Holnap hajnalban indulunk haza.

Mindenkinek Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk!

Hyvää Joulua!
Onnellista Uutta Vuotta!

Délután a fiúk feldíszítették a karácsonyfát. Nem akartam holnapra hagyni, mert holnap inkább pakolni kell.
Levente meg Marcus kesztyűt húzott, hogy ne szúrja őket a fa és behozták. Kaptunk hozzá egy nyírfakorongot is, az a talpa. Abba belefaragta a bácsi még a piacon. Nem annyira stabil, de megáll benne a fa. Marcusnak ráesett a lábára, mikor hozták befelé.

Délben a piacon vettünk egy liter szaloncukrot. Nyilván ezt is literre árulják.
A boltokban nincs szaloncukor. Ez a piacos is inkább nagyjából szaloncukor-formájúra csomagolt bon-bon. Finom csokik vannak benne. Nem sok került a fára, inkább megették a gyerekek.


Egész jól néz ki a fa. Van rajta mézeskalács, amit sütöttünk, a nemezelt díszeink, az oviban Leventéék által készített díszek, meg amit az oviban kaptunk a Télapótól. Vettünk néhány hete egy égősort, ami eddig a függönytartóra volt felszerelve, hogy mímelje, hogy fény jön kintről, most feltekertem a fára. Vannak rajta a szaloncukor utánzatok, meg Marcus drótozott rá néhány mécses gyertyát, hogy igazi gyertya is legyen rajta.


Ezt az angyalkát Levente készítette az oviban. Ő csücsül a fa tetején.

Ma volt a Christmas Party a suliban.
A Marcusék iskolájának, ami Turku International School meg a mellette lévő Normal Schoolnak ugyanaz az igazgató bácsija. A 7.-8. osztály a TIS-ből odajár a Normali Kouluba, Marcusék is ott ebédelnek. A Karácsonyi Ünnepély is ott volt megtartva.

A műsor előtt közös glögi ivást rendezett a Szülői Munkaközösség.
Most először volt olyan rendezvény, ahol nagyjából minden szülő megjelent. Az őszi tengerparti partyn meg a Halloweenen is mondjuk Marcus osztálytársainak a fele jelent meg a szüleivel. Gondolom más osztályokból is hasonló volt az arány. És most nagyon érdekes volt látni, hogy mennyiféle náció képviselője gyűlt össze. Európa minden csücskéből, Afrikából, Ázsia különböző helyeiről. De biztos Amerikából is vannak mindenfelől. Az biztos, hogy Marcus egyik osztálytársa Kanadából jött, bár Ági azt mondja, hogy az anyukája tájul beszél, meg úgy is néz ki.

Az 1. a 3. és az 5. osztály adta a műsort.
Közös énekléssel kezdődött. Nagyon szépen énekelt a sok gyerek együtt, egy tanárnő pedig zongorán kísérte őket.
Utána jöttek Marcusék. Hóembernek voltak öltözve nagyjából. Elénekelték a "Hull a pelyhes fehér hó" angol változatát, utána pedig elmondták a Pufók hóember esetét, akinek egy éhes nyúl megette a répaorrát. Mindenkinek volt répaorra, amibe a végén beleharapott.
Szerintem nagyon aranyosak voltak.


A harmadikosok is jók voltak, csak ők nem sok mindent mondtak, hanem magnóról ment a szöveg, ők meg eljátszották.
Utána megint közös éneklés, majd az ötödikesek műsora. Valami postásról meséltek és közben rajzok voltak kivetítve mögéjük.

Mindent összevetve, Marcusék voltak a legjobbak, főleg korukhoz képest.

A műsor után beszédet mondott a Szülői Munkaközösség vezetője. Egy arab fickó az Unicefről beszélt, és hogy miért dobáljunk a perselyébe pénzt. Aztán az igazgató bácsi is beszélt.
Három hölgynek virágot is adott. A finnek nem kezet fognak és puszit adnak ilyenkor, hanem megölelik egymást. Az igazgató bácsi átadta a virágot, aztán szélesre tárta a karjait, kicsit oldalt billentette magát, hogy a jobb keze magasan legyen és elérje a másik vállát és így átölelték és meglapogatták egymást. De ezt csinálják az utcán is, ha jó baráttal találkoznak.
Az ünnepély közös énekléssel zárult.

Utána beszélgettünk még egy kicsit ezzel-azzal. Marcusnak van egy osztálytársa, akinek az öccse Levente csoporttársa. Mondjuk azokkal nem lehet beszélgetni.
De kiderült, hogy Levente egy másik csoporttársának a tesója is odajár a suliba. Most annak a szüleivel beszélgetett Apa egy kicsit.
"Igen, kicsit nehéz a suliban eleinte, ha a gyerek nem beszéli a nyelvet, mikor ők HongKongban laktak és beadták a suliba a lányukat, neki is nehéz volt, de aztán belejött." Meg ilyesmi.
Meg Ágival beszélgettünk, hogy hogy megy a bolt.
Aztán hazajöttünk.

Délelőtt vettünk egy kis fenyőfát Apával a piacon. 10 euro volt egy kb. 1 méteres luc fenyő, vagy milyen. Elég ritkásan vannak az ágai. Majd otthonra szerzünk valami nagyobbat.

Csipesznek az a szeme, amelyik tegnap rosszabbul volt, most jobban van, de a másik, amelyiknek tegnap semmi baja nem volt, mostmár piros. De hátha holnapra az is jobban lesz.

A fiúk makaóznak, Csipesz pombákat gyárt gyurmából. Nem bombát, hanem gombát.

Marcus azt mondta, mikor csúszkáltunk haza az iskolából, hogy honvágya lett az ebédtől. Valami disznóhús volt ebédre. Meg nagyon finom füstölt disznósajt és ettől lett honvágya a tavalyi disznóvágás után Papánál. Így mondta.
Meg azt is mondta, hogy ki volt írva, hogy disznóhús az ebéd, hogy aki nem ehet ilyet, mert tiltja a vallása, az tudjon róla. De ott állt egy szakácsnéni is, és mindenkit külön megkérdezett, hogy ha véletlenül nem tud olvasni, akkor is tudjon róla, hogy disznóhús a kaja.

Holnap lesz Marcuséknál a karácsonyi ünnepség. Ezt pontosan tudjuk, kaptunk róla 3 emilt, meg egy nyomtatott meghívót. Tanuljuk a műsort. Marcus egy mondatot mond, két másik osztálytársával. De azon az egy mondaton kívül két dalt is megkéne tanulni.

Apáéknál a cégnél volt valami évvégi beszámoló, vagy ilyesmi. Aztán elmentek megvacsorálni. De majdnem akkor haza jött, mint máskor, mert ez csak az ő részlegüknek az eseménye volt, nem össznépi éjszakába-nyúlós buli.

Csipeszkének valami kötőhártya gyulladása van. Nem olyan vészes, kamillázzuk. Hátha nem kell orvost keresni neki.

Én meg pakolok. Egy bőrönd már 20 kilós, a másik még csak 12 lehet.

Épp az elalvás előtti fekvőtámaszokat csinálják a fiúk. Marci csinált 30-at, most Levente következik.

Ma reggel láttuk a holdat. És egész világos volt már 1/4 9-kor is, mert nem voltak felhők az égen.
De mire feljött a nap, beborult.

Délután Levente muffint sütött. Leírtam neki a receptet, azt Marcus olvasta, Levente kutyult.
Tényleg nem sokat segítettem, csak a mennyiségeket mutattam meg a mérőpoháron.
Belepakolták a kapszlikba is. Ügyesek voltak. Finom is lett.

December 20-án megyünk haza. Korán repülünk Turkuból Helsinkibe. Két órát kell várni Helsinkiben a reptéren. Nem valami jó, de majd csak eltelik az idő.
10.55-kor leszünk Budapesten.
Marcusnak az tetszik a legjobban a tervben, hogy taxival megyünk a repülőtérre.

Január 4-én jövünk vissza. Csak 7-én kezdődik a suli, de gondoltuk nem árt akklimatizálódni.

És onnan kezdve már egyre hosszabbak lesznek a nappalok.

Pakolok. Októberben, mikor otthon voltunk, a fapadosra külön kellett fizetni a csomag szállításért. Három bőröndért fizettünk és egy bőrönd csak 15 kg lehetett.

Most vihetünk haza 100 kg cuccot. Mindenkinek 20kg-t. Muszáj is haza vinni ennyit, mert nem fog beférni a kocsiba minden, mikor végleg haza költözünk.
Úgyhogy lesz 4 20kg-os bőröndünk, meg még valami táskákat megtömünk. Még nem tudom mivel, de mindent átválogatunk és ami nem kell, de nem akarjuk itt hagyni az megy haza. És megpróbálunk minél kevesebb dolgot visszahozni. Vagy csak túrót, trappista sajtot, kolbászt, szalonnát, meg ilyesmit hoznuk, ami el is fogy.

Nincs semmi különös.
Délelőtt Apa kint volt a gyerekekkel, amíg én főztem. Egyszer csak jött szólni, hogy gyorsan nézek ki, mert süt a nap. De egész lemenésig sütött. Utána pedig látni lehetett az est-hajnal csillagot is. Csillagot nagyon ritkán láttunk még. Olyan sokszor van beborulva az ég.

Teszek ide egy fényképet. Elég rossz kép, mert azért ennél sokkal világosabb volt. Később pedig teljesen eltűntek a felhők. Csak azt akarom megmutatni, hogy milyen magasan van a nap amikor delelőn áll. Mert a kép délben készült. A bekarikázott rész közepén van kb. a nap.


Ezért kell télen sokkal inkább napszemüveg vezetéshez, mint nyáron. Mert ha egyszer kisüt, tuti az ember szemébe süt. Mert olyan alacsonyan jár, hogy az ilyen törpéknek, mint én, nem ér semmit a kocsi napellenzője.

Délután karácsonyi vásárban voltunk. Most is énekeltek valakik pont mikor odaértünk. Mire megittuk a glöginket Joulupukki is megérkezett. Most is voltak manók, akik szórakoztatták a gyerekeket. Sokat nem mászkáltunk, mert fáztak a gyerekek.

Haza jöttünk, levágtam Apa haját, Marcussal tanultunk és most már mehetünk is aludni.