ami felismerhető lenne más nyelvből. A svéd is hivatalos nyelv, ezért a svéd feliratot szoktuk elolvasni, mert abból könnyebben kiderül, hogy pl. milyen kaja van a kezemben.
Tegnap pl. sikerült ehető kenyeret vennem. Elolvastam finnül is meg svédül is az összetevőket, egyik helyen sem fedeztem fel cukor, vagy más édesítő hozzávalót, és tényleg kenyér ízű, kenyér állagú kenyeret sikerült vennem. Először mióta itt vagyunk.
Mert különben inkább kalács ami itt van. Rengetegféle, de mind édeskés és nem ropog a héja.
Lehet kapni még ehetőbe félig kész bagettet, ha azt megsütöm, az viszonylag jó. Egyszer már sütöttem én is kenyeret, hogy végre rendes kenyeret együnk.