Megfőztük a levesünket.
Úgy nézett ki, mint egy gulyásleves, de nem volt teljesen olyan íze.
Hiányzott belőle a köménymag.
Kiderült még mielőtt kész lett volna, hogy hiányozni fog, el is küldtük Apát, hogy szerezzen, de nem volt. Volt 3 olyan fűszer is, ami úgy nézett ki, mintha köménymag lenne, de nem az volt. Volt ánizs, édes kömény, római kömény (szerintem, Ági tudta ezeknek az angol nevét, úgy beszélték meg Apával telefonon, hogy milyet ne vegyen, mert az biztos nem köménymag.), csak köménymag nem.
A levesben volt husi, krumpli, répa meg paszternák. Hát nem teljesen autentikus, de ezt találtuk. Végül is tegnap láttam a boltban unkari petrezselyem gyökeret, de Ágival megbeszéltük, hogy mi azt nem szeretjük, ezért nem teszünk bele. Meg már előtte lemondtunk róla, mert eddig nem látott egyikőnk sem.
Aki megkóstolta, annak ízlett. Az igazgató bácsi is megdicsérte, de szerintem ő mindent megdicsért. Van aki azt mondta, hogy a gulyás erősebb szokott lenni.
De nem fogyott valami sok.
Az volt a baj, hogy mindenki magához vett egy lapostányért és abba szedett mindenféle kaját egymás mellé, de ugye a levest nem akarta odaborítani a minden mellé. Vagyis az egyik fickó az odaborította. De a többieknek külön kör lett volna a leves evés és arra lusták voltak. Áginak adtam egy litert, meg az ausztrál fickó is vitt egy litert, a többi már kevés lesz, holnap ebédre. Úgyhogy el fog fogyni.
Szaggattam bele nokedlit, azt figyelte az egész környék, hogy mi a bánatot csinálok. Nokedli szaggatónk ugyanis nincs.
Egy tankonyhában volt a rendezvény, ami azt jelentette, hogy volt egy nagy terem és abban 15 konyha berendezve. Tűzhely, páraelszívó, mosogatógép, edények.
Mikor megérkeztünk, körbejártam az egész termet, minden szekrényt kinyitottam, hogy hátha találok egy nokedli szaggatónak is használható tárgyat. Végül egy négyoldalú reszelőt és egy tortaszedőt neveztem ki nokedli szaggatónak.
Feltámasztottam a lábasra a reszelőt a nagy lukú lapjával lefelé, belekanalaztam a tésztát és a tortaszedővel átkergettem a lukakon.
Teljesen normális nokedlik lettek. De akik figyeltek, biztos nem tudják, hogy ez valójában nem így szokás. Most nem tudom mit gondolnak a magyarokról.
Volt ausztrál, angol, skót, bangladesi, dominikai köztársasági, francia, katalán, magyar, meg finn étel. Én négyfélét kóstoltam, meg kétféle desszertet. Apát még nem kérdeztem, de szerintem ő mindent megkóstolt amilyen. Belülről sokkal nagyobb, mint kívülről.
péntek, november 14, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése