Az idő vacakol. Egész nap szemerkél, vagy esik.
Mesét nézünk, veszekszünk, tümmögünk.
Marcussal kicsit tanultunk a magyar könyvekből.

Jövő hét pénteken nemzetközi kajafőző estet tartanak a suliban.
Akkor beszélték meg, amikor a kultur sokkos beszélgetés is volt, Apa nem írt fel minket főzésre, mert nem tudta, hogy mit szólnék hozzá.
De múlt héten mikor bementünk Ági boltjába, azzal fogadott, hogy " jó, hogy jösz, mert beszerveztek magyar kaját főzni és te is jössz." Mondtam jó, főzzünk nekik. Gulyáslevest kértek, azt ismerik. Szívesebben főznék lecsót, csak nem lehet hozzá paprikát kapni, vagy túrós csuszát, de itt nincs rendes túró, meg szalonna. Vagy valami más magyar kaját, hogy nehogy azt higgyék, hogy állandóan gulyáslevest eszünk.
Na mindegy, legalább megtudják milyen egy jó gulyás, mert itt készen is lehet kapni zacskóban, mint otthon a tejet. Nem kóstoltam, de nem hiszem, hogy nagyon finom lenne.

Aztán Ági azzal jött, hogy ő nem tud jönni, mert nem tudja hova tenni a gyerekeket, de aztán kiderült, hogy lesz gyerek vigyázás, úgyhogy mégis csak főzünk.
Csak úgy lazán azt mondták, a hány személyre főzzünk kérdésre, hogy 50. Mármint 50 személy tudja megkóstolni. Úgyhogy dunsztom nincs, hogy mennyi levest főzzünk. Azt gondoltam, hogy főzünk 10 litert és akkor mindenki tud 2 dl-t kóstolni.

Akinek van róla fogalma, hogy mennyi hús kell 10 liter gulyásleveshez, az legyen kedves írja meg. Alsó becsléseket kérek, mert drága itt a marhahús.
Az más kérdés, hogy hogy fogom kideríteni, hogy hogy van finnül pl. a marhalábszár. Ilyeneket találtam eddig, hogy külső marha, meg belső marha. Hogy ez mit jelenthet?

Van kb. 10 lobogós nap itt Finnországban. Felvonják a zászlókat, de nincs munkaszünet.

Pl. október 10. is lobogós nap volt, az Aleksis Kivi születés napja, a finn irodalom napja.

Tegnap pedig, november 6-án A Finn Svéd Örökség Napja volt.
A finnországi svéd kultúrát ünnepelik és a finnországi kétnyelvűséget.
November 6. különben II. Gusztáv Adolf svéd király halálának napja. 1632-ben halt meg, az ő uralkodása alatt vált Svédország nagyhatalommá.

Állítólag a finnországi kisebbségi politika a legtoleránsabb. Mármint a svédekkel szemben. A lappoknak nem tudom mi a véleményük.

Az biztos, hogy 1919 óta a svéd is hivatalos nyelv a finn mellett.

Megkülönböztetnek egynyelvű finn, egynyelvű svéd és kétnyelvű finn-svéd vagy svéd-finn településeket. Egy település akkor kétnyelvű, ha a lakosságának 8 százaléka vagy legalább 3000 személy a másik hivatalos nyelvet beszéli.
Jelenleg kb. 395 egynyelvű finn; 21 kétnyelvű, finn többségű; 20 kétnyelvű, svéd többségű és 24 egynyelvű svéd település van. Finnország valamennyi településén, azonos szolgáltatást kell biztosítani mindkét hivatalos nyelven. Ez működik is, nem csak a törvény írja elő.

Főleg Finnország dél-nyugati, nyugati részein élnek svédek. Turku és Helsinki is kétnyelvű város. A szigetvilágban több svéd lakik, mint finn.

A kétnyelvű településeken minden két nyelven van kiírva. Mi is könnyebben tudjuk így megérteni a dolgokat, mert a svéd viszonylag közel áll az angolhoz, vagy a némethez.
Itt Turkuban először van a finn felirat és alatta a svéd, de a szigetvilágban ez fordítva van, mivel ott a svédek vannak többségben.

Itt Turkuban működik a svéd egyetem. 1918-ban alapították. Ezenkívül van két svéd nyelvű főiskola, Helsinkiben pedig kétnyelvű az egyetem és két főiskola. Az országban van 4 svéd színház is, svéd óvodák, iskolák.
13 svéd napilap és körülbelül 300 más svéd nyelvű újság jelenik meg. Az állami televízió műsoridejének körülbelül 10 százalékát a finnországi svéd televízió műsorai teszik ki.
Az adás digitális, a külföldi filmek feliratozva vannak, nincsenek szinkronizálva, általában választani lehet, hogy milyen nyelvű legyen a felirat. A Eurosporton pl. hangot is lehet választani 4 nyelvből. Finn, svéd, dán és norvég. (Egyikkel sem vagyunk kisegítve.)
A mozikban is játszanak filmeket svéd felirattal.
Minden árucikkre két nyelven írják rá, hogy mit tartunk a kezünkben.

Mindezek ellenére fogy a svéd kisebbség. A kétnyelvűek aránya viszont növekszik. Egyre többen szeretnék a gyerekeiket kétnyelvű iskolába,óvodába íratni, mivel a svéd közelebb áll más nyugat-európai nyelvekhez.
Aki finnül és svédül is tud, az általában a többség nyelvén szólal meg, ha pl. hivatalos ügyeit intézi.

Apa elbeszéléseiből pedig az tűnik ki, a finnek hozzáállása a témához ambivalens.
Egyrészt teljesen természetesnek veszik, hogy pl. itt Turkuban minden két nyelven van kiírva. Másrészt utálják a svédeket. Turkut is utálják, mert azt mondják, hogy svéd. Ha idejönnek az észak-finnek, ugrálnak a főtéren, hogy a tengerszint alá süllyedjen a város és eltűnjön. Apa oului főnöke máig nem érti, hogy mi vett minket rá, hogy Turkuba jöjjünk lakni.

Tegnap is, meg ma is nagyon szép idő volt, ezért délutáni alvás helyet csavarogtunk.

Tegnap autóval mentünk egy kicsit, a mellettünk lévő városrészbe. Ott van egy nagyobb domb, amin nincsenek házak, van ott foci pálya, teniszpálya, meg egy játszótér. Ott játszottak a gyerekek egy darabig, aztán felmásztunk a dombra. Elég magas, van rajta egy víztorony. Tetszett a srácoknak, hogy ilyen közelről meg tudnak nézni egy víztornyot, mert ennek nincs oszlopa, hanem szinte a földön van a tartály, mert, hogy a domb már így is a környék fölé magasodik.

Egy BMX-s fickót figyeltünk még egy darabig, aki a dombról száguldozott lefelé, aztán feltolta a bicaját, kicsit pihent, aztán megint le. Kis-lüke Levente ott szaladgált körülötte, művigyor, integetés.

Ma pedig elbicajoztunk a legközelebbi strandra. Itt hátul a sétautakon majdnem odáig el lehet menni, csak egy kicsit kell bicajozni egy nagyobb út melletti kerékpárúton.
Marcus maga tekert, én meg cipeltem a kisebbeket az utánfutóban.

Piros orrú kis Csipesz

A játszótéren játszottak a gyerekek. Aztán próbáltunk segíteni egy óriás pocsolyának befolyni a tengerbe. Levente pedig szedegette ki a jegeket a pocsolyából. Kb. -3 fok volt. Mikor lement a nap, meg jól megfagytunk, elindultunk hazafelé.

Marcus gibbon mászik

Levente meg Csipesz forognak

Postások

A posta színe itt nem zöld, hanem narancssárga. Úgy hívják Posti és az o betű az egy kék pötty, a szó fölött is van valahol egy kék pötty. Ez a logójuk.



Van sok postaláda mindenfelé a városban, azok is mind narancssárgák.

Ha a postásnak nagyobb területe van, itt is bicajjal jár. Narancssárga bicajjal és van narancssárga bicajos bukósisakja is, posti felirattal.

Ezen a képen valamiért nem narancssárga, de a valóságban biztos ez is az volt.
Ilyen jó kis letámasztójuk van a postásbicajoknak.

Ahol kisebb területet kell bejárnia a postásnak, - lakótelepen, bent a belvárosban - ott háromkerekű puttonyt tol maga előtt. Narancssárga, nagy, szürke tetővel. Minden lépcsőháznál leállítja az utcán ezt a szállító eszközt és előveszi a nagy összegumizott paksamétát, amit abban a lépcsőházban kell szétosztania.

Ahol ritkábban laknak, ott általában egy buszmegállóban vannak kitéve a postaládák. Mint nálunk a tanyák postaládái, csak itt úgy néz ki, hogy nem a posta rakja ki a ládákat, hanem mindenki magának, mert mindenféle színű és alakú ládák találhatóak egy ilyen helyen.
Ilyen helyekre itt is autóval viszik a küldeményeket.

Csomagot nem szállítanak ki, csak értesítőt hagynak, azzal kell érte menni a legközelebbi postára.


Olyan kis borítékban nem lehet levelet feladni, mint otthon, itt A/5-ös a legkisebb. Az ekkora leveleket 80 centért viszik el Finnországon belül, de Európába, bárhová is ennyi.

A hozzánk legközelebb eső posta az egy kis posta. Nem is külön posta, hanem egy R-Kioski-ban van. Az R-kioskok sokáig és hétvégén is nyitvatartó bolt félék, ahol édességet, sört, cigit, újságot meg ilyesmit lehet venni. Ez meg pluszban még posta is.

Apa elhagyta a sapkáját, de meglett.

Péntek este elmentünk Apáért a munkahelyére és onnan mentünk a K-CityMarketbe bevásárolni.
Szombaton pedig kerestük Apa sapkáját, amikor menni akartunk a temetőbe. De nem találtuk. Azt mondta, hogy ő a boltba nem vitte be, lehet, hogy a munkahelyén maradt.

Tegnap Tamperében volt, nem ment be a munkahelyére. Ma megint mentünk érte és azt mondta, hogy nem találkozott a sapkájával.
Elmentünk a K-ba, megkérdezte az információnál, ott előszedték a nagy ruháskosarat és mutogatták sorban a fekete sapkákat. Apa mondta, no, no, no, yes. Mégis csak bevitte a boltba, vagy pedig valaki elhagyott egy teljesen olyan sapkát, mint az Apáé.

Tavasszal fürdőben voltunk. Akkor a fürdőnadrágját felejtette a tusolóban, de erre csak itthon jöttünk rá. Nem ilyen elhagyós különben, csak a két fiúra és azok cuccaira is kellett figyelni és a fürdőgatya az ott maradt.
Másnap bement a fürdőbe. Ott is előszedték a nagy kosarat, de nem volt benne a gatya. Elmentek a mosodába is, hogy a frissen mosott ottfelejtett dolgok között megnézzék, de ott sem volt. Felvették a gatya személyleírását, és felírták Apa telefonszámát, hogy majd szólnak ha meg lesz. És másfél hét múlva szóltak is, és meglett.

Ilyen csodák vannak itt.
Tavaly mikor elhagytuk Levente sapkáját a Tescoban, az nem lett meg. Pedig közel sem volt olyan jó sapek, mint az Apáé.

Azt gyanítjuk, hogy a házunkban távfűtés van, de nem tudjuk pontosan. Meleg az van, az biztos. Fent el is kellett zárnom a radiátorokat, mert nem tudtunk aludni.
De hogy pontosan honnan tudják, hogy pont itt mennyire kell fűteni, azt sem tudom. Mikor nem volt még olyan hideg, akkor csak langyosak voltak a radiátorok, mostmár melegek.

Egyébként Finnországban a házakat 4 féle képen fűtik.

Gáz az nincs. Ezért van elektromos tűzhelyünk is.

Fa az van rengeteg, úgyhogy a kertes házakban általában van vegyes tüzelésű kazán, vagy kandalló. Lehet kapni fát felhasogatva, vagy kugli formában és maga hasogatja az ember. Nem feltétlenül baltával, hanem van nekik kis hasogató gépük, beleteszik a kuglit, mint egy fűrész bakra, csak nem lóg túl a végén, hanem meg van támasztva és aztán a másik végéről jön az ék és neki nyomul a kuglinak, míg az kénytelen elhasadni. Villanymotorral működik.
Vagy tavasszal láttunk a vásárban fentről-leejtős hasogató kézikészüléket.

Ha nem akarnak a fával bíbelődni, akkor lehet villanyradiátoruk, vagy olaj tüzelés.

Tél elején feltöltik a nagy olaj tartályt az udvaron és abból fűtik a kazánt.

Ez kicsit olcsóbb, mint a villany fűtés.

Sok helyen pedig távfűtés van. Ez egy viszonylag újépítésű ház és arról sincs fogalmunk, hogy hol vannak itt valami hőközpontok, de valószínűleg az összes ház a környéken távfűtésű.
Az előző lakásban ahol laktunk, ott is távfűtés volt. Májusban zártuk el a radiátorokat, mert már idegesített, hogy még mindig fűtenek. De nyáron ha hosszabb ideig hűvösebb volt, akkor is melegek voltak a radiátorok a lépcsőházban.

Gyönyörű napsütéses, cserébe hideg napra ébredtünk. -1 volt még 10 órakor is.
Délben már ebédeltünk, így 1 óra felé el tudtunk indulni kirándulni.
Most tengert kerestünk. Találtunk is egy nagyon szép helyet nem is olyan nagyon messze. Még lényegében Turkuhoz tartozik a hely.
Átmentünk egy Hirvensalo nevű szigetre, onnan egy másikra, letértünk a főútról, autóztunk még 6 km-t és már ott is voltunk.
Először egy kis kikötőt néztünk meg. Már csak két nagyobb vitorlás volt a vízben, a többit kiszedték, ott ácsorogtak az állványokon, sátrakat építettek föléjük. Az árbocok feküdtek sorban a parton.

Így állnak a hajók egész télen, mögöttük fekszenek az árbocok, az egyetlen még
egész vitorlásból most pakolták ki a cuccokat

Marcus valamiért leszaladt egy deszka rácson, amin a hajókat szokták felhúzni, persze megcsúszott, hanyatt esett bele a vízbe. Levente belesétált a tengerbe és belefolyt a gumicsizmájába a víz, Csipesz belement egy pocsolyába, ami elég mély volt, hogy a cipőjébe folyjon a víz. Már legalább 10 perce sétáltunk mire ezeket sikerült végrehajtani. De azt mondták, hogy nem fáznak, mehetünk tovább. Mentünk.

Találtunk egy gyerektábort, amiben persze most senki nincs, viszont van szép tengerpartja és van egy tanösvény is állat és növény ismertető táblákkal.

Part

Ücsörögtünk a parton, távcsővel néztük a szemben lévő sziklán pihenő madarakat. Volt sirály, valamiféle kacsa, meg szerintem kormoránok. Habár a madaras könyvünk azt írja, hogy erre ritkán járnak kormoránok.

Marcus fára mászott, Csipesz köveket dobált a vízbe, meg járt-kelt, Levente kővárat épített, aztán Marcival áthordták az egészet oda ahol mi voltunk. Mikor jól átfagytunk, akkor elindultunk haza felé.

Csipeszke szöszmötöl

Marcus a fán

Kővár építők