Vége az első iskola hétnek.
Szerintem Marcus már meg is szokta ezt az iskola dolgot. A mai napot is végig csinálta minden gond nélkül, pedig szegény csak 1/4 3 után került elő.
Mondta, hogy elég fárasztó volt, meg hosszú és jó hogy van órája, mert így legalább tudta nézegetni, hogy mikor lesz már vége.
Aludt is délután, pedig már napok óta nem aludt el.

Azt számoltam, hogy ha minden nap autóval jövünk-megyünk az iskolába, akkor 8-900 km-t vezetek le havonta. Ehhez nem kevés benzin szükségeltetik.
Ezért ma költség kímélés címén busszal mentünk Leventéért, mert ugye az ingyen van. A 18-as busz, aminek itt van nem messze az egyik végállomása, ott áll meg az ovinál. És 10 percenként jár.
Úgyhogy Csipivel itt felszálltunk, utaztunk fél órát, leszálltunk, felszedtük Leventét, vártunk egy kicsit, felszálltunk, utaztunk fél órát, leszálltunk. Sity-suty 1 óra 20 perc alatt megjártuk. Ugyanez autóval fél óra.

Úgyhogy a mai napunk úgy nézett ki, hogy reggel elvittük autóval a srácokat suli, ovi. 50 perc egy kör. Haza jöttünk. Itthon voltunk másfél órát, addig főztünk ebédet, beindítottam a mosógépet. Aztán mentünk Leventéért, haza jöttünk, itthon voltunk 1 órát, megebédeltünk, kiteregettem, és indultunk Marcusért autóval.

Azt hiszem beiratkozunk a könyvtárba. Biztos ingyen van és akkor odajárunk melegedni, hogy ne kelljen mindig haza szaladgálni. Bent van a városközpontban, közel az ovihoz.

Vagy pénteken nem fog Levente oviba járni.

Közben meginterjúvoltam Marcust, azt mondja, hogy amikor nem ilyen hosszú a nap, mint ma volt, akkor jó az iskola.
Ma a suliban kiesett a foga. Szólt a szomszédjának, egy indiai kisfiú (legalább is úgy néz ki), aki tud angolul, az szólt a tantónéninek. Aztán az egész osztály az ő fogát nézegette.
Tegnap meg unalmában matek órán (1-től, 5-ig tanulták a számokat) az angol órára kapott szó kártyák betűiből embereket rajzolt, akkor meg azt nézte az egész osztály. Ezeket örömmel mesélte, úgyhogy biztos a gyerekekkel is kezd megbarátkozni, akkor is ha nem tud velük beszélni.

Ma van Marcus nevenapja.
Kapott egy órát, hogy tudja, hogy hány óra van, mert minden nap meg kell vele beszélni, hogy mikor fogok érte menni az iskolába. Ott állunk az iskola folyosóján és mutogatom neki a falon az órát, hogy melyik mutató hol lesz, amikor jövök érte. Ez nagyon fontos, annak ellenére, hogy mindig az udvaron áll a kerítésen és lesi az utca végét, hogy mikor fordulunk be a kocsival és mikor meglát, már rohan is.

Meg kapott egy golyó pakolgatós játékot is. Itt az a neve, hogy Kalaha, de Apa úgy emlékszik, hogy amikor mi kicsik voltunk, akkor otthon Maja volt a neve.
Az volt a meglepetés.
Az órát ő választotta ki, mert nem volt olyan ami igazán tetszett volna. Lányoknak való az volt sok szép, de most nem olyan kellett.

Délelőtt az ovinál hagytuk az autót és busszal bementünk a városba Csipikével. Valamelyik nap mondta az a magyar csajszi, akinek a lánya Marcussal jár egy osztályba, hogy ha babakocsis gyerekkel megy az ember, akkor ingyen van a busz. Tényleg. Így nem kellett a parkolással bajlódni, nyugodtan mászkálhattunk a boltokban.

Akkor néztem órákat, de nem találtam az igazit, Marcus meg rögtön tudta, hogy a megadott feltételek alapján a pókosat szeretné. A szíján pókok vannak. A feltétel meg az volt, hogy a percek is rá legyenek írva, nem csak az órák. A számlapja egy kicsit kicsi, de azért lehet látni rajta, hogy hány óra.
Apa szerint egy ilyen idős gyereknek korai, hogy órája legyen, de én meg azt gondoltam, hogy hátha megnyugtatja. Ha meg nem lesz már rá szüksége, akkor eltesszük és később elővesszük.
Remélem addig nem veszíti el.

Marcus veszi az akadályt. Ma már azt is túlélte, hogy a háromból két órát nem a saját tanító nénijükkel voltak. Pedig ez a másik tanító néni, nagyon veszekedős volt Marci szerint, pedig nem csináltak semmi rosszat.
Az oviban is állandóan ezzel jött. Nem tudom miből vonja le azt a következtetést, hogy veszekszenek velük. Biztos hangosabban beszélt ez a tanító néni, mint a másik szokott.

Hozott haza egy matekkönyvet.
Valamelyik nap írt Tücsi, volt osztálytársam, hogy találkozott az osztályfőnökünkkel és mondta neki, hogy Finnországban lakunk és azt mondta oszifő, aki egyben a matek tanárunk is volt, hogy majd jól nézzem meg a gyerek matekkönyvét, mert szerinte Finnoban folyik a legjobb matek oktatás.
Majd jól megnézem. Egyenlőre nem látok benne semmi különöset. Lehet, hogy nem elsőben dől el, hogy milyen jó a matek oktatás.

Az órarendjük az szörnyű. Finn órára nem jár, ezért minden nap 1/4 10-re megyünk. A hétfő az két finn órával kezdődik, úgyhogy akkor csak 1/4 11-re kell vinni, lesz két tesi órája és lehet haza hozni. A következő 3 napon 3 órája lesz, cserébe pénteken 5 és 1/4 3-ra lehet érte menni. Amelyik gyerek megy reggel finn órára annak 6 órája lesz. Okosan. Elsős gyereknek 6 óra.
Annyit tettek, hogy kicsit jobb legyen a helyzet, hogy nem a matek az utolsó, mint ahogy eredetileg volt, hanem két rajz.

És hogy én hogy fogok érte menni pénteken, az megint egy másik kérdés. Most 9 körül indulunk, suli 6km, onnan az ovi 7, onnan haza 6. Délbe ugyan ez visszafelé. De akkor pénteken nem tudom Marcit a déli kanyarral haza hozni, hanem 2-kor indulhatunk érte. Na majd meglátjuk.

A mai nap már sokkal jobban sikerült az iskolában.
Bőgés nélkül ott maradt Marcus, csak azt kérte, hogy várjam meg amíg elkezdődik az első óra.

Az oviból így is elkéstünk. 1/2 10-kor bezárják az ajtót és csak utána értünk oda. Azért beengedték Leventét.

Délben Apával mentünk Marcusért, mert tegnap mondott valamit a tantónéni, amit nem értettem, de azt gondoltam, hogy fontos lett volna és azt most eljött Apa megkérdezni.
Az világos volt, hogy a tantónéni szerint Marcus ne járjon finn órára, mert két idegen nyelvet tanulni egyszerre az sok lenne, csak mondott valamit, hogy helyette angolt kéne tanulni, csak nem értettem, hogy akkor angol óra lesz finn helyet, vagy mi, és mikor kell akkor iskolába menni.
Az derült ki, hogy a tantónéni vállalná, hogy amikor ráér, a finn óra idején angolul tanítgatná az osztályából azokat a gyerekeket, akik nem tudnak angolul, mint pl. Marci, meg a francia kisfiú. Nem tudom van-e más is.

Marcus csupa pozitív élménnyel jött haza.
Volt valami ünnepség. Azt mondta, hogy kivonultak a játszótérre, nagy tömeg volt, hangosbemondóba mondtak valamit és minden elsős kapott egy sárga baseball sapkát.
Lehet, hogy most volt az évnyitó? Nekünk nem szólt senki.

Marcus az új sapkájában

A tantónéni is azt mondta, hogy ma már sikerült Marcust a játékba is bevonni. És ő is úgy látja, hogy már nem volt olyan rossz kedvű.

Ebédelt is rendesen. Most rendes időben is volt az ebéd, 12 után.
A francia kisfiúval segítettek egymásnak az ebédlőben. Marcus kérdezte mutogatásos módszerrel, hogy hol lehet tejet szerezni. a kisfiú elmutogatta, hogy hol van a tej.
Utána Marci segített neki, hogy hova kell tenni a koszos edényeket. Ez volt a mai barátkozás.

Ma volt Marcus első iskolai napja.
Elég keservesre sikeredett. Azt mondta, hogy nem akar idejárni, mert nem ért semmit.

Múlt héten kezdődött az ellenszenv kifejlesztése, mert akkor volt egy vizsga, vagy mi.
Hétfőn írt a laza igazgató bácsi, hogy szerdán délelőtt elbeszélgetés lesz és Marcus 10 órára van beosztva. Odamentünk, nem soká hívták Marcit és egy banya közölte, hogy egyedül kell bemennie. Erre Marcus elkezdett sírni, hogy ő nem fog érteni semmit, és nem akar egyedül menni. A banya terelgetett ki a szobából, hogy majd ő elintézi, megnyugtatja. Kimentünk, de gyanús volt, hogy hogy akarja megnyugtatni, ha nem beszélnek közös nyelvet. Hallgatóztam az ajtónál, Marcus hajtogatta, hogy nem tud angolul, nem érti mit akarnak tőle.
Egy idő után a banya feladta és behívott minket, hogy csöndben üljünk ott. Tovább nyaggatta Marcust. Egyszerű kérdéseket tett fel, dehát ha nem tud angolul, akkor nem tudja és kész. Hogy hívják, mi a vezeték neve, hogy hívják az apukáját, meg ilyeneket.
Aztán végleg feladta a banya a küzdelmet és mondta, hogy mi menjünk ki, Marcus meg menjen a következő terembe és ott matek teszt lesz. Marcus kicsit megnyugodott, ment a másik sokkal kedvesebb nénivel.
Amíg vártunk rá a fólyósón, jött a laza igazgató bácsi és mondta, hogy nem kell nyugtalankodni, fel van véve a gyerek, csak így nagyon fontos információkat tudnak meg, hogy mégis milyen képességei vannak, mennyit tud angolul. Gyanús, hogy fel kell mutatnia valamit az önkormányzat felé, hogy ő milyen felvételivizsgát csinált és ezért kellett nyüsztetni a gyerekeket. Mert a tanító néni gyanítom már az első héten tudni fogja, hogy ki milyen és mit tud. Nem abból okoskodja ki, amit ezek odaírnak a papírra.
Na mindegy. Pénteken negyed 5-kor kaptunk emilt, hogy fel van véve a gyerek, hétfőn negyed 10-re mehet iskolába. Vicces.

Úgyhogy ma mentünk. Testületileg kivonultunk. Ácsorogtunk a többi testülettel az iskola előtt.
Negyed 10-kor sorba állították a gyerekeket az iskola előtt, köszöntöttek mindenkit, bemutatták a tanító néniket. Ezzel megvolt az évnyitó. Mentünk befelé.
Csak az elsősöknek voltak ott a szüleik, a többi gyerek egyedül jött. Úgy látszik itt nincs semmi ünnepélyes évnyitó, csak mennek az iskolába és kész.

Mivel látta a tanító néni, hogy Marcus el van szontyolodva, mondta, hogy menjek be vele az osztályba, erre megbátorodott az összes szülő és mindenki jött befelé. Az első óra így telt. Ott álltunk körben. Úgy tünt a tanító nénit nem zavarja. Beszélgetett a gyerekkel, hogy mit kell hozni az iskolába, kit hogy hívnak, aztán elindultak körbenézni az iskolában. Mi vonultunk utánuk. Apa közben elvitte Leventét oviba.
A szünetben mondtam Marcusnak, hogy én most már megyek, ebéd után jövök érte. Nyavalygott, hogy ne menjek, meg nem akar idejárni, nem ért semmit. Ott hagytam. Amíg ott voltam csak a nyavalygással volt elfoglalva, meg azzal, hogy figyelt, hogy nehogy elmenjek. Gondoltam, akkor majd a többiekre figyel, ha nem vagyok ott.
Együtt mentünk ki egy francia kisfiú anyukájával. A kisfiú kevesebbet tud angolul, mint Marci, az anyukája meg kevesebbet, mint én. Eléggé el volt bizonytalanodva az anyuka.
Marcus később mesélte, hogy a kisfiú egész nap nem szólt semmit, csak néha mutogatott.
Meg aztán azt mesélte, hogy még egyszer neki állt bőgni, mert valamikor 3/4 11-kor elvitték őket ebédelni és akkor azt hitte, hogy már ebéd után megyek érte és én meg nem mentem. Pedig azt is megbeszéltük, hogy hágy óra lesz és hogy állnak a mutatók az órán, mikor megyek érte.

Hát biztos nem lesz könnyű. A tantó néni azt mondta, hogy azért ne aggódjunk, könnyebb lesz mikor már lesznek feladatok és tudja a többiekkel csinálni.
Meg majd ha ismerősebb lesz az épület, meg kitapasztaljuk a napirendet.

Különben 14 gyerek volt ma az osztályban. Nem tudom, hogy mindenki itt volt-e aki elsős lesz.
A tanító néni angol anyanyelvű. Az derült ki, ahogy beszélgetett a tantó néni a gyerekekkel, hogy elég sokan tudnak angolul.
Finn óra is lesz, de azt mondta a tantó néni, hogy Marcusnak nem kell járni, mert az úgy már sok lenne. Csak a finnek járnak, meg akik jól beszélnek angolul.

Hát, majd meglátjuk, hogy mit csináltunk szegény Marcussal. Hogy bírja a gyűrődést.

Levente az jól érezte magát az óvodában. Ismeri az óvónéniket, a régi csoportból is van néhány gyerek. Meg egyébként is.

Haza mentek Pirikéék.
Legalább is Apa elvitte őket a repülőtérre.
Nagyon sokat segítettek. Kipucolták az összes ablakot, mert igen koszosan hagyta itt őket az előző lakó. Cserébe mi is koszosan hagytuk ott a régi albérlet ablakait. Apa azt mondta, hogy minek pucolom, lesz mit pucolni a következő helyen.
Fidánál vettünk függönyöket is, mert az előző helyen rolók voltak és most kellet 3 helységbe.
Vettem metszőollót, azzal vágtuk le a füvet a teraszon, mert nagyon ronda volt, meg a bokrot is kicsit megrendeztem. Meg a bejáratnál lévő bokrok környékét is kigyomláltuk, mert még csalán is volt. Valószínűleg valami házkezelő cégnek a feladata lenne, úgylátom a lakók nem nagyon foglalkoznak ilyenekkel.

Tegnap még el tudtunk menni Pirikéékkel Naguba. Sattmarkban megálltunk megebédelni, akkor még elég hideg, nyirkos idő volt. Sütöttünk kolbászokat, de a tűz nehezen indult be, mert a fa is vizes volt.

A csajok Sattmarkban

De mire Naguba értünk már a nap is kisütött, csak szokás szerint nagyon fújt a szél.

A fiúk Naguban

A banda Naguban

Ma is egész jó idő volt.

Délután elmentünk a gyerekkel boltba. Bicajjal. Kifürkésztük, hogy melyik erdei úton lehet leggyorsabban a bolthoz érni. Mert keresztül kell menni egy dombon, egy másik város részben van, de az a legközelebbi bolt.

Meg átmentünk a szomszéd emeletes ház játszóterére, mert a fiúk meg akarták mutatni, hogy ott milyen szép kert van. Tényleg szép. Sok rózsával, virágzó bokorral, meg egy csobogóval, aminek a vize egy kis patakban egy tóba folyik.
Úgy látszik a fiúknak is hiányzik a kert, mert nekiálltak a játszóteret kigyomlálni.