Délelőtt én el akartam menni boltokba, mert minden le van értékelve, de leszavaztak.
Inkább szánkózni mentünk.
A múltkor láttam nem messze egy klassz helyet a szemben lévő dombon, ahol szánkóztak a gyerekek, de nem jutottunk el odáig, mert hamarabb is volt egy nem annyira jó, de sokkal jobb, mint itt az udvar vége.

Csipesszel mi kicsit csámborogtunk az erdőben, hátha nem vagyunk már messze a klassz helytől és rábeszéljük őket, hogy menjünk át, de messze voltunk.
Így visszamentünk és Csipesz a további időt dombról legurulással töltötte. Leventétől látta, hogy ilyet is lehet. Levente is főleg ezzel szórakozott. Marcus meg szánkóval, vagy popsisível csúszkált lefelé.

Marcus leért

Levente napszemüvegben. Én is vettem fel, erre persze neki is kellett.

Gurulnak lefelé

Csipikénk sétál

Délután játszottunk az Arkadia nevű új társasjátékkal, David Attemborough-s filmet néztünk a hüllőkről. Este vacsora, szauna, olvasás, alvás.

A nap kel 9:31, nyugszik 3:45. A holnapi nap 3perc 19 másodperccel lesz hosszabb a mainál.
Azt hiszem első alkalommal mióta itt vagyunk, itt van melegebb és nem otthon. Itt most -4 fok van, de egész nap +2 volt és olvadt a hó. Mire haza jöttek a gyerekek összejegesedett és nem volt kedvük hóembert építeni. A bejárat feletti kis tetőről meg egyenesen az ajtó elé csöpög a víz, aztán jól oda is fagyott, szegény Levente elesett rajta, Csipesz meg nem is mert elindulni. Én meg szentségtörő módon lesóztam.

Ovi után elmentünk a másik Ekotoriba és vettünk egy babakocsit. Rettenetesen koszos volt, viszont jó állapotú. Kb. egy gyereket hordott, aztán valahol porosodott egy évig. Jóval nagyobb, mint ami otthon maradt, mert az a lehető legkisebb sportkocsi. Ellenben csak 10 euro volt, 4 buszozással behozza az árát. Gondoltam, hogyha nagyon fogom utálni, hogy olyan nagy és nehezen fér az autóba, majd 10 buszozás után eladom 10 euroért egy másik Ekotoriban. A délutánt azzal töltöttem, hogy leszereltem róla minden mosható alkatrészt és kimosattam a mosógéppel, a többit meg letakarítottam.
Teljesen jól néz ki mostmár. Ugyan fekete, de legalább nem látszik rajta a kosz.

Az új szerzemény

Marcusnak ma volt a hosszú napja, de azt mondta, hogy nagyon jó volt a mai nap. Tegnap is ezt mondta, úgyhogy megállapítottuk, hogy mégis csak jó, hogy itt van Ms Robertson. Azt mondta, hogy a matek nagyon jó volt. Aztán kiderült, hogy ez nyilván a sikerélménynek köszönhető, mert másfél oldalnyi feladatot gyors megcsinált és kapott rá egy csillagot, meg egy Excellent!(Kitűnő!) odaírást.

Különben meggyógyultunk minden nyavalyánkból, kivéve Leventét, aki még éjszakánként köhög, meg esténként sokat pislog. De mi többiek elképesztően hamar letudtuk a betegeskedést miután visszaértünk. Én rendszerint otthon elidétlenkedek egy ilyen kisebb arcüreg-gyulladásfélével néhány hétig, de két nappal azután, hogy visszaértünk elmúlt minden tünetem, Csipesznek is a zöldtaknya, Marcusnak is.
A levegő száraz, kifagyott belőle minden pára, szerintem Levente is azért köhög éjszakánként. Hiába nyitjuk ki az ablakot. Ez a kis enyhülés lehet, hogy segít majd a dolgon és kerül egy kis pára a levegőbe.

Ez a kis Szász Marci mostmár majdnem minden este fekvőtámaszokat csinál. Tegnap este, mikor haza értem a boltból Apával egymásra licitálva fekvőtámaszoztak. Marcus összesen 95 fekvőtámaszt csinált. Elég érdekes a technikája, mert a feneke az égben van, de kipróbáltuk, úgy sem könnyű megcsinálni. A végén az egész család állt ki ellene. Apa csinált 75-t, én 5-t bírtam bevállalni (sosem voltam valami nagy fekvőtámasz gyártó, fénykoromban is kidőltem 10-nél), Levente csinálta a maradékot. Ő is érdekes technikával csinálta, fenék magasan, kar leereszt, fenék le, közben hullámmozgással kar kiegyenesít. Nagyon vicces.
Ma Levente akart egymásra licitálós fekvőtámaszversenyt indítani, de leszavazták a tegnapi versenyzők fáradtságra hivatkozva. Mármint a kezük fáradt a tegnapi versenytől.

Esik a hó. Kb. 5 cm esett már, összesen így van már 7-8. Elég is lesz. Ebből már lehet hóembert építeni.

Elmentem bicajjal boltba vacsora után.
Apa nagyon utálja, hogy busszal kell hazajárnia. Elég macerás. Vagy 25 percet gyalogol, plusz a buszozás, vagy 10 percet gyalogol és körbe utazza a várost.
Ezért örülne, ha bicajjal mennék délben kocsiért, hogy azzal tudjon hazajönni.
Most elmentem kipróbálni, hogy hogy lehet hóban bicajozni. Már vagy 10 éve bicajoztam utoljára hóban. Itt annyival jobb a helyzet, hogy van bicajút és így könnyebb élve megúszni ha eltaknyol az ember. Azért még mindig fenntartom, hogy Csipesszel a hátam mögött nem szívesen indulok neki.

Megtaláltam a grízt. Hoztunk egy kilót még otthonról. Úgy 2 hónapja fogyott el és hiába nézegettem a polcokat, nem tudtam rájönni, hogy melyik lehet a gríz. Volt 22 féle zsemlemorzsa, meg liszt, meg zabpehely, de grízt nem láttam. Na de mostmár van.
Nem rég a 100-as papírzsebkendőt is megtaláltam. Pontosan úgy néz ki, mint a szalvéta, csak kisebb. Nincs olyan kicsire összehajtva, mint a tíz darabos, ezért nem bukkantam rá eddig. Meg sem fordult a fejemben, hogy szalvéta alakú is lehet. De a végén csak feltűnt, hogy ugyanaz van ráírva, mint a tíz darabosra.
Fogpiszkálót még mindig nem találtam. A múltkor még volt party pálcika, vagy mi. Vehettem volna, csak azt hittem, hogy majd találok másik boltban fogpiszkáló méretű fogpiszkálót. De egyenlőre nem. Apa kénytelen továbbra is gyufával piszkálni a fogát.
És vettem még dobozos sütőport, mert csak nagy tételben árulnak sütőport. Itt biztos nem úgy szólnak a receptek, hogy 1 zacskó sütőpor kell a sütibe.

Tényleg előkerült Ms. Robertson. Örülök neki, de úgy látom Marcust nem hatja meg különösebben. Örül, de nem tartja olyan fontosnak. Végül is néhány helyettesítő több ideig volt velük, mint Ms. Robertson. Remélem mostmár tényleg meggyógyult és kibírja évvégéig.

Még mindig nagyon hideg van. Most épp -15. Reggel is -14 volt. Napközben kicsit melegebb is volt. És hol sütött a nap, hol meg esett a hó. De még mindig nincs nagy hó, azért az autó csúszkál rajta. Hiába a téli gumi, nem tudok elindulni ha zöldre vált a lámpa. De a finnek is ezt csinálják.

Voltunk Ekotoriban, mert Papánál felejtettük a babakocsinkat. Egy kis sportkocsi, a harmadik gyereket hurcolja és igen trazina, de még talán Csipeszt kibírta volna. És anélkül nem tudok ingyen buszozni, úgyhogy muszáj egyet venni. Biztos hamar behozza az árát.
de abban az Ekotoriban nem volt, csak egy a miénknél is rosszabb állapotú. El van rajta törve az a bigyó, ami biztosítja véletlen összecsukódás ellen, így inkább nem vettem meg.

Viszont vettünk egy polcot, amit már fel is szereltem az íróasztal fölé, és mostmár van hová pakolni az új társasjátékokat, meg a régieket Csipesz elöl, meg még egy csomó egyéb dolog felfér rá.
A közfalra próbáltam ráapplikálni, mert a főfalat nem viszi a fúrónk. Ez a közfal viszont gipszkarton, 4 lukat fúrtam, mire keletkezett két olyan, amelyik talán megtartja a polcot és nem fog a fejünkre esni. De nem biztos.

Lehet, hogy túl hideg van és nem tetszik az állatoknak sem, és ezért beköltöztek a városba. Reggel egy kis erdei pocok hordta el a fekete berkenye bokrunk bogyóit. Délben, amikor pedig mentünk Leventéért, az ovitól nem messze egy nyuszi ült az úton. Lehet, hogy havasi nyúl, mert egészen fehéres volt a bundája és fekete a füle hegye. Én még nem is láttam élőben ilyet, hogy télen tényleg fehérre cserélik egyes állatok a bundájukat.

Néhány fénykép. Mikor otthon voltunk alig készült kép, mert mindig elfelejtettünk fényképezni.

Odafelé a repülőn alszik a legkisebb, meg a legnagyobb.

Körös-parton botokkal

Leventének is van botja

Tata nagyon szereti a botokat, ezért aztán mindig van mindenkinek egy, ha sétálni megyünk.

A következő kettő tegnap készült, mikor sétálni voltunk.

Csipesz és Levente a szánkón

Versenyeztek, aztán kidőltek

Vízkereszt ünnepnap Finnországban, ezért Apa nem volt még ma sem dolgozni.
Az iskolai is azért kezdődik csak holnap.

Remélem Ms. Robertson tényleg visszajön, ahogy az igazgatóbácsi a karácsonyi ünnepélyen ígérte.

Ma délután elmentünk, hogy megmutassuk Apának, hogy hol lehet lemenni a tengerhez anélkül, hogy megmerüljön az ember cipője.
De biztos valamilyen víz megy ott a tengerbe, mert elég sárga színű ott a jég is és most fel volt olvadva. Az igaz, hogy melegedett az idő, de azért nem annyira. -2 volt egész nap.
Egy hóvihar haza zavart minket, de csak annyi volt a hóesés. Remélem reggelre esik még valamennyi.

A fiúk mindig építenek valamit. Ma az új Legójukból, tegnap meg a Zoob nevű építőből kreáltak mindenféle gépeket.
Csipesz pedig az új babáit rendezgette.

Majd teszek fel néhány képet, de most megyek aludni, még mindig nem pihentük ki az utazást.

Szóval voltunk otthon.
Most nem volt olyan rohanás, mint októberben. De nem is jutottunk el mindenhová, ahova szerettünk volna, mert betegek lettünk.
Levente kezdte, aztán Csipesz, Anya, majd Marci. Apa megúszta egy kis torokfájással. Mi még mindig köhögünk, taknyosak vagyunk.
Levente 4 napig fulladt, úgyhogy Apa az ügyeletre is elvitte, mert már attól féltem, hogy tüdőgyulladása van. De nem volt, de azért még mindig rendületlenül köhög.
De itt majd biztos gyorsan meggyógyul, mert itt nem szokásuk betegnek lenni.

Az utazás elég fárasztó volt, mert odafelé túl korán kellett indulnunk, visszafelé meg túl későn értünk ide.
Odafelé két csomagunk nem érkezett meg csak 3 nap késéssel, de így legalább egyenesen Szegedre ment, különben úgy sem fértünk volna be velük a Kisöcsémtől kölcsön kapott Suzukiba.

Amerre jártunk tönkre ment a fűtés. Először Papa kazánja, aztán gyomai Mamáéknál kilukadt a radiátor, Keresztanyáéknál is a kazán adta meg magát. A szomszédban csak a gyerek vitte magával a kazánház kulcsát, azért nem volt fűtés, arról nem mi tehetünk.

Azért az elég rosszulesett, hogy olyan hideg, volt meg van is otthon, mint ha itt maradtunk volna. Ez a globalizáció? Vagy a globális felmelegedés? Vagy egyik sem?

Tartottam közvélemény kutatást, hogy ki sírna, ha nem mehetnénk vissza Finnországba. Az eredmény: senki. Marcusnak csak annyi kikötése volt, hogy aki kitalálja, hogy nem mehetünk vissza, az hozza el a cuccainkat.

Ma délután, mikor már csak -12 fok volt, elmentünk sétálni. Nagyon szép minden. A nap is sütött, van egy kis hó is, meg minden csupa zúzmara. Apa kitalálta, hogy menjünk a tengerhez, mert valami furcsa zajok jönnek onnan és be van fagyva az egész, emberek mászkálnak a tetején. Átmentünk a ragadozótehenek földjére, és megcéloztuk a tengert. A ragadozótehenek földje mocsaras, vizenyős terület, de mivel most tiszta jég az egész, lehetett menni rajta nyugodtan. Egész közel jutottunk a tengerhez, amikor Apa átakart vágni a nádason, de az egyik lába beszakadt. Biztos ott valami rothadó iszap meleget csinált és nem lett elég vastag a jég és megmerült a cipője, úgyhogy Csipesszel gyorsan hazajött.
Mi a fiúkkal megtaláltuk a jó utat a tengerig. Fel is mentünk a jégre addig, ameddig még úgy sejtettem, hogy fél méternél több víz nem lehet alattunk. De lehetett látni, hogy ott emberek akármeddig elgyalogoltak, lehet, hogy átmentek a közeli szigetre.
De én inkább elmagyaráztam a fiúknak, hogy kb. mit csináljanak, ha valaki beszakad és maradtunk a part közelében. Majd ha nagy tömeg lesz a jégen, és láthatólag senki nem szakad be és van segítség, ha mégis, vagy valaki léket fúr és látom, hogy milyen vastag alattunk a jég, akkor majd beljebb merészkedünk.
Állítólag van olyan hely, ahol nyáron komp jár, télen meg busz a jégen.
A naplemente nagyon szép volt. A narancssárga 22.000 árnyalatát vonultatta fel félóra alatt. Úgyhogy azért mutatott egy kis szépet a természet, hogy ne legyünk olyan szomorúak, hogy vissza kellett jönnünk.
Meg mostmár itt is csak -5 van és holnap csak -1 lesz és esni fog a hó. Az jó lesz.

Tegnap visszaértünk Turkuba. Vagyis inkább ma. Mert haza kb. éjszaka 3/4 1-re értünk.
Hirtelen minden alvó gyerek magához tért, mert a karácsonyfánk alatt ajándékok vártak minket.
Még azokat is meg kellett nézni.

A karácsonyfánk teljesen lekonyult. Nem tudom milyen fajta fenyő, de alkalmatlan karácsonyfának.

Sütöget a nap, cserébe -18 fok volt 10 órakor, de már felment -16-ra.
Apa kimerészkedett, túl élte.

Kérdeztem, hogy szerinte hogy kell öltözni -18 fokban, erre Marci azt mondta, hogy nem megyünk ki, amíg nem lesz melegebb. Nem tudom, hogy akarja megoldani az iskolába menést. Alagutat ásunk az iskoláig, vagy majd tavasszal folytatja tanulmányait.